Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr; ha szabad, azzal a kitétellel, hogy a részletes vita végén is szívesen szólnék néhány szót. Most egyáltalán nem szeretnék kitérni mindazokra a felvetésekre, amelyeket figyelmesen végighallgattam munkatársaimmal együtt, de természetesen vissza fogunk mindegyikre térni.

Először is szeretném megköszönni az alapvetően támogató nyilatkozatokat, főleg az első két javaslathoz, a társasági törvényhez és a cégtörvényhez. Tisztelettel tudomásul veszem a bíráló megjegyzéseket a csődtörvényre vonatkozóan. Ígérem, hogy mindegyik felvetést alaposan megvizsgáljuk. Pusztán csak annyit szeretnék jelezni, hogy egyébként 2003 nyarán kezdődött el az a munka, amelynek a végeredménye most az asztalon előttünk fekszik. Nagyon széles szakmai egyeztetésen vagyunk túl. Ilyen tekintetben abszolút jó a lelkiismeretünk, mert úgy gondolom, hogy a tőlünk elvárható gondosságot ebben a tekintetben bizonyosan teljesítettük.

Van két-három olyan apróság, amely, úgy gondolom, inkább az általános vitához tartozik, és nem is annyira apróság, helytelen volt részemről ezt a kifejezést használni, de többen is említették a témát, ezért szeretnék rá röviden visszatérni.

Ilyen a blankettaszerződések kérdése és az ügyvédi közreműködés kérdése, a betanított jogi szakmunkás, vagy nem is tudom, milyen kifejezést használt előttem Bőhm András kollégám, de mások is érintették. Nos, azt gondolom, hiba lenne, ha abból indulnánk ki, hogy egy ilyen blankettaszerződésnek, főleg, ha elektronikusan készül el, az egy gyors ügyintézést tesz lehetővé, de az a folyamat, amikor az ügyvéd ellenjegyzi és benyújtja ezeket az iratokat, mondjuk, elektronikusan ezt a blankettaszerződést, és a második munkanapon a bíróság dönt is a bejegyzésről, akkor itt egyáltalán nem az egész folyamat az, amit látunk. Azt megelőzően, hogy valaki meghozza a döntését arra vonatkozóan, hogy céget, társaságot szeretne alapítani, társasági szerződés megalkotásával, létrehozásával bízza meg az ügyvédet, rendkívül sok kérdésben végig kell gondolnia, hogy mi az, amit szeretne tenni, és ha nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, márpedig alapvetően a jogi ismeretek hiánya a laikus vállalkozóktól, a gazdasági élet szereplőitől természetes dolognak tűnik, akkor nyilvánvalóan egy nagyon alapos felvilágosítást, tájékoztatást kell kérnie az ügyvédjétől. Azért megy hozzá, hogy meg tudja hozni azt a döntést, hogy milyen típusú céget szeretne, egyáltalán, érdemes-e neki céget alapítani, és a többi, és a többi.

Rengeteg problémát vethet fel, és ha együttesen úgy látják, vagy a tájékoztatás alapján az érintett fél úgy látja, hogy számára egy ilyen nagyon egyszerűsített forma is megfelelő, abban az esetben fog emellett dönteni. Nyilvánvalóan semmi akadálya nincs annak ezután sem, hogy 50-60-80 oldalas szerződések szülessenek. Azt az életnek kell nagyon konkrét szituációban eldöntenie, hogy melyik a megfelelő, a kellő gondosság milyen formát igényel mind az ügyvéd részéről, mind pedig az érintett vállalkozó részéről. Azaz neki egy nagyon alapos döntési folyamaton kell túljutnia, amikor elhatározza, hogy vajon mit fog tenni.

Talán előbb kellett volna említenem, mert időrendben mindenki szinte ezzel indította a felszólalását, nagyon meglepő módon van, aki abszolút negatív módon megemlítve. Számomra mások részéről, akik pozitívan említették az 1988-ban elfogadott első, gazdasági társaságokról szóló törvényt, természetes volt; az meglepett, hogy néhány kolléga úgy gondolja, hogy ezt hiba volt megalkotni, és egyáltalán ennek bármilyen negatív következményei lehettek volna. Egészen biztos vagyok abban, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény a rendszerváltás gazdasági alapjait szolgáló törvény volt. Azt, hogy történtek visszaélések és történtek szabálytalanságok, egyikünk sem vitatta sosem. Legalábbis én nem emlékszem, hogy én például valaha ezt tagadtam volna, hogy ilyenek történtek. De természetesen az egy jogalkalmazási kérdés. A jogalkotás egy másik dolog. Alapvetően egyébként az intézmény a statisztikai adatokat, a nagy számokat figyelembe véve nagyon is egyértelműen igazolta, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az esetlegesen negatívan nyilatkozó képviselő úr nyilván a problémákból indul ki, a visszaélésekből, a törvénytelenségekből. Annak eljárási következményei, büntetőjogi következményei és egyéb következményei kell hogy legyenek.

Azt hiszem, hogy ami az általános vitában fontos volt, arra igyekeztem visszatérni. Volt egy csomó érdekes felvetés; persze nem vitatkozom, ha hirtelen oldalra nézek, Pettkó képviselő úrral, és nem vitatkozom az előttem szólók jó néhány felvetésével, mert jogosnak érzem a problémákat. Ha sikerül olyan megoldásokat találnunk, pontosítást, egyebeket, akkor ezt szívesen támogatjuk, megfontoljuk őket; nyilván látatlanban sem igent, sem nemet egyikre sem mondanék. Annak örülök, hogyha majd egy jobb tartalmú törvény kerül elfogadásra, és azzal a felvetéssel is nagyon egyetértek, hogy bizony jó lenne, ha ezt az érintettek már jóval előbb, mint ahogy a hatálybalépés közeledne, a kezükbe vehetnék, elfogadott, kihirdetett törvényként mielőbb hatályba lépne. Hátha sikerül erre valamilyen megoldást találnunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

(18.30)