Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Konfuciusz mondása jutott az eszembe: „Ne keseregj azon, hogy nincs hivatalod, inkább azon aggódj és úgy cselekedj, hogy érdemes legyél rá.” Ez az idézet azért jutott eszembe, mert 2022. április 3-án volt egy választás, a választáson a magyar emberek elmondták a véleményüket, és kétharmados felhatalmazást szerzett a Fidesz. Innentől kezdve elég furcsa érzés az, hogy ellenzéki képviselők megmondják azt, hogy mit mondhatunk, mit tehetünk, mit nem mondhatunk és mit nem tehetünk. Ahogy mifelénk mondják, de az országban még sok helyen szerintem: fordítva ülnek a lovon.

Ez a téma sokkal komolyabb annál, mintsem hogy elviccelődjünk rajta, ezért nem tartom a vitához illőnek  bár ez az én véleményem, ettől még más gondolhatja úgy, hogy belefér , ha a költöző madarakról beszélünk, vagy ha „homokozólapát” kifejezést használunk. S az is furcsa, ha mondjuk, a Párbeszéd  amely korábban még Párbeszéd Magyarországért volt, aztán kimaradt a „Magyarországért” jelző  hazafias kötelezettségről beszél, az a párt, amelyik éppen a „Magyarország” szót hagyta ki a párt nevéből.

De nem akarom elviccelni még véletlenül sem, hiszen az én választókerületem Ukrajna mellett van. Higgyék el, képviselőtársaim, mi érzékeljük azt, hogy egy kárpátaljai ember  legyen az magyar, ruszin vagy ukrán  életében mit is jelent a háború, mit is jelent az esetleges kényszersorozás. De valahogy úgy éreztem magam  a fiatalabbak kevésbé ismerik, mi, idősebbek tudjuk , mintha A tavasz tizenhét pillanatát néztük volna, amikor Harangozó képviselő úr sorolta, hogy melyik nap mit csináltunk, melyik nap mit tettünk meg vagy éppen mit nem tettünk meg. Szerintem nem kell indokolni, hogy miért most tárgyaljuk. Mert most tárgyaljuk. Egyébként pedig elmondtuk fehéren és feketén, hogy az európai uniós felkérésekkel, jogszabályokkal voltunk elfoglalva, és most került sorra. Pont. Szerintem nincs ebben semmiféle olyan dolog, amit számon lehetne kérni rajtunk.

S érdekes az is, hogy azt mondja képviselőtársunk: szégyen Törökországgal egy padban ülni. Mondja ezt Szabó Timea, az a Szabó Timea, aki már nincs itt; elmondta és elviharzott, elment. Egyébként pedig miért szégyen? Hiszen a NATO második legerősebb hadseregéről beszélünk Törökország esetében. És egy kérdés fölmerül egy jóérzésű emberben nálunk, vidéken, ahol kérdéseket tesznek föl. Ott azt a kérdést teszik föl, hogy az Európai Unió miért nem beszél többet a békéről. Miért csak a pápától és Magyarországtól hallják azt, hogy igenis, a béke lehet a megoldás, mert ennek a háborúnak győztese nem lehet?

Ezek az emberek  akik egyébként templomba járó emberek  azt is megkérdezik, hogy jó dologe az, ha éppen Svédországban, a városháza előtt a török elnök figuráját lógatják fel, vagy ha elégetik a Koránt. Én úgy gondolom, mi úgy gondoljuk és a vidéken élő emberek úgy gondolják, hogy a véleménynyilvánítás szabadságába sehol nem fér bele az, hogy bármilyen vallás szent könyvét bárki bármilyen tüntetésen elégeti. Tehát ha egy képviselőben esetlegesen kérdések merülnek fel a tekintetben, hogy majd hogyan fog a szavazáskor dönteni, akkor mindig arra kell gondolni, hogy egyéni országgyűlési képviselőként az emberek véleményét természetesen figyelembe kell venni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egyébként azok a mondatok miért ne zavarnának, amikor egy svéd képviselő a harmincas évek Magyarországához (sic!) hasonlítja az országunkat? Vagy aki azt mondja, hogy kapcsolatunk van Alijevvel, miközben azt látjuk, hogy az Európai Bizottság elnöke Azerbajdzsánba megy, és arról beszélnek, hogy hogyan lehet újabb energiaforrások után néznie az Európai Uniónak. Azért mondjuk azt, hogy tiszteletet várunk el a magyarokkal szemben, mert mi tiszteljük más országok polgárait. Én nem hasonlítgatom és mi nem hasonlítgatjuk sosem a svéd vagy a finn politikát akármilyen évekhez, mi nem mondunk véleményt a családpolitikájukról, de az kifejezetten zavar, ha egy képviselő azt mondja, hogy miféle ember ez a magyar miniszterelnök, aki arra buzdít, hogy a demográfiai problémák megoldása érdekében szülessen egyre több gyermek. Éppen az előbb tárgyaltuk a költségvetés módosítását, és örömmel látjuk azt, hogy soha nem látott támogatás megy családvédelmi elképzelésekre.

E rövid kis mondandómat ismét Lónyay Menyhért volt miniszterelnökkel szeretném befejezni, aki azt mondta annak idején: „Tagadhatatlan, hogy a helyzetünk nehéz, aggodalomra sok okunk van, de csüggedésre nincs mindaddig, amíg törvényes jogainkat a helyzet fölismerésével védeni tudjuk.” Ezt csináljuk most, ezért tárgyalunk, és ezért fogunk megfelelő bölcsességgel dönteni akkor, amikor erre sor kerül. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)