Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tankönyvek megjelentetéséhez a kiadók eddig olyan hiteleket vehettek fel, amelyekre az állam garanciát vállalt. Ez biztosította a tankönyvkiadás folyamatosságát, s részben minőségét is, amit a kiadók a hitelező banknak - mármint a hitelt - visszafizettek. A biztonságot tehát az állami garanciavállalás jelentette. 2004-ben azonban ez a lehetőség egy csapásra megszűnt.

A tankönyves kamara már jó fél éve leírta - tudnak róla önök is -, hogy ez a rossz döntés legjobban éppen azokat a közepes és kis kiadókat sújtja, amelyek valóban innovatívak és minőséget produkálnak. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Úgy van!) Ez a döntés teljes mértékben ellentétes - figyelem: ellentétes - a kormány által meghirdetett vállalkozóbarát politikával. Ez a döntés ahelyett, hogy megkönnyítené, megnehezíti a hitelfelvételt akkor, amikor a szerzői jogi törvény módosítása, az ingyenes tankönyvek és az új kerettanterv bevezetése, de a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjából adódó bizonytalanságok is a kiadókat új helyzet elé állították. A 25 százalékos áfaterhet a kormány szerencsére korrigálta, de egyedül a postaköltség 40 százalékkal emelkedett, ami a szállítási költségekben tovább nő.

Miért történt mindez? Miért hozott a tárca ilyen döntést az érintettek megkérdezése nélkül? Azért mondom ezt, mert a minisztérium a tankönyves kamara legutóbbi két ülésén meg sem jelent.

A kiadók ősztől a tankönyvek árának 5-10 százalékos emelésére kényszerülnek tehát. Nem az eddigi gyakorlat fenntartása volna-e ésszerű? Meggyőződésem, hogy az évi 300-400 milliós állami kezességvállalású, egyéves futamidejű hitel a feltétele annak, hogy a fejlesztő pedagógiai műhelyek eredményesen működhessenek, és hogy a taneszközök fejlesztését fölösleges pénzügyi korlátok ne tegyék lehetetlenné. Logikus és indokolt tehát az eddigi gyakorlat fönntartása, hiszen a garanciavállalás a költségvetésnek nem jelent többletköltséget. Ezt mindnyájan tudjuk. A hitel kereskedelmi kamatú, a garancia beváltásának valószínűsége pedig az eddigi gyakorlat szerint mindössze 3 ezrelék. Magyarán az állam nem pénzt ad, hanem csak kezességet vállal.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ellenzéki képviselőként egy ilyen rossz ügy láttán nem, de ha csupán kibic volnék, akkor a minél rosszabb, annál jobb elve alapján akár örülhetnék is. Azért, mert ez a nyíltan vállalkozóellenes, könyvkiadó-ellenes és oktatásellenes döntés csakis rombolhatja a kormány presztízsét. Én mégsem ezért szólok, hanem a tankönyvkiadók és az oktatás érdekében. Ezért nem azt kérdezem, hogy miért történt mindez, hanem azt, hogy a kormány gazdaságpolitikáját és oktatáspolitikáját mikor követi az Oktatási Minisztérium is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)