Felszólalás adatai

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról szóló törvényjavaslatnak. Ennek a törvényjavaslatnak gyakorlatilag hét vagy nyolc éve már mi, csongrádiak eleget is teszünk, részben, és engedjék meg, hogy egy kis szeletét elmondjam ennek a történetnek.

Csongrádon rendezzük meg hetedik esztendeje az Aranycsapat Alapítvány segítségével, de elsősorban a város összefogásában, s kezdetben hét évvel ezelőtt, amikor hozzáfogtam ennek a szervezésnek: a Kárpát-medencei gyermek labdarúgó-elődöntőről beszélek.

Különös nevéhez köthető ez a nagy sorozat. Ez tulajdonképpen egy kicsit fordítottja annak, amiről most itt beszélünk, tehát az ottani Kárpát-medencei gyermekek jönnek elődöntőt játszani, futballozni, és később a Fradi-pályán van a döntő. Jönnek Erdélytől Felvidékig, Kárpátaljától Burgenlandig és végig.

Több mint foci. Én tapasztalom azt, amikor ott beszélgetünk, nézve a meccset, nézve a sok ügyeskedő fiatalt, a csillogó szemeket, hogy igenis az ottani pedagógusok értik. Értik a mieink is, akik a szervezésben benne vannak, s én azt gondolom, hogy nem kell félteni az ő véleményüket, mint ahogy egy kicsit aggályát fejezte ki Osztolykán képviselő asszony; tudják, hogy mit akarnak, mit tesznek.

Több mint foci, hiszen elvisszük őket az ópusztaszeri nemzeti emlékparkba, megnézik a magyarok bejövetelét, és csodálkozó tekintettel nézik, nézik, hogy igen, erre voltunk képesek Árpád vezetésével. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Több mint foci, hiszen a Rákóczi-emlékév kapcsán tavaly bizony vetélkedőnek voltak részesei. (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm szépen, majd még folytatni fogom.