Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány tavaly év végén bejelentette, hogy a szociális partnerek nem tudtak megegyezni a minimálbér összegében, és ezért kénytelen döntést hozni. A polgárok, a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva a kormány 40 ezer forintban határozta meg a legkisebb bér összegét. Mindannyian emlékszünk, hogy akkor meggondolatlannak, a gazdaságot, a vállalkozásokat romba döntőnek, az embereket kisemmizőnek nevezték a Magyar Köztársaság kormányát.

Az SZDSZ-es képviselők a megnövekedett bérkiáramlás miatti inflációs hatásról szónokoltak. Az MSZP padsoraiban ülő szakszervezeti vezetők népboldogító gesztusról, valamint több tízezer ember munkahelyének feláldozásáról nyilatkoztak a sajtóban. A legkiszolgáltatottabb rétegeket elbocsátásokkal, több alkalmazotti csoportot pedig megromlott munkahelyi légkörrel fenyegették meg. A dolgozói érdekvédelmet egészen sajátságos módon értelmező szakszervezetek nehezményezték, hogy a kormány fellépett a magyar munkavállalókat éhbérért dolgoztató vagy feketén fizetett embereket alkalmazó vállalkozókkal szemben. Hirtelen az addig adó- és tb-csaló vállalkozók áldozati bárányok lettek csak azért, mert a kormány lépett egyet a bérek felzárkóztatásának irányába.

Azóta megérkeztek az első adatok, felmérések arról, hogy hogyan alakult a foglalkoztatás helyzete, és az eddigi számok - amelyek, mint tudjuk, olyan tények, amelyek makacs dolgok - azt mutatták, hogy nem nőtt a munkanélküliség, nem dőltek romba különböző áldozatok. A szakszervezetek és az ellenzéki pártok eddig is azt tették, amit három és fél éve tettek, szokásos botránypolitizálást folytattak.

Kérdezem, államtitkár úr: mi igazolódott be abból a gazdasági földrengésből, elbocsátási hullámból, azokból a csődhullámokból, amelyekkel hónapokon keresztül riogatták a magyar munkavállalókat? (Taps a kormánypártok soraiban.)