Felszólalás adatai

Biztos ő is tudja, hiszen elég alapos embernek ismerem, hogy mondjuk, az 1990-es és a 2012-es időszakban, ebben a 22 évben hogyan és miképpen alakult a munka világa, alapvető foglalkoztatáspolitikai, foglalkoztatási és munkanélküliségi adatsora. Nagyjából a foglalkoztatottak száma olyan 3,5-4 millió között mozgott, pulzált folyamatosan, attól függően, hogy milyen gazdasági környezeti hatások voltak alapvetően.

A dolog lényege, ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy nem olyan hatalmas elmozdulások voltak egyetlenegy színezetű kormány időszakában sem. Ezért tehát a munkanélküliség vonatkozásában az olyan típusú mértékadó eltérítések, mint amiről szólt, azok azt jelentik, vagyis hogy azok úgy néznek ki, hogy mindazok, akik nincsenek bent a munkaügyi regiszterben, az még nem azt jelenti, hogy ők kvázi "nem munkanélküliek". Nem, nem azt jelenti. Az azt jelenti, hogy kitolták őket a rendszerből. Érti képviselőtársam, hogy miről beszélek, ugye?

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát a dolog lényege az, hogy akkor, amikor másfél millió ember elveszti a munkalehetőségét, akkor nyilván nem 500 vagy 600 ezer ember van munka nélkül, hanem ettől több, csak van, aki bent van a munkaügyi regiszterekben, van, aki meg kint. Na, önök azt az időszakot úgy élték meg mindig, hogy inkább kifele tolták, és nem befele, nem segítő kezet nyújtottak, hanem eltolták maguktól.

A másik része pedig, hogy segítünk-e. Persze, hogyne kellene segíteni a tartósan munkanélkülinek, a pályakezdőnek, a szakképzetlennek. Igen, de hozzá szeretném tenni, úgy kell segíteni, hogy közben nem azt mondjuk a pályakezdőknek például, hogy pályakezdők, a minimálbér 80 százalékáért dolgozzatok. Nem azt mondjuk a szakképzetleneknek, hogy szakképzetlenek (Az elnök csenget.), nektek, akik a legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetű térségekben vagytok, azt mondjuk, hogy regionális minimálbér lesz, ami nem több, hanem kevesebb, mint az átlagos.

Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)