Felszólalás adatai

(11.20)

Volt már ilyen ugyan az Európai Unióban, de olyan még nem volt, hogy hallássérült fogyatékossággal élő kerül be, ami egyébként, mondhatom azt is, hogy sok zavart okozott még a jóval gazdagabb, sok tekintetben a fogyatékosügy területén jóval előrébb lévő Európai Unióban is, hiszen az a jelnyelvi tolmácsolás, amely szükségessé teszi, hogy a munkáját képviselő úr tudja végezni, bizony a kezdetekben sok-sok nehézségbe ütközött még ott is. Éppen ezért döntöttük el azt is néhány évvel ezelőtt, hogy a Parlament falai között képviselőként legyenek itt fogyatékossággal élők.

Az egy külön fantasztikus dolog, hogy aki itt van közöttünk jelenleg is, Hirt Ferenc országgyűlési képviselő úr, egyéni körzetben tudott nyerni már az előző ciklusban is úgy, hogy kerekes székhez, sőt mondhatom, motoros kerekes székhez van kötve, ami különben is nehezíti az életét, és ennek ellenére egyéni területen, végigjárva sok-sok települést, viseli az ott élő emberek gondját, annak ellenére, hogy neki is a mindennapi küzdelmek óriási nehézséget okoznak.

Külön öröm számomra az is, hogy a szintén hallássérült Tapolczai Gergely is 2010 óta ennek a közösségnek a tagja, és képviseli azt a feladatot, azt a szemléletet és azt a törekvést, amelyről a bevezetőmben beszéltem.

Itt szeretném azt is kiemelni, hogy amikor a kormány felállt, akkor elhatároztuk azt is, hogy nemcsak az európai uniós képviselők között, nemcsak az országgyűlési képviselők között, hanem akár a kormánytisztviselők között is szeretnénk minél több fogyatékossággal élőt foglalkoztatni. Így van itt közöttünk most a páholyban Szőke László, aki főosztályvezetőként, látássérültként és egyébként jogászként viszi azt a nagyon nehéz és azt gondolom, felelősségteljes feladatot, amellyel képviseli ezt a területet, szervezi ezeknek a jogszabályoknak vagy a döntéseknek az előkészítését.

Azért mondtam ezt el önöknek, mert mindazért, hogy a fogyatékosügyi törvény változtatásáról beszéljünk, illetve, ha ezt tényleg komolyan is akarjuk venni, akkor nagyon fontos az, hogy mindazok, akik érintettként és úgy érintettként, hogy bele is tudnak szólni, mert egy szervezet volt vezetői voltak vagy a jövőben is azok lesznek, azok döntéshozó helyzetben is segítsék ezt a munkát.

Ezért indítottuk el a társadalmi szemléletformálás érdekében azt a programunkat, amelynek a címe a "Szolidaritás nagykövete" program, amelynek eredményeképpen egy volt paralimpikon fiatalember, aki fizikailag is és szemléletében is fantasztikus módon tudja megközelíteni a fiatalokat, most már több mint háromszáz oktatási intézményben tartott rendkívüli osztályfőnöki és rendkívüli testnevelési órát csörgőlabda-bemutató keretében, és mintegy tízezer diákkal találkozott. Jó néhány órán ott voltam vele, és bizony azok a találkozók nemcsak a közvetlen munkatársára, kísérőire, sofőrjére hatottak nagymértékben, hanem hála istennek, arra a több mint tízezer diákra is, akik nap mint nap találkoznak vele, és látom azt, hogy a kamaszok, akik nap mint nap küzdenek sok-sok mindennel az életükben, hogyan változnak meg, hogyan kezdik megérteni a fogyatékossággal élők helyzetét, és hogyan kezdik azt átérezni, hogy az ő nagynak tűnő problémájuk mennyire eltörpül ahhoz képest, amivel egy fogyatékossággal élő embernek meg kell küzdenie nap mint nap.

Ugyanilyen fontosnak tartottuk azt is, hogy azokat a termékeket, azokat az előállított tárgyakat, amelyeket fogyatékossággal élő megváltozott munkaképességűek gyártanak, készítenek különböző műhelyekben, üzemekben vagy nagy cégeknél, be is mutassuk. Ezért szerveztük meg már harmadik alkalommal is a segítő vásárlást Budapesten, amelynek a kiterjesztését most folytatjuk, tíz nagyvárosban is meg fog jelenni idén, és azt gondolom, hogy ez is mind-mind azt a társadalmi szolidaritást, odafigyelést segíti, amire szükségünk van mindannyiunknak.

Ugyanilyen fontos a civil szervezetek támogatása. Ha csak azt nézzük, hogy néhány nappal ezelőtt itt járt Nick Vujicsics, aki kéz és láb nélkül keresi fel országok tucatjait, és tart olyan megdöbbentő, fantasztikus előadásokat, amellyel sok-sok fiatalt nemcsak hogy megkönnyeztet, nemcsak hogy rádöbbenti őket, hogy az életnek vannak szépségei és gyönyörűségei, hanem hogy akár a szenvedéseket hittel és boldogsággal is el lehet viselni; ezen az előadáson, amelyet a minisztérium is külön támogatott, közel húszezer fiatal volt ott, Pécsett, Debrecenben, illetve Budapesten.

De ugyanilyen fontos program a Nem Adom Fel Alapítvány munkáján túl, akik Nick Vujicsics látogatását szervezték, a Kézenfogva Alapítvány munkája, s az ő támogatásuk is. Hiszen az a munka, amit ők végeznek, és amin keresztül őket támogatjuk, az arra szolgál, hogy olyan szülőket segítsenek, akik nap mint nap otthon gondozzák, ápolják, segítik és szeretik fogyatékossággal élő gyermekeiket, és hogy néha kapjanak olyan lehetőséget, amikor kimozdulhatnak, hogy kicsit pihenhessenek, lazíthassanak, kikapcsolódhassanak, hogy utána folytathassák azt az embert sokszor nem kímélő munkát, feladatot, amit rájuk rótt a gondviselés, az élet.

Éppen ezért azt gondolom, hogy minden egyes döntés, amit akár a jogszabályok területén meghozunk, minden egyes olyan döntés, amelyet a támogatás területén meghozunk a fogyatékossággal élők érdekében, azt a három célt kell hogy szolgálja, amit legelőször elmondtam. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ami elindult 2009 és 2010 között az Új Széchenyi-terv részeként még az előző kormány tevékenysége során, miszerint a látássérült elemi rehabilitációt hét központban elindították regionális szervezésben, annak megtartsuk azt a lábát is, és mellé tegyünk olyan feladatokat is, amelyeket egyébként az európai uniós támogatás nem adott: a hosszú távú fenntartást.

Ezért van az, hogy 2011-ben külön költségvetési soron... - bocsánat, 2012-ben már külön költségvetési soron is megjelent ez a támogatás, 140 millió, 142 millió, illetve idén 120 millió forint összegben, ami külön ezt a rehabilitációs tevékenységet viszi tovább és szolgálja. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy 2011-ben, amikor átalakítottuk a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását, amely évekig, sőt mondhatnám azt is, évtizedekig, majd' másfél évtizeden keresztül a 300 ezer forintos támogatást érte csak el, itt most 600 ezer forintot adunk használt gépjármű vásárlása esetén, és 900 ezer forintot adunk új vásárlása esetén.

De hozzáteszem, kibővítettük a támogatást másokra is. Kibővítettük a mozgássérült emberek mellett az autista, látás- és hallássérült, valamint értelmi fogyatékossággal élők számára is, nyilván úgy, hogy az ő közvetlen hozzátartozóik tudják adott esetben ezt a gépjárművet vezetni. Nagyon fontos, hogy ők is eljussanak iskolába, munkahelyre vagy bármilyen olyan intézménybe, ami a társadalom más részének teljesen természetes, elfogadható, éppen ezért döntöttünk így, és azt hiszem, a sikere ennek a változtatásnak mindenképpen mutatja azt, hogy jó döntés volt.

Ugyanilyen szükséges volt 2011-ben, amikor külön az autistaotthonokat támogattuk, kezdetben 12 millió forinttal azért, hogy fenn tudjanak maradni a normatív támogatás mellett, majd ezt a támogatást 2012-ben és idén is felemeltük közel százmillió forintra, 95 millió forintra. Közös döntése volt az Országgyűlésnek tavaly, amikor is a Williams-szindrómás betegek is jogosultak lettek a fogyatékos személyek támogatására.

Nagyon fontos döntés volt, hogy a hallássérültek mellett a siketvak személyeket is külön támogassuk. Hihetetlenül nehéz élethelyzet! Aki látott már siketvak embert, illetve őket gondozókat, látják a küzdelmeiket. Nem véletlenül az ő szervezetüket külön is támogatjuk 2010 óta, és nem véletlen, hogy a jelnyelvi tolmácsszolgálat országos hálózatának a teljes kiépítésében ők is szerepet vállalnak, és megkapják azt a lehetőséget, amely egy kicsit, nem mondom, hogy megoldja a problémájukat, de segítheti a problémájuk megoldását.

(11.30)

Kiemelt kormányzati támogatással elkezdtük előkészíteni a Vakok Állami Intézete budapesti intézetének - mind a Hungária körúti, mind pedig a Városligetben lévő intézményének - a felújítását, egymilliárd forint összegben.

Nagyon fontosnak tartom a jegyzetelő szolgáltatás bevezetését. Ennek az az üzenete, lényege, hogy öt országos nagy egyetemen külön támogatjuk azokat a diákokat, akik legyenek értelmi fogyatékossággal, hallássérültséggel, látássérültséggel vagy bármilyen más sérültséggel élők, és nem tudnak jegyzetelni, az ő segítésüket jelenti ez a szolgáltatás, és így a tanulmányaik elvégzéséhez talán közelebb kerülnek, nagyobb eséllyel zárják le az egyetemi tanulmányaikat.

Összességében mondhatom azt - néhány dolgot még fölsorolnék -, hogy az a közel 44 milliárd forintos Új Széchenyi-terves támogatási rész, amely kiterjed eszközbeszerzésre, otthonok felújítására, korai fejlesztésre, kormányhivatalok akadálymentesítésére, ügyfélszolgálatoknál munkahelyteremtésre, hallássérülteknél videotolmácsolásra, a korai fejlesztés különböző részeinek a támogatására - legyen az civil szervezetek, legyen az állam fenntartási területén - vagy autistaotthonok munkahelyteremtésére, ezek mind-mind azt szolgálják, hogy a fogyatékossággal élő emberek, illetve az őket gondozók, ápolók és a hozzájuk közel álló akár szülők, testvérek, rokonok életét egy kicsit segítsük, egy kicsit enyhítsük azokat a nehézségeket, amelyek között élnek. Éppen ezért fontos az, hogy most a fogyatékosügyi törvényen keresztül négy olyan változtatást is meglépünk, amelyeket egyrészt az idő kívánt meg tőlünk, másrészt pedig nyilván egy kis támogatás, kis plusz, kis lehetőség a mindennapi megélhetés szempontjából.

A 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikálta Magyarország a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, még az előző kormány alatt. Úgy emlékszem, hogy talán elsők voltunk a világon, és száz százalékkal szavazta meg az akkori parlament ezt a ratifikációt. Ennek eredménye egyébként az, hogy sok helyen a világban, ahol fogyatékosságról tárgyalunk, beszélünk, a magyar fogyatékosügyi tevékenységet, törekvéseket nagyon magasra tartják és el is ismerik, és köszönet mindenkinek azért, hogy akár a múltban is, a közelmúltban is és jelenben, a jövőben is ezért tesz, próbál változtatni.

Éppen ezért azt gondolom, hogy mi figyelembe vesszük a záró következtetéseket, 2012. szeptemberben Genfben került sor a magyar országjelentés tárgyalására, azokat a döntéseket, észrevételeket, amelyeket ott megkaptunk, s figyelembe vesszük azokat a javaslatokat, amelyeket az ottani bizottság kért tőlünk. Ennek megfelelően az egyezményből fakadó kötelezettségeink, illetve a záró következtetések alapján három, többségükben szakmai, civil és érdekvédelmi szakértőkből álló munkacsoportot hoztunk létre azzal a céllal, hogy megkezdjük a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény revízióját.

Az egyik ilyen változtatás a fogyatékos személy fogalmának újradefiniálása volt, és ide most a törvényjavaslat alapján bekerülnek a pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek, vagyis azok, akik pszichiátriai kezelés alatt állnak vagy álltak a közelmúltban. Bekerülnek tehát a törvény hatálya alá.

A másik terület az akadálymentesítés. Önök előtt is ismert, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtését érintően a hazai szabályozás több határidőt is tartalmazott, amelyeket a korábbi kormányok több ízben halasztottak, még távolabbi időpontokra. Mindannyian tapasztalhattuk, hogy ezek a határidők idővel már nem ösztönzőként, hanem egyfajta felmentésként, haladékként kezdtek funkcionálni, és így nem tudták betölteni az eredetileg nekik szánt szerepet. További probléma volt, hogy a szabályozás csak a végső, általában kellően távoli határidőket határozta meg, amelyekhez a feladat végrehajtását szolgáló állami kormányzati eszközök és intézkedések meghatározása nem mindig kapcsolódott.

A szakértői munkacsoport ezért konszenzusos javaslatként fogalmazta meg a hozzáférhetőség kötelezettségének új szempontú megközelítését, így százszázalékos hozzáférhetőséget vizionál a véghatáridők meghatározása helyett, a haladék nélküli hozzáférhetőségi kötelezettséget, valamint az ehhez kapcsolódó állami intézkedéseket rögzítette. Mindezek alapján az ENSZ-bizottság ajánlásával is összhangban újabb távoli határidők tűzése helyett arra teszünk javaslatot, hogy a mindenkori országos fogyatékosügyi program kötelező tartalmi eleme legyen a hozzáférhetőség folyamatos biztosítását szolgáló állami, kormányzati eszközök és intézkedések meghatározása. A javaslat elfogadása esetén ez már az idei év végéig megalkotandó új program része lehet.

Fontos hangsúlyozni, hogy a módosítás a hozzáférhetőségre vonatkozó általános kötelezettséget, illetve az érintettek jogérvényesítésére vonatkozó paragrafust nem érinti. A hatályos törvényben szereplő, évek óta lejárt határidők hatályon kívül helyezése tehát pusztán technikai lépés, amely sem a fennálló akadálymentesítési kötelezettségeket, sem az érintettek perindítási és eljáráskezdeményezési lehetőségét nem szűkíti, sőt hangsúlyt ad annak, hogy a korábbi határidők lejártával a kötelezettek számára mindenfajta törvényi haladék megszűnt.

A harmadik terület, amin változtatunk a törvényben, az Országos Fogyatékosügyi Tanács kérdése. A változás kizárólag a tanács kormányzati oldalát érinti, a grémium alapvető státusa nem változik, továbbra is a kormány közvetlen tanácsadó testületeként, az illetékes miniszter és a civilek által választott társelnök vezetésével fog működni. Sőt, a fogyatékos személyek fogalmának változásával összhangban bővül a nevesített civil tagok köre, így a jövőben helyet kapnak a pszichoszociális fogyatékossággal élő, a siketvak, illetve a beszédfogyatékos személyeket képviselő érdekvédelmi szervezetek is.

Tisztelt Országgyűlés! A negyedik változtatás pedig érinti a fogyatékossági támogatást és a vakok személyi járadékának az emelését. A törvényjavaslat hangsúlyos eleme így, hogy a támogatás a súlyosan fogyatékos személyek esélyegyenlőségét elősegítő, a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérséklését célzó, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás változzon. Havi összegét eddig az önkiszolgálási képességtől függően a hatályos törvény az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65 százalékában, illetve 80 százalékában jelölte meg. 2013. július 1-jétől az ellátás összege már nem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez igazodik, hanem konkrét összegben kerül meghatározásra a törvényben, amely összeg ezt követően évente a mindenkori nyugdíjemelés mértékével azonosan fog emelkedni. Hozzáteszem, a mostani emelés is az 5,2 százalékos nyugdíjemeléshez kapcsolódik, így az ellátás havi összege a kisebb támogatás esetén 18 525 forintról 19 500-ra, míg a magasabb összeg esetén 22 800 forintról 24 ezer forintra emelkedik. Ezzel 120 ezer súlyos fogyatékossággal élő személynek emeljük 2009 óta változatlan járandóságát.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)