Felszólalás adatai

DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mondandómat négy témára osztanám. Az első témakörben a vita módszeréről szeretnék néhány gondolatot elmondani, aztán az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról általában, néhány konkrét javaslatot tennék a végére, és a legutolsó blokkban pedig reagálnék néhány eddig elhangzott felvetésre, felszólalásra.

Tisztelt Országgyűlés! Ma két országgyűlési határozati javaslat szerepel az Országgyűlés napirendjén, az egyik az országos fejlesztéspolitikai koncepció, a másik az országos területfejlesztési koncepció. Én magam jobban örültem volna, ha ezt a két anyagot egy napirend keretében tárgyalja az Országgyűlés, ugyanis ez a két anyag szorosan összekapcsolódik a formájánál és a témájánál fogva is mindenképpen. Vélhetően azok közül a felvetések közül jó néhányat ki lehetett volna hagyni, amelyek többek között kritikaként vetik fel az országos fejlesztéspolitikai koncepcióra utalva, hogy nem elég részletesen taglalja az intézményrendszert és ennek a koncepciónak a végrehajtási módját, ugyanis egy része ezeknek a kérdéseknek az országos területfejlesztési koncepcióban megtalálható, és választ lehet találni benne. De valamilyen szempont miatt külön tárgyaljuk, és ezért a hozzászólásoknak a mostani anyagra kell koncentrálódnia, vagyis az országos fejlesztéspolitikai koncepcióra.

(A jegyzői székben Béki Gabriellát Nagy Nóra
váltja fel.)

Az országos fejlesztéspolitikai koncepciót sokan értékelték már itt előttem, sok bizottsági vélemény elhangzott, és két frakcióvélemény is elhangzott, hadd idézzek én is egy szakmai véleményt, amely azt mondja, hogy a szakmai igényesség, a megelőző elemzések gazdagsága mindenképpen erénye a dokumentumnak. Azt gondolom, hogy az előttem felszólalók egy része is ezt hangsúlyozta, és én is ehhez a véleményhez csatlakozom. Természetesen az elmúlt hónapokban lefolytatott széles körű szakmai viták ezt megalapozták, és azt gondolom, hogy a helyzetelemzés, bár természetesen úgy is lehet értékelni, hogy az előttem szóló Nógrádi képviselő úr ezt elmondta kritikaként, én pozitívumként mondom, a reális magyar viszonyokat és a mostani viszonyokat fogalmazza meg. Ha három hónap múlva vagy fél évvel ezelőtt tárgyaltuk volna ezt az anyagot, akkor vélhetően más értékelési szempontok is bekerültek volna. Ha tíz évvel ezelőtt tárgyaltuk volna, akkor nyilván más lett volna, ugyanis a társadalom és a gazdaság fejlődik, átalakul, és egy olyan anyag, amely tizenöt évre szól, óhatatlanul beleeshet abba a hibába, hogy egy fél év alatt változnak a súlypontok, változnak a prioritások, és változhat a gazdaság és a társadalom szerkezete is, amit egy ilyen hosszú munka alatt nem lehet naprakészen megjeleníteni az anyagokban.

Természetesen a célokkal is egyetértünk mindenképpen, amelyeket ez az anyag megfogalmaz. Nem vitatta ezt előttem senki, egyik oldalról sem, mert az, hogy több munkahelyre van szükség Magyarországon, hogy magasabb jövedelemre van szükség Magyarországon, hogy biztonságos, tiszta és jó minőségű környezetre van szükség Magyarországon, egészséges és hosszabb életre van szükség, az teljesen természetes, és azt gondolom, hogy ezek tényleg a legfontosabb prioritások, amelyeket ez az anyag felsorol.

Hogy hogyan érjük el ezeket a célokat, abban sincs igazán, szerintem, nagy vita, még az előttem szólók véleményét végighallgatva sem látok vitát abban, hogy a versenyképesség, az igazságosság és a biztonság erősítésével kell ezeket a célokat elérni. Hogy ki mit ért versenyképesség alatt, és ki hogyan akar versenyképes Magyarországot, és ezen belül a különböző szektorokban versenyképes helyzetet teremteni, azon természetesen lehet vitatkozni, és ez a mai vita is alkalmas erre, hogy ezeket kifejtsük. Ezekben a célokban, azt gondolom, az anyag jellegénél fogva nagy vita nem lesz. Én prognosztizálom, hogy ehhez kapcsolódó módosító javaslatok sem fognak megszületni, azok részéről sem, akik kritizálják az anyagot, miután nagyon nehéz mást letenni. Azt gondolom, egy komplett más anyagot kellene letenni alternatívaként, akkor lehetne a két anyagot összevetni, de egyes elemeit kihúzogatni, vagy egy-két mondatot beleírni, azt hiszem, az nem viszi előre ezt az ügyet.

Én egyetértek természetesen azzal, hogy az ördög a részletekben lakozik, és a helyes célok, a szép célok és a támogatandó célok megvalósulásának útját is jó lenne látni. Ezt magam is és a szakértőink is az előkészítés során többször szorgalmaztuk. És az ideális tényleg az lenne, ha a két határozati javaslat mellett most a nemzeti fejlesztési tervet is már tárgyalni tudnánk, mert akkor látnánk pontosan ennek a folyamatnak a végét. Ennél még jobb lenne, ha ismernénk az Unió 2007-től megvalósuló vagy meg nem valósuló költségvetését és azt is, hogy milyen forrásokat szán az Unió a csatlakozó államoknak, és ezek a források milyen célokra lesznek lehívhatók. Mert ha ez a négyes egység meglenne, akkor tudnánk arról beszélni, amit itt többen feszegettek, hogy milyen intézményrendszert, milyen eszközrendszert és milyen pénzrendszert, vagyis milyen hazai forrásokat kell ezeknek a céloknak az elérésére biztosítani.

De mindezzel együtt is, azt gondolom, hogy egy dologban talán jó lett volna és jó lenne, ha az anyag konkrétabb lenne, ez pedig az, hogy melyek a felsorolt célok közül azok, amelyeket mindenképpen el akarunk érni, és amelyeket a határozati javaslatnak megfelelően a kormánynak majd az Unióval folytatott tárgyalásai során mindenképpen prioritásként kell kezelnie.

(11.30)

Az ehhez kapcsolódó másik kérdéskör, hogy melyek azok az anyagban megfogalmazott célok, melyek azok a célkitűzések, amelyeket hazai forrásból akkor is elvégzünk, ha ehhez az Unió nem ad támogatást. Ennek a két területnek a megjelenítése az anyag előnyére válna, azt gondolom, és nagyon sok későbbi vitát megelőznénk azzal, hogyha ezt ebben a mostani vitaciklusban, ebben a vitában rögzíteni tudnánk.

A harmadik blokk a konkrétumok szintje, amelyet szeretnék megemlíteni. A miniszter úr a bevezetőjében beszélt arról, hogy a határozati javaslat megerősíti Magyarországon a hét régiót. Ennek egy ellenpéldáját hallottam Latorcai úrtól, aki pedig azt mondja, hogy az anyagból az tűnik ki, hogy az anyag készítői, előterjesztői meg akarják szüntetni a megyéket.

Én, megmondom őszintén, egyikre sem találtam utalást, ebben a rövidített határozati javaslatban semmiképpen. Én örülnék annak, amit a miniszter úr mondott, örülnék annak, hogyha tényleg eldőlne végre Magyarországon, de már ez is átcsap a másik határozati javaslatnak a témakörébe, de ennek ellenére itt is elmondom, és ott is meg fogom ismételni, hogy ha végre eldőlne ez az évtizedes vita, hogy tulajdonképpen hová is tesszük a hangsúlyokat.

Az országos területfejlesztési koncepcióban öt szint jelenik meg. Ez az öt szint a kistérséget, a megyét, a régiót, a kiemelt térségeket és a kormányzatot is magában foglalja. Én sajnos sem azt nem találtam meg markánsan, amiről a miniszter úr beszélt, a régiók megerősítését, amelyet az SZDSZ évtizede szorgalmaz, és a másikat sem találtam meg - sajnos, mondom én -, hogy a megyék kikerülnének a képből, és egyszerűsödne a területfejlesztésnek és a fejlesztéspolitikának az intézményrendszere. Hogyha erre van szándék, politikai szándék, hogy a régiók megerősödjenek, és ezt ebben az anyagban markánsabban meg lehet fogalmazni, és a miniszter úr nyitott rá, akkor az SZDSZ ezt messzemenőkig támogatja.

A másik felvetés, ami itt elhangzott, a vidéki Magyarországnak a szerepe. Az anyagban többen utaltak rá, új elemekként jelennek meg, és mi ezt támogatjuk, a fejlesztési pólusok Magyarországon. A fejlesztési pólusok felsorolása azt tartalmazza, hogy Budapest kiemelt fejlesztési pólusként jelenik meg, Debrecent, Győrt, Miskolcot, Pécset, Szegedet fejlesztési pólusként nevezi meg az anyag, és Székesfehérvárt, illetve Veszprém városát fejlesztési társközpontként jelöli meg.

Vélhetően azok a kritikák, amelyek itt elhangzottak - én egy kicsit túlzónak minősítem őket -, amelyek a vidéki Magyarország szerepének a hiányolását szorgalmazták, abból fakadnak, hogy félreérthető így ez a megfogalmazás az anyagban. Mert természetesen ha azt mondjuk, hogy Pécs, vagy azt mondjuk, hogy Debrecen vagy Győr, akkor én azt gondolom - az előterjesztő is, de én mindenképpen -, hogy nem az adott városról beszélek, hanem arról a régióról, amelynek a fejlesztési húzóereje lehet az itt megnevezett város, és természetesen a gazdasági, társadalmi, intézményi kisugárzása ezeknek a városoknak az egész régióra kiterjed.

Tudom, hogy vannak viták egyes régiókban, különösen a Nyugat-Dunántúlon, ahol több jelentősebb város van, ahol nem annyira egyértelmű, mondjuk a Dél-Dunántúlon vagy Kelet-Magyarország esetében, ahol a domináns nagyvárosok mellett a következő lépték az lényegesen kisebb, ezek a városok is szerepet követelnek maguknak a pólussá alakítás időszakában, amit szintén tudunk támogatni. De természetesen az lenne a szerencsés, hogyha ezek a pólusok úgy alakulnának ki, azzal a megközelítéssel, amit vázoltam, hogy az egész régió számára jelentkeznek húzóerővel.

(Dr. Baráth Etele felé:)

A miniszter úr kimegy, de egyetlen mondatot engedjen meg, hogy még elmondjak, amíg itt van. Azt, hogy a gyakorlat ellentmond annak, amit itt ön is megfogalmazott és szeretnénk sokan elérni: fejlesztési pólusokról beszélünk, a régiók megerősítéséről, és közben az itt megnevezett néhány város kapja most meg éppen azt a százmillió forintot, amellyel ki kell alakítania vagy kialakíthatja ennek a pólussá válásnak a tervrendszerét.

Én jobban örültem volna, ha a régiómegerősítés jegyében ezt mondjuk a regionális fejlesztési ügynökségekhez telepítettük volna és a regionális tanácsok döntöttek volna ezekről, természetesen tudomásul véve, hogy a centrumok maguk a városok. De nem jó a hangulata, nem jó a sugalmazása annak, hogy a pénzt egy város kapja meg, és ettől kezdve a szomszéd városok, a szomszéd falvak azt mondják, hogy az adott város kapott már megint százmilliót.

Nem beszélve arról, hogy a párhuzamosságok már megint megvannak, a regionális ügynökségeket kiépítettük, ötven fő feletti létszámú szakembergárdával dolgoznak már a legtöbb helyen, és egy város tervezőgárdájának kell most tulajdonképpen elvégeznie azt, amit ez az ügynökség elvégezhetne, ami készen van. A város nem biztos, hogy rendelkezik ilyennel, mert neki az a dolga, hogy a saját belső életét szervezze meg, és vélhetően az elmúlt évtizedben ilyen szakemberekkel rendelkezett.

Szóval, ezek azok a finomságok, azt gondolom, amelyeket végig kellene gondolni a munka során, és amellyel egy csomó vitát és rossz érzést el lehetne kerülni. Idetartozik a vidék problémáján belül az - megint a másik anyagra kell utalnom, sajnos -, hogy megjelenik ott megint mindenki, a városok is, de a falvak nem jelennek meg a felsorolásban. Szóval, ezekben az egyszerű fogalmazásbeli, szerkesztési hiányosságokban lehetne előrelépni, és hogyha ezekben javítani lehet, akkor vélhetően az eddigi vita nagy részét le lehet tompítani, és egy jó anyagot lehet összeállítani.

Én összességében azt tudom mondani, hogy az SZDSZ támogatni fogja ennek a koncepciónak az elfogadását, és örülnénk, hogyha az itt felvetett javaslataimat az előterjesztő tolerálni és támogatni tudná, a vita során ezekre választ tudnánk kapni, és beépülnének az anyagba.

Köszönöm a figyelmüket, és a miniszter úrnak külön köszönöm, hogy megvárta a mondandóm végét. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)