Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy az ön szavaival éljek: ennyiről szól a mese, a valóságban azonban ezt átverésnek hívják.

Miért is keverednek a mese és az átverés elemei az interpellációban? Nem a képviselő úr mostani vehemenciájával, a nagy emócióval előadott érdekvédő szerepével van baj, hanem hogy a képviselő úr immár tíz éve aktív részese az előadott folyamatoknak. Képviselő úr, minden Démoszthenésznél szebben beszél a tett! Mi akadályozta meg a képviselő urat, hogy, mondjuk, 1994 és 1998 között védje az üzletrész-tulajdonosok érdekeit? (Moraj, közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból.) A képviselő úr részéről akkor nemhogy a tett, de a szóban történő kiállás is hiányzott. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Emlékszik valaki arra, hogy a képviselő úr, mondjuk, az üzletrész névértékének 10 százalékos felvásárlási gyakorlata ellen felemelte volna szavát? Képviselő úr, rágondolni is rossz, de csak nem az bántja, hogy az üzletrész-tulajdonosok tulajdonuk névértékéhez jutnak? A képviselő úr talán sokallja az üzletrész névértékének száz százalékát?

A képviselő úrnak a reklám mint a piacgazdaság alapszolgáltatásával kapcsolatos feltételezéseinél nem akartam hinni a fülemnek. Képviselő úr, ön a reklámmal kapcsolatban a becsapást asszociálja? Ez nem igazán hízelgő egy liberális párt képviselőjére! A piacgazdaság alap-háttértevékenységével, a reklámmal szemben ez az averzió a nyugati liberális pártoknál elképzelhetetlen lenne. Úgy látszik, ez is a magyar liberalizmus egyik sajátossága.

Nézzük a képviselő úr kérdéseit! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy válaszadás csak szabatos kérdésfeltevésre adható. Isten ments, hogy képviselő urat kritizálni merném, de a képviselő úr kérdései nem teljesen egzaktak, nélkülözik a kizárólagos értelmezhetőség kritériumait.

A képviselő úr első kérdése: a külső üzletrész-kifizetés az összes mezőgazdasági külső üzletrésztulajdon hány százalékát érinti? A képviselő úr ne tudna az üzleti folyamatok előre nem kiszámítható voltáról? Ami előre pontosan megmondható, azt nem üzleti folyamatnak hívják, az más körbe tartozik. Az állam mint egy piaci szereplő a sok között, vételi ajánlatot tett a külső üzletrészekre. Közben a szövetkezetek is nagy számban élnek elővásárlási jogukkal, a kormány vételi ajánlatának hatására immár a névérték száz százalékán kénytelenek vásárolni. Ez se semmi! - mondhatjuk pestiesen. Ugyanígy a szövetkezet tagjai is élhetnek elővételi jogukkal, de ezenkívül szabadpiaci viszonyok keretében bárki a névérték száz százalékát meghaladó vételi ajánlatot adhat az üzletrész-tulajdonosoknak. Erre is van számtalan példa. Vagyis a kormány vételi ajánlata folytán pezseg az üzleti élet: a külső üzletrész-tulajdonosok végre piaci pozícióba kerültek, versenyeznek az üzletrészükért. Ne fájjon ez képviselő úrnak, vagy legalább csináljon úgy, mintha örülne neki!

A képviselő úr második kérdésére, mikor hagy fel a kormány a mezőgazdasági külső üzletrész-tulajdonosokkal folytatott politikájával, voltaképpen az eddigiekben válaszoltam. Nem a kormány folytat politikai játékot, hanem érdekes módon éppen magukat a piacgazdaság élharcosainak nevező pártok által támogatott tisztességtelen ügymenetnek vetett véget a kormány. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Hogy ez sokaknak fáj, azt megértem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

(16.30)