Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Előterjesztésünk bevezetéseként hadd kezdjem azzal  mint az önök előtt bizonyára ismert , hogy a szomszédos országban egy háború zajlik, és ennek a háborúnak a hatásait  szintén, ahogy önök előtt ismert  különösebben ugyan nem kellene részletezni, de mégiscsak szükséges az előterjesztés bevezetéseként megemlíteni. Ezen hatások azok, amelyek okozták a háborús inflációt, ezen hatások, amelyek energiaválságba sodorták egész Európát, talán az egész világot is, de Európát biztosan, és ezen hatások azok, amelyektől a magyar emberek mindennapjait, a háztartások költségeit és az ország biztonságát meg kell védenünk.

(10.40)

Éppen ezért a magyar kormány egy Honvédelmi és egy Rezsivédelmi Alapot hozott létre, amelybe a nagyvállalatok által megszerzett, jó néhány esetben éppen a háború okán, a háborúból kifolyólag megszerzett extraprofitot adóztatja meg, és az abból származó bevételt az előbb említett célokra fordítja. Éppen ezért kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen ez a küzdelem, ez az energia, háborús infláció, ideértve még egyébként a problémák sorába a rosszul meghatározott brüsszeli szankciós politikát is, olyan helyzetet teremtett, amelyben jelen pillanatban azért küzdünk, hogy az elért eredményeinket megvédhessük.

Na most, ebből az is következik, hogy ebben az új típusú teherviselésben részt kell vennie mindenkinek, aki csak tud. És a mi logikánk szerint, az előterjesztőtársaimmal benyújtott javaslat logikája szerint a teherviselésben a pártoknak és a frakcióknak is részt kell venniük. Ez azt is jelenti, hogy ahogy már a koronavírus-járvány idején tettük, úgy most is lemondunk bizonyos összegekről, amik egyébként a frakciók működését szolgálják.

Szükséges ez azért is, mert hogyha az egészet, amit eddig elmondtam, zárójelbe tenném, és a bennünket körülvevő világ éppen olyan lenne, mint régen, akkor is kialakulna most éppen egy méltánytalan helyzet, ami abból adódik, hogy ha a jelenlegi szabályok mellett működik tovább a magyar Országgyűlés, akkor a baloldal is és a jobboldal is 3-3 milliárd forinttal többe kerülne.

Fakad ez persze abból is, hogy a képviselői alapilletményeket, melyek minden esetben a frakciótámogatások számításának alapját képezik, a magyar átlagbérhez kötöttük. Egyébként ezt helyesen tettük. Ha a magyarok jobban keresnek, akkor a képviselőik is jobban kereshetnek, ha a magyarok rosszabbul kereshetnek, akkor a képviselőinek is rosszabbul kell keresniük. Együtt sírunk, együtt nevetünk, ez a számítási modell határozza meg a frakciótámogatások alapját  illetve ez az elv.

Itt szükséges megemlíteni egyébként, hogy az előttünk álló törvényjavaslat  az előbb említett 3 milliárd többlet a baloldalnál, és 3 milliárd többlet a jobboldalnál  a problémát akként kezeli, hogy 3 milliárdot elvon a baloldali pártoktól, és 2 milliárd forintot elvon a jobboldali vagy kormánypártoktól. Jelenti ez azt, hogy ha a jelenlegi szabályok változnának, ennyivel kerülne többe a parlamenti frakciók működése, és ezt könnyen beláthatjuk, hogy nem helyes.

Nyilvánvalóan fel fogják tenni a kérdést, hogy miért ilyen arányban. Azért létezik két válasz erre; az egyik az, hogy a frakciók támogatása vagy a parlamenti támogatások megoszlása mégiscsak a választói akaraton kell hogy nyugodjon. És most nem éllel mondom, de mégiscsak a matek az matek: a baloldali pártok négy év alatt elveszítettek 800 ezer szavazót, tehát nem fogadhatjuk el helyes elvként, hogy aki veszít 800 ezer szavazót, az még utána többe is kerüljön 3 milliárd forinttal. Kevesebben is vannak, szavazót is veszítettek. Mondhatnám az is, hogy ha kevesebb a vásárló a termékük iránt, akkor kevesebb a bevétel, és szerintem ez így fair.

Mi volt eddig? Eddig is az volt, hogy egy ellenzéki képviselő 1,5-1,6-szor többe került, mint egy kormánypárti képviselő a frakciótámogatásokat illetően. Ez a javaslat után sem változik  mármint az, hogy még így is több adóforint kerül az ellenzéki képviselőkhöz fejenként , de az arányok jelentősen megváltoznak, csökkennek. Tehát nem mintha okunk lenne a méltánylást érdemlő javaslatok befogadására, de azért ezt fogadják úgy, mintha egy méltánylást érdemlő javaslat lenne, amikor fönntartottuk azt a rendszert, hogy az ellenzéki képviselők után járó támogatások összege haladja meg a kormánypárti képviselők után járó támogatások összegét.

Hol bicsaklott még meg a frakciók támogatásának összege azon kívül, amit az előbb mondtam, hogy a magyar átlagbér folyamatosan nőtt, és ezzel párhuzamosan a támogatások is? Ott bicsaklott meg, hogy az ellenzéki pártok, a baloldali egységes lista, a Gyurcsány-lista, ha úgy tetszik, hat frakciót alakított a parlamentben. Egy picit  egy picit  joggal való visszaélés illata van ennek a dolognak. Bár ők ezt a kampányban is elmondták, de ezért azt könnyű belátni, és nem kell hozzá politikailag kiemelten tájékozottnak lenni, hogy a hat baloldali pártból négy be sem jutna, be sem jutott volna az Országgyűlésbe.

Ha a választói akaratot nézzük, akkor a jelen tudásunk és a választás időpillanatában ismert tudásunk szerint csak a Demokratikus Koalíciónak és a Momentumnak lenne önálló parlamenti frakciója. Ehhez képest még kétszer ennyi párt kíván részesülni a parlamentimandátum-szerzésből eredő előnyökből, teszik ezt ráadásul aránytalanul.

Ebből következően azt az elvet javasoltuk bevenni a számítás módjába, amire már az előbb is utaltam, mert azt tartjuk helyesnek, hogyha a pártok is kiveszik a részüket ebből a teherviselésből. Úgyhogy engedjék meg, hogy hadd kezdjem azzal, hogy a működési keretről beszéljünk.

A működési kerete valamennyi parlamenti frakciónak csökken. Ha megtartanánk a jelenlegi szabályokat, akkor ez lenne az a legnagyobb összeg, amely emelkedne, de most így mindegyik frakció esetében csökken. A támogatások általunk javasolt, az anyagban olvasható számítási módja jobban tükrözi majd a választáson való részvétel formáját. Gondolunk itt arra, hogy a frakcióknak ezentúl nem járna külön támogatás, hanem csak a közös lista kapná meg egyébként a korábbi működési keret számítási alapjának megemelt összegét, tehát nem frakciónként, hanem listánként, egyszerűen azért, mert a választóknak nem volt módjuk pártokra szavazni. Ahogy a Fidesz és a KDNP is közös listán indult, nem volt módjuk a választóknak megmérniük külön a Fideszt és a KDNP-t (Arató Gergely: Azért egyszer megnézném.), úgy a baloldali pártok is közös listán indultak. Nem volt módjuk a választóknak elmondani a véleményüket arról, hogy külön-külön mit gondolnak róluk.

Éppen ezért ránk vonatkozóan is és az ellenzéki közös listára vonatkozóan is az előbb említettek szerint változik meg a működési keret számítási alapja. Azt gondoljuk, hogy így a választók akarata is jobban érvényesül, hiszen egyértelműen a közös lista mandátumszerzésére irányult a választói akarat, és nem egyes frakciók létrejöttére. A választók tehát nem frakcióalakításra szavaztak, hanem egy listára, amit az étlapra, a választási étlapra tettek nekik.

Úgyhogy a javaslat a fenti elveknek megfelelően módosítja a képviselőcsoportok alkalmazotti létszámkeretének a szabályait is. A jövőben a közös listán bejutott pártok esetében a listán együttesen megszerzett mandátumok száma alapján kell a listát a megfelelő sávba besorolni, és az aszerint járó alkalmazotti létszám mandátumarányosan oszlik meg az egyes pártok frakciói között, az arányosság elvének tiszteletben tartásával.

Az egyéb módosításokról, amelyek az itt tárgyalt javaslat részét képezik: az egyik ezek közül ellenzéki javaslatra került be a törvénycsomagba, ez pedig az a korában már bevezetett, korábbról már ismert eljárásrend, mely szerint az országgyűlési képviselőcsoportok a működési feltételeiket biztosító kereteik egy részéről lemondhatnak a saját pártjuk javára. Ezt a koronavírus-járvány alatti elvonások kapcsán egyszer már bevezettük, de akkor csak időlegesen. Javasoljuk  tekintettel arra, hogy a politikai költségek a frakciók és a pártok között nehezen szétválaszthatóan oszlanak meg , ezt a jövőre nézve vezessük be. Bár ellenzéki javaslat volt, de a magunk részéről azért került bele a törvényjavaslatba, mert egyetértünk vele.

Emellett a házszabály módosítására is javaslatot teszünk, megteremtjük a képviselőcsoporthoz való csatlakozás lehetőségét azon pártok frakciói között, amelyek a közös választási listán indultak. Ha tehát a választóknak ez esetben is az előbb említett logika szerint arra volt módjuk, hogy egy listára szavaznak, akkor a listán mandátumot szerzett pártok képviselőcsoportjai közötti átjárást, az a helyes, hogyha megnyitjuk, hiszen nem volt módjuk frakciókra szavazni, és ezért ez a fajta kötelem  hívjuk így atipikus módon  nem áll fönn.

(10.50)

A demokratikus legitimáció alapját nem a frakció képezi, hanem a pártlistára, illetve a párt jelöltjeire leadott szavazatok, a frakció mindennek a következménye. Ezért azt gondoljuk, hogy nekünk a demokratikus legitimációhoz, a leadott szavazatokhoz kell visszanyúlnunk, és azt gondoljuk, hogy a választói akarat csak így érthető meg, csak így lehet a választók szándékát lefordítani a frakciók, a parlament működésének és a frakciók támogatásának mindennapjaira. Vagyis azt javasoljuk, hogy a listákon belül a szabad frakcióválasztás lehetőségét nyissuk meg.

Az Alkotmánybíróság korábban rámutatott arra, amit az előbb említettem irányadó elvként, éppen ezért helyesnek is tartjuk az elvet. Tehát a párt jelöltjére vagy a közös jelöltre leadott szavazat a legitimáció alapja, és éppen ezért, mivel csak listára lehetett szavazni, ezért kérjük ennek a támogatását is.

Összességében bízom abban, hogy a politikai költségekről szóló vita, ami politika a politikáról, ennek megfelelő mederben zajlik, és kérem önöket a javaslatunk támogatására, és kérem önöket, hogy a javaslat elfogadása után vegyünk részt abban a közös teherviselésben, amelyet a Rezsivédelmi és a Honvédelmi Alap megőrzése, a magyar emberek biztonsága és a magyar emberek terheinek csökkentése miatt szükséges megtennünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)