Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném folytatni Mécs képviselőtársam gondolatát. Azért is hoztam ki az ő jegyzeteit, hogy némi folytatólagosságot is biztosítsak, és utána térnék rá a sajátomra.

Elsősorban arról szeretnék néhány gondolatot elmondani, ami körül kialakult a kétperces vita. Azt hiszem, hogy ebben a Házban szükséges lesz újragondolni, vajon elegendő-e a szoftver fogalmának az az egyöntetű kezelése, ami ebben a törvényben megjelenik, vagy szükséges lenne-e például a szerzői jog szempontjából többféleképpen és egy kicsit finomabban, szakszerűbben megfogalmazni, hogy milyen jellegű szoftverekre vonatkozik és vonatkoztatható a szerzői jog és annak különböző előírásai. Az előbb lezajlott vita a 35. § (1) bekezdését érinti, noha itt nem a részletes vita helye van, ez nem is a részletes vita, hanem egy nagyon sarkalatos kérdés. Ebben még egyszer kategorikusan kiemelni szándékozik a törvényalkotó és azt mondja, ha jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját semmilyen értelemben nem szolgálja a másolat, mert magáncélra készült, akkor arra nem vonatkozik, tehát szabadon lehet ilyen másolatot készíteni, kivéve, és a kivételek között a szoftvert egyértelműen említi úgy, hogy "a szoftverek".

Ha manapság egy könyvből saját célra részletet másolok, akkor az természetesen a "magáncélra bárki készíthet" című kategóriába esik. Ha az a könyv véletlenül digitalizált formában van, és a digitalizált formában magáncélra másolatot készítek róla, mert nyelvleckét akarok tanulni abból a könyvből - ami egyébként, még egyszer mondom, ha hagyományos úton saját célra másolom, nem esik e szabályozás hatálya alá -, ezt nem tehetem meg, pusztán azért, mert a XXI. század technikáját alkalmazom és nem a XVII-XX. századét. Ez a probléma! Azt kívánta Mécs képviselő úr előadásában kifejteni, hogy e szerződésen belül történő szoftverkezelésnek a finom technikája hiányzik, és ezért mondta azt, hogy kicsit archaikusnak tűnik a törvényjavaslat. A törvényhozó úgy bánik a szoftverrel, mintha klasszikusan csak a Fortranban megírt programra gondolna, és nem értelmezné, hogy a szoftver ma mit jelent az informatikában, és hogy azon belül milyen disztinkciók léteznek.

(20.10)

Tehát azt gondolom, hogy ezen a ponton mindenképp kell a törvényt módosítani, javítani. Már csak azért is - és itt már elkezdeném egy kicsit a saját felszólalásomat, észrevételemet -, mert rengeteg bírálat ér bennünket vagy a minket körülvevő világot és az arra adott válaszunkat, hogy tudniillik az internetes vagy a hálózati információn érkező digitális szenny milyen mértékben önti el az országot, mennyire vagyunk fölkészülve egy kulturális, ilyen értelmű "invázióra", a kulturális behatásokra mennyire készülünk s a többi.

A természetes válaszunk - ami egyébként többször megfogalmazódott és létezik, a nemzeti informatikai stratégiában vagy az új kormány által megfogalmazott stratégiában is nyilvánvalóan benne lesz - pedig az, hogy a mi értékeinket vigyük föl erre a digitális hálóra, jelenjen meg a magyar kultúra ezen a rendszeren, mindenki számára jól elérhetően, tehát lépjünk be ebbe az új világba, amelyik egy másfajta formáját, másfajta technikai eszközrendszerét alkalmazza a kulturális értékek továbbadásának.

Éppen ezért nagyon célszerű, ha már ennek szellemében kezeljük ezen a törvényen belül is azt, hogy milyen felhasználások esetén kell alkalmazni a szerzői jognak vonatkozó szabályait, és milyen felhasználások és célok esetén nem. Itt gondolok az iskolai, oktatási, tanítási és nagyon sok célra, ami nincs itt kezelve, és amely problémakört teljesen nyilvánvaló, hogy ez a mondat és az ehhez kapcsolódó mondatok nem kezelnek. A részleteket egyébként majd a részletes vitában szeretném elmondani. Tehát azt gondolom, hogy ebben a digitalizált világban egészen másként kell a szerzői jog, illetve a szoftverek kezelését végezni.

A második gondolatkör: kénytelen vagyok visszatérni a másolási díj kérdésre, vagy ami elég jól hangzó, a szerzői jogi adó, vásárlási adó bevezetésének a kérdésére. Én azért ismerek olyan adó jellegű terhet, amelynél igenis megkülönböztetjük éppen az Alkotmánybíróság és egy korábbi legfelsőbb bírósági állásfoglalás szerint a használat szempontjából azt, hogy adóköteles lesz-e vagy nem. Egy ilyen adót szeretnék mondani, ez a gépjárműadó.

A gépjárműadó esetében amennyiben az illető nyilatkozik, hogy a járműve nem koptatja az utat, akkor pusztán a birtoklás ténye miatt nem kell adót fizetnie; tehát amennyiben az illető nyilatkozik, hogy azt az adott terméket vagy azt az adott másológépet csak a saját szoftverek nyomtatására használja, akkor bizony meggondolandó, hogy kell-e erre másolási díjat vagy adót kivetnünk a vásárláskor. Tehát feltételezhetjük-e, hogy azoknak az egyszerű termékeknek az esetében nagyon sok work stationnél - ahol a saját munkám technikailag a toll és a papír helyett a tintasugaras nyomtató és a befűzött papír -, kell-e pusztán azért feltételezni rólam, hogy itt majd egy beszkennelt vagy a hálózatról lehozott vagy szoftverről fölhozott anyagok kinyomtatása történik, és ilyen módon egy másolási feladat zajlik majd ezeken a gépeken? Véleményem szerint nem.

Van egy általános kérdés is. Akkor, amikor ezeknek az eszközöknek az elterjesztése mindannyiunk szerint - legalábbis remélem, hogy mindannyiunk szerint - alapvetően a magyar társadalom XXI. századi versenyképességének sarokköve lesz, ebből a szempontból meggondolandó, hogy milyen mértékben terhelhető vagy éppen támogatandó ezen termékek beszerzése, forgalmazása.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a tervezett mintegy 5 százalék körüli - de hallottunk már 8 vagy 4 százalékot is, nevezzük most vásárlási szerzői jogi adónak, de nagyon sokféleképpen mondhatnánk, a másolási díj formát is használhatjuk erre - összeg most pluszteherként jelenik meg akkor, amikor a szingapúri egyezmény szellemének és szövegének ellentmondva egyelőre például az informatikai eszközök közül majdnem mindegyikre átlagosan 8-12,5 százalékos vám van kiszabva Magyarországon, miközben a szingapúri egyezmény szerint ezeken, a jövő társadalmát építő eszközökön nem szabad vámot alkalmazni.

Úgy gondolom, és azt is fogjuk javasolni, hogy ezt valahogy mégiscsak harmonizálni kellene, nem a többletterhet kellene egy olyan eszközrendszerre pakolni, amely a jövő társadalmának az alapja, hanem ezeken a meglévő terheken belül kellene elosztani, például azt mondani, hogy a vámterheket pont annyival csökkentem, amennyi ez a vásárlási díj, és akkor az üzletben nem tapasztal a vevő - legyen az akár magánszemély, akár a gazdaság vagy a kultúra bármely szereplője - többletterhet. Én azt az eretnek gondolatot is el tudom képzelni, hogy egyszerre léptetnénk életbe ezen vámok eltörlését azokon az eszközökön, amelyeken alkalmazzuk ezt a díjat. Ebben az esetben nem büntetnénk, hanem támogatnánk ezen eszközök beszerzését.

A harmadik kategória, még mindig a szoftvereknél maradva, ami számomra meglepő, hogy tulajdonképpen az adásvétellel és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdéseket is szabályoz ez a törvény, és érdekes módon speciálisan csak a szoftverekre vonatkozóan. Azt kell mondanom, az élettől nagyon elrugaszkodott és a fogyasztó jogos érdekeitől messze eltávolodott szituációt kíván ebben a törvényben jogossá tenni a szabályozás. Mégpedig azt mondja - és aki már vásárolt szoftvert, az tudja, miről beszélek, elég sokan vásároltunk ebben az országban -, hogy nem kell írásban rögzíteni a szerződés feltételeit szoftvervásárlás esetén. Sőt én pontosítok: aki vásárolt szerződést, különösen nagy szoftvert szállító cégektől, az tudja, hogy először meg kell vásárolnom ahhoz, és a gépre kell tennem, hogy egyáltalán megismerjem angol nyelven a szerződés feltételeit, és az elindítása vagy installálása a gépemen azonos mozdulattal történik, mint ahogy egyúttal elfogadom a szerződés vonatkozó feltételeit is.

Azt gondolom, hogy ez a vevő teljes kiszolgáltatottsága, messze nem felel meg a magyar jogszabályoknak, mert amikor akár csak egy 2000 forintos értékű kiegészítő eszközt vásárolunk, mondjuk, valamilyen híradástechnikai berendezéshez, ott bizony a vonatkozó fogyasztóvédelmi törvények és a kereskedelmi törvények előírják, hogy magyar nyelvű tájékoztatót kell kapni, meg kell ismerni a szavatosság ügyeit, egyebeket. A szavatosságról szó nincs ezeknél a szoftvereknél, a legtöbb nagy szoftver 80-100 ezer forintos csomagban vásárolható, enélkül gépet működtetni nem lehet. A szoftvereknél is ott van a záradék - ha tetszettek olvasni - angolul, hogy semmiféle garanciát nem vállal a termék működőképességéhez a szállító, ott van, hogy általában a kaliforniai törvényeket, tehát Kalifornia állam törvényeit kell alkalmazni, ott van a kijelölt bírósága, és szó nincs arról, hogy ezeket én akár magyar nyelven, akár vásárlás előtt megismerhetném.

Azt gondolom, hogy nem abba az irányba kellene lépni ebben a törvényben, hogy ez rendben van oly mértékben, hogy ebben a törvényben, ami a szerzői jogról szól, fölmentést adok a fogyasztóvédelmi törvény és a kereskedelmi törvény egyéb jogszabályai alól, hanem pont fordítva, azt kellene előírnom, hogy szoftvertermék sem hozható Magyarországon forgalomba úgy, hogy a szerződést a vásárlás előtt ne ismerjem meg, lehetőleg magyar nyelven. Azt már nem merem mondani, hogy vonatkozzanak rá a magyar jogszabályok, nem akarom, hogy Ugocsa non coronat, ez nem, de legalább megismerhetjük, talán ez lenne a korrekt, nem pedig szentesíteni egy helytelen gyakorlatot, közben a másik oldalról teljes mértékű védelmet adni a szoftvernek.

Végül szeretném megemlíteni még ebben a kérdéskörben az egész szoftver-kérdéskörben az arányos büntetés és az arányos számonkérhetőség kérdését.

(20.20)

Itt már Mécs képviselő úr ezt említette. Azt gondolom, ha hamarosan nem tudunk egy finomabb, érzékenyebb módosítást akár e törvényben megtenni, vagy e törvényben utalni arra, hogy egy másik törvényben megtesszük, akkor bizony fennállhat az, hogy akár az eljárás, még ha nem is a büntetés a végén, de az eljárás aránytalanul nagyobb károkat okoz, mint maga a cselekmény, és ez nem áll arányban, nem jó egy jogállami környezetben. Ezért azt javaslom, hogy a kormány és képviselőtársaim tekintsék át még egyszer e szabályozásnak a szoftverekre, a másolásokra, általában az új, XXI. századi eszközrendszerre vonatkozó szabályozását, és vagy vegye ki e törvényből vagy utalja egy következő törvény keretei közé, vagy pedig - megbirkózva a feladattal, módosító indítványokkal - legalább minimális korrekciót hajtson végre.

Attól tartok, hogy ez a törvény ebben a formájában - még egyszer mondom, ezekre az eszközökre vonatkozó kérdésében - semmiféle szakmai minőséget nem tud felmutatni, és ezért ezt a részét semmiképpen nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Mécs Imre tapsol.)