Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az indián közmondások felfedezésének heteit éljük, és most magam is szeretném gyarapítani képviselőtársaim tudását, s az alábbi, tárgyhoz illő mondást (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban: Halljuk!) figyelmükbe ajánlani: ha rossz irányba lovagolsz, minél gyorsabban vágtatsz, annál messzebb kerülsz a céltól. (Varga Mihály: Nagy hülyeség!) Köszönöm szépen az értékelést. Nos, ha jelen esetben az a cél, hogy a jövő évezredben stabil és fenntartható egészség- és nyugdíj-biztosítási rendszere legyen az országnak, meg kell mondanom, hogy ezzel a költségvetési javaslattal ezt a törekvést a kormány nem segíti elő.

Ez a javaslat távolít a céltól. Hiszen már a tervezési munka bázisát képező 1999. évi várható adatokról sem áll rendelkezésre hiteles adat, mint ahogy erről Keller képviselő úr szólt. A kiadási előirányzatokat irreálisan szerény inflációra és bérkiáramlásra vetítették. (Dr. Horváth Zsolt: Nincs csökkenés!) Horváth Zsolt képviselőtársam arra figyelmeztetett bennünket, hogy ne csak a számokról beszéljünk. De el kell mondanom önöknek, hogy a számok mögött sejthető megszorítások szakmai megalapozása teljes mértékben hiányzik. Valószínűleg ilyen indokolás nem is készíthető. Mint ahogyan az is nehezen becsülhető, hogy a már most is tartalék nélküli helyzetben az egészségügyi intézmények miként reagálnak a további reálérték-csökkentésre, mert szeretnék kitartani már az előző vitában rögzített álláspontom mellett. Szeretném azt is kijelenteni, hogy a szűkülő erőforrások miatti restrikciók szakmai következményeit a kormánynak kell vállalnia, nem szabad, sőt tisztességtelen ezt zárt kasszával a szolgáltatókra hárítani.

(12.50)

A makrogazdasági mutatók alábecslése miatt feszített a nyugdíjbiztosítás költségvetése. A tavalyi 50 milliárdos veszteség után az idős emberek nadrágszíjuk még szorosabbra húzására kényszerülnek, hiszen bár most tételesen nem sérül a törvény, de az aligha valószínű, hogy a nyugdíjasok fogyasztásában döntő élelmiszer- és gyógyszerárak növekedése 6 százaléknál megáll.

A beterjesztett törvénytervezet az egészségbiztosításban egyetlen reform értékű intézkedést sem tartalmaz, tehát nem meglepő, hogy Bauer képviselőtársam az Európai Unió országjelentésére kellett hivatkozzon, amelyben az egészségügy átalakításának késésére hívták fel a figyelmet - nem ragozom ezt a kérdést túl, ahogy Surján képviselő úr erre a figyelmet felhívta. Az a véleményem, hogy nem szabad a dicséretekből kiindulni, a sorok között meglévő figyelmeztetésekből kell okulni.

De kérdezhetném, mint ahogy már kérdezték képviselőtársaim: hol van a rokkantnyugdíjrendszer korszerűsítése, hol késik a korkedvezményes nyugdíjrendszer felülvizsgálata? Járai miniszter úr elvárásokról, igényekről beszélt az expozéjában, állítólag kész műhelymunkák léteznek, hallottunk erről Gógl miniszter úrtól is. De hol vannak ezek a tervek? Hol lehet ezeket megismerni? Miért a sajtóból kell a képviselőknek a reformterveket megtudniuk? Lehet, hogy azért, mert a következő nap megjelenik ennek a cáfolata, vagy egy újabb koncepció lát napvilágot.

Igazat kell adnom annak a kormánypárti képviselőtársamnak, aki a bizottsági ülésen összességében sanyarúnak minősítette a társadalombiztosítás költségvetését, és hozzátette, hogyha megszavazzák, azt nem jókedvükben fogják megtenni, hanem a kisebbik rossz elve alapján.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a költségvetés amellett, hogy a korábbi évek átlagánál is áttekinthetetlenebb, az előirányzatai nagyságával és bizonytalanságával, kritikus helyzetbe sodorja az ellátórendszereket. Hiányzik belőle, de még az indokolásból is, hogy az intézmények milyen szakmapolitikai segítségre számíthatnak az állandósuló hiányhelyzet kezelésében.

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy nincs döntés az egészségügy finanszírozása átalakításának fontos kérdéseiben, jóllehet például a különböző ellátási formák közötti díjharmonizáció, a kórházon kívüli ápolásban érdekeltséget teremtő lépések, a valóságos teljesítményt és nem csak a leadott kártyaszámot elismerő háziorvosi finanszírozás bevezetésének szükségességében már évek óta egyetértés van az egészségügy szereplői között. Sőt, a kidolgozott javaslatok fellelhetőek a minisztériumi köztisztviselők iratai között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány részletkérdésre is kitérjek. A tervezet megengedné, erről már volt szó, hogy a jövőben az Egészségbiztosítási Alap intézményi, működési költségeket fedező előirányzatait felhalmozási célú kiadásokra is fordítsák. Emlékeztetem önöket arra, hogy idén még büntető feljelentés várt az erre vetemedő kórházigazgatókra. Sajnos, nem tudok örülni a kormány nagyvonalúságának, hiszen ez az indítvány most azt üzeni az egyébként fuldokló kórháztulajdonos önkormányzatoknak, hogy bátran hivatkozhatnak az egészségbiztosítás kasszáira, bátran mutogathatnak ezekre az előirányzatokra, mivel az inflációtól is elmaradó növekményből most már műszercserére, tetőtérbeépítésre is lehet áldozni. És attól félek, hogy ez a rendelkezés sok fenntartónak kínál majd menekülési útvonalat a tulajdonosi felelősség elől, ami elfogadhatatlan, és ellenkezik az eddig több kormány által is követett szakmapolitikai logikával.

Örökzöld téma a gyógyszer-támogatási kassza alakulása is, és Horváth Zsolt képviselőtársam nem tudta ezt a kétperces hozzászólásában rendbe pakolni, ahogy említette. Meg kell mondanom, sajnos elképesztő megoldás, hogy az idei fiaskó után az előirányzat nagyságrendjét a tényleges idei teljesítésnél kisebb mértékben, és változatlanul túlléphetetlennek tervezik.

A nyilvánvalóan betarthatatlan előirányzat betarthatóságát szolgáló intézkedésekről meg lényegében semmi hiteleset nem lehet tudni.

Azt sem lehet tudni, miért mondott le a miniszteri biztos. Nem ismert, miképpen kívánja a kormány a gyógyszerkasszát hatásvizsgálatok nélkül, nem kellően szabályozott módon ösztönzésre fordítani, nem szólva arról, hogy ha csak a háziorvosok gyógyszerrendelését fogják meg, akkor az alapellátás nyilvánvalóan szakorvoshoz, illetve indokolatlanul kórházba fogja utalni a betegét, aminek nyilvánvalóan további költségnövekedés lesz a következménye.

Félő, hogy a hatóanyag-támogatás mechanikus kiterjesztése akadályozza majd a gyógyszerválaszték korszerűsödését, ellehetetleníti a hazai termelést, mondjuk, az olcsó távol-keleti import beengedésével. Nem tudjuk, hogyan kívánja kezelni a kormány a gyógyszertárak drasztikusan csökkenő árréstömege problémáját, a vidéki kis patikák csődhelyzetét. De főképpen azt nehezményezzük, hogy nincs valóságos párbeszéd a gyógyszerellátás szereplői között, legalábbis üzenetváltások tanúi vagyunk a sajtóban, s nincsenek olyan javaslatok, amelyek nem okoznak ijesztő teheremelkedést és megőrzik a gyógyszerellátás biztonságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már említettem, meg mások is szóltak róla, hogy baj van a járulékbevételek tervezésével. Ennek alapjai hiányoznak, az APEH jóvoltából. A két biztosítási ágazat egyszerűen nem jut hiteles tájékoztatáshoz, komolytalanná téve az alapszerű gazdálkodást. Ezek után érthetetlen, miért tesz a törvényjavaslat olyan engedményt az amúgy jól szponzorált APEH-nek, amely lehetetlenné teszi a korrekt mérleg elkészítését, a pénzügyi alapok törvényi határidőben történő auditálását. Ha az alapok kezelői csak a tárgyévet követően jutnak összefoglalt és hiteles adatokhoz, képtelenek lesznek az államháztartási törvény előírásainak megfelelni.

Vitathatónak tartom a vagyonértékesítés előirányzatát. Röviden úgy is fogalmazhatnék, hogy ha az ez évi kötelezettségek teljesülnének, akkor a 2000. évi költségvetési tétel komolytalan, ha pedig nem, akkor az ez évi törvényi kötelezettség nem stimmel. Arról nem is beszélve, hogy az egész vagyonértékesítés homályban van, sem a közvélemény, sem a parlament illetékes bizottságai nem tudnak a részletekről. Nem tudunk arról, miért éppen az ÁPV Rt.-vel kötött a korábbi miniszterelnöki hivatali politikai államtitkárság szerződést. Mennyibe kerülnek a tranzakciók? Ki, mikor, milyen feladatokra kötött külső szerződéseket, milyen összeggel és hasznosulással? Megítélésem szerint olyan ügyekről van szó, amelyek indokolttá teszik, hogy a parlament éljen az ellenőrzési funkciójával.

Tisztelt Országgyűlés! A kiragadott példák, úgy gondolom, jelzik a kormány szakszerűtlen előkészítését, s talán azt a szándékát is, hogy hosszabb távon fenntartsa a szociális biztonság alappillérei, a társadalombiztosítási ágak egyfajta kiszolgáltatottságát.

Ezt a törvényjavaslatot ezért felelősséggel gondolkodó képviselő nem vállalhatja, nem szavazhatja meg. Csatlakozom Keller képviselőtársamhoz: vissza kellene ezt a törvényjavaslatot vonni, ne kínlódjunk feleslegesen módosító indítványokkal, hátha még sikerül elkészíteni egy megalapozottabb tervezetet az év hátralévő részében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)