Felszólalás adatai

PODOLÁK GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A villamosenergia-ágazat gondosan előkészített szabályozása azért döntő jelentőségű, mert az ágazat valódi nemzetgazdasági súlya lényegesen nagyobb annak GDP-termelésénél, illetve részesedésénél. A villamos energia ára ugyanis minden más termék árára is kihat, hiszen energia mindenfajta termék előállításához szükséges. Hadd bocsássam előre, hogy a villamos energiáról szóló törvényjavaslat alapvető céljával, vagyis a villamosenergia-piac bizonyos mértékű megnyitásával a Magyar Szocialista Párt messzemenően egyetért, tehát nem a célt vitatjuk, hanem a konkrét megvalósítás módját és eszközeit.

Az előző, Horn-kormány eredményes energiagazdaságot, megalapozott ellátásbiztonságot, alapvetően a magángazdaságra épülő piaci viszonyokat és ezeket jól szabályozó jogrendet hagyott a jelenlegi kormányra. A minimalizált, de kényszerű áremelések, a keresztfinanszírozások lényegi megszüntetése és a korrekt árszabályozás rendjének létrehozása megteremtette az energiagazdaság önfinanszírozó képességét, megalapozta a hosszú távú ellátásbiztonságot, így vált lehetővé a szükséges mértékű privatizáció, az energiagazdaság és a piaci viszonyok korszerűsítése. Ugyanakkor kidolgozásra került egy olyan támogatási rendszer, amely a rászoruló lakosság, a fogyasztók teljes köre számára lehetővé tette volna a reálnövekedés kompenzálását.

Az előző kormány mindemellett az energiagazdaság szereplőivel együttműködve készítette elő a következő évek feladatait. Ezek között kiemelkedő szerepet kaptak az EU-csatlakozás energiapolitikai összefüggései, a versenypiac kiterjesztése a vezetékes energiahordozókra, tehát a villamosenergia- és a gázrendszer liberalizációja, az ellátásbiztonság hosszú távú megalapozása, valamint a természeti környezet védelme, ide értve az energiatakarékosságot, a megújuló energiahordozók felhasználásának növelését és az ezekkel kapcsolatos jogalkotást.

Könnyű helyzetben volt tehát '98-ban a Fidesz-kormány, amelynek programja tartalmazta is az energiapolitika következő lépéseként a villamosenergia-szektor liberalizálását. A jelenlegi kormány azonban a megkezdett és előkészített munkát a szakma egyértelműsége ellenére nem folytatta, sőt az elért eredményeket sok tekintetben tönkretette. Az EU-csatlakozás miatt elkerülhetetlen jogalkotási folyamat gyakorlatilag előkészítés nélkül kezdődött meg, nem került sor új energiapolitika és működési modell kimunkálására, megfelelő mélységű hatásvizsgálatok elvégzésére, ezért a jogalkotási folyamat megtorpant, és mindmáig nem fejeződött be.

A villamos energiáról szóló törvényjavaslatot a kormány a kormányprogramhoz képest jelentős késéssel, csak a 2000. év elején nyújtotta be, és a javaslat kidolgozatlansága miatt nem is élte túl az általános vitát a tisztelt Házban. Visszautalnék arra, hogy a szakmai észrevételeinket már akkor is, másfél évvel ezelőtt is jeleztük, azonban az előterjesztő és fideszes képviselőtársaim lehurrogtak minden szakmai észrevételt, és nagy lelkesedésükben két kézzel szavaztak a bizottságokban az alkalmasságról - aztán a javaslat másfél évre mégis eltűnt az Országgyűlés látóköréből. A tárgyalt törvényjavaslat arról tanúskodik, hogy ez a másfél éves anyag mégis megkerült, és jelentős átdolgozáson is átesett. Személy szerint nagyon remélem, hogy ez után a mai vita után nem kell megint másfél évet várni arra, hogy a villamosenergia-piac liberalizálásának ügyében előrelépés történjen.

Többek között ez az 1998 óta, tehát már három éve tartó indokolatlan késedelem vezetett oda, hogy gyakorlatilag megszűnt az erőmű-létesítés lehetősége, ismét felborult a vezetékes energiahordozók árrendszere, a kényszerűen visszafogott árak miatt megszűnt a villamosenergia-rendszer önfinanszírozó képessége, a befektetők működési, üzleti biztonsága megrendült, az állami tulajdonú és az állam által irányított cégek veszteségesek, hitelképességük romlott, és így a szükséges fejlesztések, beruházások forráshiány miatt nem tudtak megvalósulni.

Most azonban, ha megkésetten is, de megérkezett az új szabályozás tervezete, a másfél évvel ezelőttinek az átdolgozott, korszerűsített változata. Az azonban erről az elvileg korszerűbb szövegről is megállapítható, hogy az előkészítés során az előterjesztő sem a villamosenergia-szektor szereplőinek, sem a fogyasztói érdekképviseleteknek, sem pedig az ellenzék szakértőinek véleményét nem kellő súllyal és mértékben vette figyelembe, és a vitára sem adott megfelelő lehetőséget. Elképesztőnek tartjuk, hogy egy ilyen súlyú, a gazdaság versenyképességét ilyen mértékben meghatározó törvényjavaslat ismételten gazdasági hatástanulmányok nélkül kerül az Országgyűlés elé. Ha készültek is ilyen hatástanulmányok, azokat a kormány nem hozta nyilvánosságra, de az országgyűlési képviselők elől is gondosan titkolja.

A kormány nyilvánossághoz való viszonyát jól mutatja, hogy a tegnapi ülésnapunkon a Fidesz-frakció úgy akarta módosítani a napirendet, hogy e törvényjavaslat vitája tévéközvetítésen kívülre, csütörtök estére kerüljön. Szerencsére ez többszöri nekifutásra sem sikerült nekik.

Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban az első és legfontosabb problémánk az, hogy gyakorlatilag nem rendelkezik a liberalizáció legfontosabb kérdéseiről, nem határozza meg a liberalizáció mértékét, vagyis hogy kik lesznek és hányan lesznek a feljogosított fogyasztók, nem határozza meg sem az árszabályozás elveit, sem pedig a piacnyitási költségek viselőit. Általánosságban elmondható, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat minden lényeges kérdés rendezését a kormány hatáskörébe utalja, hogy majd rendeletben szabadon állapíthassa meg az energiapiac szabályozásának sarkalatos pontjait. E törvényjavaslattal a kormány tulajdonképpen biankó felhatalmazást kér az Országgyűléstől arra, hogy saját belátása szerint, az Országgyűlés ellenőrzése nélkül állapíthassa meg a villamosenergia-piac alapvető szabályait.

A liberalizált szektor egyik leglényegesebb alapfeltétele a közcélú hálózatokhoz való szabad hozzáférés biztosítása a piac valamennyi erre feljogosított szereplője számára. E hozzáférést egyértelmű és átlátható szabályok alapján, bármiféle diszkriminációtól mentesen kell biztosítani. Ennek legfőbb záloga a független rendszerirányító, aki törvényi felhatalmazás alapján dönthet a hozzáférésről, illetve annak megtagadásáról. A rendszerirányító függetlenségét a törvényjavaslat olyan állami tulajdonossal, nevezetesen a Gazdasági Minisztériummal kívánja biztosítani, akinek nincs közvetlen piaci érdekeltsége. A független rendszerirányító, tehát a Mavir annak rendje és módja szerint 2000 októberében megalakításra került, de tulajdonosa mindmáig az MVM Rt., vagyis a piac egy majdani többszörösen is érintett és érdekelt szereplője.

(10.40)

Kérdés, hogy ez a tulajdonosi irányítás hogyan készíti elő a Mavir független, diszkriminációmentes működését. Ennek biztosítása rendkívül fontos, ezért szükségesnek tartjuk a nem kellő ütemben folyó előkészületek felgyorsítását, nevezetesen a rendszerirányító működéséhez elengedhetetlenül szükséges anyagi és tárgyi eszközök haladéktalan rendelkezésre bocsátását.

A törvényjavaslat tárgyalása során a módosító javaslatok beadásával törekedni fogunk arra, hogy a sarokpontok e törvényben legyenek megállapítva, továbbá szorgalmazzuk, hogy a törvényhez tartozó 39 végrehajtási rendelet 2002 első negyedévére készüljön el, hogy a piac szereplőinek és a fogyasztóknak egyaránt megfelelő idő maradjon a felkészülésre.

A villamosenergia-szektor újraszabályozásának további fő kérdése az, hogyan lesz képes ez a szabályozás a fogyasztók megfelelő védelmét biztosítani. A fogyasztóvédelem különösen érzékeny kérdés egy olyan területen, ahol számtalan kisfogyasztó alapvető szükségletét kell szolgáltatással kielégíteni, és ahol a szolgáltatók minden szempontból jelentős erőfölénnyel rendelkező nagyvállalatok. A villamosenergia-szektor ilyen, itt a lakosság létszükségletének kielégítéséről van szó, és a szolgáltatónak olyan eszköze van a fogyasztóval szemben, az energiaszolgáltatás megvonásának a lehetősége, amely alapvető létfeltételét érinti. A törvényjavaslat azonban ebből a szempontból is, a fogyasztókat védő garanciális szabályok kidolgozottsága szempontjából is alapvető hiányosságokkal küzd.

A liberalizáció hosszú távon előnyökkel, rövid távon azonban súlyos költségekkel is jár. Rövid távon a liberalizáció előnyeit néhány ipari nagyfogyasztó fogja élvezni, a kisfogyasztók, köztük a háztartások azonban ezen előnyökből nem fognak részesülni. Ugyanakkor nemcsak előnyök várhatók, hanem jelentkezni fognak az úgynevezett átállási költségek, a hosszú távú áramvásárlási szerződések újratárgyalásából adódó költségek.

Itt kell visszautalnom arra, hogy mivel értékelhető hatástanulmány nem készült, ezen költségek nagysága 30-120 milliárd forint között lehet, de ezt pontosabban megbecsülni sem tudjuk, és mások sem. A törvényjavaslat nem rendezi megnyugtatóan, hogy e költségeket ki fogja viselni. A magunk részéről elfogadhatatlannak tartanánk, hogy e költségeket a piacnyitás előnyeiből kimaradó kisfogyasztókra terheljék. Ezért a törvényben rögzíteni kell a hatósági árszabályozás alapvető elveit és megfelelő támpontokat az átállási költségek viselésére nézve.

A törvény keveset mond az árszabályozás és az áralkalmazás elveiről, holott jelenleg is az egyik legnagyobb problémát az árszabályozás kiszámíthatatlansága okozza. Ez a bizonytalanság sem a villamosenergia-szektor társaságainak, sem pedig a fogyasztóknak nem jó. A rövid távú politikai érdekek által diktált általános és ismétlődő árvisszafogás, bár lehet, hogy népszerű, de valójában álszociális, hiszen ezzel a legnagyobb támogatást a legtöbb áramot fogyasztó, jobb módú rétegeknek nyújtja, miközben annak terheit közvetve a széles réteget jelentő kisfogyasztók viselik.

Ma úgy néz ki, hogy a kormánynak hatalmában van és nagyon szereti az árakat értékük alatt és piacidegen módon meghatározni. Ez pedig véleményünk szerint tarthatatlan állapot. Igaz ugyan, hogy a törvénytervezet több helyen deklarálja a legkisebb költség elve betartásának a szükségességét, de éppen a jelenlegi tapasztalatok alapján merül föl a kérdés: vajon bízhatunk-e abban, hogy ez a fontos elv a gyakorlatban képes lesz működni?

Még több mint egy év van hátra a piac tervezett megnyitásáig, de a legolcsóbban termelő, százszázalékos állami tulajdonban lévő Paksi Atomerőmű Rt. vezetése a múlt héten üzleti találkozóra hívta meg jó néhány nagyfogyasztó képviselőit, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy rábeszélje őket, a piacnyitás után a paksi erőműtől vásárolják a villamos energiát. Ismétlem, a ma és várhatóan távlatilag is a legolcsóbban termelő állami erőműről van szó, amelynek a piacnyitás után is döntő szerepe lesz a közüzemi végfelhasználók, tehát a magyar háztartások által is fizetendő hatósági árak társadalmilag elfogadható, tehát kellően alacsony szintjének a biztosításában. Önök szerint hogyan egyeztethető ez össze a legkisebb költség elvével? Mert ha ebbe az elvbe még ez is belefér, akkor még indokoltabbnak tartjuk a törvényben a hatósági árképzés és áralkalmazás elvét olyan mélységben rögzíteni, hogy a fenti példával alátámasztott jelenlegi gyakorlat a jövőben ne érvényesülhessen.

Az árszabályozás témaköréhez kívánkozik még, hogy a jelenlegi helyzetben az ármegállapítást teljes mértékben a Magyar Energia Hivatal hatáskörébe kell utalni, az Energia Hivatalt pedig nem a kormány, hanem az Országgyűlés felügyelete alá rendelni. Úgy gondoljuk, hogy csak így biztosíthatóak a napi politikai érdekektől független, valódi piaci körülmények. Ennek fontosságát egyébként valamennyi szakmai és érdek-képviseleti szervezet a törvényjavaslathoz adott véleményében kiemelte. Az Energia Hivatal országgyűlési felügyelet alá helyezésére módosító javaslatok beadásával törekedni fogunk.

Ennél is jelentősebb azonban a fogyasztók szempontjából, hogy ez a törvényjavaslat nem tartalmaz megfelelő garanciákat az ellátásbiztonság és az áramszolgáltatás minőségének a megőrzése érdekében. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a politikai okokból kierőszakolt mesterségesen alacsony ár az állami tulajdonú vállalatok elértéktelenedéséhez vezetett, és ez az ellátás biztonságát is veszélyezteti.

Az elmúlt években az Energia Hivatal adatai szerint az áramszolgáltatás minősége romlott. A minőségi romlás következménye az áramkimaradások gyakoriságának növekedése. Az áramkimaradás a lakossági fogyasztó számára is számos kellemetlenséget és kárt okoz - például a legegyszerűbb, hogy kiolvad a mélyhűtő -, de gondoljunk bele, mit jelent az egy vidéki mezőgazdasági üzem vagy egy családi gazdaság számára, ha a keltetőgép vagy a melegház egy napig fűtés nélkül marad.

A garanciák hiányának másik és ékes példája a hálózatfejlesztési hozzájárulások sokatmondó szabályozása. Ez esetben az előterjesztő gondoskodott arról, hogy a szolgáltatónak joga legyen ilyen hozzájárulást kérni és beszedni, és ezt a törvényjavaslat részletesen szabályozza. Olyat azonban nem lehet a javaslatból kiolvasni, hogy a szolgáltató az így beszedett összeget köteles lenne az adott hálózatfejlesztésre fordítani. Ez a garanciális elem, úgy látszik, senkinek sem jutott eszébe. Ez volna talán a kamatmentes lakossági hitel, amit a szolgáltató kamatmentesen szerezhet be a lakosságtól.

Nagyon jelentős koncepcionális probléma a törvényjavaslatban - és jól mutatja a kormány szociális kérdésekhez való álságos hozzáállását - a szociális tarifa szabályozása. A kormány elképzelése szerint ez a szociális tarifa vélhetően a piac szereplői által is finanszírozva lenne, ami a piactól teljesen idegen. Egyértelműen ki kell mondani, hogy a szociális energiaellátás keretében kizárólag a rászoruló fogyasztói körnek nyújtandó árkiegészítésre, kompenzációra van szükség, és mint szociálpolitikai feladatnak, mint ilyen állami feladatnak a finanszírozását a központi költségvetésből kell megoldani.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 3,5 millió hazai háztartás 10 milliárd kilowattórás fogyasztásából a háztartások 30 százaléka, tehát egyharmada egymilliárd kilowattórával részesedik. Ki kell mondani a törvényben, hogy a kompenzációt ennek a rétegnek és csak ennek a rétegnek szükséges biztosítani.

(10.50)

Különösen igaz ez azért, mert a Fidesz-kormány az előző kormány által a legszegényebb fogyasztóknak nyújtott kompenzációs rendszerét megszüntette, így e réteg számára az elmúlt három évben elviselhetetlen mértékben, több mint 50 százalékkal nőtt a villamos energia ára.

Sokszor elhangzik a jogharmonizációból adódó jogalkotási kényszer. Ugyanakkor a magyar nemzetgazdaság és a magyar energiaszektor érdekében a kormány a vonatkozó irányelv által adott legális lehetőségekkel sem minden esetben élt és használta ki. Így például az EU által adott legitim lehetőséget, hogy a meglévő hazai szénbázisú erőműveket a hazai fogyasztás 15 százalékáig előnyben részesítse. A kormány meg sem vizsgálta, még csak gazdasági hatástanulmányt sem hozott e témában az Országgyűlés elé, így nincsenek elképzelései sem a piacnyitás következtében majdan bezárásra kerülő szénbányák és széntüzelésű erőművekkel kapcsolatos foglalkoztatási és szociálpolitikai problémák kezelésére sem.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmüket. A részletes vita során tovább bővítjük és pontosítjuk véleményünket a beadott módosító javaslatokkal.

Köszönöm.