A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (MSZP): Köszönettel elfogadom. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csalódást kell okoznom képviselőtársaimnak, mert semmit nem szeretnék ez alkalommal a kampány kapcsán említeni, hanem az államtitkár úrtól egy ennél talán jóval fontosabb kérdésben szeretnék információt kérni.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium megkezdte az ifjúsági törvény előkészítését szolgáló konferenciasorozatát. Ez a szegény ifjúsági törvény elég hányattatott sorsú, már Deutsch miniszter úr bejelentette 2001 nyarán, hogy az ifjúsági törvény előkészítő munkálatai megkezdődtek, sőt valami csodálatos, nagyszerű és rendkívül drága internetes fórumot is szervezett mintegy társadalmi vita helyett.

Sajnálatos módon azonban a Fidesz-kormány utolsó egy évét a minisztériumban már inkább az anyagi forrásokra koncentráló politizálás, mint a törvényírás jellemezte. Ennek következtében az ígéretek ellenére az előző ciklusban az ifjúsági törvény nem tudott megszületni. Ennek a ciklusnak az elején az akkor hivatalban lévő kormány és minisztere is ígéretet tett arra, hogy a lehető leggyorsabban elkészül az ifjúsági törvény. Sajnálatos módon ez a törvény-előkészítő munka sem bizonyult nagyon fittnek és nagyon gyorsnak.

Ezért aztán nagy öröm mindannyiunk számára az, hogy ezek szerint valóban most már célegyenesbe fordul az ifjúsági törvény elfogadása. Megnyugtatóak és biztatóak azok a szavak is, amelyeket hallhattunk a miniszter úrtól ebben a kérdésben, aki azt mondta, hogy olyan törvény születik, amely szabályozza az ifjúság érdekképviseletének rendszerét, az ifjúságot segítő állami intézményrendszert, az önkormányzatok ifjúsági feladatait, és egyáltalán azt a fajta keretrendszert, amelyben az ifjúság érdekei érvényesülhetnek, és amely az ifjúság demokratikus nevelését és az ifjúságnak a közéletben való részvételét szolgálja. De ez természetesen akkor tud megvalósulni, ha valóban megszületik a törvény. Ezért azt kérdezem az államtitkár úrtól, hogy mikor lesz ezek szerint ifjúsági törvény, és mi lesz ennek a tartalma. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenképpen megnyugtató hallani azt, hogy a minisztériumban és immár ezek szerint a társadalmi vita során is folyik a törvény előkészítése, hiszen ön is említette a nemzetközi elvárásokat. Ezek közül talán a legfontosabb iránymutató az ifjúságpolitika területén az Európai Unió ifjúsággal foglalkozó fehér könyve, amely ebből a szempontból két alapelvet emel ki. Az egyik a részvétel elve, tehát az, hogy a fiatal korosztályok kapjanak lehetőséget az őket érintő döntések meghozatalában való részvételre, a másik pedig az ifjúsági korosztályok érdekeinek figyelembevétele az államigazgatás és a kormányzat minden szintjén és mindenfajta működésében.

Akkor fogjuk támogatni az ifjúsági törvényt, ha ezeknek a feltételeknek megfelel, ha olyan terepet és olyan teret teremt, ahol a fiatalok maguk kapnak lehetőséget arra, hogy a saját érdekeikért kiálljanak, és a saját érdekeiket érvényesítsék. Köszönöm szépen.

(15.30)

ARATÓ GERGELY, az oktatási és tudományos bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnök Úr! Főtitkár Úr! Akadémikus Urak! Nagy megtiszteltetés mindig a tudományos és oktatási bizottságnak, ha az Akadémia beszámolóját tárgyalhatja. Nagy megtiszteltetés nemcsak azért, mert olyan fontos területtel és olyan, az ország sorsát döntően meghatározó területtel foglalkozhat, mint a magyar tudomány helyzete, hanem azért is, mert ezek az eszmecserék, ezek a beszélgetések mindig alkalmasak arra, hogy a beszámolón kívül eső kérdésekben is az oktatási és tudományos bizottság tagjai feltöltődjenek gondolattal, eszmével, akarattal és szándékkal abban, hogy a leghatározottabban és legbátrabban, minden eszközt kihasználva fellépjenek a magyar tudomány helyzetének javításáért, fellépjenek azért, hogy a tudomány, a kutatás-fejlesztés, az innováció az ország gazdasági és társadalmi motorja lehessen.

(12.40)

Ez alkalommal a parlament két beszámolót tárgyal együtt, amely az 1999-2000-es és a 2001-2002-es évekre vonatkozik. Amikor ilyen beszámolók összecsúsznak, annak mindig megvan az az előnye, hogy egy nagyobb időszakot foghatunk át, egy nagyobb időszakra nézhetünk rá ezeknek a beszámolóknak a vitájánál.

Az oktatási és tudományos bizottság két vitájának összefoglalására most nem vállalkoznék a parlament ülésén, hiszen ezek a viták rendkívül szerteágazóak voltak, rendkívül sok témát érintettek az érettségi rendszertől a Mindentudás Egyetemének hatalmas és valóban mindannyiunkat lenyűgöző sikerén keresztül egészen a fiatal kutatókkal kapcsolatos, rendkívül komoly problémákig. Ezeknek a vitáknak a során módja volt a bizottság tagjainak megismerni az Akadémia képviselőinek álláspontját, módja volt megismerkedni azzal a gondolkodásmóddal, amely a tudományon keresztül is ennek az országnak a felemelkedéséért és a sikeréért dolgozik. Ugyanakkor, anélkül, hogy megpróbálnám az elnök úr előadását valamilyen módon is összefoglalni, és megpróbálnám magam is megismételni ezeket a tételeket, néhány olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amely a magyar tudomány helyzetével kapcsolatban a plenáris ülés, az Országgyűlés egésze és talán az egész ország számára is nagy fontosságú, megismétlésre és kiemelésre érdemes.

Az első ezek közül az, hogy világosan tudnunk kell, hogy a XXI. században egy ország sikerének, egy ország gazdasági és társadalmi előrehaladásának döntő tényezője a tudományos eredmény és a tudományos eredmény felhasználásának képessége. Tudjuk azt, a beszámolókból is világosan kiderül, hogy Magyarországnak a tudományos eredmények területén nincs szégyenkeznivalója, tudjuk azt, hogy tudományos eredményeinkről és sikereinkről ismernek a világban, és tudjuk azt, hogy a magyar kutatók összehasonlítva a legkisebb anyagi ráfordításból hozzák ki a legjobb és legszínvonalasabb tudományos eredményeket.

Ez azonban egyben rávilágít a feladatunkra is, talán a legfontosabb feladatunkra, arra, hogy ez a tudomány csak akkor lehet sikeres és versenyképes, ha képesek vagyunk közösen megteremteni azokat az anyagi feltételeket, azt az infrastruktúrát, azt az ösztönző rendszert, amely képes támogatni ezeket a tudományos eredményeket, és képes arra, hogy a magyar tudomány számára olyan feltételeket teremtsen, ahol ezekből a sikerekből aztán megfelelő gazdasági eredmény és megfelelő társadalmi eredmény lesz. Ehhez pedig az is szükséges - és az elnök úr erről nagyon hangsúlyosan szólt -, hogy megteremtsük azokat a csatornákat, ahol a gazdasági élet szereplőinek is érdekévé válik az, hogy részt vegyenek az oktatás és a tudomány finanszírozásában, és érdekévé és lehetőségévé válik az, hogy fel is használják ezeket az eredményeket.

Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság mindkét beszámolót négypárti egyetértéssel, egyhangú szavazással javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy ezek a fajta beszámolók nem érnék el az eredményüket akkor, hogyha csak a múltra való visszatekintésre szolgálnának.

Az oktatási és tudományos bizottság vitáinak az is eredménye, hogy a bizottság úgy döntött, hogy egy bizottsági állásfoglalásban foglalja össze a legfontosabb aktuális javaslatait a tudomány helyzetével és az innováció helyzetével kapcsolatban, és azt kéri az Országgyűléstől, hogy az ősz folyamán maga az Országgyűlés is tekintse át ezeket a kérdéseket, és egy országgyűlési határozatban fogalmazza meg az ezzel kapcsolatos javaslatait és elvárásait.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján az oktatási és tudományos bizottság nevében jó szívvel ajánlom elfogadásra a Magyar Tudományos Akadémia beszámolóját az 1999-2000. évekről, illetve a 2001-2002. évekről, a magyar tudomány helyzetéről.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ARATÓ GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Akadémikus Urak! Nehéz egy olyan témában pártvezérszónokként szólni, amelyben tulajdonképpen örvendetes egyetértés mutatkozott meg a bizottsági körben, ahol a bizottsági előadók pártállástól függetlenül egyaránt aláhúzták a tudomány fontosságát, és egyformán határozták meg azokat az alapvető feladatokat is, amelyeket a tudomány helyzetéből tanulságként levontak a beszámolók kapcsán.

Ezért elsősorban engedjék meg azt, hogy a vezérszónoki beszédemben azokra a területekre koncentráljak, ahol a beszámolókból következően és a beszámolókkal összefüggésben a frakciónk további lépéseket, további intézkedéseket, további tennivalókat lát.

(13.20)

Engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy mi a mi dolgunk, mi az, amit mi tehetünk azért, hogy a magyar tudomány és vele együtt ez az ország sikeresebb legyen.

Sokat beszéltünk ma már arról, hogy a gazdaság szempontjából milyen jelentősége van a tudománynak. Sokat beszéltünk arról, hogy ma a gazdasági siker legfontosabb alapja a tudományos teljesítmény és ennek hasznosulása. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a tudomány valami olyasmi, aminek köze van az európaiság lényegéhez. A tudomány valami olyasmi, ami egy országot, egy nemzetet, egy közösséget európaivá, kulturálttá tesz. És azt, hogy ezt nemcsak mi látjuk így, az is mutatja, amit elnök úr is említett, hogy milyen hatalmas igény és milyen hatalmas siker kíséri a Mindentudás Egyeteme sorozatot, mutatja azt, hogy ebben az országban igenis van kultusza és van közönsége a tudománynak.

Mik hát azok a területek, amelyekről a beszámolók kapcsán is beszélnünk kell, és amelyekkel összefüggésben meg kell fogalmaznunk a legfontosabb feladatainkat, legfontosabb céljainkat? Az első ezek közül a finanszírozás és az állami források kérdése. Tudjuk azt, hogy nagy az elmaradás. Tudjuk azt, hogy az Unió célja a versenyképesség érdekében, nem egy nemzet, hanem egész Európa versenyképessége érdekében a 3 százalékos GDP-arányos szint elérése. Tudjuk azt, hogy Magyarország ma 1 százalékon áll. Tudjuk azt, hogy maga az Európai Unió átlaga is jelentősen elmarad ettől a szinttől.

Mit kell hát tennünk? Először is azt, amit már több képviselőtársunk említett: növelnünk kell az állami forrásokat. Azonban nemcsak a források mértékét, nemcsak a forrást kell önmagában növelnünk, de arról is gondoskodnunk kell, hogy minden forint újabb forintokat fialjon ezen a területen. Gondoskodnunk kell arról, hogy az állami beruházás magánberuházást vonzzon maga után erre a területre.

Ha megnézzük a '99 és 2002 közötti időszakot, amiről szól ez a beszámoló, akkor azt látjuk, hogy ha talán nem is az akkor kitűzött mértéknek megfelelően, hiszen az volt az előző kormányzat célja, hogy 2002-re a 1,5 százalékos szintet elérjék, és ettől jelentős mértékben elmaradtak, de mégiscsak nőttek az állami ráfordítások, ugyanakkor ezt az állami ráfordítást, ezt az állami pénzt, ezt a költségvetési befektetést nem követte a megfelelő mértékű gazdasági befektetés.

Ennek több oka van; kettőt mindenképpen érdemes említeni. Az egyik az, hogy csak abban a gazdaságban van igazán becsülete a korszerű tudományos ismereteken alapuló fejlődésnek és ilyen módon a tudományos eredmények felhasználásának, amely kifelé fordul, amely a világpiacon akar megfelelni. A másik ok pedig az, hogy talán a tudománypolitikában is történtek olyan lépések - ezek közül egyet emelnék ki, az OMFB majdnem megszüntetését -, amelyek nem segítették elő azt, hogy a műszaki területre, az innovációs területre is ugyanolyan figyelem jusson, mint a tudomány más területeire. Ugyanakkor az is világos - és ebben a mostani folyamatok is komoly tanulságokat hordoznak -, hogy nem lehet a tudomány területének finanszírozását éves költségvetési alkuk kiszolgáltatott terepévé tenni. Nem lehet, mert nagyon gyakran hosszú távú folyamatokról van szó.

Olyan megoldásokon kell gondolkoznunk, olyan tervezési módszereken és akár olyan garanciákon, amik lehetővé teszik azt, hogy ne akadjanak meg tudományos fejlesztési folyamatok egy-egy év gazdasági nehézségei miatt. Ez nem könnyű. Tudjuk, hogy ez feszegeti a költségvetési tervezés jelenlegi kereteit, de mégis azt reméljük, hogy meg tudjuk találni ezeket a módszereket, meg tudjuk találni ezeket a módokat. Az Innovációs Alap létrehozása még ha kis lépés is, nagyon fontos lépés ebbe az irányba, mert egy költségvetéstől független forrást hoz létre, egy olyan forrást, amely nem vehető el, amely nem csoportosítható át más célokra.

Azt kell ugyanakkor mondanunk, és engedjék meg, hogy egy pillanatra a vizsgált időszakból kitekintsek, hogy miközben a 2003. évben - elsősorban a bérrendezésnek köszönhetően, de nem csak ezért - forrásbővülés volt az állami oldalon a költségvetési területen, az Akadémia területén és az egyetemeken is, ezt hozzá kell tennem, eközben ez a folyamat 2004-ben nem folytatódott, mindent meg kell tennünk azért, hogy a 2005. évben újra többletforrást tudjunk bevonni ezen a területen. Mindent meg kell tennünk azért, hogy azok az eredmények, amiket elért ez a kormányzat ezen a területen, ne váljanak semmivé, ne váljanak fölöslegessé.

Tisztelt Ház! A második kérdés, amit többen is érintettek ebben a vitában, és úgy gondolom, hogy most is beszélnünk kell róla, a tudomány és a gazdaság kapcsolata. Ma már csak az a fajta gazdaság lehet sikeres, amelyik napi szinten minden döntésében, minden fejlesztésében tudományextenzív, tudományos eredményekre és tudományos döntéshozatalra támaszkodik.

A versenyképesség döntő forrása ma a tudományos eredmények felhasználása. El kell azt is mondanom, hogy beszéltünk a nagyvállalatokról és a kisvállalatokról. Azt tudjuk, hogy ma Magyarországon ipari kutatást elsősorban a nagyvállalatok, a multik végeznek. Ugye tudjuk azt, hogy ezek közül a cégek közül vannak olyanok, akik azért is jönnek ebbe az országba, hogy kihasználják a tudományos eredményeket, kihasználják azt a tudományos tapasztalatot és azt az ipari, tudományos kultúrát, ami ma megvan Magyarországon.

Kapolyi képviselőtársunk említette a Tungsram-történet egyik felét, érdemes hozzátenni a másik felét is, azt, hogy az új tulajdonos megtartott és idehozott tudományos kapacitásokat is Magyarországra. Azt gondolom, hogy nagyon komolyan kell gondolkoznunk mindannyiunknak - a parlamentnek, a kormánynak, a döntéshozóknak -, hogy miként tehetjük Magyarországot vonzóvá a tudományos befektetések számára. Miként tudjuk elérni azt, hogy arra az alapkutatói háttérre, arra az ipari kutatói hagyományra, ami ma megvan Magyarországon, ráépüljenek korszerű kutatói bázisok, ráépüljenek nagy cégek által fenntartott kutatóműhelyek?

Van ennek egy másik oldala is azonban. Döntő feladat az, és minden olyan országban, ami sikeres a kutatás-fejlesztésben, sikeres az innováción alapuló gazdaságfejlődésben, az egyik döntő tényező az volt, hogy eljuttatták a kisvállalkozásokhoz, a középvállalkozásokhoz is a tudományos eredményeket. Az Egyesült Államokban, Japánban vagy Finnországban a gazdasági siker egyik alapja az, hogy ezeknek a tudományos eredményeknek a gazdasági hasznosulását is megszervezik; mert ez állami feladat, képviselőtársaim.

Úgy kell befektetnünk és fölhasználnunk az állami forrásokat, hogy ezek biztosítsák azt, hogy a gazdaság szereplőinek megérje befektetni ezen a területen, és biztosítsák azt, hogy a tudományos eredmények, a kutatási eredmények eljussanak a vállalatokhoz, a gazdálkodó szervezetekhez. És akkor majd nem kell arról beszélnünk, hogy csökken az egyetemek felé áramló pénz, megkeresés a gazdasági szférából, éppen ellenkezőleg, majd arról fog tudni beszámolni az Akadémia, hogy milyen nagyszerű példái vannak a vállalati szektor, az egyetemek, a kutatóintézetek együttműködésének.

Mert ahol működik a tudomány, ahol működik a tudományon alapuló gazdaság, ott csak így működik. Ott csak úgy működik, ha az állami akarat és a magántőke, a magánérdek egymásra talál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes beszélni még egy kérdésről ennek kapcsán, ez pedig a tudomány infrastruktúrája, alap-intézményrendszere. El kell mondani azt, hogy ezen a területen nem jó a helyzet. Ezen a területen még mindig számos probléma van. A kutatási intézményhálózat egyik része, az akadémiai kutatóhálózat nagy nehézségekkel, nagy küszködéssel, nagy átszervezésekkel, de talpon tud maradni. Túl tud élni, meg tudja tartani a saját pozícióit, sok szempontból a tudományos kutatás vezérhajói tudnak maradni ezek az intézetek. Valamelyik beszámolóban is szerepel, érdemes megemlíteni, hogy az úgynevezett európai kiválósági központok, amelyekből Magyarország 1999-ben az első pályázaton hatot szerzett meg, ezek közül öt akadémiai kutatóintézetekben van, a hatodik pedig a Budapest Kollégiumban; ami azonban rávilágít az intézményrendszer legnagyobb kihívására és legnagyobb nehézségére, ez pedig az, hogy miközben az akadémiai kutatóintézet határozottan lábon tud maradni, képes teljesítményre, képes eredményre, eközben az egyetemi kutatóhelyeken nem mindig vannak meg a megfelelő tudományos munka feltételei.

Nem mindig működik az a fajta tudományos műhely szerep a felsőoktatási intézményekben, amelyikre egyébként pedig rendkívül nagy szükség lenne, és hozzáteszem, amelyiknek érdekében többek között az egyetemi felsőoktatási integrációt véghezvitte az Országgyűlés.

(13.30)

Ezért amikor a felsőoktatás reformjáról beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy az európai felsőoktatási térségnek megfelelően új pályára kell állítani a magyar felsőoktatást, mind a képzés, mind a működés, mind a finanszírozás szempontjából, akkor rendkívül fontos feladatunk az is, hogy az egyébként számomra ugyanennyire kedves hallgatói és képzési érdekek mellett figyelemmel legyünk egyenlő súllyal a tudományos érdekekre is. Figyelemmel legyünk arra, hogy milyen szervezeti megoldásokkal, milyen finanszírozási megoldásokkal lehet megerősíteni az egyetemeken, a felsőoktatási intézményekben zajló tudományos tevékenységet; milyen módon lehet elérni azt, hogy a magyar tudomány világában integráltan együttműködve, egymást segítve működjön az egyetemi szféra, az akadémiai szféra és a vállalati szféra; mik azok a megoldások, amelyekkel el lehet érni azt, hogy ne egymást kioltva, néha egymással vetélkedve, hanem egymást erősítve működhessenek ezek a területek?

Tisztelt Ház! Amikor az Európai Unióról beszélünk, akkor mindig szóba kerülnek az európai uniós elvárások, mindig szóba kerülnek az európai uniós követelmények. Azt kell mondanom, hogy a tudomány területén is vannak ilyenek, az egyik ez a bizonyos 3 százalék 2010-re. Ezt még néhányszor el fogom mondani, hogy ne felejtsük el, se mi, se azok a kollégáink, akik a gazdasági területtel foglalkoznak; tehát ez a bizonyos 3 százalék az egyik közülük. De azért az Európai Unió jóval többet jelent a tudomány területén, jóval többet jelent a magyar tudomány számára. Hozzá kell tennem, hogy itt nem egy naphoz, nem május 1-jéhez kötődik a csatlakozás, hiszen Magyarország már több éve részt vesz az európai tudományos programok többségében.

Az Európai Unió és az európai kapcsolat a magyar tudomány számára egy rendkívül fontos ugrópont, és a beszámolókból is kiderül, hogy a kutatóműhelyek, a tudósok élnek ezekkel a lehetőségekkel. A magyar tudományos műhelyek sikeresek az európai uniós pályázatokon, sikeresen versenyeznek ezen a terepen. De nem csak erről van szó. Egyre több olyan programra van szükség, amelyik lehetővé teszi a magyarországi és az európai kutatóhelyek összekapcsolódását, amelyik lehetővé teszi a magyar kutatók és az európai kutatók együttműködését, amelyik lehetővé teszi azt, hogy a magyar kutatók - ha tetszik - anélkül vegyenek részt az európai kutatásban, hogy el kelljen menniük Magyarországról. Ez rendkívül fontos feladat, sokat kell azon dolgoznunk, mindannyiunknak, hogy ennek a feltételeit megteremtsük.

Tisztelt Ház! Amikor az Európai Unióról beszélünk, akkor mindig érdemes tapasztalatért is körbenézni. Sok tapasztalat van az Unióban a tudományos kutatás, a kutatás-fejlesztés területén, hadd említsek meg ezek közül egyet. Az volt a szerencsém, hogy részt vehettem egy olyan tudományos fórumon, ahol Finnország kutatással foglalkozó minisztere tartott előadást. Azt kell mondanom, hogy nemcsak én hallgattam nagy izgalommal, hogy hogyan érték el azokat a nagyszerű eredményeket a kutatás területén, amelyekről ott is beszámoltak, és amelyekről egyébként a jelentés is beszámol, hanem a nagyobb régi európai uniós országok: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia képviselői is bizony nagy izgalommal követték azt, hogy hogyan lehetett ilyen eredményeket elérni.

A finn miniszter tulajdonképpen négy lényeges dolgot mondott. Az első ezek közül az volt, hogy eredményes tudományos kutatás, eredményes kutatói munka elképzelhetetlen megfelelő oktatási háttér nélkül, megfelelő középiskolák, felsőoktatás és az ezekből táplálkozó tudományos gondolat és a tudománynak ezekkel való együttműködése nélkül. A második ilyen gondolat az volt, hogy elképzelhetetlen korszerű tudomány a gazdasággal való szoros együttműködés és az ezt támogató állami intézményrendszer nélkül. A harmadik ilyen gondolat az volt, hogy a finn tudományos kutatás sikerének egyik legnagyobb kulcsa az, hogy meg tudták nyerni a helyi közösségeket, az embereket, a közvéleményt a tudomány ügyének, el tudták fogadtatni azt, hogy a tudomány valami olyasmi, ami egy nemzet számára a legfontosabb kitörési pont, valami olyasmi, amiért érdemes áldozatokat hozni a közös siker érdekében. S végül még egy dolgot említett: azt, hogy a siker egyik kulcsa az volt, hogy a tudomány kérdéseiben konszenzus, együttműködés alakult ki az összes szereplő, az összes politikai erő között.

Én a Magyar Szocialista Párt nevében azt tudom ígérni, hogy minden olyan törekvést támogatni fogunk, amelyik ebbe az irányba mutat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretnék nagyon hosszú vitát kezdeni, de képviselő úrnak szeretném fölhívni a figyelmét arra - és ebben erősíteni tudom a Szabó Zoltán képviselő úr által elmondottakat -, hogy bizony Magyarországnak nemcsak itthon van tennivalója abban, hogy a tudomány a helyére kerüljön, hanem európai uniós keretek között is sokat kell ezért tennie. Merthogy ugyan ők kitűzték célként a 3 százalékot 2010-re, csak éppen a tagországok ebből rendkívül keveset teljesítenek. Azt gondolom tehát, hogy nekünk azon kell dolgoznunk és gondolkoznunk, hogy mi magunk hogyan tudjuk elérni azt, hogy közeledjünk először az 1,6 vagy 1,8-1,9 százalékhoz, és aztán majd a 3 százalékhoz. Ez a mi feladatunk.

Arra is hadd utaljak, képviselő úr - az Európa-terv keretében erről volt ma már szó, azt hiszem -, hogy van egy olyan pályázat, ami pontosan arra szolgál, amit ön olyan fontosnak tart, hogy a szabadalmi védettség, a szabadalmi oltalom megszerzése a kis cégek számára is lehetséges legyen. Azt gondolom, hogy ilyen ötletekben, ilyen elképzelésekben kellene gondolkoznunk, és akkor közelebb kerülnénk a céljainkhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ARATÓ GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy ebben a késői, ám mégiscsak élénk vitában a felsőoktatási törvényt érintő módosítások váltják ki a legnagyobb érdeklődést, magam is ehhez a részhez szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Hadd kezdjem azzal, amit Pósán képviselő úr nekünk mint előterjesztőknek a szemünkre vetett, hogy miért is van itt egy ilyen hatalmas salátatörvény a maga mind a nyolc paragrafusával. Azt kell elmondanom a képviselő úrnak, és azt kell látnunk, hogy ez a gondolat az előterjesztőkben is megfogalmazódott, tudniillik, hogy a törvényjavaslat valóban több, egymástól különálló tárgykörben vagy részletkérdésben, inkább így fogalmaznék, módosítja a törvényeket.

Azonban azért nem vágtuk szét őket három törvényjavaslatra, merthogy az eredeti törvényeket, amelyeket módosítani akarunk, ezek struktúráját részben ezek a módosítások átmetszik, és annak valószínűleg nem lett volna különösebb értelme, hogy benyújtsunk egy felsőoktatási törvénymódosítást az oktatási jogok biztosa ügyében, hiszen ez ügyben is kellett módosítanunk a felsőoktatási törvényt, egy másik módosítást a 40 éven fölüliek nyelvvizsgája ügyében és egy harmadikat a képzési szerkezettel kapcsolatban. Tehát azt gondolom, hogy a képviselő úrnak az az aggálya talán nem alapos, amely arra vonatkozik, hogy ilyen módon nincs mód a törvény tárgyalására. A mostani vita is mutatja azt, hogy már az általános vita szakaszában is képesek voltunk arra, hogy minden vitatott kérdéssel részletesen foglalkozzunk. Biztos vagyok benne, hogy a részletes vitában, ahol magam is nagy izgalommal fogom várni a képviselő úr javaslatait a kísérleti szakokra és az átmeneti időszakra vonatkozóan, ott még egyszer, újra részletesen meg fogjuk tudni beszélni mind a bizottsági ülésen, mind a plenáris ülésen ezeket a kérdéseket.

Először azonban most nem erről a kérdésről szeretnék szólni, hanem az oktatási jogok biztosának kérdéséről. Pósán képviselő úr már a vezérszónoklatában nagy lelkesedéssel adta elő azt, hogy ez a kormány meg ez a kormánytöbbség mennyire elrontotta a korábbi jó rendszert. Azt kell elmondanom a képviselő úrnak, hogy nincs teljességgel igaza. Tudniillik, amikor az előző miniszter, egész pontosan kettővel ezelőtti miniszter, Pokorni miniszter úr létrehozta ezt az intézményt, akkor, miközben egyébként véleményem szerint egy előremutató, jó szándékú és tulajdonképpen az idő által is igazolt lépést tett, nem teremtette meg azokat a jogi alapokat, amelyekre ehhez szükség lett volna. Egyszerűen a saját hatásköréből adományozott az oktatási jogok biztosának, aminek azonban pontosan az volt a jogi veszélye, ami azóta bekövetkezett, tudniillik, hogy a későbbi törvénymódosításokban, ha a miniszter jogkörét korlátoztuk, akkor korlátoztuk ilyen módon a biztosnak is a jogkörét.

Látszik, hogy ez nem egy jó jogi megoldás, nem egy elegáns jogi megoldás, azt gondoljuk, hogy erre teremt a mostani törvénymódosítási javaslat egy sokkal biztosabb, sokkal stabilabb alapot, hiszen magában a törvényben teremti meg azt a jogkört, amelynek alapján az érintettek, a tanulók, hallgatók, illetve a tanárok, oktatók is az oktatási jogok biztosához fordulhatnak. Ilyen módon tehát egy stabilabb jogintézmény jön létre, egy olyan típusú megoldás, amely remélhetően hosszabb távon is garantálja azt, hogy az oktatási jogok biztosa elláthassa a feladatát.

Már ami ezt az ominózus felsőoktatási szerkezettel kapcsolatos módosító javaslatot illeti, képviselőtársaim már sok jó érvet elmondtak, és ezért hosszasan és részletesen nem beszélnék már erről a kérdésről. Azonban arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét nagyon hangsúlyosan - már csak azért is, nehogy a közvetítést nyomon követő nagy számú hallgatóban és nézőben, valamint a jegyzőkönyv lelkes olvasóiban valamifajta félreértés keletkezhessen -, hogy ez a módosítás a kormánynak nem ad szabad kezet a felsőoktatási szakok akkreditációja területén.

(0.40)

Ez a módosítás nem csökkenti a MAB szerepét, ez a módosítás nem szünteti meg azokat a szakmai garanciákat, amelyek eddig léteztek, ez a módosítás nem csökkenti az intézmények szerepét. Amiről itt szó van, amit Tatai képviselő úr már nagyon világosan elmondott, hogy jól látható módon elkezdődött egy, a bolognai folyamat irányába való tájékozódás és szakindítási folyamat néhány intézményben.

Eddig az volt a rend, hogy az oktatási miniszter ennél a néhány kísérleti szaknál egyedi alapon, egyébként nyilván jól átgondolt szakmai érvek alapján engedélyezte vagy nem engedélyezte a szakindítást. Mi azt mondjuk, hogy mivel az átmeneti időszak jól láthatóan még eltart egy ideig - biztosan eltart még ennek a tanévnek a végéig, tehát a szakindítások engedélyezéséig -, számunkra megnyugtatóbb az a megoldás, hogy ha nem ez történik, ha ezekben az esetekben a szabályokat vagy a követendő normákat nem egy oktatási miniszteri engedély tartalmazza, nem a miniszter dönti el azt, hogy megfelel-e ezeknek a céloknak a szakindítás, hanem egy világos, normatív szabályozásra kerül sor, amelyet egy kormányrendelet biztosít. Mi azt gondoljuk, hogy ez a jó megoldás.

A képviselő úr fölveti azt, hogy egyébként mi a helyzet, és mi fog történni, ha valami egész más lesz a koncepcionális vita végeredménye. Én arra szeretném fölhívni a képviselő urat, hogy ne csak számolja a koncepciótervezeteket, hanem olvassa is. Merthogy az a része a koncepciónak, amit egyébként érint ez a módosítás, tudniillik a lineáris, többciklusú képzés, magyarán szólva, ha jól emlékszem, mostani szép fedőnevén felsőfokú alapképzés, a mesterképzés, a doktori képzés egymásra épülése és egymás után való megvalósulása az összes koncepcióban azonos.

Ez az az elem, amit az összes érintett szervezet, párt, megszólaló, szereplő és szakember támogat. Ez az az eleme a koncepciónak, amiben nincs vita. Nagyon nehezen tudom tehát elképzelni azt, hogy most váratlan módon valaki azt mondja, hogy nem, ez nem kell, és valami egész mást csinálunk. Ez már csak azért is nehezen elképzelhető, mert magában a bolognai folyamatban, az európai felsőoktatási térség megteremtésében is ez az az elem, ami a leghangsúlyosabb és a legvilágosabb.

Arról talán folytathatunk vitát, hogy mennyire jó ez az irány, mennyire gyorsan kell ebbe az irányba haladni, de abban, hogy ez az irány az az irány, amely irányba az egész európai felsőoktatás mozogni fog, ebben aligha lehet vita. Ez azt jelenti, hogy lehet még számos vitás pontunk a képzési szerkezetben, lehet még számos vitás pont a felsőoktatási törvény sok más kérdésében, hiszen tudjuk, hogy ott az intézmények működési formájára, finanszírozására, az intézményekkel kapcsolatos egyéb szabályokra vonatkozó, a különböző tanácsok összetételére vonatkozó szabályokban rendkívül éles vita van, ami még valóban nem jutott nyugvópontra; bár mindannyian tudjuk, hogy az utolsó változat lényegében már minden jelentős szereplő támogatását élvezi, de még mindig vannak benne vitatott pontok, és nyilván a törvényalkotás folyamán az Országgyűlésnek is lesz egy-két szava a majdan benyújtott törvényjavaslathoz. De ezek nem ezek a kérdések, képviselő úr. Ebben a kérdésben egyetértünk.

Azt kell látnunk, hogy ez a 84-86. §, amelynek a helyére mi most kormányrendeletet kívánunk állítani bizonyos képzések esetében, nagyon világosan azt mondja, hogy van főiskolai képzés, és van egyetemi képzés. Ez az, aminek nem tud megfelelni egy, a lineáris képzési szerkezetnek megfelelő képzés.

Ezért aztán, ha azt akarjuk, hogy ne egyik napról a másikra kelljen majd az intézményeknek kikísérletezni, elindítani a szakjaikat, ha azt akarjuk, hogy egy rendezett, folyamatos, szabályozott átmeneti lehetőség legyen, akkor szükség van erre a törvénymódosításra.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden arra szeretném csak fölhívni mindkét előttem szóló képviselőtársam figyelmét, hogy az intézményi autonómia a felsőoktatás szervezése folyamán nagyon jelentős tényező. Azt kell mondanom, hogy arról, hogy egy intézmény magának milyen nevet választ, erről bizonyára többünknek lehet véleménye, de nem szerencsés talán, ha erről az Országgyűlés akar dönteni.

Ha az én magánvéleményemet is elmondhatom, azt gondolom, hogy Tomori Pál nemcsak jelentős egyházi személyiség, hanem a magyar történelemnek is nagyon jelentős személyisége, még ha tragikus sorsú is, a hazájáért halt meg, szerintem büszke lehet az a főiskola, aki felveszi az ő nevét. Bocsánat, egy kicsit már késő van, ezért fogalmazok ennyire rosszul. De ez csak az én véleményem, ezt azért rábíznám a kalocsai főiskola alapítóira, hogy miért találják jónak ezt a nevet.

(0.50)

Egy kicsit hasonló a helyzet abban is, amit Pósán képviselő úr mond, hogy nem lenne talán szerencsés a törvényben előírni azt, hogy mely egyetemek mely szakokat indíthatnak egy törvény alapján. Ebben az estben az a lehetőségünk, hogy keret jellegű szabályt alkossunk, illetve erre adjuk meg a lehetőséget a kormánynak. Azt gondolom, hogy ez a helyes eljárás.

Köszönöm szépen.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én egyetlen módosító javaslatra szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig Bakonyi Tibor képviselő úr módosító javaslata. Talán nem kétpercest kellett volna nyomnom, mert ez alkalommal nem Pósán képviselő úrra kívánok reagálni, de úgy látszik, e késői órában már nem a megfelelő gombot találtam el. De tulajdonképpen a két perc elég lesz számomra.

Ez a módosító indítvány arra vonatkozik, hogy az Országgyűlés a felsőoktatási törvény módosításával tegye lehetővé azt, hogy a Magyar Testnevelési Egyetem visszakaphassa önálló egyetemi létét, tehát ilyen módon mód legyen arra, hogy az egyetem újra önálló legyen. Őszintén szólva az ifjúsági és sportbizottság hosszasan foglalkozott a kérdéssel, és számunkra sem derült ki világosan az, hogy ennek az önállóságnak a jogi feltételei megvannak-e. Ezért aztán, miután itt történt egy sajnálatos hiba a nyilvántartásban, nem volt még módunkban pontosan megvizsgálni azt, hogy ez a javaslat egyáltalán megfelel-e a jelenlegi felsőoktatási törvénynek, azonban ezt a kérdést mindenképpen olyannak tartom, amellyel érdemes foglalkozni, amelyre érdemes alkalomadtán visszatérni, és érdemes megvizsgálnunk azt, hogy ezek a feltételek fennállnak-e.

Köszönöm szépen.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a vita is egy többciklusú vita, viszont nem lineáris, mert ahogyan látom, mindig ugyanoda jutunk összevissza, szóval, mindig ugyanott tartunk, ahonnan elindultunk. Ezt a vitát, ha jól számolom, immár negyedszer folytatjuk le Pósán képviselő úrral, de akkor is kénytelenek vagyunk elmondani, mert ez a helyzet: a képviselő úr aggodalmai részben megalapozatlanok, részben pedig ugyanakkor abban az értelemben nem viszik előre a magyar felsőoktatás ügyét, hogy nem vesznek tudomást bizonyos tényekről.

A képviselő úr is attól fél, mi fog történni, ha esetleg mégis az derülne ki, hogy azokon a területeken, ahol ez a törvényjavaslat engedélyezi az eltérést a jelenlegi törvényi szabályozástól, ott mégsem azt a döntést hoznák. Képviselő úr, ehhez az kellene, hogy az Európai Uniónak a bolognai folyamatban részt vevő összes állama megváltoztassa az eddigi elhatározását. Innen kezdve ne többciklusú lineáris képzésben gondolkozzon, hanem hagyományos, a Magyarországon sem őshonos, egyébként a szovjet mintából átvett főiskola plusz egyetem típusú képzési szerkezetben gondolkozzon. Ez azért nem nagyon valószínű, lássuk be, tisztelt képviselő úr.

Körülbelül egyetlen dolog van, amelyben mindenki egyetért a bolognai folyamat szakmai, politikai vitáiban. Ez pontosan a többciklusú képzés, még akkor is, ha számos részletkérdésben továbbra is van vita.

Ebből azt szerettem volna kihozni, és az volt a felszólalásom célja, hogy mindenki számára világos legyen: ezekben az ügyekben egyetértés van, ezekben az ügyekben nincs vita, ezekben az ügyekben nem fenyeget az a veszély, hogy valamilyen gyökeresen más eredményre jutunk majd a felsőoktatási törvénynél, mint amilyen kísérleti képzéseket engedélyez majd a törvény felhatalmazása alapján a miniszter.

Abban pedig teljesen egyetértek Tatai-Tóth képviselő úrral, hogy mind a jogbiztonságot, mind a megnyugtató átmenetet az szolgálja, ha ezek mögött a miniszteri döntések mögött pedig egy egységes szabályrendszer van, amelynek keretei között mindazokat a kérdéseket nemcsak rendezni lehet, hanem a felsőoktatási törvény többi szabálya miatt rendezni is kell, amelyeket a képviselő úr felvetett.

Köszönöm szépen.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szabados képviselő úr - bocsánat, államtitkár úr - az imént elmondta érvelésem legfontosabb sarokpontját, azonban két fontos megjegyzést mégis szeretnék elmondani azért, mert ezek közül legalábbis az egyik túlmutat a konkrét vita keretein.

A kevésbé fontos megjegyzés arra vonatkozik, hogy bármilyen meglepő, de emlékeim szerint volt valaha Bem tábornokról elnevezett óvónőképző intézmény, ami szintén meglehetősen sajátos, úgyhogy önmagában ez nem lehetetlen, de ez ennek a vitának a szempontjából talán nem lényeges.

Amit én fontosnak gondolok, az az, amit Lezsák képviselő úr azzal kapcsolatban mondott el, hogy ha Tomori Pál volt kalocsai érsekről valaki intézményt akar elnevezni, az mindenképpen legyen vagy egyházi intézmény, vagy katonai intézmény. Én ennél azért egy kicsit... - hogy is mondjam, szóval, én azt gondolom, hogy ennél jóval nagyvonalúbban és jóval szélesebb körben kell a saját nemzeti kincseinket megbecsülni. Hogy egy egyszerű példát mondjak: az Eötvös Lorándról elnevezett tudományegyetemen természetesen nemcsak fizikusokat képeznek, hanem társadalomtudósokat, bölcsészeket is. Én tehát azt gondolom, hogy ez az érvelés nem biztos, hogy ilyen módon megállja a helyét.

És az az érvelés, amit pedig az előző vitánk alkalmával elmondott Tóth képviselő úr, ami arra vonatkozott, hogy egy egyházi személyiség nevének felvételéhez azért nem ártana megszerezni az egyház engedélyét vagy hozzájárulását is, ezzel pedig, azt kell mondanom, nem értek egyet. Nekem az a véleményem, hogy jelentős történelmi személyiségeink nem valamelyik felekezetnek, valamelyik egyháznak a személyiségei, hanem az egész nemzetéi valamilyen értelemben. Ha egy helyi közösség büszke egy ilyen történelmi személyiségre, és úgy gondolja, hogy őt választja egy főiskola névadójának, akkor szerintem ez egy helyénvaló, derék dolog, és ha még lehetőségünk lenne rá, akkor sem lenne helyes ezt parlamenti eszközökkel akadályozni.

Köszönöm szépen.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem először azzal, amit Tóth képviselő úr mondott, a megtévesztéssel. Amikor a második diplomámat szereztem, akkor én a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemre jártam. Bizonyára önök is tudják, hogy Janus Pannonius maga is papi személy, sőt mi több, püspök volt, ennek ellenére mindenki tudta, hogy ez nem egy egyházi intézmény. Azt gondolom, képviselő úr, hogy az ön aggodalma, bár nem teljesen érthetetlen, de mégiscsak megalapozatlan, mert felsőoktatási intézménybe képzett, érettségizett vagy érettségi előtt álló fiatal emberek és hölgyek jelentkeznek, ennek következtében alig hiszem, hogy számukra annak eldöntése, hogy egy intézmény egyházi, alapítványi vagy állami, ez különösebben nagy gondot okozna.

Ami Pósán képviselő úr felvetését illeti: ezzel nehéz helyzetbe hoz minket, mert Tatai-Tóth képviselő úr mint előterjesztő meg én mint előterjesztő ebben, úgy látszik, rögtön nem értünk egyet, és nyilván előterjesztői véleményt egy írásos javaslatról majd közösen tudunk kialakítani - öten vagy hatan jegyezzük ezt a törvényjavaslatot. Tehát azt kérem a képviselő úrtól, ne várja, hogy mi itt most előre nyilatkozzunk valami olyanról, ami esetleg majd később megtörténik. Azt gondolom, ha a képviselő úr benyújtja a módosító indítványát, akkor erről majd nyilatkozni fognak az előterjesztők. Gyanítom, a kormány is így van vele, mert Szabados államtitkár úr a kormányt képviseli ugyan, de ebben a kérdésben nincs mandátuma, hiszen aligha tudott erről a kormány még állást foglalni, amit most itt ebben a vitában találtunk ki éjjel fél kettő körül. De ha a képviselő úr gondolja, akkor a miniszterelnök úrnak írhatunk egy levelet, hogy hívjon össze egy kormányülést és alakíttasson ki erről álláspontot.

De ezt nem tartom nagyon reálisnak, azt gondolom, képviselő úr, az a praktikus, ha úgy gondolják, hogy akár a főiskola törvénybe iktatásának - most hadd fogalmazzak ilyen pontatlanul - megakadályozását is megéri ez a névvita, akkor nyújtsanak be erre módosító javaslatot, és ebben az esetben pedig majd mindenki ki fogja alakítani róla az álláspontját.

Köszönöm szépen.

ARATÓ GERGELY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémia 2001-2002. évről szóló beszámolója részletesen, mégis tömören és plasztikusan elemzi a magyar tudomány helyzetét a tárgyalt időszakban. Ennek alapján az oktatási bizottság eredeti határozati javaslatában elfogadásra javasolta az Országgyűlésnek a határozati javaslatot.

(18.20)

A jelentés megerősíti, hogy a XXI. században egy ország sikerének, egy ország gazdasági és társadalmi előrehaladásának döntő tényezője a tudományos eredmény és a tudományos eredmény hasznosulása. Megerősíti azt, hogy nemzeti önazonosságunk, európai identitásunk egyik döntő talpköve a tudomány.

A beszámolóból az is világosan kiderül, hogy Magyarországnak a tudomány területén nincs szégyenkeznivalója, méltán vagyunk ismertek a világban tudományos eredményeinkről. Az is kiderül a beszámolóból, hogy a magyar tudósok európai összehasonlításban a legkevesebb pénzből a legtöbb publikált, jó tudományos eredmény létrehozására képesek. A vita során az is kiderült, hogy számos további feladat is vár ránk a tudomány területén.

Az Európai Unió ajánlásainak megfelelően az évtized végére el kell érnünk azt, hogy a nemzeti jövedelem 3 százalékát tudományos és innovációs célokra fordítsuk. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges az, hogy az üzleti szféra részvétele és a tudományos eredmények hasznosulása is javuljon ezen a területen.

Tisztelt Ház! A bizottság határozati javaslatához - szokatlan módon - módosító indítvány érkezett, ezek a módosító indítványok azonban ez alkalommal nem segítik elő a közös ügyet, nem visznek közelebb a tudomány helyzetének javításához. Ennek alapján a bizottság nevében azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a módosító javaslatokat utasítsa el, és megköszönve a Magyar Tudományos Akadémia munkáját, a beszámolót és a határozati javaslatot fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ARATÓ GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kormány tevékenységét két dologhoz mérhetjük. Az egyik a szükséges teendők halmaza, a másik pedig a kormány saját céljai. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Van neki?) Az elmúlt időszak azt igazolta, hogy a nemzeti közép kormánya esetében ez a kettő egybeesik, a kormány jól tűzte ki a célokat, és sikeresen teljesíti a megoldandó feladatokat.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr két évvel ezelőtt itt a Házban azt mondta: “Az elmúlt 12 év legigazabb tanulsága, hogy a rendszerváltásban a szabadságnak, a demokráciának és a jólétnek együtt kell értelmet kapnia. A következő évek fő feladata a jólét kiterjesztése tízmillió polgárra, családokra, valamennyi családra. Ez a nemzeti közép kormányának igazi célja.ö Ezekhez a gondolatokhoz kell mérnünk a kormány, az ország kétéves teljesítményét.

Tisztelt Ház! Ez a kormány sokat tett a felhalmozott, öröklött szociális feszültségek orvoslásáért, az ország jövőjének megalapozásáért, a tartós gazdasági növekedésért és a demokratikus politikai kultúra megerősítéséért. Az elmúlt két évben Magyarország igazságosabb, modernebb és demokratikusabb országgá vált. (Egy hang az ellenzéki padsorokból: Huh!) Mivel fideszes képviselőtársaink a tények iránt érdeklődnek, ami meglehetősen újszerű náluk (Derültség.), nézzük hát a tényeket. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Ház! Egy társadalom, egy kormány szociális érzékenységét azon lehet lemérni, hogy hogyan bánik a gyermekekkel és az idősekkel. Azt ígértük, hogy több esélyt, jobb lehetőséget adunk a gyermekeknek, a családoknak. Tartjuk a szavunkat! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) 2002 szeptemberétől 20 százalékkal emelkedett a családi pótlék összege, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást is egyötödével emeltük, gondoskodtunk a juttatások értékállóságáról. 200 ezer forintról 800 ezerre, illetve 1,2 millió forintra emeltük a gyermekenként járó lakástámogatás összegét, egyszerűsítettük a támogatás igénybevételét. Fokozatosan bővítjük az ingyenes tankönyvben és étkezésben részesülő gyermekek számát, számuk a ciklus végére 750 ezer fő lesz. Lehet, hogy vannak, akik ezt keveslik, de ez éppen 750 ezerrel több, mint az Orbán-kormány idején. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Azt ígérjük, hogy biztosítjuk az időskor biztonságát. Tartjuk a szavunkat! (Babák Mihály: Gyógyszerár!) Visszaadtuk a Fidesz által elvett 19 ezer forintot a nyugdíjasoknak, bevezetjük a 13. havi nyugdíjat. A nyugdíjak értéke az elmúlt két évben 17 százalékkal nőtt, 360 ezer rászoruló nyugdíjas részesült méltányossági nyugdíjemelésben, két év alatt 50 százalékkal nő az özvegyi nyugdíjak összege. Azt ígértük, hogy igazságossá tesszük, fejéről a talpára állítjuk a szociálpolitikát, hogy az állam ne a jómódúakat, hanem a rászorulókat támogassa jobban. Tartjuk a szavunkat!

Tisztelt Ház! A modern ország alapja a versenyképes, erős gazdaság. Azt ígértük, hogy újra növekedési pályára állítjuk a gazdaságot. Nem volt könnyű, de álljuk a szavunkat. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ma újra gyorsul a gazdaság, a növekedés értéke elérte a 3,5 százalékot, amit ahhoz képest érdemes értékelni, hogy az Orbán-kormány idején ez az ütem 6 százalékról 3 százalékra csökkent. Áprilisban 13 százalékkal nőtt az ipari termelés, 19 százalékot ért el az export növekedése. Amíg tavaly az első negyedévben 79 millió euró, addig 2004 első két hónapjában már 580 millió euró volt a külföldi beruházások összege. Az önök ciklusának utolsó évében 80 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, a Medgyessy-kormány első két évében 65 ezerrel több munkahelyet találhattak a munkát keresők.

És hogy beszéljünk az önök kedvenc témájáról is, a ciklus végéig 431 kilométer autópálya építése fejeződik be, és további 425 kilométer építése kezdődik meg. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Áder János: Ez újabb szám!) Elkezdődött az M0-ás kivitelezése is, ami azt bizonyítja, hogy a főváros és a vidék csak együtt, egymást erősítve fejlődhet. Tartjuk hát a szavunkat! Ma a gazdaság erősebb, dinamikusabb és egészségesebb, mint az elmúlt években bármikor.

Tisztelt Ház! Az igazságosság azt követeli meg, hogy a gazdaság eredményeiből minden ember részesülhessen. Azt ígértük, hogy fokozatosan felzárkóztatjuk a jövedelmeket, csökkentjük az alacsony keresetek adóját. Tartjuk a szavunkat! (Derültség az ellenzéki padsorokban.) A jövedelmek vásárlóértéke egynegyedével nőtt az elmúlt két évben. A közalkalmazottak keresete 50 százalékkal nőtt 2002-ben, ma a közszféra dolgozói 25 százalékkal többet keresnek, mint a versenyszféra átlaga. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.) Az adó- és járulékterhelés az átlagkereset szintjén 6 százalékkal, a minimálbér szintjén 45 százalékkal csökkent. Tartjuk a szavunkat, mert igazságosabbá vált a jövedelmek elosztása.

Tisztelt Ház! Azt ígértük, hogy megalapozunk egy modern, versenyképes Magyarországot. Tartjuk a szavunkat!

(10.00)

2003-ban több mint 5,5 milliárd forint, 2004-ben 4 milliárd forint szolgált a közoktatás céljaira, ezen belül a Sulinet fejlesztésére. A kormány átvállalja a diákok nyelvvizsgájának és számítógépes vizsgájának költségét, nulladik évfolyam indul a középiskolákban a nyelvi és számítógépes felzárkóztatás érdekében, hogy minden magyar fiatal versenyképes lehessen az Unióban. A nemzeti civil alapprogram 6-7 milliárd forint többletforrást jelent a civil szféra fejlesztésére. 2004-ben 45 százalékkal nőttek az önkormányzatok fejlesztési forrásai, ezen keresztül 130 önkormányzati beruházás indulhat el. Az Európa-terv keretében 1500 milliárd forint szolgál a vállalkozások és közösségek fejlesztésére, mindannyiunk jólétére, ezen az úton harminc éve a legnagyobb beruházási program indulhat el az országban. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tartjuk a szavunkat, Magyarország korszerű európai országként készülhet a jövőre.

Tisztelt Ház! Tartjuk a szavunkat. (Derültség a Fidesz soraiban.) Tartjuk a szavunkat, mert az elmúlt két évben erősebb szociális hálót, erősebb gazdaságot, igazságosabb társadalmat, modernebb országot teremtettünk. Ez a kormány határozottan jár a választók által 2002-ben kijelölt úton. Vannak céljaink, és el is érjük őket.

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Ez hát a sodródás? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Ez a céltalanság? Ez a tehetetlenség? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Ezt csak egy fantáziátlan és felelőtlen ellenzék állíthatja. Itt az ideje, hogy véget érjen a hatalomvesztést követő kétéves dackorszak, a fanyalgás helyett együtt keressünk megoldást az ország problémáira. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Ház! Az elmúlt két év nem volt könnyű. A modern európai köztársaság megteremtése sok erőfeszítéssel, sok vitával, sok küzdelemmel, sok nehézséggel járt, de tudjuk, hogy megéri, mert jó úton járunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sisák képviselő úr azt állítja, hogy nincsen ingyenes étkeztetés, nincsen ingyenes tankönyv. Ezt talán azzal tudnám jellemezni, amit Churchill úgy fogalmazott meg, hogy képviselőtársam hozzászólása és az igazság között sajnos nincsen köszönő viszony.

Azt gondolom ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogy nézzük talán a tényeket, ezek többet mondanak. Mi a helyzet? Az a helyzet, hogy 2003 szeptemberétől minden fogyatékos gyermeket nevelő családban és minden legalább háromgyermekes családban ingyen jutnak tankönyvhöz a gyermekek a közoktatásban. Az tény, hogy 2003. szeptember 1-jétől az 1-4. évfolyamon, 2004. szeptember 1-jétől az 1-8. évfolyamon és 2005. szeptember 1-jétől az 1-12. évfolyamon ingyenesen jutnak tankönyvhöz a rászoruló gyermekek. Ez 2003-ban 400 ezer, 2004-ben 600 ezer, 2005-ben pedig 750 ezer gyermeket jelent majd összességében.

Ingyenes étkeztetésben 100 ezer óvodáskorú gyermek részesül, és szintén ingyenes étkeztetést kapnak azok a bölcsődés gyermekek, akik rászorulnak.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy talán érdemes lenne a tényeknél maradnunk, ha már ez a vitanap címe.

Köszönöm szépen.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindannyian, akik országgyűlési képviselőként az országot járva érdeklődünk a sport helyi infrastruktúrája, a sport, az utánpótlás-nevelés lehetőségei iránt, azt tapasztaljuk, hogy ma Magyarországon ez a hálózat, ez az intézményrendszer rendkívül hiányos. Hiányoznak tornatermek, hiányoznak sportuszodák, hiányoznak sportcsarnokok, hiányoznak akár stadionok is. Az elmúlt három kormányzati ciklus folyamán ebben az ügyben nem született olyan átfogó program, amely a magyar sportlétesítmény-fejlesztés egészét érintette volna.

A legsikeresebbnek talán még az MDF-kormány tornateremprogramját tekinthetjük, azonban hozzáteszem, hogy itt is gyakran hiányoznak a fenntartás, a fenntarthatóság feltételei. Az előző Orbán-kormányzat 38 stadion rekonstrukciójára vállalkozott, rengeteg pénzt elköltve, beleértve többek között az 5 milliárd forintos, azóta már többszörösen világosan látható módon fölösleges stadionbeléptető rendszer beszerzését, ugyanakkor nem jutott lehetőség az egyéb sportlétesítmények fejlesztésére.

Tisztelt Ház! A sportlétesítmény-fejlesztés nem jelentheti önmagában csak a labdarúgás létesítményeinek fejlesztését, és főleg nem jelentheti csak önmagában a nagy stadionok fejlesztését. Ezért örülünk annak a kormányzati kezdeményezésnek, amely szeretne a falusi sportlétesítményektől a tornatermeken és a tanuszodákon keresztül a magyar sport egészének lehetőséget nyújtani arra, hogy korszerűbb feltételek, jobb lehetőségek legyenek.

Sajátos helyzet az, hogy ugyanabban a tárgykörben interpellálok, amelyben előző ülésünkön egy ellenzéki képviselő tette meg ugyanezt, azonban sajnálatos módon az előző ülésen Szijjártó képviselő úr interpellációja mindenre vonatkozott, csak magára a kérdés lényegére nem. Ezért azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy hogyan kívánja megvalósítani a kormány a sportlétesítmények fejlesztését szolgáló Sport XXI. programot.

Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm.

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenesetre biztató, hogy a kormányzat olyan programban gondolkozik, amelyik az utánpótlás-neveléstől az olimpiai sportig áttekinti a magyar sport egész világát; olyan programban gondolkozik, amelyik a központi támogatás mellett épít a helyi kezdeményezésre, a helyi igényekre és a vállalkozói tőke bevonására is. Néhány héttel ezelőtt Pusztaföldváron jártam, ahol szomorúan mutatták az ottani futballpálya öltözőjét, amely ma sem arra nem alkalmas, hogy az ottani futballcsapat vagy a vendégcsapat öltözzön benne, sem arra, hogy az oda érkező gyerekek számára, akik az utánpótlás-nevelésben részt vesznek, háttér legyen. Én remélem, hogy olyan programot indít el a kormány, amelyikben majd Pusztaföldvár is egy új öltözőt kaphat.

Ebben reménykedve köszönöm válaszát, és elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ARATÓ GERGELY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság a mai ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot. A bizottság többségének két lehetősége volt. Az egyik az, hogy a körítéssel foglalkozik, azokkal az állításokkal, amelyeket a fideszes képviselőtársaink megfogalmaztak, és amelyek vagy szakmailag tévesek, vagy egyszerűen politikai szándékú hazugságok. Azonban nem ezt tettük, hanem a bizottság többsége úgy döntött, hogy magát a problémát oldjuk meg (Domokos László: Úgysem leszel államtitkár!), megszüntetjük a bizonytalan helyzetet, és megszüntetjük a politikai manipuláció lehetőségét.

Ezért a bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, egyhangúlag támogatta, hogy teremtsünk tiszta jogi helyzetet, és egyhangúlag támogatta, hogy nyugalom legyen az iskolákban az ingyenes tankönyv körül.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Önök mindent megtettek azért, hogy elvegyék a kedvünket ettől a vitától, de jelzem, nem jártak sikerrel. Bármennyire is függetlenítik magukat mind a kormányprogramtól, mind a tényektől, mind pedig az itt elhangzott beszédektől, mégiscsak megpróbálok mintegy ismeretterjesztő jelleggel, afféle pedagógusként visszatérni a kormányprogram vitájához, és arról beszélni, hogy mi van benne ebben a programban, mi az, amire önök nemet mondanak, mi az, amit önök nem támogatnak.

Magyar Bálint miniszter úr beszélt itt a délelőtt folyamán a liberális oktatáspolitikáról. Sok kérdésben van vitánk ezzel az oktatáspolitikával, sok kérdést, sok részletet másképp látunk, két dologban azonban mindenképpen egyetértünk. Ez a két dolog pedig az, hogy az oktatáspolitika legfontosabb célja a használható, versenyképes tudás megszerzése és a társadalmi hátrányok csökkentése, az esélyek kiegyenlítése. Nem fogadjuk el azt, hogy a Magyar Köztársaság minden gyermekének nem jut egyformán jó oktatás. Nem fogadjuk el azt, hogy az oktatási rendszerben ne kapjanak a diákok többletesélyt. Nem fogadjuk el azt, hogy a pedagógusok munkája, a családok áldozata ne érhesse el célját a pedagógiai módszerek, vagy akár a fizikai feltételek hiánya miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megismerkednek a kormányprogrammal, akkor megtudhatják belőle, hogy ez a kormányprogram világosan hitet tesz amellett, hogy az oktatás nemcsak az egyik legfontosabb közösségi szolgáltatás, de egyben az ország versenyképességének, a dinamikus társadalompolitikának, a hatékony gazdaságnak is a kulcsa.

Mi van benne ebben a programban, képviselőtársaim? Benne van az oktatási rendszer és a szakképzés korszerűsítése azért, hogy mindenki találhasson magának munkát, hogy mindenkinek meglegyen az a versenyképes tudása, amelyikkel a munkaerőpiacon megfelelő helyet találhat. Benne van a világnyelvprogram azért, hogy mindenki érvényesülhessen Európában. Benne van a felsőoktatás európai mintájú átalakítása azért, hogy a magyar diákok, a magyar értelmiségiek ezen a piacon is hatékonyan helyt tudjanak állni. Benne van az alapképességek fejlesztése, hogy minden diák, minden gyerek megtanulhasson írni, olvasni, és megtanulhasson tanulni, ami a legfontosabb. Benne van az informatika fejlesztése, hogy minden gyerek megszerezhesse azokat az alapképességeket, amelyek a XXI. században nélkülözhetetlenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök arról beszélnek, hogy ez kevés, hogy több gyereknek kellene ingyenes tankönyv, hogy több gyereknek kellene versenyképes tudás, több gyereknek kellene esély, és én ebben önökkel egyetértek, legfeljebb azt kérdezem ellenzéki képviselőtársaimtól: és amikor önök voltak kormányon, mit csináltak? Amikor önök voltak kormányon, hány gyereknek biztosítottak ingyenes tankönyvet? (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Amikor önök voltak kormányon, akkor mit tettek az oktatás modernizálásáért? Én megmondom: semmit. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.10)

Tisztelt Farkas Flórián Képviselőtársam! Önnek igaza van, az oktatás az az eszköz, amely lehetőséget ad a felzárkózásra a romáknak és a nem romáknak egyaránt. Ezért teszünk ezen a területen. (Zaj. - Tállai András: Elnök úr, vizet vigyen, gyógyszert viszek neki én.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk azt, hogy ezt a programot nem lehet az oktatás szereplői, a gyermekek, a családok, a szülők, a tanárok, a hallgatók, az oktatók nélkül végrehajtani. De hiszünk abban, hogy nyíltsággal, párbeszéddel, türelemmel meg fogjuk találni azokat a megoldásokat, amihez megteremthető az oktatás egész világának a támogatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéltünk az egyén tudásáról és az egyén versenyképességéről, de a nemzet versenyképességének az alapja is csak a tudás lehet a XXI. században. Ezért szerepel a kormányprogramban az, hogy a kormány partnerséget ajánl a Magyar Tudományos Akadémiának, partnerséget ajánl azért, hogy a magyar tudomány végre közelíthessen az európai színvonalhoz, megkaphassa azt a támogatást, ami ahhoz kell, hogy a magyar tudomány eredményeihez megfelelő állami finanszírozás és megfelelő intézményrendszer is járuljon. Szeretnénk megnyitni azokat a hidakat, amelyek összekötik egymással a tudás, az oktatás, a tudomány világát és a gazdaság világát. Szeretnénk megnyitni, mert hisszük azt, hogy ez a fajta együttműködés javára válik mind a két világnak, és javára válik az egész országnak. Ehhez kérjük az önök támogatását is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az lenne a kérésem, hiszen fölhívta már képviselőtársunk a figyelmet a figyelmes olvasás hasznára, hogy böngéssze át még egyszer a kormányprogramot. Ajánlom figyelmébe a kormányprogram 14., 18., 22. és 35. oldalát, amelyiken mindegyiken van szó az oktatásról. (Zaj.)

Tisztelt Képviselő Úr! Azt pedig szomorúan hallom, ha az én hozzászólásomat nem támogatja, de nem ez a lényeg. Én azt kérem öntől, hogy azokat a szándékokat és irányokat támogassa, amelyek benne vannak a kormányprogramban, és akkor az ország hasznára fog tenni.

Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)