Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kétperces technikai szünetre visszatérve, ha vissza szeretnék verni, azt is mondhatnám, hogy államtitkár úr nem is kommen­tálta képviselőtársam felszólalását, hanem csak jelezte, hogy neki majd kell egy kétperces technikai szünet, de akkor nem mondanék igazat és hazudnék, hiszen államtitkár úr ez alatt a vita alatt látványosan unja ezt a vitát, nagyon sokszor ásít, kommentál, közbeszól, de egyébként fölhívnám államtitkár úr figyelmét, hogy neki ahhoz, hogy technikai szünetet kérjen, joga van, és lehetősége van arra is egyébként, hogy még a zárszó előtt hozzászóljon ehhez a vitához, és elmondja a véleményét. Kérjen szót, soron kívül kapni fog szót, és el tudja mondani az álláspontját anélkül, hogy mondjuk, kommentálná ezt az egészet.

(13.50)

Egyébként lehet, hogy államtitkár úrnak jobban tetszene, ha ebből a közigazgatási diktatúrából elmennénk a valódi egypártrendszeres diktatúra felé, de reméljük, hogy az soha nem fog visszajönni ebbe az országba, és meg fog maradni ugyanez a többpártrendszer. Akkor viszont sajnos az az eset áll fenn, hogy egy ilyen vita során, még akkor is, ha önnek esetleg nem tetszik, el kell viselni azt, hogy az ellenzék legalább szóban elmondhatja a véleményét erről a törvényről (Dr. Kovács Zoltán: Elmondhatja írásban is!), erről a törvénymódosításról, legalább elmondhatja azokat az aggályait, amiket el kellene fogadniuk, hogy jobbító szándékkal tesz az ellenzék általában, és talán még találhatnának benne olyan mondatokat, olyan ötleteket is, amiket ha megszívlelnének, elképzelhető, hogy még jobb törvényeket tudnának alkotni. Tudom, hogy ez önöknél nem bevett gyakorlat, hiszen az elmúlt öt évben egyetlenegy ellenzéki módosító javaslatot sem fogadtak be. (Dr. Kovács Zoltán: Ez hazugság!) Bocsánat, egyet igen, de aztán utána annullálták. Ez pont az enyém volt, azért emlékszem rá. De államtitkár úr, én is azt mondom, mint amit Sallai R. Benedek mondott: nyugodtan nyomjon gombot, mondja el, és akkor legalább hallják azok az emberek is, akik esetleg követik ezt a vitát, ők is meghallhatják az ön véleményét, és nemcsak a zárszóban, amikor az ellenzék már nem tud rá válaszolni. Mert az a legkönnyebb, amikor a zárszóban valaki elmondja a saját igazságát, és utána azt már nem lehet vitatni.

De menjünk tovább! Két nagyon lényeges dolog van, amit a közigazgatásnál és a bürokrácia csökkentésénél véleményem szerint figyelembe kellene venni. S talán az egyik legjobb lenne, ha ezeket a dolgokat esetleg megszívlelnék. Az egyik a szemléletváltozás. Szemléletváltozást kellene véghezvinni, hiszen az elmúlt 25 évben kialakult az úgynevezett urambátyám rendszer, amikor valaki csupán azért, mert politikailag megbízhatatlan, vagy azért, mert valakinek a valakije, akkor gyorsan el kell helyezni a közigazgatásban, és teljesen mindegy a szakmai előmenetel, teljesen mindegy, hogy ő szakmailag hogy tudja ellátni ezt a feladatot, az a lényeg, hogy neki állást kell találni. Ez az egyik.

A másik pedig az, amikor még csak nem is egy bizonyos pozícióra keresnek valakit és raknak be, hanem csak azért, mert valakinek a valakije, gyorsan felvesszük, és majd kitaláljuk, hogy mit fog csinálni, és hozzárendelünk majd különböző jogköröket. Ez mind a kettő nagyon káros a közigazgatásra, hiszen mind a kettőnél alapvetően sérül a bevált rendszer, sokkal lassabb lesz az ügymenet, és nehezebben fogják tudni az egész ügymenetet hatékonyabbá tenni.

A másik, ami lényeges, és ha megengedi, erre is mondok egy példát. Staudt Gábor képviselőtársam már mondta, hogy például az ügyintézők jogszabályismerete is meghatározza, hogy amikor az állampolgár az állammal el szeretne intéztetni valamilyen ügyet, az mennyire gördülékeny. Fordultak hozzám olyan panasszal, hogy egy nagyon bonyolult ügyben, egy egyszerű ideiglenes lakcímbejelentésnél az állampolgárnak négyszer kellett visszamennie a kormányhivatalba, mert ugyanaz az ügyintéző háromszor mindig elfelejtett valamit neki mondani, hogy milyen dokumentumot vigyen be, vagy rosszul mondta, hogy kinek kell aláírnia. Amikor ez az ember negyedszer is visszament a kormányhivatalba, akkor már teljes mértékben, egyébként jogosan az államra haragudott, pedig ezt az ügymenetet el lehetett volna intézni egy normális ügyintézővel akár öt perc alatt is. Neki ez négy napjába telt.

A másik pedig, hogy megvizsgáljuk azokat az értelmetlen és életszerűtlen szabályokat, amelyek növelik a bürokráciát, és amelyek csökkentik az ügymenet hatékonyságát. Erre is hadd mondjak önöknek egy példát, ha már a lakcímbejelentésnél voltam: az a rendelkezés véleményem szerint életszerűtlen és értelmetlen ma Magyarországon, hogy ha valakinek van egy állandó lakcíme, akkor ezt az állandó lakcímet mindaddig nem tudja megváltoztatni, amíg egy másik állandó lakcímet nem tud beíratni. Abban az országban, ahol nagyon sok embernek nincs önállú tulajdonú lakása vagy pedig háza, nagyon nehéz egy állandó lakcímet bejelenteni. Ha elköltözött arról az állandó lakcímről, ahova be volt jelentve, akkor a hatóságok minden esetben - hiába van ideiglenes, vagyis tartózkodási lakcím beírva - majd az állandó lakcímén fogják keresni, az állandó lakcímén pedig már nem található meg. Éppen ezért a hatóságoknak is sokkal nehezebb lesz az ügymenet, és az adott állampolgárnak is, aki lehet, hogy hivatalos papírokat nem kap meg.

Ma Magyarországon a jogszabályok szerint nem történhet meg olyan, hogy valaki azt mondja, állandó lakcímem nincs, tartózkodási lakcímem viszont van, kérem, hogy csak azt jegyezzék be és ezt tartsák nekem nyilván. Ez nem lehetséges. Ha valaki lakást bérel, akkor nagyon kevés tulajdonos engedi meg, hogy oda állandó lakcímre bejelentkezzen. Tehát életszerűtlen szabályok akadályozzák úgy az állampolgárokat, mint az államot és a különböző hivatalokat, hogy egy ügymenetet gördülékenyen és minél gyorsabban végre lehessen hajtani.

Ezeket az értelmetlen és életszerűtlen szabályokat is át kellene vizsgálni, meg kellene nézni, hogy lehetne észszerűbbé és hatékonyabbá tenni adott esetben egy-egy ügymenet lefolyását. De amíg erre az állam nem hajlandó, amíg erre az állam nem képes, és nem is áll szándékában, addig kár ilyen toldozgatásokat-foldozgatásokat csinálni. Éppen ezért egy komplex, átfogó és minden részletre kiterjedő reformra lenne szükség, ami tudom, hogy nem két perc, de el kellene kezdeni ezt a munkát, és végre dolgozni kellene azon, hogy valóban jobbá tegyük az emberek életét, és megkönnyítsük az ő ügyintézésüket bármilyen szinten.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)