Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Például az ilyen államtitkári válaszok... A 150 millió forintos Happy End-es füzetből mindenki kiolvashatja: "Olyan Magyarország jött létre, amelyben a családok egyharmadának helyzete megnyugtató."

A kétharmad fizetéstől fizetésig él. A nehéz sorsú kétharmad számára egyáltalán nem közömbös, hogy mit tapasztal azok részéről - így különösen a kormány részéről -, akiknek az lenne a feladatuk, hogy ezt a kedvezőtlen arányt megváltoztassák. Egyik oldalról a fizetéstől fizetésig élők azt látják, hogy kenetteljes ígéretek, vágyak, remények megfogalmazásai, az egykori május 1-jéket visszaidéző jelszavak hirdetései 800 millióért, központilag megszervezett parádék, kézcsókos találkozások történnek. A másik oldalról hallhatnak az átláthatatlan módon elosztott támogatásokról, a felelősségvállalások nélküli törvénysértésekről, a közvetlen család, közeli hozzátartozók, a pártos kapcsolati rendszer helyzetbe hozásáról a közpénz, a közvagyon terhére. Ez az, ami borzolja a kétharmad kedélyét.

Azzal egy időben, hogy 1998-ban a kormány döntött a nyugdíjasok megrövidítéséről, arról is döntött, hogy a legfőbb adóellenőri pozícióba helyezi azt a fideszes gazdasági korifeust, akinek segítségével a máig tisztázatlan Fidesz-székházeladásból meg lehetett teremteni a vállalkozásokhoz szükséges első milliókat.

(9.10)

Aztán ugyanez a vállalkozó a százszázalékos állami tulajdonú bank legfőbb befolyásosaként megalkothatta a nyilvános pályázatok nélküli autópálya-építés azon szerkezeti modelljét, amelyben legfőbb szempont a kapcsolatok működtetése.

Ezek után nem csodálkozhatunk az FVM botrányos ügyein, az ÁPV Rt. és a Fejlesztési Bank összedolgozásával előkészített klientúraépítésen, ami a nagy múltú agrárcégek célzott tulajdonosokhoz juttatásában ölt testet. De mit is várhatunk a felelős miniszterektől, amikor maga a miniszterelnök is azt képzeli saját személyéről, hogy neki tulajdonképpen minden lehetősége meglenne arra, hogy milliárdos megrendeléseket intézzen el akár saját családjának is?

Az elmúlt napokban különösen az egészségügyi miniszter borzolja a kétharmad érzelmeit. Miközben azt tapasztaljuk, nemhogy sikerült volna közel négy év alatt kedvezőbbé tenni az egészségügyi intézmények és az egészségügyi ágazat dolgozóinak helyzetét, de a válság tovább mélyült, eközben a miniszter úr ismét a hozzá közel álló személyek irányába fordította tekintetét. Már mint az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatójával szemben is fel kellett hívni az akkori miniszter és a legfőbb ügyész figyelmét az elfogultságból és az összeférhetetlenségből származtatható legalábbis aggályos helyzetre, amikor közbeszerzés nélkül juttatta jelentős tanácsadói szerződéshez üzlettársát, közeli ismerősét.

Legújabb akciójának eredményeképpen sikerült elérnie, hogy testvére a szerény tulajdoni hányad ellenére meghatározó tulajdonosi szerepet kapjon a Hungaropharma Gyógyszer-nagykereskedelmi Rt. privatizálásában. Bár a miniszter úgy tünteti fel, mint ha a döntésben részt sem vett volna, mindeközben elhallgatja, hogy a magánosítás koncepciójáért személyesen ő volt a felelős. Miután boldog tulajdonostársnak tudhatta magát a testvér, a miniszter, engedve a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége nyomásának - mert a Magyar Gyógyszerész Kamara véleményét nem kérte -, az egészségügy legmagasabb szakmai díjával is kitüntette közeli hozzátartozóját; és hogy teljes legyen a családi béke, a testvér feleségét is. És eközben tapasztaljuk, hogy kritikai észrevételeket nem tűr, arrogánsan, mintegy felsőbbrendű lényként válaszol mindenkinek, aki kritikával illeti tevékenységét, jelöli meg mindenkinek a szobáját, aki nem áll be a sorba. Ma még nem lehet biztosan tudni, hogy az oly nemes szándékkal meghirdetett emlőrákszűrés feltételeit meghirdető program mennyire fogja segíteni a miniszter baráti és családi érdekeltségébe tartozóknak és azok kiszolgáló, beosztott orvosainak jövőbeni lehetőségeit.

Úgy tűnik számunkra, a kormány tagjai még nem eléggé tanulmányozták az Európa Tanács közszereplőkkel kapcsolatos etikai kódexét, mely szerint a köztisztviselő személyes érdeke alatt értendő minden, a rá vagy családjára, szüleire, barátaira és a hozzá közel álló személyekre, szervezetekre vonatkozó előny.

Az elfogultság olyan helyzet, amikor a köztisztviselőt személyes érdekei befolyásolják. A vezető beosztású köztisztviselő köteles saját magatartására alapozva jó erkölcsi példát mutatni.

Tisztelt Ház! A fizetéstől fizetésig élő kétharmad kedélyét az borzolja, hogy a kormány több tagja, élén a kormányfővel, nem tartja magára nézve kötelező érvényűnek ezen etikai normákat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)