Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Tegnap már bizonyosságot nyertünk róla, hogy a szövetkezeti üzletrész nem veszett el, csupán a szövetkezeti üzletrész koncentrációja következett be az évek folyamán. Ez a koncentrációs folyamat állami pénzbeli támogatást is kapott: egyfelől a kárpótlás során a szövetkezeteknek kárpótlási jegyben juttatott ingyenes vagyon által, másfelől a személyi jövedelemadó törvényben az üzletrészek felvásárlására biztosított adókedvezmény által. Ilyen kedvezmények mellett minimális igény, hogy legalább a névérték 100 százalékát fizették volna meg az üzletrész-tulajdonosoknak. De nem. Mint tudjuk, a névérték töredékét, a névérték 10-15 százalékát adták a becsapottaknak. Ennek az üzletrész-koncentrációs folyamatnak a végére a szövetkezet néhány prominense kezében összpontosult a szövetkezeti vagyon túlnyomó része.

Ekkor következett az újabb trükkök arzenálja a még más kézben maradt szövetkezeti üzletrész megszerzéséért. Ezek között a módszerek között szerepeltek természetesen a képviselő úr által is említett módszerek is, de az árnyaltabb, kevésbé átlátható, a tagság által kevésbé nyomon követhető technikákra is érdemes kitérni. Egy-egy szövetkezet életében a nagy manőver akkor kezdődött el, amikor az üzletrész-koncentrálók - ne feledjük, a szövetkezet néhány vezetőjéről van csupán szó - kezében összpontosult szövetkezi vagyon az 50 százalékos határon túlbillent. Ekkor születtek a közgyűlési előterjesztések a szövetkezetek átalakulására, hisz a koncentrált tőketulajdonosok számára teherré vált a szövetkezeti demokrácia: az egy tag-egy szavazat elve. Természetesen ők a vagyonarányú szavazat mellett opponáltak, amit a szövetkezet társasággá alakulásával el is értek. Ettől kezdve teljhatalmú uraivá váltak az egykori tagi vagyonnak. Ekkortól kezdődően szaporodtak meg a társaságok külföldi tulajdonba kerülései.

Természetesen a praktikák mindegyikét képtelenség ilyen rövid idő alatt felsorolni, de az egyik gyöngyszemre, a népnyelv által csak "részeges átalakulásnak" aposztrofált részleges átalakulásra mindenféleképpen érdemes kitérni. Ez volt az a zseniális eljárás, amikor az átalakulás is megtörtént, de a szövetkezet is megmaradt. Törvényességi alapot erre a társaságba belépni nem szándékozó tagság számára biztosított szövetkezetben maradási forma jelentett. Az idézőjeles "zsenialitás" abban mutatkozott, hogy a vagyonukkal a társaságba lépők, immár vagyon nélkül, a szövetkezetben is benn maradtak. Ezáltal a többségi szavazatukkal rendelkezhettek a szövetkezetben maradt tagok vagyonával. Ugye, milyen zseniális?

Igen, az újkori agrártörténet szövetkezeti fejezetébe az elmondottak is szervesen beletartoznak. Mindebben az a szomorú, hogy nem a tagság, nem az állam veszítette el hitét a szövetkezeti gazdálkodási formában, hanem éppen a szövetkezeti mozgalom zászlóvivői szerepében tetszelgők egyéni önzése vetett véget a legtöbb szövetkezet létének.

Természetesen továbbra is lehet a gonosz államra hivatkozni, de a vagyonától és sokszor munkájától megfosztott egykori szövetkezeti tagokat az ugyanezen szövetkezet vagyonából maharadzsai uralmat és gazdagságot elérő egykori szövetkezeti vezetők tovább nem tudják becsapni. Persze már nincs is miért, hisz az üzletrész többsége az övék lett.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)