Felszólalás adatai

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm az agrárvitanap résztvevőit, ugyanis bizonyára mindenki észrevette, hogy a jelentés kapcsán átalakultunk agrárvitanappá, de azt hiszem, ez nem baj, sőt, úgy látszik, erre komoly igény van.

(14.50)

És azt hiszem, hogy az sem baj, ha itt az érvek, észrevételek sorában nagyon sok politikai észrevétel hangzik el, hiszen végül is itt, a parlamentben elsősorban politikusok ülnek. Az sem hátrány persze, hogy gazdasági szakemberek is vannak itt. Akkor van gond, ha a politikai érvek, észrevételek a gazdasági realitásokkal ütköznek - ilyenkor szoktak lenni a gazdatüntetések (Gőgös Zoltán tapsol.), illetve a miniszterelnök-váltások. (Domokos László: Tapsi-tapsi!)

Az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentést a '97. évi agrártörvény írja elő, és a vita eddigi szakaszában nagyon sok évszám elhangzott már, volt itt 1930-tól kezdve 1947, a hatvanas évek, voltak '93-as idézetek, sőt Dózsa György korát is idézte valamelyik képviselőtársam. Én megpróbálnék szigorúan a 2003. évi előterjesztéshez ragaszkodni. Nyilván utalást teszek a jelen helyzetre is, és természetesen, mint ahogy az eddig is megtörtént, a 2005. évi költségvetés agrárfejezetére is teszek majd utalásokat. De nyilván a jelentés célja a mezőgazdasággal összefüggő legfontosabb gazdasági és társadalmi folyamatok, körülmények bemutatása, amelyek alapján körvonalazhatóak a közeljövő feladatai, a szükséges kormányzati intézkedések és döntések, például az előbb említett 2005-ös költségvetés agrárfejezetében.

A bizottsági ülésen egymást követő napirendi pontokként tárgyaltuk a jelentést, illetve a 2005. évi költségvetést oly módon, hogy a jelentést néhány órával a bizottsági tárgyalás előtt kaptuk kézhez. Itt, a parlamentben már túl vagyunk a jövő évi költségvetés általános vitáján, és még csak most vitatjuk meg a 2003. évi agrárgazdasági jelentést, aminek a tapasztalatait elvileg nem ártana beépíteni a jövő évi költségvetés agrárfejezetébe, hiszen többek között ezért készül ez a jelentés. Én erre sajnos már nem is nagyon sok esélyt látok.

Többen utaltak az Agrárgazdasági Tanácsra. Engedjék meg, hogy én is utaljak a tanács állásfoglalására. A tanács állásfoglalásai inkább pozitívak voltak, inkább udvarló jellegűek voltak, mint ahogy azt valaki már korábban említette, de azért van néhány kritikai észrevétele is - ahol nincs, ott majd én próbálom az észrevételeimet elmondani.

Szerepel az anyagban, hogy az aszály következtében a növénytermesztés szinte valamennyi területén a termelés visszaesése következett be. A fagykár és az aszálykár mértékét súlyosbította, hogy sok termelő, főleg anyagi okokból, nem a megfelelő vetőmagot, szaporítóanyagot használta fel, a művelt területek jelentős részén gyenge volt a talajerő-utánpótlás. Ez természetesen így van, az aszályról is sokan beszéltek bár, a szakértői, de az FVM-vélemények szerint is meghaladta a 200 milliárdos hozamérték-kiesést az aszálykár, és nagyon torz összehasonlítani, hogy ehhez 10 milliárd forint volt a vissza nem térítendő támogatás. Ezt mi keveselljük, illetve keveselltük akkor is. Azt mondani, hogy ez még mindig nagyobb, mint ami a korábbi években volt - a korábbi években hál' istennek nem volt ekkora aszálykár, messze nem volt ekkora aszálykár. Az is igaz, hogy volt aszály-hitelkiegészítő konstrukció, azt azonban tudni kell, hogy a hitelt vissza kell fizetni, mégpedig kamatostul kell visszafizetni. Úgyhogy az adósságállománynál meg fognak jelenni ezek a hitelek. Mi tehát azt keveselljük, hogy ez a 10 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatás nagyon-nagyon gyenge kárenyhítés volt az aszálykárt szenvedetteknek.

Ami az anyagi okokat illeti, ami a jelentésben szerepel, mármint az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában, tehát hogy műtrágya-, vetőmagbeszerzésre nem volt pénz, ez pedig nem más, mint az alapprobléma, ami az ágazatban már évek óta megvan, mégpedig a tőkehiány, illetve a jövedelemhiány - ez már évek óta akut probléma.

Tovább idézném: tovább tartott az a kedvezőtlen folyamat, hogy az állattenyésztés súlya csökkent a mezőgazdasági ágazaton belül. Sajnos ez így van, így volt, képviselőtársaim; és így van ez most is, ez nem nyelvbotlás volt. Tulajdonképpen az állattenyésztés valamennyi ágazatát végigkíséri ez a válságfolyamat, elsősorban persze a sertés-, a baromfitenyésztőket, illetve a tejtermelőket érinti hátrányosan. Nem véletlenül ezekben az ágazatokban került ez sorra tulajdonképpen, elsősorban ezek az ágazatok gerjesztették a gazdatüntetést. És éppen a mai egyik újságban lehet olvasni, hogy a közeljövőben ezek a tüntetések valószínűleg folytatódni is fognak, hiszen az ágazat problémái, az állattenyésztés problémái tovább súlyosbodtak.

Sőt, az állattenyésztés válsága előrevetítette a mostani gabonaválságot is, hiszen az tudvalevő, hogy nemcsak a - hál' istennek - magas termés az okozója a mostani válságnak, hanem az is, hogy az állattenyésztés, az állatállomány létszáma radikálisan csökken és visszaesett. Érdekes dolog egyébként, hogy a külföldi tőke ettől függetlenül igencsak élénken érdeklődik a magyar állattenyésztő telepek - a már lerombolt, illetve csődbe jutott állattenyésztési telepek - megvétele iránt. Ezért nem ártana nekünk is odafigyelni erre, illetve a költségvetésben majd a szabad felhasználású nemzeti forrásoknál, amiről még fogok majd szólni, külön hangsúlyt kellene erre helyezni.

Az agrárollóval kapcsolatosan szintén elhangzottak már észrevételek. Én csak az előterjesztés 51. oldalát szeretném a figyelmükbe ajánlani, bár az Agrárgazdasági Tanács jelentése azt mondja, hogy 2003-ban az agrárolló érdemlegesen nem nyílt - ez nem így van. Nyílt az agrárolló, még ha kis mértékben is, de nyílt. Mondom még egyszer, ez a jelentés 51. oldalán egyértelműen látható. Ugyanis a mezőgazdasági termelői árindex növekedése elmaradt a mezőgazdasági ráfordítási árindex növekedésétől, és ez még akkor is így van, hogyha az aszály miatt a termelői árindexek a szokványoshoz, a normálhoz képest lényegesen emelkedtek.

Szintén elhangzott már, de muszáj kiemelni, hogy nem teljesültek azok a célkitűzések, hogy az agrárjövedelmek közeledjenek a nemzetgazdasági átlaghoz. A nettó vállalkozói jövedelem az előző évhez képest 31 százalékkal csökkent, a mezőgazdasági bruttó keresetek növekedése pedig csak fele a nemzetgazdaság átlagának. Ez óriási probléma, tisztelt képviselőtársaim, holott abban talán valamennyien egyetértünk itt, ebben a Házban, akik részt veszünk ebben a vitában, hogy az agrárgazdaság és a vidék fejlesztése nemcsak a gazdák ügye, hanem valamennyi magyar állampolgár érdeke, hiszen itt élelmiszer-alapanyag-, illetve élelmiszer-előállításról van szó, ami a hazai ellátáson túl jelentős exportbevételt is hoz az országnak. Ezért is elfogadhatatlan, hogy a mezőgazdasági termelők a nemzetgazdasági átlaghoz képest továbbra is 30 százalékkal kevesebb jövedelemmel rendelkeznek.

És szintén szó esett arról, hogy a foglalkoztatottak száma folyamatosan csökkent, 2002-2003-ra 26 ezer fővel, 215 ezer főre csökkent, így a foglalkoztatottak aránya a nemzetgazdasági átlag 5,5 százaléka. Ez még jelentősebb, mint Nyugat-Európában, de ez folyamatosan csökken. Úgy gondolom, hogy Magyarországon ez mindig is jelentősebb lesz, mint a régebbi uniós országok átlagában, főleg ha a rész- és az idénymunkaidőt is figyelembe vesszük. Éppen ezért, finoman fogalmazva is, méltánytalan ez a jövedelemkülönbség.

Az ágazat 2003. évi költségvetési előirányzata 232 milliárd forint volt, ezzel szemben csak 217 milliárd került felhasználásra, mondom, úgy, hogy az utóbbi évszázad legjelentősebb aszálykára volt, tehát 15 milliárd forintot gyakorlatilag elvettek, zároltak az eredetileg megszavazott források közül is. Véleményünk szerint ez szintén nem volt helyes.

A mezőgazdasági beruházásokról is sok szó esett. Az pozitív dolog, hogy a beruházások a nemzetgazdasági részesedésen belül 2003-ban a kétszeresére nőttek a GDP-n belüli részesedésnek. Ez valóban örvendetes, hiszen tudjuk, hogy milyen a magyar mezőgazdaság műszaki színvonala a nyugat-európai versenytársakhoz képest. Azonban ehhez három megjegyzést azért hadd fűzzek, hogy azért itt sem fenékig tejfel minden. Egyrészt 54,8 milliárd forint volt a gépi beruházásokra szánt összeg - itt a zárolások miatt csak 51 milliárd forint került kiadásra, felhasználásra 2003-ban, holott nyilván nagyobb lett volna az igény.

Hogy a gazdákban megvolt a szándék a beruházásra, az fontos dolog, a jövő szempontjából nagyon fontos dolog, de azért ha tudták volna a gazdák, hogy 2003-ban milyen aszályos év vár rájuk, hiszen ezeket a beruházási döntéseket általában év elején szokták meghozni, akkor azért vélhetően nem lett volna ekkora az igény. Azért a gépkereskedők eléggé kihasználták azokat a rémhíreket, amelyek arról szóltak, hogy az Unióban majd nem lehet géptámogatásokhoz jutni, ezért mindenki az utolsó tartalékokat is megpróbálta mozgósítani annak érdekében, hogy valamilyen szinten fel tudja venni a gazdákkal a versenyt. Ami majd itt gondot jelent, az az, hogy jelentős beruházási hiteleket vettek fel, amelyeknek a türelmi idő után a törlesztő részlete majd a következő éveket fogja terhelni, és ez hatványozottan fog visszahatni a gazdálkodókra a jelenleg ismert tőkeállapot, illetve jövedelmezőségi pozíciók mellett.

(15.00)

Tisztelt Országgyűlés! (Felnéz a mögötte lévő kijelzőre.) Közben nézem hátul, hogy mennyi időm van. A jelentésből még néhány téma. (Domokos László: Öt perc!) A külkereskedelemről, illetve az aktívumról szintén sok szó esett. Én az importról szeretnék beszélni, erről a miniszter úr nem beszélt, ő az exportot ragadta ki.

Az importhoz azért tennék egy megjegyzést, és nem csak a paprikabotrány kapcsán. Hogy nem beszélünk róla, ne beszéljünk róla a parlamentben, mert ezzel problémát okozunk majd az érintetteknek - véleményem szerint akkor okozunk igazából problémát, ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba, és nem rendezzük le ezt a dolgot olyan értelemben, hogy keressük meg a felelősöket, azokkal szemben el kell járni, és oda kell figyelni. Nemcsak Brazíliából érkezik mezőgazdasági import - nem akarom felsorolni, az előterjesztésben tételesen, országonként fel vannak sorolva a hasonló éghajlati klímával rendelkező országok -, hanem Ázsiából, továbbá Dél-Amerikából és Afrikából is. Tehát azért fontos, hogy az élelmiszer-biztonság állandóan szem előtt legyen, és a paprikaügy kapcsán vonjuk le a tanulságokat, mert ez a botrány valóban nemcsak a paprikatermelőknek ártott, hanem az egész országnak ártott, és mielőbb a végére kell járni.

Üzletrészről volt szó. Nyilvánvalóan már a 2005-ös költségvetésből látszik, hogy a 2002-es kampányígéret, tudniillik, hogy alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok üzletrészét is megvásárolják, már ebben a ciklusban nem kerül sorra.

A hitelgazdálkodás kapcsán egy megjegyzés: az jó, hogy a hitelszerkezeten belül a rövid lejáratú hitelek állománya csökkent, illetve a középlejáratú, hosszú lejáratú hitelek állománya irányába eltolódott, mert ezek a hitelkonstrukciók jobban figyelembe veszik a mezőgazdaság sajátosságait. Ami rossz, az persze az, hogy amit a beruházási hiteleknél említettem, hogy ezt vissza kell majd fizetni kamatostul, és erre sajnos a jövedelem nem nyújt fedezetet.

Igaza volt Kis Zoltán képviselőtársamnak, a vidékfejlesztésről alig esik szó az előterjesztésben, tulajdonképpen csak a vidékfejlesztési célelőirányzat, illetve a SAPARD kerül említésre, de azt tudni kell, hogy több olyan jogcím van, ami szintén felsorolásra került az előterjesztésben, amelyben nem történt kifizetés 2003-ban a késői döntések miatt.

Még néhány dolgot szeretnék elmondani az Agrárgazdasági Tanács ajánlásával kapcsolatosan. Fontosnak tartja a hozzáadott érték növelését a támogatáspolitikában. Ezt mi is fontosnak tartjuk, a problémánk az, hogy ez miért nem jelenik meg a 2005-ös költségvetési tervezetben, tudniillik az, hogy minél magasabb feldolgozási fokot kellene elérni a mezőgazdasági termékeknél.

A versenyképességet szintén valamennyien nagyon fontosnak tartjuk. Éppen ezért érthetetlen - és ezt elmondtam a költségvetési vitában is -, hogy ha egyszer az uniós források adottak, azt tudjuk, hogy az még mindig csak egy töredéke - a területalapú támogatásra gondolok - az uniós kifizetéseknek, illetve a pályázati ágon senki nem tudja garantálni a százszázalékos sikert; éppen ezért érthetetlen, hogy a nemzeti források aránya miért csökken a nemzeti költségvetésen belül, miért kell megkezdeni a nemzeti támogatások kivonását az agrártámogatásokból. Hol van az előírva, hogy ha az EU-források nőnek, akkor a nemzeti forrásoknak, a szabadon felhasználható és az Unió által engedélyezett, notifikált forrásoknak miért kell csökkennie?

Nem itt kellene, tisztelt kormánypárti képviselők, az egyébként is meglévő versenyhátrányainkon faragni? De itt kellene. És ez pontosan az állattenyésztést érinti leginkább, a sertéstartókat, baromfitartókat, tejtermelőket, ha kimennek az utcára a közeljövőben, akkor ez lesz az oka, hogy megismerik a 2005-ös évi költségvetési fejezeti sorokat, ugyanis nincs erre forrás a jövő évi költségvetésben.

Idő hiányában most már csak annyit, hogy a szaktanácsadás, oktatás, kutatás területén a szinten tartás lehetősége sincs benne a jövő évi költségvetésben, holott az Agrárgazdasági Tanács is kiemeli - velünk együtt - ennek a fontosságát.

Mi úgy fogalmaztunk a költségvetés vitájában, hogy bár az agrárbüdzsében több a pénz, a mozgástér lényegesen kevesebb. Ezért próbálunk meg, ennek a helyzetnek a feloldására nyújtottunk be módosító javaslatokat, és elnézést, hogy itt a 2003-ról most már a jövő évben gondolkozom, hiszen a tanulságokat le kell vonni az előterjesztésből, azért készült. Ha komolyan gondolják kormánypárti képviselőtársaim azokat a gondolatokat, amelyeket itt elmondtak, mert azért néhány dologban egyetértünk, például az állattenyésztés válságának a kezelésében, akkor gondolom, hogy támogatni fogják azokat a módosító indítványainkat, amelyeket a 2005-ös költségvetési előterjesztéshez nyújtottunk be.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)