Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen országgyűlési tájékoztatás és vita tipikusan az ellenzéknek kedvező műfaj, ellenzéki oldalról is kezdeményezték ‑ az önmagát demokratikusnak aposztrofáló baloldali képviselők távol vannak a vitától, az egy szem LMP-s képviselő asszonyt leszámítva. Pedig lehetne mondandójuk ehhez a napirendi ponthoz.

Én szimbolikusan annak a kérdésnek a feltevésével kívánom megkezdeni az érdemi mondandómat, hogy azt kívánom önökkel ecseteltetni, hogy hogyan jutott el a kormányzat nagy nehézségek árán a Welt 2000 Kft.-től az Újvilág Nonprofit Szolgáltató Kft.-ig. Talán ma már senki nem emlékszik közülünk sem arra, a minket hallgatók meg egészen biztosan nem tudják, ezért nem felesleges felidézni, hogy ez a Welt 2000 Kft. volt az a kft., amit egy szocialista önkormányzati kőbányai képviselő dominált, és az akkori jó magyar állam szocialista irányítással erre a kft.-re, erre a privát cégre bízta az akkori európai uniós forrásfelhasználás minden tudását.

(15.40)

Tehát ők kezelték azt az informatikai rendszert, amin keresztül az európai uniós forrásfelhasználás akkor is zajlott.

Milyen kormányzati filozófiára vall az, amikor a legfontosabb kormányzati eszköz az európai uniós források ‑ abban az időben, megjegyzem, más nem is volt; ma már költségvetési források is vannak erre, hazai költségvetési források vannak erre ‑, tehát a legfontosabb eszköz fölötti ellenőrzés és mindentudás egy privát cég birtokában van? Ez csak úgy képzelhető el, ha vissza akarok élni ezekkel a forrásokkal ‑ ezt is feltételezhetjük ‑, vagy ha olyan ostoba vagyok, hogy a saját nem létező kormányzati politikám megvalósításához nem ismerem fel azt, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre. Azért nem gondolom egyébként, hogy ilyen bűnösen ostobák és közömbösek voltak az akkori kormánytagok, mert más mozgások pedig azt mondatják velem, hogy igenis van azóta is érdeklődésük ezekre a forrásokra és ezeknek a forrásoknak a felhasználására.

Abban a világban, amikor az európai uniós forrásfelhasználást még csak tanultuk, akkor Dobrev Klára, a későbbi miniszterelnök felesége volt az az üzletasszony és főhivatalnok, aki ennek a rendszernek a megalkotásánál bábáskodott. Ma ugyanez a személy, az egykori miniszterelnökhöz köthető feleség az, aki az Altus-cégcsoport meghatározó embereként sikeresen nyúl európai uniós forrásokhoz, a Bizottság ebben őket támogatja. Ebben az igazán szomorú nem is az, hogy mire használják fel az általuk elnyert forrásokat, amik így nyilvánvalóan közpénzből magánpénzek lesznek, és a magánpénzekkel természetesen azt tesznek, amit akarnak. A politikusokban ilyenkor felvetődik, hogy ne adj’ isten, ezekből a forrásokból fizetik‑e a DK-t, vagy esetleg olyan ügyvédek vállalkozásait, akik pillanatnyilag akadályoztatva vannak feladataik ellátásában, mert ezt megtehetik. Nem ez az igazi baj.

Az az igazi baj, hogy azok adnak az Európai Unió­nak, az Európai Bizottságnak tanulmányok írá­sán keresztül, monitoringrendszerek kialakításán keresztül tanácsokat a majdani európai uniós forrásfelhasználásra, akik a lehető legsikertelenebbek voltak a saját kormányzati időszakukban, amikor ezeket az európai uniós forrásokat kezelték. Na, ez az igazi tragédia, hogy vak vezet világtalant (Dr. Apáti István: Nem lettek elszámoltatva! Az a baj!), hogy az Európai Uniónak ők azok, akik innen moni­to­rin­gozva (Szilágyi György közbeszól.), tanulmányokat gyártva súgnak! De remélem, az Európai Unió nem az Altus-cégcsoport álláspontjaira lesz kíváncsi majd 2020 után, hanem sokkal inkább a jelenlegi magyar kormány álláspontjára.

Egyetértek Lázár miniszter úrral, az expozéjában utalt arra, az egyik legnagyobb fegyvertény volt annak felismerése, hogy az egész európai uniós forrásfelhasználást be kell húzni a kormányzat centrumába. Nem működhet az a rendszer, amit a szocialisták meghonosítottak, hogy van egy kormány, amely úgy csinál, mintha kormányozna ‑ hogy Gyurcsány Ferencre utaljak itt megint, az elhíresült beszédére ‑, és van a kormánytól majdnem hogy független erőcentrum, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és ott dől el minden izgalmas kérdés, hogy mire fordítsák ezeket a forrásokat (Szilágyi György: Mennyi ideig működött az NFÜ?) és hogyan használják fel ezeket a forrásokat. Szilágyi képviselő úrnak, mint mindig, most is meglesz a lehetősége, hogy hozzászóljon, és izgalommal fogom hallgatni. (Szi­lágyi György: Mennyi ideig működött az NFÜ a Fidesz-kormány alatt? ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

ELNÖK: Szilágyi képviselő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: A Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget nyilvánvalóan akkor tudtuk felszámolni (Szilágyi György: Mennyi ideig működött az NFÜ a Fidesz-kormány alatt? ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.), amikor erre a lehetőségünk… (Szilágyi György: Mennyi ideig működött? ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

ELNÖK: Szilágyi képviselő úr, nem a Jobbikról beszélnek, hanem az MSZP-ről (Dr. Apáti István: Mi is!), ha oda tetszik figyelni. (Zaj.) Folytassa, képvi­selő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Képviselőtársaim itt mögöttem mondják, hogy Szilágyi képviselő úr a távollévő MSZP-seket is idézi; erről is tudnék hosszasan beszélni, de ezt majd ő megteszi. (Zaj.)

ELNÖK: Folytassa!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tehát én fontos fegyverténynek gondolom azt, hogy a kormányzat felismerte azt, hogy az a rendszer nem működőképes, és ezért felszámolta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, és az európai uniós források felhasználását a kormányzati politika lényegévé tette. És ez egy sikeres politika, a miniszteri expozéban erre vonatkozóan hallottunk számokat.

Mondok egy másik számot is, ami talán nem hangzott el, de ma a rádióból Csepreghy miniszterelnök… (Dr. Apáti István: Óvatosan!), miniszterhelyettes úr szájából hallottam, hogy akkor, amikor sikeresen működött az Európai Unió forrásfelhasználása a szocialisták időszakában, amikor mondjuk, működött valamelyest a rendszer, akkor egy hét alatt 4,5 milliárdnyi forrás kifizetésére voltak képesek, most ez 25 milliárd átlagban. Tehát ennyit változott a képesség. Nyilvánvalóan ez azzal függ össze, amit már az előbb említettem önöknek, hogy a kormányzati politika lényegévé tettük az egészet, és nem egy kormánytól független erőcentrumban történnek valahogy a dolgok.

A kormány nyilvánvalóan a saját társadalmi, politikai céljának a megvalósítására akarja felhasználni ezeket a forrásokat, a magyar családok támogatására, a magyar vállalkozások támogatására. El akarjuk érni azt, hogy a magyar gazdaság versenyképessége erősebb legyen. El akarjuk érni azt, hogy a magyar gazdaság önmaga lábán álljon, és ne legyen kiszolgáltatott más pénzügyi világban lévő erőcentrumoknak. Ehhez ezt a pénzt okosan és ügyesen kell felhasználni.

Önkormányzati ember voltam akkor, amikor a szocialisták dominálták ezt a világot, és mi, polgármesterek, megyei elnökök persze boldogok voltunk akkor, amikor azt láttuk, hogy a források jó részét az állam használja fel, beleértve az önkormányzatokat is, több mint 80 százalékát az állami intézményrendszer használta fel ezeknek a forrásoknak. Néha ezek jó helyre is kerültek, de összességében akkor is tudtuk, hogy irracionális az, hogy nem a magyar gazdaságba öljük be ezeket a forrásokat, és majd a magyar gazdaság hosszú távon kitermeli azokat a forrásokat már a termelés eredményeként, amit aztán különböző állami és önkormányzati célokra lehet fordítani.

Ezért nyilvánvaló volt, hogy meg kell változtatni ezt a rendszert. A korábbi időszakhoz képest természetes számunkra, hogy a magyar gazdaság fogja felhasználni a források legalább 60 százalékát, legalábbis a kormányzat szándékai szerint. Egy nagy váltás volt az is, és hadd hozzam ezt is ide, hogy a kormánynak arra is volt ereje, vagy arra is voltak lehetőségei, hogy a helyi szereplőket is bevonja valamilyen mértékben a források szétosztásába. A megyei önkormányzatoknak és a megyei jogú városoknak összességében több mint ezermilliárdnyi forrás áll a hét év alatt rendelkezésükre arra, hogy a TOP rendszerén keresztül önmaguk is forrásfelhasználók, forrásszétosztók legyenek. Ez a megyék esetében 803 milliárd forint, a megyei jogú városok esetén 425 milliárd forint.

Egy másik ilyen újítás, amit én fontosnak tartok, főleg a hosszú távú forrásfelhasználás reményében ‑ hosszú táv alatt azt értem, hogy a kormányzat képviselőjével együtt én is remélem azt, hogy majd 2020 után is lesznek források, és azokat a forrásokat is valamilyen módon majd a magyar gazdaság fejlesztésére lehet fordítani ‑, én azt valószínűsítem, hogy nagyobb részben már olyan források lesznek esetleg ezek, majd azok, amelyek visszatérítendő források lesznek.

Ezzel a rendszerrel a kormány már most is kísérletezik, nem is kis összegekben, 700 milliárdnyi forrást visszatérítendő forrásként kínál fel a kormányzat a banki intézményrendszeren keresztül a magyar kis- és középvállalkozások számára, hogy a saját vállalkozásaikat európai uniós forrásokon keresztül erősítsék.

Jelenleg már több mint 600 magyar fejlesztési banki pontot hozott létre a kormányzat az országban. Egy-két héttel ezelőtt Mohácson is avattunk egy ilyen magyar fejlesztési banki pontot az OTP rendszerén keresztül, vagy a Takarékszövetkezetek is részesei ennek a rendszernek. A dolog lényege, hogy 600 olyan hitelfelvevő hely létezik az országban, ahol egységes szemléletben, nagyon olcsón lehet európai uniós forrásokhoz, hitelekhez jutni a saját gazdaságfejlesztési célok támogatásához.

Azt gondolom, ezek az intézményrendszeren belül olyan fontos változások alapkövei, amelyek számunkra adják azt a lehetőséget, hogy képesek legyünk sikeresen felhasználni ezeket a forrásokat. Addig, ameddig az előző európai uniós pénzügyi ciklusban, ami tartott 2013-ig, már ennek a kormánynak azon kellett versengenie, azért kellett megszakadnia, ha már nem volt képes a szocialisták által megkonstruált rendszer kereteit felbontani, és értelmesebben felhasználni ezeket a felkínált forrásokat, többet fordítani gazdaságfejlesztésre, és kevesebbet önmagára az államra; megjegyzem, az Orbán-kormány tett erre egy kísérletet, csak azzal szembesült, hogy ha ezt át akarja vinni az Európai Bizottságon, akkor egy évig leáll a rendszer, és nem tudjuk majd az összes forrást lehívni, ezért a kormány a kisebbik rosszat választotta, és azt mondta, hogy ha már a régi rendben kell szétosztani a forrásokat, akkor viszont legyünk képesek lehívni a teljes forrást.

(15.50)

Ezzel a megváltozott intézményi struktúrával, amiről a mondandóm elején beszéltem, erre képesek is voltunk, és az összes forrást sikerült a brüsszeli kasszából Magyarországra juttatni. Ebben a ciklusban most már nyilvánvalóan nem az a cél, hogy az összes forrást felhasználjuk, bár megjegyzem, nagyon jól állunk ilyen szempontból. Ennek a pénzügyi ciklusnak az első felében nemcsak meghirdettük az összes forrás lehetőségét a magyar vállalkozások számára, hanem ezeknek nagyon meghatározó részét ‑ ez a vita további részében majd számokkal is alá lesz támasztva ‑ már kifizettük. A magyar gazdaság mindenkori teljesítményébe jócskán belejátszik az, hogy ezt milyen sikeresen tesszük.

2016, ami oly sokszor kritika tárgya, azért volt izgalmas év számunkra, mert a váltás éve volt, a régi forrásokat már felhasználta az ország, az újak felhasználásához nyilvánvalóan először pályázatokat kellett hirdetni, a rendszert kellett beüzemeltetni. Tehát azt mondhatjuk, hogy 2016-ban kevés európai uniós forrás hasznosult a magyar gazdaságban, és ‑ zárszámadás után vagyunk, tudjuk azt, hogy ‑ így is képesek voltunk 2,1 százaléknyi növekedésre, ami több, mint az európai átlag. Most, 2017-ben az év vége felé látjuk azt, hogy mit jelent az európai uniós forrásfelhasználás, látjuk, hogy ezeknek a forrásoknak a jó felhasználása mennyire a magyar gazdaság érdeke és létkérdése. Joggal kalkulálunk azzal, hogy a 2017-es évet többek között az ügyes forrásfelhasználással 3,8 vagy akár 4 fölötti GDP-növekedéssel fogjuk zárni.

Tehát kulcskérdés, hogy mi történik ezen a területen, ezért kormánypárti képviselőként ‑ bár itt azt mondhatom, nyilvánvalóan az ellenzékiek sem gondolnak mást erről ‑ azt mondom, hogy a kormányzatnak ezt a teljesítményét el kell ismernünk. Nyilvánvalóan ez nemcsak egy kormányzati teljesítmény, kellenek magyar vállalkozások is, amelyek képesek és akarják ezeket a forrásokat felhasználni. De mi itt a patkó körül mindannyian tudjuk, az, hogy ez a lehetőség megteremtődjön, kormányzati verekedés és akarat kérdése. És ebben a Brüsszelbe delegált urak, akiket a jó magyar nép küldött oda ‑ a nép­pártiakat leszámítva ‑, nemhogy segítségünkre vannak, hanem ellenünkre vannak. Tehát nemcsak a brüsszeli bürokráciával kell ott megküzdenünk, hanem azokkal a magyar képviselőkkel is a „demokratikus” oldalról, akik a saját gondolkodásukat úgy értelmezik, hogy ők azért vannak odaküldve, hogy a hazának keresztbetegyenek. Reméljük, ezt ugyanolyan eredménnyel teszik, mint ahogy eddig tették, mert eddig azért ennek olyan sok eredménye nem volt, bár kormányzati igyekezetet és energiát nyilvánvalóan lekötnek a szóba hozott képviselők. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)