Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Laikusként hallgattam itt végig ezt a közel két óra hosszás vitát, mert majd a bortörvényre szeretnék teljes tudásommal reflektálni, de voltam 16 évig önkormányzati képviselő, amikor még a településünk megbízásából szolgáltatták, szolgáltattuk a helybeni hulladék elszállítását. Aztán most egy több mint száz települést magában foglaló rendszer az, amely jelenleg településemen és környezetében, Bács és Csongrád megyében szolgáltat. Aztán természetesen valamilyen szinten van információm az Unió elvárásairól az egyes tagországok felé, hogy mit is kell tenni a klímaváltozás megállítására, csökkentésére, visszaszorítására, a szén-dioxid-gázok és üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, egyáltalán a környezetünk védelmére és egyáltalán a zöldítés folyamatára.Hogy a zöldítést említsem meg, az Agrárminisztérium szép csendesen  akik nem vették észre, azoknak csendesen, akik észrevették, azoknak talán feltűnő  egy országfásítási programot indított ugyanennek a koncepciónak a jegyében, csak azt az Agrárminisztérium teszi elég nagy erővel. Sőt, minden született gyermek után tíz fa elültetésére is kerül sor, így aztán minden megyében lesz egy több tíz hektáros „született gyermekek erdeje” is, ami szintén itt a zöldgondolkodást erősíti meg.

(17.10)

Aztán a mostani vitában, egyszerűen azt kell mondanom, régi képviselőtársaim, Molnár Gyula, Varju László vezérszónoklatai, akikkel valamikor régebben kezdtük a képviselőséget, sajnálatos módon arra irányultak, mert fogalmuk nincs, mi ez az előterjesztett törvény, hogy szidják a kormányt, mert valami központosítást akar csinálni. Ezt kellett megállapítanom. Kész, lenyúlás, Fidesz-mutyi. Ez a felszólalásaik lényege. A jobbikos Nunkovics Tibornak halvány fogalma nincs, a felszólalása alapján, hogy mi ez a törvény. Ennyi lózungot vezérszónoktól én még nem hallottam. Potocskáné Kőrösi Anita már jobban megfogta a lényeget, látszik, hogy valamilyen szinten legalább próbálta beleélni magát abba, hogy mi van jelenleg, és mit tervez a kormány ezzel az elképzeléssel.

Tehát tisztázzuk, a hulladékgazdálkodásnak van néhány, mindenki által elfogadott alapeszméje! Például az, hogy az a legjobb hulladék, amelyik nem keletkezik. Utána jön a következő: ha már keletkezett, azzal csináljunk valamit. Na, de mit? Ekkor jön a racionális gazdálkodás, hogy kezdjük szelektálni, visszagyűjteni, újrafeldolgozni, és ennek is legyen lényege, hogy minél kevesebb kerüljön vegyes depós helyre, hulladéklerakóba. Mindegyik európai uniós ország, meg talán mások is, Magyarország is arra törekszik, hogy ezt a logikát próbálja megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. Az azonban egyértelmű az államtitkár asszony által elmondott számok alapján, hogy a javulás és a siker útján haladunk. Lehet beszélgetni, hogy ezek a százalékos mértékek, amelyek 10-15 évvel ezelőtt voltak a depóban elhelyezett szemétnagyság tekintetében, hogyan csökkentek mára megfelelő mértékre vagy arra a mértékre, amit hallottunk. Hogy ez elegendő vagy nem, hogyan sikerült egyáltalán bevezetni Magyarországon a szelektív hulladékok válogatását konyhai, háztartási szinten, és hogy utána ezzel mit kell csinálni, ezen is lehet vitatkozni. Lehet vitatkozni, hogy ez elégséges vagy nem, de tény az, hogy előrébb mentünk.

Kiderült aztán 2010-11-ben, hogy olyan cégek lavíroznak ezen a piacon, amire Molnár Gyula utalást tett. Na, nem, még messze nem a nápolyi és szicíliai szemétmaffiáról van szó, de néhányan a vegyes zavarosban elkezdtek halászni. Ekkor jött az a kormányzati döntés, hogy köztulajdonú legyen ez az egész rendszer, próbáljuk megtisztítani ezt a környezetet, maximum a megbízottak lehetnek még a magánvállalkozáshoz kapcsolódók, akik a szemétszállítás egyes műveleteit végzik, de a rendszer legyen köztulajdonú. Akkor jön az a kérdés, hogy rendben van, most már próbáljuk a felnövekvő generációnak azt az életformát adni, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, próbáljuk azt az életérzést adni, hogy nem jó az, ha az utak mentén tömegével szemetet látunk, szervezünk rá akciókat, de te már ne legyél szemétdobáló, és ha valaki eldobálta, szánd rá az idődet arra, hogy kimész, és egy akció keretében felszeded. Mert nincs mese: valakinek csak fel kell szedni!

Most az államigazgatási szervek azt a nagyon komoly feladatot kapták, a MÁV, erdőgazdaságok, közútkezelők, hogy ezt tegyék meg a saját hatáskörükben. Nincs más ugyanis, aki ezt megtenné. A felnövekvő generáció már ne legyen önkéntes szemétdobáló, hanem inkább a környezetet védő. Ez egy folyamat, nincs mese, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megtenni, de ezen az úton haladunk. Én megértem a 2016-os környezetben történt változást, a kukaholding létrejöttét és annak minden negatív tapasztalatát. Ne gondolják, hogy ezt a kormánypárton, frakción belül szó nélkül hagytuk! Természetesen mi is láttuk, hogy egyszer csak megjelenik két évre visszamenő számla, és nem értettük, hogy ez miért történt. Nem ezt vártuk, ne értsék félre! Most egyébként már rendeződtek a sorok, ezt mindenki tudja. De a folyamat onnantól kezdve, hogy egy hatalmas szemétdombot próbálunk szétszedni, és azt szétválogatva, az abból még felhasználható elemeket újra feldolgozva legalább a feldolgozás szintjére eljuttatni, ez egyértelmű.

Önök azt mondják, hogy ez a beterjesztés gyalázatos, mert az önkormányzatoktól jogot, vagyont vesz el, s a többi. Csakhogy az eddigi rendszer bebizonyította, eljutottunk odáig, hogy most már van egy tudatformálás, kezdjük szelektíven szétszedni a hulladékot úgy, hogy ebben az erőforrást találjuk meg, ne a szemetet. Próbáljuk ezt most már eljuttatni egy feldolgozóhelyre is, vagyis olyan helyre, ahol szétválogatják, tehát ahol ott van egységesen a különféle szelektíven gyűjtött hulladék.

És akkor eljött a roppant nagy kérdés: ezzel mit kell csinálni? Amikor három évvel ezelőtt Kína letiltotta, hogy az Európai Unióból műanyagot hozzanak be, akkor az egész Európai Unió őrjöngésbe kezdett, az Unió összes országa. Önök ezt pontosan tudják. Schmuck Erzsébet egyedül az, aki láthatóan pontosan tudta ennek a törvénynek a hátterét. Én beleéltem magam az ön helyzetébe, képviselő asszony. A benyújtott törvény számtalan pontja ugyanis az ön követeléseiben megjelenik, önnek pedig most mégis azt kellett mondani, hogy ezt nem támogatjuk. Kitért az elől ügyesen, ehhez gratulálok, hogy szedjük szét, mert vannak jó elemei a törvénynek, meg vannak nemkívánatosak, de lennének jó elemei, amelyeket önök elfogadnak. Hiszen az ön által is sokszor követelt körforgásos, ciklikus gazdasági rendszer benne van, és akkor innentől nagyon nehéz, hogy ez ellen szólok, közben én is ezt követeltem végig.

Megértem Szél Bernadettet és a magát zöldnek hirdető LMP-t  Bernadett most már mint a Momentum arca jelenik meg, ahogy hallottam, itt a parlamentben , a magukat zöldnek hirdető ellenzéki szervezetek jönnek, hogy ők komolyan elolvasták, de szerintem két személy olvasta el komolyan, ez Szél Bernadett és Schmuck Erzsébet volt. Ők megértették, hogy hoppá, itt baj van, amit mi gondoltunk és követeltünk, azt most a kormány meg fogja csinálni. Ez az igazi problémájuk önöknek. Az összes többi, hogy lesznek akkor itt megint NER-lovagok, meg koncentrálás, majd kiválasztjuk, hogy ki lesz az újabb győztes, ez mind maszlag. De közben elmondták, hogy csak 70 milliárd forint a lakosságtól beszedett szemétszállítási díj, és 120-130 milliárd forintba kerül. Magyarul: 50 milliárd forint éves hiány van. Na, várjunk! Akkor ez a meggazdagodás útját jelenti a koncesszornak? Azért tisztázzuk már! Itt egy rendkívül nagy mínusz van, önök meg azt állítják, hogy ezen fog meggazdagodni valaki. Itt valami a matek útján nem jön össze egyelőre.

Természetes, hogy a feladatot el kell végezni. De kanyarodjunk vissza oda, hogy az önkormányzatoknál jó helyen van-e. Mondom, ez egy fejlődés folyamata volt, 10-20 év folyamata volt az, hogy most eljutottunk odáig, addig a kérdésig, hogy ha ezt a szemétszállítást és szétválogatást elvégezzük, most már a válogatóüzemekben darabokra, fajtákra szét tudjuk szedni, akkor ezzel mit csináljunk. Mert ezzel az önkormányzat semmit, a 3 ezer önkormányzat semmit nem fog tudni csinálni, ha nincs egységbe rendezve. Na, és akkor tessék mondani, hogy az így szétválogatott, most már erőforrásanyaggal és nem hulladékkal, mit tegyünk. Ez a válasz, a benyújtott törvény arra, hogy hogyan kellene országos szinten valakinek rendet tenni, hogy ne csak a szemétszállítással foglalatoskodjunk és a fizikai dolgokkal  hogy jön a kukásautó vagy nem jön, kitetteme a sárgát, meg a zöld, és a nem tudom, milyen kukát, és azt elvittéke , hanem azzal is, hogy ha tényleg eljutottunk erre a szintre, szét tudjuk válogatni és vannak erőforrásanyagaink, na, ezzel országos rendszerszinten mit csináljunk. Ezzel eddig senki nem foglalkozott.

Egy szomorú példát mondok. Nagyon modern szemétszállító, válogatóüzemeknek ott vannak az erőforrásaik, magyarul a szétválogatott hulladék, de nincs, akinek odaadja, eladja, hogy feldolgozza. Képzeljék el, ma ezt ugyanúgy vegyes szemétként kell tovább deponálnia, mert nem tud a szétválogatott, erőforrásnak tűnő hulladékkal mit csinálni. Mert ehhez kicsik. Megtette, amit kellett, de nincs hozzá az a nagy rendszer, amely összefogná, hogy kérem szépen, találjuk már ki, hogy ezzel a most már erőforrásnak tekinthető szelektív hulladékkal ki mit fog majd tenni. Az Unió ösztönöz arra, hogy saját anyagából újra feldolgozott terméket kell létrehozni, hogy a műanyagokból például saját anyagú újra feldolgozott termékek legyenek. Aki ismeri, Schmuck Erzsébet pontosan ismeri ezeket a követelményeket, pontosan kiolvassa ebből, hogy aha, most efelé el fogunk indulni, úgy látszik.

Persze, mondom, lehet kritizálni a módját ennek az egésznek, de azért azt hadd említsem meg, hogy az italcsomagoló-anyagoknak a törvénytervezetben javasolt betétdíjas és visszagyűjthető rendszerét néhány országban már láttuk ugyan, de ilyen egységes koherenciában még egyik ország sem tette meg. Horvátországban a sörösüvegeket és üvegalapú italpalackokat betétdíjazzák. Nincs is eldobott üveg, egyetlenegy darab sem, mindenki visszaviszi. Svédországban már a műanyag, PET jellegű palackokra is betétdíj van.

(17.20)

És akkor most gondoljuk el azt, amit az előterjesztés és a szándék tartalmaz, hogy bárhol veszem meg a csomagolóanyagot  és ebben benne lesznek az úgynevezett sörösdobozok, tehát a fém italdobozok, ez borzasztó nagy mennyiség, ma már a söröknek a 80 százalékát ilyenekben adják el, és nem üveg formájában, hogy megjegyezzem, szóval, borzasztó nagy mennyiség , ezeket betétdíjasként bármelyik gyűjtőponton, tehát ABC áruházak és kiskereskedő boltoknál kötelesek lesznek visszavenni, függetlenül attól, hogy hol vettem. És minden településen lesz egy olyan pont, ahol a klasszikus hulladékommal nem tudok mit csinálni, könyvvel meg ruhával, meg netán építési hulladékkal egy kisebb átalakítás után. Mert nem elég csak azt mondani, hogy ne szemeteljünk, de arra is választ kell adnia a kormánynak és az előterjesztésnek, hogy jó, jó, nem szeretnék szemetelni, de mit csináljak ezekkel a termékekkel ott a lakásomban. És ez az előterjesztés kísérletet tesz arra, hogy erre válaszoljon, ahogy az előterjesztésben az államtitkár asszonytól hallható volt. És ha ezt így végiggondoljuk, akkor merem azt mondani, persze önök mindenfélét mondanak: 2022, kormányváltás meg „önöknek erre nem lesz idejük” és a többi, ezt ismerem, ez politikai szöveg, voltam én is ellenzéki, tehát tudom körülbelül, hogy mi ilyenkor a kommunikáció a sajátjaink felé, de gondoljuk el, ha netán ez sikerül. Egy kicsit drukkoljunk annak, hogy igen, ez megvalósítható lesz; hogy Magyarországon nem szeméthulladékokat látunk itt-ott, hogy elindultunk a fásítási programmal az Agrárminisztérium részéről; hogy meghoztuk már azt a törvényt  remélem, figyelték , hogy az egyszer használatos műanyagokat hogyan vezetjük ki a szolgáltatási rendszerből; hogy most egy illegális hulladéklerakó rendszer felszámolását egy fényképezés útján kezdeményezhetjük; hogy ilyen szolgáltatási programok vannak.

Ezt azért mégiscsak valakinek értékelni kellene, hogy ilyenek történtek közben, és most megjön az egészet lefogó, koherenciába tevő kormányzati előterjesztés. Nem egyszerű, és önök azt mondják, hogy fenekestül felforgatja az eddigi rendszert. Mondhatnánk azt, hogy ha ekkora változtatást kell tenni, ami most már indokolt, akkor úgy néz ki, hogy ahhoz egy rendkívül nagy törvénynek…  önök ezt sok törvény megnyitása miatt negatívnak érzékelik, de az a helyzet, hogy ha valamelyik törvény ehhez nem kerül megnyitásra, akkor nem lesz koherens. Ezért kellett annyi törvényt megnyitni, amiről önök azt mondják, hogy ez kár volt, és nem így kellett volna szervezni.

Úgyhogy én kérném szépen azt, hogy most vonatkoztassunk el a politikai üzenetektől, amelyekben önök zseniálisak a maguk módján, nézzük már meg ténylegesen azt, amit Szél Bernadett meg Schmuck Erzsébet kiolvasott ebből a rendszerből: hogy ez akár működőképes is lehet. És tételezzük fel, hogy 4-5 év múlva még mindannyian itt leszünk a parlamentben, ki-ki a maga ellenzéki vagy kormánypárti oldalán, és térjünk majd vissza rá 4-5 év múlva, hogy mit is alkottunk most meg, és kinek lett igaza ebben a kérdésben. Én annak drukkolok, hogy önök ugyanígy itt legyenek, mint én. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)