Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt a költségvetés zárszámadásának mondandójára térnék, visszatérnék ahhoz a sajnálatos kis közjátékhoz, ami itt az ülés megszakítását jelentette, és csak azért, hogy mindenki tájékozott legyen és elsősorban a közvélemény legyen tájékozott.

Nem vitatom sem elnök úrnak azt az álláspontját, sem a szocialista képviselőknek azt az álláspontját, hogy szerencsés lenne, ha az ÁSZ képviselője itt lenne. De arról az ÁSZ-ról beszélünk ‑ és azért legyünk velük tisztességesek ‑, akik általában ketten ülnek itt minden egyes költségvetési vita vagy zárszámadási vita kapcsán; ugye, ketten lehetnek itt, vagy az elnök, vagy az alelnök. Az elnök itt volt, elmondta az expozéját, eltávozott. Az alelnök csak azért nincs itt ‑ tőle tudom, elnézést is kért ‑, mert beteg az alelnök, ezért nem tud itt lenni, mert különben itt lenne. Tudom, hogy ez önöknek nem magyarázat, csak a tisztesség kedvéért én ezt szeretném hozzátenni (Szilágyi György: A koncepciós ügy. Biztos azt vizsgálják.), mert ezeket az információkat tudom, és ezt meg akartam osztani önökkel. És mondom, arról az ÁSZ-ról beszélünk, akik általában ketten ülik végig ezeket a vitákat. (Szilágyi György: Koncepciós ügy. Azért.) Igen, képviselő úr, húsz éve követem ezt a vitát, önnek is lesz erre lehetősége. Ezért mondtam el, mert én azt gondolom, hogy ez így tisztességes. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Itt kellene lennie az elnöknek!)

A költségvetés zárszámadására térve. Nem baj, ha az ellenzék kritikus, ez a dolga, ez teljesen normális. Kritikus volt az előbb megszólaló költségvetési bizottsági elnök úr is. Csak amikor ő a kritikáit elmondja, akkor azt abból az alapállásból kellene elmondania, hogy amikor összevet minket más kelet-közép-európai országok teljesítményével, és minket hátra sorol ‑ amit én nem osztok; egyébként ez az összevetés kelet-közép-európai országokkal mindig helyes ‑, akkor azt is meg kellene nézni, hogy mi az a rajthelyzet, ahonnan az Orbán-kormány elindítja a maga költségvetési gondolkodását, és nem csak 2016-ról kell itt beszélni, itt összefolyó költségvetési évekről van szó, hála istennek, ellentétben a szocialisták költségvetésével, ami mindig egy nagy adag rögtönzés volt.

(11.30)

Tehát vissza kell nyúlni, tisztelt képviselőtársam (Közbeszólás az MSZP soraiból.), 2008-ig (Közbeszólás az MSZP soraiból: 2002-ig!), 2008-ig (Mesterházy Attila: ’90-ig!), amikor az önök költségvetési politikája csődbe vitte az országot. (Dr. Legény Zsolt: És egy világgazdasági válság, az semmit nem jelent?!) Most, amikor az ön felszólalását hallgattam, akkor néztem utána annak, hogy mit írt akkor a sajtó. Gyurcsány Ferencet tudom idézni, aki egy romániai lapban maga nyilatkozik arról: ha nem kapunk akkor rendkívüli támogatást, akkor bekövetkezik az államcsőd. Na, innen indul egy költségvetési folyamat. Önöknek volt persze utána még egy költségvetési évük, és azt is hozzáteszem tisztességesen, hogy abban a 2009-es költségvetésben önök a mélypontról, az államcsődről azért elemelték valamelyest az országot, de elsősorban azzal, hogy rendkívüli támogatást kaptak a pénzügyi világtól, mert enélkül államcsőd következett volna be. Hogy értsék azok, akik minket hallgatnak, enélkül, ha ez bekövetkezik, nincs nyugdíjfizetés, mert nincs miből nyugdíjakat fizetni, és az állami alkalmazottakat sem képes fizetni az ország. Ebben a tragikus helyzetben voltunk, és így vesszük át 2010-ben önöktől a kormányzást.

Mindig elgondolkodom azon, hogy az önök tehetségtelensége (Z. Kárpát Dániel közbeszól.), mármint az akkori kormány tehetségtelensége juttatta ide az országot, vagy valami más. Nem gondolom, hogy azok az emberek, akik valaha ebben a miniszteri patkóban ülnek, önmagukban olyan tehetségtelenek, hogy egy ekkora bajt össze tudjanak hozni, de önmaguk minősítették úgy a helyzetet ‑ Gyurcsány Ferencet idézhetem megint ‑, hogy a kormányzás helyett látszatkormányzás volt, hazudtunk, hazudtunk, és csak túlélni akartunk.

Na, ennek a költségvetési politikának van vége, tisztelt Mesterházy képviselő úr, 2010-től kezdve. Vége annak a gondolkodásnak: pénzbőség van a világban, mindig hozzá fogunk jutni hitelekhez, nem érdekel minket az ország hosszú távú jövője, csak a pillanatot éljük túl ‑ mert önök ezt a költségvetési politikát folytatták, és ez vitte csődbe az országot. Ennek elég nagy hagyománya volt hosszú éveken keresztül. Tehát amikor összevetjük magunkat Romániával és más kelet-közép-európai országgal, akkor azt is látnunk kell, hogy egyrészt a szocialista érában ezek az országok nem voltak úgy nyakig eladósodva, mint ahogy mi el voltunk adósodva, a rendszerváltások utáni világban ott továbbra is szigorú költségvetési politikát folytattak, az első Orbán-kormány GDP-arányosan 52 százalékra vitte le a múltból örökölt államadósságot, önök ezt feltornászták 80 fölé. Ez az a kiinduló helyzet, amit ha nem mondunk el, akkor mindenfajta összevetés hamis ‑ és az ország közvéleményének félrevezetése.

’10-től kezdve egy teljesen más költségvetési gondolkodás dívik ebben az országban, hála istennek, mint amit önök folytattak, és én azt is kimondom ‑ ezt az államtitkár úr nyilvánvalóan nem fogja kimondani, mert ő ennek a területnek ma a gazdája ‑, hogy az Orbán-kormány, ha sikeresnek ítélheti magát, önök nem fogják annak ítélni, én annak ítélem, ha sikereink vannak, mindenfajta sikert, ami nyilvánvalóan társadalompolitikai siker, és ott mérhető, azt valójában ez a következetes és szigorú költségvetési, fiskális politika alapozza meg. Ha itt nem tudtunk volna 2010 óta szakítani az önök gondolkodási gyakorlatával, akkor minden tevékenységünket csak légvárra építhettük volna, minden tevékenységünk sikertelen lett volna. Ez a következetes költségvetési politika alapozza meg az Orbán-kormány társadalompolitikáját, és ez teremti meg a lehetőségeket.

Azt is mondhatnám önöknek, mert persze most mi ’16-ról beszélünk, ugyanakkor tudjuk jól, hogy ’17 végén járunk, ismerjük a ’17-es költségvetési folyamatokat, önök, amikor bejöttek a Parlamentbe, hallottak híradásokat, a híradások ma arról szólnak, hogy a miniszterelnök, korábban egy másik miniszter kijelentette, hogy idén először abban a helyzetben lesz az ország, hogy nyugdíjprémiumot fogunk fizetni. Tehát, tisztelt Mesterházy képviselő úr, az államcsődtől eljutottunk a nyugdíjprémium fizetéséig. (Z. Kárpát Dániel közbeszól. ‑ Mesterházy Attila: Hol a 13. havi?! Miért nem 13. havit?! ‑ Gúr Nándor: Meg 14. havit ígértetek! ‑ Közbeszólások.) A nyugdíjprémium kifizetése az ország teljesítményének az eredménye, és ebbe illeszkedik bele, ebbe a folyamatba illeszkedik bele a 2016-os költségvetési év is; amivel, a 2016. év zárszámadása kapcsán én néhány fontos, társadalompolitikailag értékelhető célt azért szeretnék egy kicsit logikusabban kiemelni, mint ahogy azt ön az előbb tette, bár joga volt úgy tenni, ahogy éppen tenni akart, mert nyilvánvalóan ez szolgálja az ön vagy az önök politikai érdekeit. Fontos kiemelni 2016 kapcsán…

Még egy gondolatkísérlet, visszatekintve 2010-ig: mik ezek a fő állomások, amelyek jelzik azt, hogy egészséges irányba megy el a magyar költségvetési gondolkodás és ezért a magyar gazdaság? Én egy ilyen fontos mérföldkőnek tekintem azt, hogy megszabadultunk a pénzügyi világ befolyásától, az annak való kiszolgáltatottságunktól, ma már a nemzetközi pénzügyi világ segítsége nélkül is a saját lábunkon állunk, erről van az Európai Uniótól egy minősítésünk 2013 óta, amikor kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól. Ugye, a túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt lenni, tisztelt képviselő hölgyek és urak és kedves közvélemény, azt jelenti, hogy felelőtlen költségvetési politikát folytatunk, mindig többet költünk, mint amire lehetőségünk lenne. Ez volt az önök időszakára jellemző (Mesterházy Attila közbeszól.), 2004 óta, amióta beléptünk az Európai Unióba. Tehát ez a ’13-as dátum, hogy akkor az év közepén ennek a hatálya alól kikerülünk, na, ez egy fontos jelzés, azt mondhatom, hogy egy objektív jelzés, mert az Európai Unió minősít minket így.

Ugyanilyen fontos jelzés ‑ és ez már 2016-hoz kötődik ‑, hogy már nemcsak a nemzetközi piacok ismerik el Magyarország gazdasági teljesítményét, hanem a hitelminősítők is, akik mindig óvatosak és mindig később reagálnak, de 2016-ra ők is eljutnak odáig, hogy mindhárom mértékadó, nagy nemzetközi hitelminősítő beemeli Magyarországot a befektetésre ajánlott kategóriába, kijőve a bóvli világból, ahova önök juttatták el az országot. (Mesterházy Attila közbeszól.)

Én 2016 kapcsán ‑ és erről majd még beszélni fogok ‑ egy nagyon fontos jelzésnek tekintem, hogy az ország képes arra, hogy hat évre előre tekintve megállapodjon a megfelelő partnerekkel a béremelések folyamatáról, itt a minimálbér és a szakmunkás-minimálbér nagyon jelentős emeléséről beszélek, és ennek megfelelően, hogy ezt nyilvánvalóan a munkaadók teljesíteni tudják, jelentős járulékkedvezményeket is kapnak, tehát kevesebb adót, járulékot kell befizetniük a költségvetésnek. Ennek hosszú távú hatásai lesznek. De, még egyszer mondom, a kapkodó költségvetéstől, a költségvetési rögtönzésekről eljutni odáig, hogy 2016-ban hat évre előre tudjon tekinteni egy kormány, na, ez a teljesítmény, tisztelt uraim, és ezt nem lehet elhazudni.

És persze említettem, hogy 2017-ben, ismerve a költségvetés folyamatait, először ‑ először, de reméljük, nem utoljára ‑ nyugdíjprémium fizetésére is képesek leszünk a nyugdíjasoknak. Ezt bárhogy magyarázzák önök, ez teljesítmény. Nem a kormány teljesítménye ‑ a kormány persze nagyon meghatározó ebben ‑, ez a magyar gazdaság teljesítménye, de ez azért jön ki a magyar gazdaságból, mert a kormány következetes és szigorú, józan költségvetési politikát folytat most már 2010 óta.

Fontos volt 2016-ban, hogy képesek voltunk folytatni azt az adópolitikát, amit 2010-ben meghirdettünk, ami azt jelenti, hogy fogyasztási adók valamikori emelése mellett ‑ megjegyzem: sok területen azóta már csökkentek ezek a fogyasztási adók (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) ‑ a személyi jövedelmet, a bért terhelő adókat csökkentsük, ahogy itt az expozéban az államtitkár úr említette, ez egy ilyen fontos lépés volt, 16-ról 15 százalékra csökkent a személyi jövedelemadó. A családtámogatások rendszerében megemlítette, ráerősítek, hogy ebben az adott évben 60 ezer forinttal több jut egy családnak az adókedvezmények miatt. Képesek voltunk az otthonteremtési támogatás beindítására és működtetésére. Otthonra mindenkinek szüksége van, családi házat, lakást mindenki szeretne vásárolni, akár 10 millió forinttal támogatja ezt az állam. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Képesek voltunk a lakásépítés, újlakás-építés áfáját 5 százalékra csökkenteni, és ezzel nyilvánvalóan megint állami bevételekről mondtunk le az otthonteremtés segítése érdekében. És említettem, a fogyasztást terhelő adók is fokozatosan csökkennek, 2016-ban a gyermekétkeztetésnél és a sertéshúsnál léptük ezt meg. (Z. Kárpát Dániel: 27 százalékos áfa mellett ne mondjál már ilyeneket!)

Munkában élők, különböző életpályák: vagy indulnak újak… ‑ indulnak újak is, és a régik folytatódnak. Kezdem talán a régiekkel, amelyek már korábban is működtek. A rendvédelemben ezt korábban elindítottuk, itt az adott évben 5 százalékkal nőtt a rendőrök fizetése, sőt a rendőrségen lévő közalkalmazottaké is.

(11.40)

A pedagógusvilágban indítottuk először az életpályát, a 2016. évben a pedagógusok mellett a pedagógusok munkáját segítő nagyon fontos alkalmazottak is fizetésemeléshez jutottak.

2016. Végre megtörténik az első lépés az államigazgatásban is, annak is a legalsó és az ügyfelekkel leginkább érintkező szintjén, a járások esetében, 30 és 50 százalékos béremelésekre is sor került. Jelentős béremelés történt a NAV esetében, 30 százalékos, és az igazságügyi dolgozók esetében, a bírósági szervezetek esetében is volt egy 5 százalékos béremelés. De az egészségügyben és a felsőoktatásban is folytatódtak azok az életpályaelemek, amelyek a korábbi időszakban elindultak.

Nyugdíj. Nagyon jelentős érdekkör, sokan vannak, egyre többen lesznek azzal, hogy egyre hosszabb ideig élnek, hála istennek, az emberek. Ez Magyarországon is nyilvánvalóan így van, ezért mindig kritikus és kérdéses, hogy hogyan vagyunk képesek a nyugdíjasokról gondoskodni. 2016-ra is igaz volt az, hogy a nyugdíjasok nyugdíja reálértékben növekedett, tehát az infláció felett növekedett, 10 ezer forint értékben Erzsébet-utalvány kifizetésére is képesek voltunk. Ezt is megemlíthetem, hogy nagyon nagy valószínűséggel ez a ’17. évben is meg tud történni.

És amit már említettem, ami a legfontosabb, mert igazán ennek van költségvetési kitekintése, ez a 6 éves bérmegállapodás, és ez ma, 2017 végén, már azt mondhatjuk, hogy jól láthatóan működik. Azért működik, mert egy megállapodás, mert itt nem egy kormányzati diktátumról van szó, hogy holnaptól kezdve történjen így meg így valami a gazdaság világában ‑ megállapodott a kormány a gazdaság szereplőivel. A gazdaság szereplői belátták, hogy érdekük nagyobb béreket fizetni a minimálbéren foglalkoztatottaknak, a szakmunkás-minimálbéren foglalkoztatottaknak, hogy megtartsák a munkaerőt maguknak, mert szükség van erre, de ehhez a kormány segítséget is ad azzal, hogy járulékokról mond le. Ennek eredménye nyilvánvalóan statisztikailag mérhető, hogy hogyan teljesül ez, amit a megállapodásban a felek elterveztek; mivel ez teljesül, ezért ez az elkövetkezendő években is folytatódni fog.

Egy költségvetés zárásakor meg kell említeni azt is, és én ezt nem tragédiaként említem meg, hogy egyszer módosításra is került év közben a 2016. évi költségvetés, méghozzá áprilisban, és ott 420 milliárd többlet szétosztásáról döntött a kormány. Nem olyan időszakot élünk, mint korábban, abban az időszakban, amikor önök kormányoztak, amikor év közben is azért kellett belenyúlni a költségvetésbe, hogy további megszorításokat tegyünk. Itt többlet szétosztásáról volt szó az oktatásban, a családoknak, a gazdaságfejlesztésben, és ami egy sajnálatos tétel, de áldozni kellett rá és nem is keveset, 2016-ban és 2017-ben a migrációs nyomás által okozott, az országra zúduló nehézségek miatt nyilvánvalóan ezekre, erre a területre jelentősen költenünk kellett.

Kritikaként fogalmazza meg Mesterházy képviselő úr, hogy 2016-ban szerény a növekedés. Az 1,9 százalékos GDP-arányos hiányt 2,2 százalékos növekedés mellett teljesítettük.

2016 azért egy érdekes év, mert önök mindig azzal vádolnak minket, hogy uniós források nélkül letérdelne ez az ország. 2016 éppen azt bizonyította be, hogy ez mennyire nincs így. Mert ha nem voltak uniós források ‑ hiszen nem voltak ‑, az ország arra képes volt, amit az államtitkár úr mondott, hogy 2600 milliárd erejéig megelőlegezi majd az uniós forrásokat. Nyilvánvalóan hatása ennek 2016-ban nem lehetett, ez egy kiadás volt, de termelés e mögött még nem volt. 2017 és 2018 számai mögött ott van. Tehát 2017, ha azt mondhatnám, az egy szűken vett magyar költségvetési év uniós források nélkül, kis túlzással, de ez a leegyszerűsítés körülbelül áll (Z. Kárpát Dániel: Haha!), körülbelül áll, és így produkáltunk 2,2 százalék növekedést, ami az uniós átlagnál jobb.

Nyilvánvalóan tudjuk, hogy 2017-ben, tehát az idei évben ezért tudunk nyugdíjprémiumot fizetni. Nem csak tudunk, törvény is kötelez minket arra, hogy ezt megtegyük. Ezt azért tudjuk megtenni, mert 3,5 százalék fölött lesz bőven a gazdaság növekedése.

Tehát a 2016. év 2,2 százalékos növekedését így kell értékelni. Nem egyszerűen összevetni Romániával meg más országokkal, és azt mondani, hogy ez kevesebb, mint náluk, és ezért ez egy sikertelen év. Még egyszer mondom: amikor Romániáról és más közép-kelet-európai országról beszélünk, akkor nyugodtan rögzítsük azt, hogy ők nem abban a sanyarú költségvetési helyzetben vizsgálják a saját költségvetésüket, mint amilyen sanyarú helyzetet mi önöktől örököltünk. (Mesterházy Attila: Balti országok!)

Szeretném azt mondani egy következő ciklus vége felé, hogy ez már csak megmosolyogtatni való történelem, de a költségvetés folyamatait nem lehet két hét alatt átállítani. Itt keserves évek vannak mögöttünk, és a magyar vállalkozások és a magyar emberek keserves munkája van a mögött, hogy mára meg tudtuk haladni azt a folyamatot. Tehát amikor 2016-ot értékeljük, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, hogy ez egy sikeres év a költségvetés nézőpontjából, a társadalom minden szegmense ezt érezhette. Ahogy egyszerű szlogenekkel, én ezeket nem szeretem, de szoktunk fogalmazni: mindenki tudott egyet előrelépni; de ami sokkal fontosabb: 2016 is Magyarország felzárkózását hozta a fejlett világhoz, és azt gondolom, hogy jó esély van arra, hogy ez a folyamat folytatódjon, mert az országnak ilyen költségvetési gondolkodásra van szüksége, és nem azokra a felelőtlen rögtönzésekre, amit az önök időszakában tapasztalt meg az ország.

Tehát azt gondolom, hogy lesznek olyan bölcsek jövő évben, ugyanis jövő évben a választók döntenek arról, hogy milyen költségvetési politikában gondolkodnak, vissza akarják-e hozni a múltat, a rögtönzések, a felelőtlenség költségvetését, vagy a konzervatív költségvetési tervezést, a kiszámítható költségvetést, a következetes költségvetési politikát, az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” gondolkodását, és még mondhatnék néhány ilyen tételt.

Mivel a minket hallgatók józan emberek, és a saját családjukban is így gazdálkodnak, valószínűleg azt is kívánják maguknak, hogy az ország irányítói is ebben a szellemben haladjanak tovább. Köszönöm a figyelmüket, tisztelt képviselő hölgyek és urak. (Taps a kormánypártok soraiban.)