Felszólalás adatai

Már az általános vita során is szóváltás alakult ki köztem és Nagy Gábor Tamás képviselő úr között abból kifolyólag, hogy egyes fővárosi kerületi polgármesterek, képviselők, illetve olyan képviselők is, akik egyben a Fővárosi Közgyűlésnek is tagjai - tehát például Németh Szilárd és Wintermantel Zsolt -, olyanfajta módosító indítvánnyal éltek, amelynek értelmében e törvény megalkotására nem az egységes városkép kialakítása miatt van szükség, hanem szerintük kizárólag az árvíz- és belvíz-védekezési és közlekedésfejlesztési feladatok Fővárosi Önkormányzatra történő hárítása az ok. Azért vagyok kénytelen erre a körülményre itt is, a részletes vitában kitérni, mert e tekintetben alapvető felfogásbeli különbség van kettőnk között.

(21.00)

Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy éppenséggel az egységes városkép kialakításának követelménye az, amire alapvetően szükség van. Ezzel a véleménnyel nem vagyunk egyébként egyedül, tekintve, hogy e tárgykör fontossága okán került kidolgozásra a Duna-stratégia, illetve az annak végrehajtásáról szóló európai parlamenti állásfoglalás.

A kormányzat részéről e stratégia megvalósításának koordinálására egyébként kinevezésre került két kormánybiztos is. Meggyőződésünk, hogy a modern turisztikai kínálat és infrastruktúra megteremtése nem lehetséges oly módon, hogy kizárólag az árvíz- és belvíz-védekezési és közlekedésfejlesztési feladatok kerülnek egységes kezelés alá csak. Ezen indíttatástól vezérelve a mi módosító javaslatunk érdemben tér el a kormánypárti képviselők javaslatától. Mi nemcsak azt szeretnénk elérni, hogy az egységes városkép kialakítására a Fővárosi Önkormányzatnak lehetősége legyen, hanem azt is, hogy ezt a feladatát a hozzá szükséges jogosítványok legteljesebb körének a birtokában maradéktalanul el tudja látni. Ehhez pedig korlátozásoktól mentes jogra, az előterjesztésben foglalt használati jog helyett tulajdonjogra lenne szükség.

Az egységes városkép kialakítása és a közlekedés fejlesztése alapvetően hosszú távú célok, amelyek megvalósítása tipikusan nem egyszeri korszerűsítést vagy felújítást, hanem folyamatos fejlesztést igényel. Pusztán a használati jog biztosítása álláspontunk szerint nem jelentene érdemi előrelépést a jelenlegi helyzethez képest. Bármilyen átfogó beruházásba kezdene ugyanis a főváros, a megvalósítást megelőzően értelemszerűen ki kellene kérnie a tulajdonosok véleményét, márpedig mi és a főváros lakossága az elmúlt két évben nem egy alkalommal azt tapasztaltuk meg, hogy egyes fővárosi polgármesterek nem egy esetben felhasználva a párhuzamosan fennálló országgyűlési képviselői mandátumukat is, éppen a kerületi érdekeket részesítik előnyben az átfogó fővárosi érdekekhez képest.

Ugyanígy elmondható, hogy a beruházásokkal kapcsolatosan felmerülő tetemes forrásigény részben hitelfelvétellel vagy állami, valamint európai uniós támogatással biztosítható. E források bevonása az önálló tulajdonjog esetén zökkenőmentes, míg a használati jogok esetében egyáltalán nem, vagy csak a tulajdonos fővárosi önkormányzatok bevonása mellett, azok egyező szándéka mellett lehetséges. Ilyen körülmények között azonban egy esetleges ellenkező szándék a teljes folyamatot elodázhatja, ad absurdum el is lehetetleníti.

Összegezve tehát: mi üdvözlendőnek tartanánk, ha a Fővárosi Önkormányzat korlátozásmentesen el tudná látni ezt a feladatot. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az egységes városkép kialakításának megvalósítása a Duna partszakaszaival határolt kerületek számára is sokkal nagyobb hasznot hajt, mintha maguk vágnak bele egyes helyeken emilyen, más helyeken pedig amolyan fejlesztésekbe. Kérem a képviselőtársaimat, próbálom meggyőzni, akik nincsenek a teremben, hogy fontolják meg a módosító javaslatunkat, és esetleg támogassák azt.

A 6. ajánlási pontban, ahol a fővárosi polgármesterekkel kapcsolatosan fogalmaztuk meg a módosító javaslatainkat, ismét el kell mondanom, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítására vonatkozó előterjesztéssel kapcsolatosan ez az indítvány azon elfogadhatatlan állapot haladéktalan megszüntetésére tesz javaslatot, amely szerint a polgármesteri hivatal és az országgyűlési képviselői mandátum egyszerre egy személyben ellátható lenne. Itt is Nagy Gábor Tamás képviselőtársammal vitatkoztunk, és igyekezett megmagyarázni nekem a lehetetlent, kvázi sajnálkozva azt állította, hogy ennek jelenleg így kell lennie. Ez ellen a kormányoldal nem tehetett semmit, hiszen a választások jogszabályait még nem ez a kormány írta, és ebből adódóan ez a választói akarat.

Hadd emlékeztessem azonban önöket arra, hogy a jelenlegi Országgyűlés alakuló ülése 2010. május 14-én volt. Három nappal rá a kormánypárti képviselők törvényjavaslatot nyújtottak be a tisztelt Ház elé. Tudják, miről szólt ez a törvényjavaslat? Elmondom önöknek. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról. Igen, erről szólt, hölgyeim és uraim. Nem arra kellene hivatkozni, hogy most már így a ciklus derekán túl nem érdemes ezeken a szabályokon változtatni. Ki kell állni a választók elé, és el kell mondani, hogy minden lehetőségük megvolt arra, hogy 2010. május 14-e és 2010. október 3-a, az önkormányzati választások napja között kimondják azt, hogy országgyűlési képviselő nem lehet polgármester egyben, de nem tették. Ez az egyenes beszéd. Önök éppenséggel az álláshalmozást akarták, és mindent meg is tettek e vállalhatatlan helyzet fenntartása érdekében. Az államtitkár úr is azt mondta, hogy ezt nem kellene most már forszírozni, majd 2014-ben ezt megváltoztatják.

De nézzenek szét a padsorok között: itt az eredménye. Nézzék meg, hogy hány fővárosi polgármester, országgyűlési képviselő van jelenleg is a teremben egy olyan törvényjavaslat tárgyalásakor, amely kifejezetten a fővárosi önkormányzatok ügyéről szól. Hozzá kell tennem, hogy Láng Zsolt nekem üzen a bizottsági ülésről, és azt mondja, hogy fontoljam meg, hogy én mit mondok, meg miket próbálok elmondani, esetleg milyen érdekeket képviselek, de most nincs itt Láng Zsolt. Miért nem jött ide? Tudta nagyon jól, hogy ez a tárgyalás van ma, itt elmondhatná a véleményét, ütköztethetnénk az álláspontunkat, de jelen pillanatban most nem akarom elmondani, hogy hány képviselő ül a teremben, hála istennek, az MSZP padsoraiból egy sem. Ők nem hiányoznak. De én igenis hiányolom azokat a polgármestereket, akiknek szerintem itt lenne a helyük. Számunkra ez elfogadhatatlan.

Ezen túlmenően e törvényhely módosításával arra is szeretnénk javaslatot tenni, hogy a főállású polgármester ne lehessen vezető tisztségviselője gazdálkodó szervezetnek. Észre kell venni, hogy vannak olyan megbízatások és feladatok, amelyek becsületes elvégzése teljes embert kíván. A főállásban betöltött népképviseleti megbízatások tipikusan ilyenek, a köz ügyeinek a képviseletére adnak felhatalmazást. Arra adnak képviseletet, nem pedig a magánügyek bonyolítására. Tudjuk azt, hogy az elmúlt időszakban többször volt olyan probléma, amikor ez a kettő ütközött. Tehát egyfajta erkölcsi megújulást is jelentene véleményünk szerint az, ha a polgármesterek például nem lehetnének vezetők különböző cégekben.

Ennek jegyében javaslattal éltem arra vonatkozólag is, hogy főállású polgármester ne lehessen olyan személy, és ez nagyon fontos, aki átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű, felépítésű, tevékenységű gazdasági szervezet tagja. Nem vezetője, csak tagja. Ne lehessen polgármester! Nem kell önöknek különösebben bemutatnom, hogy a rossz emlékű szocialista, liberális időkben tömegével fordultak elő és nem egy vizsgálóbizottság látókörébe is kerültek az elmúlt időszak során, mi is vizsgáltunk nem egy ilyen céget, hogy mekkora pusztítást végeztek egyes közéleti személyek ismeretlen, köznapi szóval élve off-shore szervezetek mögé bújva.

A teljes körű átláthatóság kiemelten fontos a fővárosi polgármester irányában fennálló közbizalom kialakítása és fenntartása okán. Tehát fontos lett volna szerintem, hogy támogassák, és nagyon sajnálom, hogy a bizottságban nem támogatták ezt a módosító javaslatunkat. Remélem, hogy majd most az itt nem ülő képviselőtársaimat, akik valószínűleg otthon követik interneten ezt a felszólalást vagy esetleg majd elolvassák, meggyőzöm arról, hogy ez mennyire fontos lenne ennek az országnak, mennyire fontos lenne az ország számára, hogy így legyen. Arra is kérem önöket, hogy amennyiben úgy gondolják és lehetőségük van, akkor tegyék meg és segítsenek nekünk abban, hogy ez létrejöhessen.

A 10. ajánlási pontban azt javasoltuk és arról beszéltünk, és a vízi közlekedésről szóló törvény rendelkezése során ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy a szabályozás akkor koherens, akkor megfelelő, ha egyaránt vonatkozik valamennyi jogalanyra. Az eddig hatályos szabályozás is kiemelte - és véleményem szerint egyébként helytelenül - a komp- és révközlekedést arra való hivatkozással, hogy annak ellátását az önkormányzati törvény úgynevezett önként vállalt feladatkörébe tartozónak tekinti. Azonban ezen a helyen a törvény szavaival élve helyi közszolgáltatás biztosításáról van szó, függetlenül a jármű fajtájától, illetve jellegétől.

Hogy a mondanivalómat egy konkrét példával is szemléltessem, a dunai közlekedésbe idei évben bevont menetrend szerinti utasszállító hajók nyilvánvalóan a helyi, azaz a fővárosi tömegközlekedési közszolgáltatás részeit képezik. Tehát függetlenül attól, hogy egyébként ezzel az elképzeléssel a magunk részéről egyetértünk vagy nem értünk egyet, mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy ezek a járművek éppen a fővárosi tömegközlekedést bonyolító közszolgáltató, azaz a BKV üzemeltetésében állnak. A hatályos jogszabály, valamint az előterjesztés szerinti változat szerint sem vonatkoztatható azonban erre a közlekedési eszközre. A jelen szabályozás szerint ugyanis sem révnek, sem pedig kompnak nem hiszem, hogy minősülne ez a kishajó, tehát életszerű gyakorlati példáknál maradva a fővárosi vízi közlekedést és annak közszolgáltatást is megvalósító eszközei közé tartoznak nyilvánvalóan további járművek is, például belvízi nagy hajó vagy kis hajók, és még sorolhatnánk jó pár vízi járművet.

Azt tartjuk tehát elfogadhatónak - ezt is javasoltuk -, hogy a jogszabály a Fővárosi Közgyűlés számára lehetőséget biztosítson valamennyi, a Duna fővárosi szakaszán előforduló úszó létesítmény tekintetében a vonatkozó részletes szabályok megalkotására. A helyi közszolgáltatás alatt a Duna vizén úszó járművek tekintetében nyilvánvalóan nem kerületi, hanem fővárosi közszolgáltatást végző járművekről beszélünk, legyen az ezek közül bármilyen méretű és funkciójú.

(21.10)

Tehát a szabályozás egységesítése érdekében tettük meg ezt a módosító javaslatunkat, melynek elvetése esetén a nevezett törvényhely véleményünk szerint hiányos marad. Bízom abban, hogy az itt jelen nem lévő képviselőtársaimat erről az ügyről is meg tudtam győzni.

A 15., 16., 17. pontok a Ksktv.-vel kapcsolatos módosítóinkat tartalmazzák. A kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvényt érintő előterjesztésben foglaltakat három módosító javaslattal kívántuk jobbá tenni és próbáltuk kiegészíteni. Sajnálom, hogy nem talált megértő fülekre ez sem. Tettem ezt kizárólag abból az indíttatásból, mert a leghatározottabb meggyőződésem az, hogy a közszolgáltató jogainak írásba foglalása mellett a közszolgáltatást igénybe vevők, tehát jelen esetben gyakorlatilag a teljes lakosság jogait is garantálni kellene. Azért választottak meg minket, hogy minél jobban garantáljuk az ő jogaikat, minél jobban segítsük őket akár a hétköznapokban is. Különösképpen azért is, mert itt egy kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásról van szó, és az első módosító javaslatom a hirdetmény kézbesítésének a módjára irányul.

A mindennapi gyakorlatban azt látjuk, hogy a kéményseprő az értesítési kötelezettségének azon túl, hogy egyes esetekben valóban névre szólóan is értesítést küld, számos alkalommal úgynevezett hirdetményi úton - mely lehet kapualjban elhelyezett plakát, de lehet az utcasarkon elhelyezett plakát is - tesz eleget. Álláspontom szerint azonban az értesítést olyan módon kell eljuttatni az ingatlanok használóihoz, hogy az értesülésük garantált legyen. Ez egyrészről jól felfogott közérdek, hiszen a közszolgáltatás legfőbb célja a balesetveszély megelőzése, tehát nyilvánvalóan mindenki számára fontossággal bír, hogy az ellenőrzés, a felülvizsgálat lehetőség szerint teljeskörűen biztosítva legyen, illetve elvégzésre kerüljön.

Másrészről azonban azt is ki kell emelni, hogy az ingatlanok használóinak jogkövetkezményekkel kell számolniuk abban az esetben, ha ezeket a munkálatokat nem teszik lehetővé, függetlenül attól, hogy ezt szándékkal teszik, vagy adott esetben azért, mert nem is értesültek arról, hogy a közszolgáltatás elvégzése időszerű lenne. Ebben az esetben a második értesítést követően azzal a joghátránnyal kell számolniuk, hogy a kötelező közszolgáltatási díjon felül a kiszállási díjat is megtéríteni kötelesek. Mondom még egyszer, a lakosságról beszélek. Hozzáteszem, hogy éppen az említett közérdek okán ez a rendelkezés feltétlenül helyénvaló, ugyanis egyértelműen fontos, hogy ellenőrizve legyenek az előbb felsoroltak miatt. Azonban az értesítés kézbesítésére vonatkozó garanciának, másképpen a tudomásszerzésnek mindenképpen alapjának kellene lennie ennek az egész folyamatnak, ezért véleményünk szerint nélkülözhetetlen elem a névre szóló írásos értesítés. A hirdetési értesítés önmagában joghatás kiváltására is alkalmatlan, legfeljebb névre szóló írásos kiegészítő elemként fogadható el.

A második módosító javaslat is ahhoz kapcsolódik, hogy az értesítés keretében a közszolgáltatás elvégzésének napján túl annak időpontját legfeljebb két óra időintervallumban lehessen meghatározni. Az nonszensz és számos élethelyzet adódik abból, hogy valakinek nehézségeket jelent, hogy tudja biztosítani a lakásba való bejutást a kéményseprőnek, mert dolgozik, és nem szeretne ezért kivenni egy egész nap szabadságot. Az emberek szeretnék megtartani a munkahelyüket, nagyon fontos nekik, hogy eltartsák a családjukat, ebben az esetben viszont lehet, hogy egész nap otthon kell ülnie. Ha egy kétórás időintervallum lenne meghatározva, akkor elképzelhető, hogy el tudna jönni a munkahelyéről, a főnök megértené, hogy két órát haza kell mennie, mert neki kötelessége otthon lenni, miután kiértesítették. De ha nem ilyen rövid időintervallumot határozunk meg, akkor az problémákat jelenthet, ráadásul nincs is megoldva a dolog.

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, mivel más nem jelentkezett, nem ismételt felszólalásban folytassa.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm, már csak nagyon kevés van ebből hátra, de úgy érzem, ezek nagyon fontos dolgok lennének, hogy könnyebbé tegyük a lakosság dolgát és a hozzáállását is ezekhez a vizsgálatokhoz és ellenőrzésekhez.

A harmadik javaslat - s ez az utolsó javaslatom, amit el szeretnék mondani - összefügg a közszolgáltatás elvégzésére nyitva álló kétórás időintervallum rögzítésével. Hiába rögzítjük ugyanis a rendelkezést, ha a megsértéshez nem fűződik jogkövetkezmény. Itt jönne az, hogy nemcsak a lakosságnak lenne jogkövetkezménye, ha nem engedi be a kéményseprőket a lakásába, hanem ha meghatározott időben nem jelenik meg a kéményseprő, akkor az ő részükre is jogkövetkezménnyel járna ez. Tehát ha nem jelenik meg és nem látja el a feladatát, akkor az arányosság elve megköveteli, hogy ebben az esetben éppen olyan joghátránnyal kelljen számolnia neki is, mint a közszolgáltatást ellehetetlenítő ügyfélnek.

Ebből kifolyólag a módosító javaslat szerint a kiszállási díjjal egyező mértékű kárátalányt, azaz kötbért kellene megfizetnie a kéményseprő vállalatnak abban az esetben, ha nem érkezik meg a megadott időpontban. A fizetés kifejezetten nem készpénzes fizetésre vonatkozik, hanem arra, hogy ez az összeg külön kérés nélkül levonásra kerüljön a közszolgáltatás rendes díjából, a polgári jog szabályai szerint ugyanis minden fizetésnek minősül, ami a tartozást csökkenti. Külön kiemelt tartalmi elemként szerepelteti, hogy a kötbér megfizetése ne az ügyfél kifejezett kérelme alapján történjen, mert ha így lenne, akkor joggal tarthatna attól az ingatlan tulajdonosa, hogy a későbbiekben, akár a következő felülvizsgálat során őt bármiféle hátrány éri, az ingatlanon található berendezéseket - finoman szólva - esetleg tüzetesebben ellenőrzik le, mint ahogy kellene. Ezeket a helyzeteket mindenképpen szeretnénk elkerülni.

Összességében úgy érzem, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom ismételten arról tett tanúbizonyságot, hogy egy olyan törvénynél is, amit azért nem tudunk támogatni - noha lennének olyan elemei, amit támogatnánk -, mert ismét egy salátatörvényt kaptunk, egy csomó olyan rendelkezést, amivel nem értünk egyet, de azt mondjuk, hogy megpróbáltuk legalább jobbá tenni ezt a törvényt, mert afelől nincs kétségünk, hogy a kétharmad birtokában el fogják fogadni. S azért szeretnék kiemelten a budapesti résszel foglalkozni, mert mi óriási történelmi lehetőségnek tartjuk azt, amit önök elszalasztottak. A kétharmad birtokában az Országgyűlésben, a Fővárosi Közgyűlésben szintén többségben, egy Fidesz által támogatott főpolgármesterrel ezt a várost, amire vártak Budapest lakosai a Demszky-éra súlyos évei alatt, az alatt a húsz év alatt, amíg Demszky Gábor uralta ezt a várost, megváltoztathatták volna, lehetőség lenne arra, hogy alkossanak, lehetőség lenne arra, hogy közösen alkossunk és jobbá tegyük Budapestet, a budapesti emberek életét. Úgy látjuk, hogy ezt szalasztják el azokkal a belső viszályokkal és belső harcokkal, amik jellemzik az elmúlt két évet.

Arra kérem önöket, hogy rakják félre a viszályokat, és a budapestiek érdekében fontolják meg, hogy jobbá lehet-e tenni ezt a várost, fontolják meg és érezzék, hogy mi is a jobbítás szándékával nyújtottuk be ezeket a módosító javaslatokat, mert úgy érezzük, hogy jobbá tudnánk tenni ezt a törvényt, ha önök elfogadnák a javaslatainkat. Véleményem szerint szakmailag is megalapozottak a meglátásaink, ezért arra kérem önöket - attól függetlenül, hogy sem a bizottság, sem az előterjesztők nem támogatták -, fontolják meg, hogy esetleg támogassák a módosító javaslatainkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)