Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben, mára elmondható, hogy 10 munkahelyből Magyarországon 9-et a magyar állam, 1-et a gazdaság hoz létre. Ez nem fenntartható, bárhogyan is nevezik a közmunkát, jelentsen az az önök értelmezésében bármit, a valóság az, hogy továbbra is munkanélküliek gürcölnek éhbérért, és a helyi városvezetés, településvezetés pedig kénye-kedve szerint eldönti, hogy minek nevezze majd azt a munkát, amit éppen el kell nekik végezni. Kicsit maliciózusan mondhatnám azt, hogy amíg önök fel nem találják, hogy a 11 játékos helyett hogyan lehet egymillióan játszani egy sportágat, nevezetesen a futballt, addig nem focistadionokra és nem focicsapatokra kellene költeni ezeket a milliárdokat, mert a magyar társadalom döntő többsége ezt a pénzt munkahelyteremtésre, ezt a pénzt az egészségügy ellátásának minőségi javítására szeretné fordítani.

Az, ami az elmúlt három évben foglalkoztatáspolitika gyanánt történt, a következőképpen foglalható össze. Ma Magyarországon minden 10. családban van egy családtag, aki immáron külföldön dolgozik. A 15 és 24 év közötti fiatalok több mint 28 százaléka munkanélküli, és pont most teszik tönkre azt az oktatási rendszert, ami a következő generációnak még nehezebb feltételeket fog szabni a munka világába történő belépésre. Átlagosan másfél év kell ahhoz, hogy valaki állást találjon Magyarországon, mondja a KSH. Ezzel szemben önök csak három hónapig támogatják az álláskeresést, ami a legalacsonyabb érték és időintervallum Európában. Hozzászámolják, mert ugye, a politika olyan, hogy fontos a számok bemutatása, hivatkozni arra, hogy de már mennyivel nőtt a foglalkoztatás, szeretném mondani, ezt már többször megvitattuk a Házban, hogy nincs azzal baj, ha önök elhiszik, csak legalább arra figyeljenek, hogy kívül az emberek is elhiggyék, hogy akiket önök beszámolnak a KSH-adatok alapján a munkaerő-, álláskeresés-növekedésbe, hogy több munkahely van Magyarországon, az valójában az a közmunkaprogram, amit, előre jelezném, senki nem minősít le, egy fontos állomása a foglalkoztatáspolitikának, de az nem lehet tartós. Mert ha tartós, akkor éppen a nemzeti fejlesztési tervben önök írják le, hogy mit jelent ott, ahol amúgy a foglalkoztatásban nincs érdemi termelőkapacitás, nincs munkahely, ott hogyan fog az egészségügyi ellátás, a szociális ellátás és az oktatási ellátás is zsugorodni. Ma 200 ezer embert akarnak lent tartani, esélyt sem adni nekik arra, hogy ők is felemelkedjenek. A másik, hogy a versenyszférában 2010 óta csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezt a szintet próbálják meg tartani, holott pont ebben a régióban vagy ezen a szakmai területen, a versenyszférában kellene növelni a foglalkoztatottak számát.

És engedjenek meg nekem egy nagyon emberinek tűnő gondolatot, bár a politikában ez nagyon ritkán jelenik meg, de azért mégiscsak el kellene azon gondolkodni, hogy nem szégyenteljes-e, hogy a rokkantnyugdíjasok kapcsán, ahol akár daganatos beteget, akár pedig végtagját veszített beteget felülvizsgálatra rendelnek vissza, mondván, hátha csaló... - akár teljes értelemben önök azt gondolják, hogy feltalálták a rák gyógyszerét, feltalálták a végtagnövesztés lehetőségét, és most már azt mondják, hogy mindenki munkaképes lesz Magyarországon. Hozzáteszem, hogy azoknak, akik önök szerint alkalmasak, nem tudnak munkahelyet biztosítani ma Magyarországon.

Végezetül szeretném mondani, hogy alapjában véve, amit az elmúlt három év foglalkoztatáspolitikájából önök elvettek, az a védelem. Önök megszüntették a védelmet a munkavállalónak, megszüntették a védelmet, a kiszámíthatóságot a gazdaságpolitikában a törvények meghozatalával, az év közbeni adótörvények naponta történő módosításával. Ebből nem épül munkahely Magyarországon, nem lesz fenntartható munkahely Magyarországon több százezer ember számára. Köszönöm szépen, elnök úr. (Pál Béla és Gúr Nándor tapsol.)