Felszólalás adatai

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt előterjesztő Képviselőtársam! 1978-ban bevonultam Marcaliba katonának egy tüzérdandárhoz, és irányzó voltam egy D20-as ágyútarackos dandárnál. Fejünkbe verték, utána meg sürgősen ki akarták verni a fejünkből, hogy hány milliméter az átmérője ennek a taracknak. Most is emlékszem, 32 év után, hogy 152 milliméteres. Azt is tudom, hogy 17 410 méterre hordott el ez a fegyver, megnéztem az interneten, és igazam volt, annyira visz. Amikor kiengedtek minket eltávozásra, tilos volt szóba elegyedni bárkivel is, mert megtudják, hogy mekkora vajadagot kaptunk reggelire, és a abból ki tudják számítani, hogy ha negyed vajat kaptunk, akkor a vajgyárban megtudják, hogy hány fő tartózkodik a laktanyában.

Ezt csak azért meséltem el, mert az ember nem felejt. Én még most is emlékszem, 31-32 év után ezekre a számadatokra. Nem felejtem el a barátaimat sem. Ha az egyetemi társaimmal, akikkel adott esetben 26 évvel ezelőtt találkoztam utoljára, most összefutnánk, akkor beszélgetnénk, 26 év után. És nemcsak ülnénk a pohár bor mellett, és némán vedelnénk, hanem beszélgetnénk, és egymásra hatást gyakorolnánk. Tehát ily módon egymás véleményét tudjuk formálni.

Önök fordítva ülnek a lovon. Önök végül is nem azokat féltik, akik jelöltként indulni akarnak, hanem azokat, akik ott maradnak a fegyveres testületben, és befolyás alá kerülnek. Ők, akik amúgy családos emberek, este hazamennek, a tévét bekapcsolják, és 26 tévéhíradót néznek, meg 36 folyóiratot tudnak olvasni. Ezek a médiumok ugyanúgy befolyásolják a véleményüket, mint egy régi barát, aki esetleg 3 év után már nem tud rájuk hatást gyakorolni. Nevetséges! Kérem, hogy álljon föl, és vonja vissza az egész törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)