Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Mind Czinege kolléga úr, mind Török Zsolt szólt arról, hogy kik vesznek részt, kik nem vesznek részt. Nehéz helyzetben vagyunk, megmondom őszintén. Azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a 101 lépés programját a Magyar Köztársaság kormánya nyújtotta be. S bár figyeltem közben, mind Nagy Sándor államtitkár úr, mind Hankó Faragó Miklós államtitkár úr hihetetlen nagy odafigyeléssel és empátiával követi a vitát, de nem hiszen, hogy ha az államtitkár uraknak mondjuk a volumenkorlátos finanszírozásról mint az egészségügy egyik problémájáról beszélnék, akkor olyan nagyon tudnánk kommunikálni… (Dr. Nagy Sándor: Bármikor!) Bármikor... Tudja, államtitkár úr, a bármikorra azt tudom mondani, hogy volt egyszer, és időnként most ismétlik is azt a mesesorozatot, hogy Mekk mester, aki mindenhez értett, és tudjuk, hogy annak mi volt a vége. (Dr. Nagy Sándor: Nem mindenhez, de ehhez…)

Én úgy gondolom, inkább az a felháborító, hogy a kormány benyújt egy ilyen programot, s azt követően nem veszik a fáradságot, hogy az érintett tárcák képviseltessék magukat. Nincs miről vitatkozni. Nem tudunk vitatkozni sem Schvarcz elnök úrral, sem Czinege Imrével, hisz kinn a folyosón mindannyian egyetértünk abban, hogy katasztrofális helyzetben van az egészségügy. Lehet itt beszélni azokról a szomorú tényekről, hogy például a szájüregi rákok száma emelkedik, de tegyük hozzá, hogy, mondjuk, a fogorvosi finanszírozásból drasztikusan - korábban a Bokros-csomag által, illetve a mostani finanszírozás kapcsán, s ami még jövőre várható - elvesznek a szakmától pénzeket, vajon mennyiben járul ehhez hozzá, hogy egyszerűen az emberek nem kerülnek orvoshoz, nem mennek el, nincs pénzük a fogukat megcsináltatni, kvázi nincs lehetőségük, hogy egy szakember előtt kinyissák a szájukat. Tehát én úgy gondolom, az a felháborító, hogy a kormány benyújt egy ilyen programot, és nincs itt ezen a vitán.

De visszatérve a programhoz: ennek a rákprogramnak még most folyik a társadalmi vitája, tehát egyáltalán nincs még ezzel kapcsolatosan kész a program, de mindennel, ami ezt előreviszi, természetesen egyet lehet érteni. De, tisztelt képviselőtársaim, mérhetetlenül farizeus az a politika, amelyik azt hirdeti, hogy küzdjünk a rák ellen, ugyanakkor minden egyéb lépése ellene tesz annak, hogy valóban hatékonyan fel tudjunk lépni ez ellen a kór ellen.

(13.20)

Az már csak hab a tortán, hogy a negyedik lépés azt mondja, hogy tíz év alatt 15 százalékkal csökkenjen a daganatos betegek száma. Tudják, erről a Hofi Gézának a sertéstenyésztőkről szóló, annak idején nagy sikert aratott pamfletje jut az ember eszébe, hogy: tessék mondani, és meg tetszettek kérdezni az érintetteket is? Mert abban egyetértünk, hogy a daganatos halálozás csökkentésének érdekében mindent meg kell tenni, ez is bizonyíték arra, hogy bizony ez egy fércmunka, és nagyon sebtében készült.

De hatékony lehet-e a daganatos betegségek elleni küzdelem akkor, amikor ellenérdekeltté tesszük az egészségügyi szolgáltatókat a szűrésekben? Mert hiába mondja, ha itt lenne a miniszter úr vagy az államtitkár asszony, hogy a szűrésekkel kapcsolatos felső korlátokat eltöröltük; igen ám, de a finanszírozás a kasszában marad, és lehet, hogy eltörölték, attól még a volumenkorlát ebből a szempontból élni fog. Kíváncsi vagyok ezzel kapcsolatban Nagy államtitkár úr véleményére.

A másik pedig: lehet daganatos betegség elleni küzdelemről beszélni akkor, amikor a külön keretes gyógyszerek csoportjának a megszüntetésével beemelik a hbcs-be. Elméletileg ez jó, egy egyszerűbb megoldás, csak a szakmai kollégium ajánlásait ezzel kapcsolatban nem veszik figyelembe. Jóllehet az OEP főigazgató-helyettese a bizottsági vitában jól megvezette a bizottságot, mert azt mondta, hogy egy tartózkodó szavazattal elfogadta a tervezetet a szakmai kollégium, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy magához a hbcs-hez még 10 pontot hozzáírt a szakmai kollégium, az addicionális költségek kérdéskörét, a volumenkorlát kérdéskörét, és még lehetne sorolni, hogy mi az, amit még meg kell oldani. Arról nem beszélve, hogy már régóta a daganatos betegségeket protokoll alapján - tehát ez nem egy újdonság, a szakma kiválóan működik ebből a szempontból.

Most látszik, hogy azok az intézmények, amelyek komolyan veszik, ez a 48 kezelőhely, hihetetlen veszteségeket fog elszenvedni pont ebből kifolyólag; nem tudja, hogy mit csináljon. Nyilvánvalóan a betegek kezelését nem tagadhatja meg. Hála istennek, a magyar egészségügyben dolgozók moralitása még mindig olyan kiváló, hogy működik a rendszer. Pont az Egészségügyi Minisztérium végzett felmérést az elégedettséggel kapcsolatban, és az ember azért meglepődik, hogy a lakosok túlnyomó többsége még mindig elégedett az egészségügyi ellátással, jóllehet akik benne dolgoznak, akik ismerik, hogy működik, tudják, hogy hihetetlenül nagy problémák vannak.

Könnyű megállapodni az Érdekegyeztető Tanácsban, hogy ennyi meg annyi legyen a minimálbér. Nagyon jó dolog, hurrá, lehet hozzá tapsolni. De az, hogy nem adok hozzá egy fillért sem az intézményekbe, hogy annak milyen következményei vannak; az, hogy az egészségügyi intézmények rohamosan adósodnak el... Elbocsátások vannak, nincs olyan nap, amikor a napi sajtóban ne lehetne arról olvasni, hogy ebből az intézményből bocsátottak el embereket, abból az intézményből bocsátottak el embereket. A működés feltételei nincsenek meg maholnap. Akkor ne nagyon örüljünk ennek!

Sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, de Hankó Faragó államtitkár úr mint az igazságügyi tárca képviselője figyelmét szeretném felhívni. Itt szó volt a tb-törvény vitája kapcsán is - és Rácz miniszter úr is szóba hozta, aztán elegánsan eltávozott - a háromlépcsős tb-szabályozásról. Tulajdonképpen olyan nagy újdonság nincs a nap alatt, hiszen annak idején, '93-ban, amikor az Országgyűlés határozatot fogadott el az egészségügy-átalakítás kapcsán, ez benne volt abban a határozatban. És ha valaki figyelmesen elolvassa a tb-törvényt, lényegében a struktúráját illetően illeszthető az átalakításhoz, illetve az érvényre juttatáshoz - így fogalmaznék, az a helyes.

Azonban egy probléma van, ami máig sem tisztázott, és ehhez kérjük az igazságügyi tárca segítségét, illetve a kormány segítségét. Nem tisztázott, hogy az alkotmányban megfogalmazott jog, mely szerint minden magyar állampolgár jogosult a legnagyobb testi és lelki egészségre, és ezt a mindenkori kormányzat a megfelelő ellátórendszeren keresztül biztosítja számára, milyen mozgásteret enged az átalakítást illetően. Ennek fényében ki lehet-e zárni bármilyen indokkal… - méltánylandó, indokolandó, hogy aki tudna járulékot fizetni, és nem fizet, azon vasaljuk be az ellátás költségeit. Nem ezzel van a gond, hanem hogy milyen keretet enged számunkra ez az alkotmányos megfogalmazás.

Pont ezért kérte a Magyar Demokrata Fórum a tb-vita kapcsán is, hogy itt a kiváló alkalom - sőt ehhez mellé lehet tenni, mondjuk, az irányított betegellátási rendszer adatkezelési részét, habár egy elég faramuci és farizeus megoldással most előhozakodott a kormányzat, de az egy másik téma -, hogy kérje meg a köztársasági elnök urat, hogy mielőtt aláírja a tb-törvényt, küldje már el az Alkotmánybíróságnak. Tudjuk meg, értelmezze az Alkotmánybíróság, hogy az átalakítás milyen keretek között mehet végbe, hogy szükség van-e arra, hogy leüljünk és megállapodjunk abban, mert meg kell állapodnunk abban, hogy alkotmányos módon alakítsuk át a rendszert. Ne játsszuk éveken keresztül, hogy beadjuk az Alkotmánybíróságnak, mert ha ez ilyen formában kerül kihirdetésre… - be lesz adva. És ez nem azt jelenti, hogy az ellenzék gonosz, hogy mindenben valami kifogást keres, hanem valóban tudni szeretnénk, hogy mi az a játéktér. Hiszen a szerencse forgandó: ki egyszer ellenzékbe kerül, ki egyszer kormányra, és ha kormányra kerül az ellenzék, neki is érdeke, hogy tudja, melyek azok a keretek, amelyek között játszhat.

Ez a tb-törvénnyel kapcsolatos véleményem, és elmondtam volna, hisz Rácz miniszter úr kifogásolta, hogy erről nem beszéltünk. Miután időkeret van meghagyva, nyilvánvalóan az embernek több részletre kell bontania a hozzászólását, de Rácz miniszter úr mégsem annyira kíváncsi erre a véleményre. De hallhatta a vita kapcsán, tehát a felvetés ebből a szempontból akadémikus. Úgyhogy nagyon nagy gondok vannak a daganatellenes küzdelemmel. A deklarációk, a kijelentések nagyon jók, de az egyéb lépések ezzel teljesen ellentétesek.

És hogy mit hoz a jövő? Aki kórházvezetésben van benne - és Czinege kolléga, tudjuk jól, hogy a ceglédi kórház vezetésében benne van, tovább gyakorolja a foglalkozását -, tudja jól, hogy egy ceglédi nagyságú kórház, csak ezzel, hogy a minimálbér megemelésre került, és ehhez nincsenek források - arról nem is beszélve, hogy a múlt évi emelések áthúzódó hatása, mellesleg a múlt évben sem biztosított ehhez elegendő forrást a kormányzat -, milyen hatással jár. Lehet szépeket mondani, csak közben a rendszer omlik össze.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)