Felszólalás adatai

DR. GYURICZA BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A miniszter úr expozéját meghallgatva bevezető hozzászólásomban a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Polgári Szövetség részéről négy kérdéssel szeretnék foglalkozni. Először rövid történelmi áttekintést, másodszor - kapcsolódva miniszter úr expozéjához - nemzetközi tapasztalati összevetést, harmadrészt egy általános követelményi rendszert, végül negyedszer egy jövőképet szeretnék felvázolni, amely következtében hazánk 2010-15 tájékára az európai térségben, de reménykedjünk, hogy globálisan is olyan helyzetbe kerülhet, hogy a fegyveres erők helyzetét - ezen belül a katonai szolgálat teljesítésével kapcsolatos dolgokat - újragondolva megvalósíthat egy, a mainál hatékonyabb, hosszú távon összességében gazdaságosabb, az európai politikai, biztonságpolitikai, védelempolitikai célkitűzéseket jól meghatározó tevékenységet.

A történelmi áttekintés során szeretném nagyon röviden tisztelt képviselőtársaim előtt elmondani, hogy a téma nem új a magyar társadalomban. Ezzel a témával gyakorlatilag 1994-től - amióta országgyűlési képviselő vagyok - a honvédelmi bizottságon kívül számos más bizottságban, így a külügyi, az oktatási, a gazdasági és egyéb más bizottságokban is foglalkoztunk.

Mi volt az alapvető történelmi tapasztalat lényege? Az első és legfontosabb: el kell dönteni, hogy Közép-Európában, a Kárpát-medencében, a Magyar Köztársaság területén mikor térjünk át a hivatásos haderő alkalmazására. Ez egy meghatározott történelmi körülmény és pillanat eredménye lehet, amelyben meghatározó jelentősége van annak, hogy a Magyar Köztársaságnak milyen a geostratégiai helyzete az adott történelmi időszakban. A történelmi visszatekintés során el kell mondani - tisztelt képviselőtársaim visszaemlékezhetnek rá -, 1994-től a 88/95. számú országgyűlési határozattervezet megszületéséig politikai konszenzusban hat politikai párt azt vitatta, hogy milyen körülmények között alakuljon a magyar védelempolitika. Ebből sajnos csak a Magyar Honvédségre vonatkozó szűk elképzelés készült az akkori ellenzék egyet nem értésével, egy elképzelés, amelyet akkor úgy neveztek, hogy a Magyar Honvédség hosszú és középtávú technikai fejlesztése, amely többek között a haderőnemek, a sorozott hadsereg kérdéseit érintette.

Ezt követően 1995-től számos hazai tudományos intézményt - így a Magyar Tudományos Akadémiát, az összes tudományos kutatóintézetet, a közgazdasággal, vagy más területekkel, témákkal foglalkozó akadémiákat, kutatóintézeteket - bevontunk a vizsgálatba. Ebben az időszakban zajlott a honvédelmi tárca által felkért átvilágítás a Német Szövetségi Köztársaság részéről, majd pedig az Egyesült Királyság független intézményének, valamint számos nemzetközi, a Red Corporation, a Columbia Egyetem és más egyetem által végzett átvilágítás, amely egyetlen célt szolgált, azt, hogy hogyan lehet a közép-európai államok biztonsági, védelmi politikájához megfelelően hiteles, reagálóképes, az adott körülmények között interoperabílis védelmi erőt kialakítani.

Ekkor jutott el hazánk - a külföldi és hazai együttes történelmi tapasztalatok elemzésén, számos hazai tanácskozáson keresztül - a megfelelő következtetések levonására, amelyre egy kegyetlen lecke tanította meg a magyarokat: a délszláv válság. A végkövetkeztetés az volt, hogy ebben a térségben ma még egyetlen nemzet sem mondhat le önálló nemzeti védelmi képességének a megteremtéséről, amelybe beletartozik a hadköteles sorkatonai szolgálat, valamint az új kihívásoknak megfelelő profi haderő kialakítása annak minden követelményrendszerével együtt.

Engedtessék meg, hogy e követelményrendszerből néhány dolgot ismertessek. E követelményrendszer alapja az - szóltak a tanulmányok, s tekintettel az idő rövidségére, nem akarom minden elemét felsorolni -, hogy minden nemzetnek legyen saját hadserege. Most, hogy a NATO tagjai lettünk, végre tisztázódott, hogy nem a NATO védernyője véd meg bennünket, hanem mi a saját nemzeti védelmi képességünket visszük e szövetségbe, és e kettő együttesen képezi az adott szervezet kollektív külbiztonsági és védelmi politikájának, stratégiájának katonai védelmi erejét. Ezért valamennyi nemzetnek rendelkeznie kell fő védelmi erőkkel, valamint kiegészítő védelmi erőkkel. A NATO új védelmi stratégiai koncepciója április 24-én megjelenteti, hogy rendelkezni kell - erre sajnos a múlt év őszén élő példa volt, tisztelt képviselőtársaim, a szlovák, az ukrán, a magyar és a román nemzeti katasztrófa az árvízzel és a hóval - a polgári veszélyhelyzetet együttesen elhárítani képes olyan erőkkel, amelyek képesek a preventivitásra, a lakosság életének és vagyontárgyainak a mentésére.

Amikor erről szólok, egy mondat erejéig érintenem kell a határőrséget.

(9.50)

A határőrség a fegyveres állományba a magyar alkotmány szerint ma még beletartozik, de feladatai 99 százalékában éppen az európai integrációból adódóan olyan rendészeti jellegűek, hogy így is teljesítőképességének határa fölött van, elsősorban anyagi, másodsorban felkészítési gondok miatt.

Végül engedtessék meg, hogy a nemzetközi tapasztalatokból néhány dolgot önök előtt felvetítsek. Elhangzott a miniszter úr expozéjában, hogy jelenleg a 19 NATO-államból 6 NATO-állam hivatásos haderővel rendelkezik, egy NATO-állam, Izland nem rendelkezik, következésképpen 12 NATO-tagállam a hadkötelezettség alapján történő felkészítést és kiképzést tartja fontosnak.

Engedtessék meg egy példán keresztül érzékeltetni, hogy mit jelent ez. A londoni stratégiai kutató intézet "1998-'99 Military balance" című anyagából idézem, hogy Magyarországon az egy katonára fordított évi összeg 13 500 dollár, az Egyesült Államokban, amelyben hivatásos haderő van, ennek 18-szorosa, Nagy-Britanniában 16-szorosa, és az a belga haderő, amelyik most tér át a hivatásos hadseregre - természetesen egy átmeneti, öt-nyolc éves időszakban -, pedig hatszor többet fordít egy katonára egy évben ahhoz, hogy hivatásos haderő legyen.

E rövid áttekintés után engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig szóljak arról, hogy amikor a magyar kormány a magyar parlament elé terjesztette kormányprogramját, akkor megfogalmazta, hogy a sorkatonai szolgálati időt mi az elkövetkezendő négy évben szeretnénk olyan hat hónapra csökkenteni, amely hat hónap lehetővé teszi egy 70 százalék körüli hivatásos és profi hadsereg létrejöttét, éppen a nemzetközi kötelezettségek teljesítése folytán, és egy 30 százalékos folyamatos, csak kiképzéssel foglalkozó... Tessék elmenni, és megnézni, hogy ma mivel foglalkoznak a kiképzőbázisokon katonáink; három hónap alatt, abban az esetben, amit a kormányprogramban rögzítettünk, hat hónap alatt, 120 kiképzési nappal megfelelő felkészítést tudunk adni arra a szolgálatra, amelyet a tisztelt előterjesztők nagyra becsülnek. Ez pedig az élethez való jog, aminél meghatározó, hogy akitől azt követelem, hogy a bajban teljesítse állampolgári kötelezettségét, teremtsem meg számára a feltételt, hogy életben maradhasson, és másokat segíthessen.

Befejezésül engedtessék meg, hogy nagyon röviden csak a szomszédos országokra utaljak. Szlovénia kivételével a Magyar Köztársaságot ma a fegyveres erők hadrafoghatósági összes mutatóit tekintve általában másfélszer-kétszer, de néhány állam esetében tízszer nagyobb képesség jellemzi. (Sic!)

Végül egy utolsó kép, hogy körülbelül 2010-re milyen haderőt képzelünk el. Egy olyan haderőt, amely a hadkötelezettség alapján háborús körülmények között sorozott, békében hivatásos és szerződéses, a magyar társadalom által erkölcsileg megbecsült, elfogadott; a magyar kül-, biztonság- és védelempolitika, valamint a gazdasági stratégia lehetővé tette, hogy egy korszerű, a NATO és az euro-atlanti integráció középmezőnyében valamennyi követelménynek tisztességgel megfeleljen.

Még egy mondat befejezésül: sajnálom, hogy azok a kollegák, akik előterjesztették ezt a javaslatot, '90-től '94-ig, a '94. évi választások előtt úgy fogalmaztak, hogy az, hogy a magyar haderő, amely reálisan megoldotta a délszláv válság kezelését konfliktus nélkül, tulajdonképpen nem kormányzati eredmény, majd '94-től '98-ig minden erőfeszítésünk ellenére nem sikerült konszenzust teremteni.

Végül két dátumot engedjenek meg: önök is elfogadták '97. július 15-én a madridi politikai nyilatkozatot, sőt '98. december 28-án a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveit, amelyekben rögzítve van mindaz, amiről itt történelmi áttekintésként és külföldi tapasztalatként szóltam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm türelmüket. (Taps.)