Felszólalás adatai

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy alkotmánymódosítás fekszik előttünk. Nem először és nem utoljára nyúl hozzá a polgári kormány az alkotmányhoz, amit én egyébként különösen azért fájlalok, mert az alkotmány módosítása lassan már egy zoknicsere gyakoriságát idézi bennem, márpedig ennek a jogi alapokmánynak nem az lenne az alaprendeltetése, hogy ilyen hányattatott sorsa legyen, ha valakinek valami eszébe jut, akkor elkezdi toldozgatni-foldozgatni az alkotmányt.

Többször felhívtuk a fideszes képviselőtársak figyelmét arra, hogy nagy örömmel látnánk egy jogalkotási ütemtervet, amely tükrözné a kormányzat jogalkotási elképzeléseit, egy menetrendet lenne képes adni ennek a Háznak a működéséhez, és egyben iránytűként szolgálhatna a jövő jogalkotási munkájára. Erre sajnos nem került sor.

Most ismét egy olyan módon nyúlunk az alkotmányhoz, ami, úgy gondoljuk, szerintünk megengedhetetlen. Ezúttal a honvédség, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak a jogkorlátozását célozza az alkotmánymódosítás, először öt, majd pedig a módosítás nyomán három évre zárná ki ezeket a hivatásos állományú tagokat a közéletből. És itt szándékosan nem csak a politika világát mondom, hiszen néhány száz lelkes kisfalu önkormányzati képviselő-testületébe nem bejutni nem azt jelenti, hogy kizártuk az illetőt a politikából, kizártuk a közéletből, és kizártuk őt abból az esélyből is, hogy egyáltalán a szűkebb közösségének az életét pozitív irányba próbálja meg befolyásolni.

Azok számára, akik nem voltak ott, bár az erre vonatkozó információk megjelentek, el szeretném mondani, hogyan folyt le a honvédelmi és rendészeti bizottság aznapi ülése. Először találkoztunk egy javaslattal... - egyéni képviselői előterjesztés formájában lett benyújtva ez is, mint annyi minden más, hogy ne kelljen ezt az egyébként törvény betűje szerint kötelező egyeztetést megtenni az érintettekkel, azaz ebben az esetben elsősorban természetesen a fegyveres testületek szakszervezeteivel. Öt évről szólt ez a bizonyos korlátozás, aztán akkor, amikor Borkai úr szembesült azzal, hogy ez az öt év kihathat esetleg több ember karrierjére is, még akár az övére is - abban a pillanatban számára az általa feltett kérdésből nyilvánvalóan kiderült, hogy nem volt világos, hogy ő is a hatálya alá esik-e ennek a rendelkezésnek -, akkor egy kis zavar támadt a Fidesz soraiban. Kocsis Máté úr azonnali szünetet rendelt el, és jó néhány fideszes képviselőtársunk kivonult megtanácskozni ezt a váratlan és igen kellemetlen fejleményt.

Mi akkor ismét rácsodálkoztunk arra, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét nemhogy a pártok között és nemhogy a nép egészére nem tudja kiterjeszteni a kormány, de még a saját pártján belül sem, a saját frakcióján, sőt továbbmegyek, a saját honvédelmi és rendészeti bizottságán belül sem sikerült megtárgyalni ezt az egyébként csekély számú előterjesztést, amely annak a bizottságnak a napirendjére tudott kerülni az elmúlt időszakban. Én arra biztatnám a képviselőtársakat, ha velünk nem is állnak érdemben szóba, legalább egymással tegyék ezt meg, mert az ilyen párbeszéd, az ilyen jellegű információcsere mindig hatékonyabbá lesz képes tenni a jövőbeli munkát. (Taps a Jobbik, szórványos taps az LMP padsoraiban.) Ebben az esetben ez az öt év három évre lett módosítva.

Képviselőtársaim, azért felhívom az önök figyelmét arra, hogy akkor, amikor rendszert váltottunk, nemcsak arról szavaztunk, hogy többpártrendszer legyen, hanem arról is szavaztunk, hogy a politikában egy politikai erő önkénye, gátlástalansága a jövőben ne érvényesülhessen, és ilyen módon egy demokratikus átmenettel korlátot szabjunk az efféle törekvéseknek. Ez az előterjesztés ugyanis most miről szól? Látszólag annyi csupán a tét, hogy ítéletet mondunk a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjairól, és azt mondjuk, ha megszakad a szolgálati viszonyuk, utána öt vagy három - vagy ki tudja, hány év lesz a végleges változatban - évig kirekesztjük őket a közéletből, ez gyakorlatilag inkább arról szól, hogy eltűrjük-e szó nélkül, rossz demokrataként a kormánypárttól azt, hogy kétharmados parlamenti felhatalmazással megpróbálja a jogot a saját kénye-kedve szerint, a saját érdekeinek megfelelően a saját képére formálni.

Képviselőtársaim, én arra hívom fel a figyelmet, hogy minket a magyar emberek bizalma azért juttatott ide az Országgyűlésbe, hogy honatyaként, honleányként, ha úgy tetszik, megtaláljuk azt a józan középutat, azt az optimumot, amely a közélet alakításában a magyar nemzet érdekeit szolgálja. Az, ha kihasználja egyetlen politikai párt arra a jelenleg meglévő hatalmát, hogy a jog betűjét olyan módon alakítsa, amely ezt az elvet háttérbe szorítja a pártérdekekkel szemben, akkor minden magyar demokrata dolga az, hogy hangosan tiltakozzon az ilyen meghonosodófélben lévő gyakorlat ellen.

És ki kell térnem rá, most sajnos nem látom itt sem Harangozó Tamást, sem Lamperth Mónikát, az MSZP módosító javaslatait benyújtó országgyűlési képviselőket, hogy egy ilyen javaslattal nem úgy kell szembeszállni, hogy módosító javaslatokat írunk hozzá, és megpróbáljuk toldozgatni-foldozgatni az egyébként számukra is elfogadhatatlan előterjesztést, ezt az alkotmánymódosítást, hanem úgy, hogy demokrataként egy óriási nemet mondunk a hasonló szándékra.

Ha most a gyakorlati oldalát szeretnénk megnézni ennek a törvényalkotói célnak, amit az előterjesztő megfogalmazott, akkor meg kell mondjam önöknek, hogy a legnagyobb szamárság azt gondolni, hogy a párttagság fogja majd a hivatásos állományú testületben dolgozó tagokat attól visszatartani, hogy a pártokkal összehangolják a tevékenységüket, ne adj' isten, pártpolitikai célnak rendeljék alá a munkájukat. Ugyanis nem erről van szó. Azt a rendőrtisztet, aki gátlástalanul kiszolgálta Draskovicsék diktatúráját, senki nem biztatta arra, hogy lépjen be a Szocialista Pártba. Miért is tették volna? Egyszerűen megmondták neki, hogy mi az elvárás: akkor tarthatja meg az állását, akkor számíthat valamilyen szintű előmenetelre, ha teljesíti a neki kiszabott penitenciát. Önök úgy tesznek, mintha ez csupán egy párttagság kérdése lenne. Nem erről van szó, már nagyon régóta nem erről van szó.

A rendőrséget olyan módon kell függetleníteni a politikától, hogy ne fordulhasson elő az a gyalázatos eset, hogy egy kézben összpontosulnak a titkosszolgálatok és a rendőrség, mint ahogy a polgári kormány tette a nemzeti együttműködés jegyében. A rendőrséget olyan módon kell függetleníteni a politikától, hogy az országos rendőrfőkapitányt ne közvetlenül a belügyminiszter nevezze ki a volt alkalmazottai közül, mert számomra az az ember mindennek tűnik, csak függetlennek nem. És utána a lefejezések, amit ez az ember ilyen módon továbbgörget, mintegy lánclavinaként végighaladnak a testületen, ez, kérem, a kézi vezérlését eredményezi a rendőrségnek. És, még egyszer mondom, nem párttagkönyvek kérdése az egész.

(16.40)

Tehát ez az előterjesztői cél teljesen nyilvánvalóan nem megfelelően szolgálja az itt hangoztatott célokat, és nem megfelelő eszközöket alkalmaz ennek érdekében.

El kell mondjuk azt is, hogy amikor a hivatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek a politikával együttműködnek, kiszolgálják azt, akkor egyrészt jellemzően nem párttagkönyv alapján működnek együtt a politikával, másrészt pedig nagyon gyakoriak az olyan esetek, amikor a politika maga is szentesít bizonyos tevékenységeket. Itt gondolok arra, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal - a korábbi, az önök által a közelmúltban megszüntetett, illetve beolvasztott Nemzetbiztonsági Hivatal - műveleti igazgatója az az ember, aki a Magyar Gárdát büntetni rendeli, az az ember, aki rámutat a Magyar Gárdára, és politikai ízlése, szimpátiája alapján azt mondja, hogy ez egy üldözendő, a demokráciára veszélyt jelentő szélsőjobboldali szervezet, ezért engedélyezzük vele szemben a titkos információgyűjtést, a lehallgatásokat, a megfigyeléseket, és vélhetően ennek a következménye az is, hogy a jobbikos honvédelmi és rendészeti bizottsági tagok nem mennek át a C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon.

Ennek sincs köze, uraim, a politikának a párttagkönyvi részéhez, amit önök megpróbálnak itt a törvényjavaslatban nevesíteni. Ennek semmi köze hozzá. Ennek ahhoz van köze, hogy a politika teljesen nyilvánvalóan egy fontos, nemzetbiztonsági szempontból különösen fontos titkosszolgálatra teljesen nyilvánvaló és erőteljes nyomást gyakorol, és ennek nyomán a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, illetve műveleti igazgatója úgy határoz, hogy ez a szervezet holnaptól egy üldözendő szervezet lesz, és amikor a napi gyakorlatot nézzük itt a tisztelt Házban, akkor önök beállnak a sorba, és ezt a szekeret segítenek tolni. Egészen biztos, hogy ezzel egyetlen magyar demokrata sem azonosulhat, bármilyen pártállású legyen, akár fideszes is. Ugyanis a párthűség nem pártérdekek és nem párttagkönyvek kérdése, hanem egész egyszerűen ebben az esetben is utasításon, illetve érdekeken alapuló szövetséget jelent.

Amikor a szakszervezetek véleményének a hiányát, illetve az érdekegyeztetés hiányát rójuk fel hibaként a kormánynak, akkor nyilvánvalóan gondolhatunk arra, hogy miért nem egyeztettek erről a több tízezer rendészeti dolgozót érintő fontos kérdésről a szakszervezetekkel, miért ismét arról van szó, hogy egyéni képviselői beadványként nyújtják be ezt, ilyen módon megkerülve az egyeztetés folyamatát. S el kell mondjam önöknek azt is, hogy ha végignézek a politika elmúlt húsz évén, akkor nagyon sok olyan embert látok, aki korábban rendőr, katona vagy éppen titkosszolgálatnál dolgozó ember volt, később pedig szakemberként beépült különböző kurzusok kormányaiba, ott államtitkárként, miniszterként vagy egyéb más vezetőként hasznos tagja volt az ottani rendszernek, a későbbiek folyamán pedig akár a társadalomnak is. Hozzáteszem egyébként, hogy nem feltétlenül értünk mindenkit oda, akit önök oda szeretnének sorolni.

Amikor arról beszél az előterjesztő, hogy új rendőrsége legyen Magyarországnak, ez a cél és ez a törvényalkotói munka ezt szolgálja. Uraim, a rendőrség nem attól fog megújulni, hanem attól, hogy önök leveszik róla a mocskos kezüket. Amikor elkezdenek gárdistákat üldözni, elkezdenek politikai okokból motiváltan a rendőrség fölött rendelkezni, akkor el kell távolítani ezeket a mocskos kezeket a rendőrségtől, el kell különíteni a rendőri munkát a politikusitól (Taps a Jobbik soraiban.), és annak a terrornak, aminek 2006 őszén tanúi voltunk, nem lesz megismétlődése még egyszer a történelem folyamán.

Zárszóul arra biztatnám önöket, hogy járják a tisztesség, az emberi tisztesség útját, a törvény szerint is kötelező érdekegyeztető fórumokat rendesen járják végig. Ezek olyan megkerülhetetlen lépcsőfokok a demokráciában, amiket nem szabad átugrani még kétharmados parlamenti felhatalmazással sem.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)