Felszólalás adatai

VADÁSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Valahol Magyarországon, a Hernád völgyében egy ezerlelkes kisközségben, ennek a környezetében az elmúlt pénteken 13 hektár föld föl lett szántva, előtte meg lett műtrágyázva. Ugyanennek a községnek a határában 50 hektár földterület meg lett szántva, előtte meg lett műtrágyázva. Az előbbi terület 130 család részére készítette elő a szociális földprogram keretében működő gazdálkodást. Az utóbbi ugyancsak több mint 100 kistermelő részére kerül majd tavasszal megművelésre, bevetésre burgonya, zöldségek, hagyma, petrezselyem, sárgarépa, káposztanövények, kertészeti növények részére. Ugyanennek a községnek a határában körülbelül bő 30 évvel ezelőtt cséplőgép csépelte el a gabonát. Jelentem, olyan 70-80 mázsát tudott naponta elcsépelni, és azt is szeretném jelezni, hogy annál a cséplőgépnél másodmagammal szedtük el a zsákokat, és raktuk akkor még azokra a szállítójárművekre - a lovas szekerekre -, amelyek akkor rendelkezésre álltak.

Csak ennyit az indíttatásról és ennyit a földközelségről, kedves képviselőtársaim. Úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen mezőgazdasági vitanap, illetve értékelés arra is alkalmas talán, hogy pótoljuk azokat a személyes megismeréseket és kapcsolatokat, amelyeket a rohanó politikai életben nem tudunk megtenni.

Végighallgatva a mai nap vitáját, elsősorban a 2003-as év egyik legnegatívabb eseményéről, az aszályról szeretnék szólni néhány gondolatban. Egyik kollégámnak, gazdatársamnak volt egy mondása, de azt hiszem, ez nem ismeretlen talán senki előtt, hogy az aszály mindig kevesebbet tud elvinni, mint a viszály. Mi itt az elmúlt 15 évben a politikában a viszállyal, a politikai viszálykodással rengeteg kárt okoztunk a magyar vidéknek, a magyar mezőgazdaságnak. Ezt így kollektíven elismerhetjük, azt hiszem. Ez a viszálykodás több tíz, több száz milliárdos kárt okozott a magyar társadalomnak is. Azt hiszem, hogy ezt a viszálykodást abba kellene hagynunk, és valóban olyan dolgokról beszélnünk, ami ma itt mind a két oldalról megfogalmazódott, csak sok esetben sajnos elbeszéltünk egymás mellett.

Néhány gondolatot az aszályról. Aszályról beszélünk ugyan, de ebben az évben nemcsak aszály volt, hanem az ország jelentős területén már a téli fagykárral kezdődtek a problémák: a terméskiesések, őszi árpa, őszi búza, őszi káposztarepce nagy területen pusztult ki. Aztán következtek a tavaszi gyümölcs- és zöldségfagykárok, és következett az aszály. Aki életében gazdálkodott hosszabb ideig, az biztos megélte életében legalább egyszer-kétszer vagy 20-30 év alatt egyszer-kétszer azt a szörnyű és kitörölhetetlen élményt, amikor a gazda napokat, heteket nézi a növényeit, és fordul vissza a földjéről, a határból keserűen, hogy ma sem esett eső. A múlt évben ezt megértük nagyon sokan, mi, gazdálkodók, mi, gazdák. Sajnos ez ellen sok mindent nem tudunk tenni. Az ország mezőgazdasági szántóterületének csupán az 5 százaléka öntözhető, és ez sincs kihasználva bizonyos okok miatt, így az aszály az elmúlt évben több százezer hektáron okozott komoly gondokat. A kalászosokban legalább 25 százalék terméskiesés volt, de a többi növényt is meggyötörte. Az intézkedéseket az FVM vezetése időben megtette, 10 milliárdos nagyságrendben, mint ahogy az már többször elhangzott, segítette a gazdákat.

Természetesen ez kevés. De nincs olyan társadalom, nincs olyan ország a világon, ahol egy ilyen kárt vagy bármilyen természeti katasztrófát száz százalékban meg tud a társadalom, az állam finanszírozni. Lényegében kárenyhítő támogatásról, aszálykárrendezésről volt szó. Azt hiszem, hogy időben és gyorsan intézkedett a kormány, előleget is fizetett 3000 forint/hektár értékben, amit aztán véglegesített a december 15-ei határidővel. Tehát a támogatási előleg, a végleges kárenyhítő támogatás mellett kedvezményes középlejáratú hitelre is sor került 50 milliárd forint értékben, amelyet állami kamattámogatásos kezességvállalás végül is segített a továbbiakban.

Szeretném megjegyezni, hogy mindez a 10 milliárd forint, ami természetesen jó lett volna, ha több lett volna, valamint az a földalapú támogatás, ami ugyan a családi gazdálkodóknak, illetve 300 hektár alatti gazdálkodónak, úgymond, járt az elmúlt néhány évben már, ez kiterjedt a 300 hektáron felüli gazdálkodókra. Nagyon sok helyen ezeknél a gazdálkodóknál - és ezek nemcsak társas vállalkozások, hanem az én környezetemben is vannak több száz hektáros magángazdálkodók - megmentette a gazdálkodást ez a 7000 forint/hektáros támogatás, és segítette őket abban, hogy átéljék az elmúlt évet.

Úgy gondolom, hogy ehhez kapcsolódóan az idei, már 36-37 ezer forint/hektárra rúgó támogatás még biztosabb alapokra helyezi a gazdálkodók életét. Úgy tudnám megfogalmazni az ezzel kapcsolatos aggályokat, hogy ez kevés - természetesen mindenből mindig több lenne jó, így a támogatásból is -, hogy aki nullszaldósra nem tudja alapszinten kitermelni a földből az értéket, az ne gazdálkodjon normál, átlagos körülmények között, hiszen ha ezt meg tudja csinálni, akkor a 37-38 ezer forintos támogatás, ami egyébként évről évre emelkedni fog, és aztán majd 2007-ben, reméljük, eléri az EU-s átlagtámogatást, ha csak ez megjelenik mint eredmény, azt hiszem, hogy akkor elégedettek lehetünk ezzel.

(17.00)

A hatékonyság kérdése is többször felvetődött a mai ülésünkön. Én úgy gondolom, valóban reális veszély az, hogy számos gazda fogja megszenvedni ezt a kicsit talán luxusberuházásnak nevezhető beruházást, amit az elmúlt években eszközölt, hiszen én magam is látok a környezetemben gazdatársakat, akik megvették a New Holland kombájnt vagy éppen a Claas Dominatort 25-30 millió forintos értékben, és 40-50 hektáron használják, aratnak nyáron vele másfél napot, meg ősszel is másfél napot, és keresik a lehetőséget, hogy hol lehetne még kihasználni ezt a kombájnt. Aztán eljön a hitel-visszafizetés ideje - bizony ezzel még lesznek gondjaink.

Az AVOP-ra és a SAPARD-ra visszatérve: annak idején, tavasszal, az év elején az ellenzék azzal riogatta a közvéleményt, hogy nem lesz kihasználva a SAPARD, nem vagyunk rá felkészülve. Ehhez képest annyira jól sikerült a dolog, hogy keményen túl lett igényelve. Én magam is tudok gazdatársakat, akik igaz, hogy az utolsó pillanatban, az utolsó 2-3 hétben adták be a támogatási igényüket, és bizony nem jutott az AVOP-támogatásból.

A mai nap, talán az egész gazdálkodás végső értelme az, hogy a gazdálkodással, a mezőgazdálkodással jó minőségű élelmiszert juttassunk a fogyasztókhoz. Őket talán nem érdeklik ezek a belső vitáink, amelyeket mi a mai napon itt lefolytattunk, amely részben talán kicsit értelmetlen volt, de én azt hiszem - és ezt utólag elismerhetjük -, sok mindenben megfogalmazódtak olyan dolgok is, amelyekben egyet tudunk majd érteni.

Az élelmiszer-fogyasztás 1998-tól kezdődően, ha kis ütemben is, de növekedésnek indult. Az elmúlt évben, 2003-ban a vásárolt fogyasztás csak némileg emelkedett, azonban érdekes, hogy a házon kívüli étkezés volumenindexe 13 százalékkal nőtt. Én ezt talán annak tudnám be, hogy a szja-mentes melegétkezési lehetőség egyre szélesebb körben felhasználásra kerül, bár tapasztalni még munkaadóknál ettől való óvatoskodást, megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag. Örvendetes, hogy ez 4-6 ezer forint után 8 ezer forintra emelkedik, és ez a jövőben, azt hiszem, igazán méltányos eljárás a munkavállalókkal szemben.

A legfontosabb élelmiszerünk kellene legyen a tej, bár elhangzott, hogy csökkent a fogyasztása. Ezért talán azok a reklámhadjáratok felelősek az üdítőitalok fogyasztása érdekében, amelyek fokozott fogyasztásra buzdítják a fogyasztókat, és amelyek elveszik ennek az életfontosságú élelmiszernek a fogyasztásától a figyelmet. Pozitív azonban, hogy a friss és a tartósított gyümölcsök egy főre jutó fogyasztása nőtt. A kiskereskedelmi eladásokban az élelmiszer-fogyasztás 8,9 százalékkal nőtt, és a forgalmi érték - amely bruttó áron 4847 milliárd forint - fele élelmiszer volt, másik része pedig nem élelmiszer termékek kiskereskedelme.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyiben szerettem volna - igaz, hogy most már kicsit talán lerövidítve - elmondani a gondolataimat. Visszatérve a bevezető mondataimhoz: én arra kérném most már az ülésnap végén az ellenzéki képviselőtársaimat és a kormányon lévő képviselőtársaimat is, hogy a 15 éves politikai viszály után valóban kezdjük el azt a munkát, amely a magyarságnak, a magyar élelmiszer-fogyasztóknak, a magyar mezőgazdaságnak mindenféleképpen használ.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)