Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Technikai tárgyú törvénynek tűnik mindaz, amiről most vitatkozunk, én mégis nagyon szeretném, ha - akiket érdekel ez a téma - tényleg a magyar borászat jövőjét is belelátnánk ebbe a törvénybe, hiszen lehetőséget ad, hogy erről is beszéljünk. Természetesen nagyon fontos, hogy az uniós felkészülésnek megfeleljünk, és az onnan esetlegesen hozzánk érkező támogatást a magyar gazdálkodók, a borászatban érdekeltek tudják fogadni. Én úgy gondolom, hogy ez az egyszerű szakmai minimum, amit az illetékes minisztériumnak elő kell készíteni. De ha már egy törvényhez hozzányúlunk, akkor érdemes azzal is foglalatoskodni, ami a hétköznapok borászait, szőlőtermelőit bántja, és itt hallhattunk már a mai felszólalások kapcsán valóban a hétköznapok dolgaival foglalkozók érdekei szerinti felszólalást, akár Gőgös Zoltánét vagy Kékkői Zoltánét láttam kormánypárti és ellenzéki oldalról.

Visszaidézve vagy részben megerősítve őket, úgy tűnik, hogy a magyar borászat komoly problémája a tisztaság, az eredet és annak a védelme. Én nagyon örültem, hogy kora tavasszal az egyik indítványom hatására a parlament mezőgazdasági és ezt megelőzően a költségvetési bizottsága is foglalkozott a cukor forgalmazásának a szabályaival, azt viszont nagyon sajnálom, hogy ez az elmúlt hat hónap nem volt arra elegendő, hogy ebben érdemi lépés történjen. Ma újra biztató támogatást hallottam, hallgattam itt újra találkozva képviselőtársaimmal és személyesen átbeszélve ezt a kérdést. Magyarul: azt mondom, amit az olaszok régebben, hogy ha a cukor forgalmazásában nem teszünk, nem tesz az aktuális kormányzat rendet, akkor hátrányba, súlyos hátrányba fognak kerülni mindazok, akik balga módon, becsületes borászként, nagy mennyiségű szőlőterülettel rendelkezve próbálnak meg ma Magyarországon borászkodni. Nyilvánvaló, hogy ez az asztali és középkategóriájú minőségi borokra vonatkozik, nem a csúcsminőségű, palackonként több ezer forintos borokra; ott nincs ilyen veszélyérzet, ott már valóban a minőség az egyedüli fokmérő.

Ugyanígy a kora nyári beszélgetéskor, ami megtörtént, javasoltuk, hogy bizony-bizony a jövedéki termékek tekintetében - és a bor is, tudjuk, az előző kormány időszaka óta bevezetett jövedéki besorolás miatt szintén ide tartozik - az úgynevezett napi zárás kérdését változatlanul nagyon fontosnak tartjuk. Súlyos hiba volt a kormányzat részéről a tavaly nyári döntés, amiben eltörölték a bor vonatkozásában a zárjegyet, és azóta a palackos borokon, tehát a kétliteres PET-palackon sem kell zárjegy. Nem csoda, hogy a hegyközségi nemzeti tanács szakmai, becsületbeli és érzelmi okok miatt kénytelen minden más eszközt megragadni, hogy saját úton próbálja megjelölni, hivatalossá tenni, hogy mi az a minőség, az a garancia, ami egy palackban rejlik, tehát valami jelzést adni, ha már önök a kormányzati többség birtokában eltörölték a borzárjegyet. Az nemcsak egy garancia volt esetlegesen a nemkívánatos minőség megjelenésével szemben, hanem egy rang mindazoknak a termelőknek, akik kiragaszthatták a zárjegyet, és valamelyes garanciát adhattak a benne lévő minőségre.

Amivel szintén nagyon egyetértek, és az államtitkár úr szíves figyelmébe ajánlanám: talán 1990 óta nem oldódott meg az Országos Borminősítő Intézet sorsa, pontosabban az, hogy ma is ugyanaz az Országos Borminősítő Intézet, ami volt régen, és messze nem képes ma már ellátni a feladatát a tekintetben, ami az ellenőrzést illetné. Egyetértek az itt előttem felszólaló képviselőtársaimmal: bizony-bizony nem kell hozzá nagy ész, hogy ha a 150-200 forintos palackos bort levesszük a polcról, azt érdemes megvizsgálni, hogy hogyan lehet abban bor nevezetű termék, mert az előállítási költség, a palackköltség, a címkeköltség, a dugó költsége lehetetlenné teszi, hogy abban egy jobb minőség legyen - és akkor nem sértek meg ezzel, remélem, senkit sem. De az OBI alkalmazotti létszáma olyan kevés ma, hogy örülnek, ha a termelőktől bejuttatott termékek minősítését el tudják végezni - hallatlanul borsos áron, de ez egy dolog -, tehát egyáltalán, a minimális feladatoknak eleget tesznek, nemhogy a területen kijárva, tehát a boltokba, élelmiszer-üzlethálózatokba bemenve próbavásárlást tartani, és ezek után önként levizsgálni egy-egy terméknek a minőségét - mondom, már az ár lehetne az első rosta alapja, hogy mi is az, amit a vevőnek próbálnak eladni.

Az egész borászatnak nagyon komoly kérdése a jövedékiadó-kérdés, amit itt hallhattunk. Tudom, adótörvény, de mégis, a borászatra súlyosan kihat. Lehet, hogy műhelytitok, de mégis így történt, amit most elmondok: 1999-2000-ben, amikor a jövedéki körbe besorolásra került a bor, tíz forinttal javasolta a kormány a jövedéki adó nagyságát egy literre vonatkoztatva. Ekkor Zsikla Győző, Kerényi János és jómagam elég sokat küzdöttünk, és közös indítványt nyújtottunk be, hogy öt forint legyen a jövedéki adója a bornak - ezen indítvány miatt ma öt forint a bor jövedéki adója.

(22.20)

Ezt sikerült megértetni az akkori kormányzati szereplőkkel, és volt egy hallgatólagos megállapodás, mégpedig amiatt, hogy tudtuk, Európában Franciaország kivételével a bortermelő országokban a bor jövedéki adója nulla forint. Tehát mi a tíz forintról azért vittük le öt forintra, hogy közelítsünk az Európában szokásos nulla forinthoz; ott is jövedéki termék a bor, vagy ilyen típusú besorolású, de nulla forint az adója.

A hallgatólagos megállapodás pedig arról szólt, hogy a '98-2002-es időszakban hagyjuk a bort ötforintos jövedéki adóval, és csak utána nyúlunk hozzá a jövedéki adó kérdéséhez, csökkentés felé irányozva a módosítást. Ez volt, mondom, egy hallgatólagos megállapodás akkor a parlamenti képviselők és a kormány között. Mi ezt betartottuk, és nem gondoltuk azt, hogy a jelenlegi kormány pedig azon mesterkedik, hogy lehet az ötforintos jövedéki adóból 12 forintot vinni, mert a Pénzügyminisztérium előterjesztésében jelenleg, ugyan tudom, műhelymunka, tehát majd mondhatják, hogy ez még nem végleges, de 12 forint szerepel. Ez még áfával kibővül, tehát 15 forint lesz csak a nyers adótartalma. Szóval, ekkora jövedelemtartalmat az esetleges hamisítóknak talán nem szabadna adni, mert a becsületes borászat végképp tönkremegy.

Ami a mostani előterjesztésbe a Magyar Demokrata Fórum részéről indítvány bekerül, csak a szakmai szempontok alapján kezdeményezett indítványokat próbáltuk meg képviselőként is továbbítani. Ettől egyetlenegy indítvány az eltérő, mégpedig az, amelyben a teljes magyar borászati vertikumot, a borvidékek rendszerét szeretnénk új alapokra helyezni. Közismert, 22 borvidék van Magyarországon, ami mintegy 95 ezer hektár szőlőterületet fed le. Franciaországban, Olaszországban egy borvidékhez néha százezer hektár tartozik. Tessék elhinni, képtelenség a magyar bort 22 borvidék esetén reklámhordozóra fölvinni, vagy netán ennek imázst vagy eladóteret keresni. Ma jó néhány olyan csekély szőlőterülettel rendelkező borvidék van a 22 között, aminek kevesebb a szőlője, mint az Alföldön néhány magángazdának. Ez a valós helyzet.

Természetesen ezeknek a borvidékeknek igen-igen nehéz feladat a piaci viszonyoknak megfelelni. Ezért indítványoztam a borvidékek teljes újjáalakítását hat borvidékre, amelyek közül ötöt jelenleg már az egyes érintett borvidékek küldöttei egyesületi formában megvalósítottak. Ezeket most fel is sorolnám, mert lényegesnek tartom, a teljes indítványunk leglényegesebb mondanivalója. Majd aztán meglátjuk, hogy esetlegesen a novemberi beterjesztésnél ez kiforrhat-e egy végső változattá, de a kezdő lépést meg kell tenni.

Az 1. borvidék a Duna borrégió lenne elképzelésünk szerint, amelybe a csongrádi, a hajós-bajai és a kunsági körzet tartozna. A 2. borvidék a felső-magyarországi borrégió lenne, amelybe a bükkaljai, az egri körzet és a mátraaljai körzet tartozna. A 3. borrégió maga Tokaj egy személyben, a tokaji körzettel. A 4. borrégió a pannon borrégió, amely a pécsi körzetet, a szekszárdi körzetet, a villányi körzetet, a tolnai körzetet tartalmazná. Az 5. borrégió a balatoni borrégió - mondom, ezek már megalakult egyesületi formában működő borrégiók, csak most törvényi szintre szeretnénk emelni -, amely a badacsonyi körzetet, a balatonfüredi, csopaki körzetet, Balaton-felvidéki körzetet, a somlói körzetet, a Balaton melléke körzetet tartalmazná. Végül az úgynevezett észak-dunántúli borrégió lenne a 6. borvidék, amely az ászár-neszmélyi körzetet, az etyek-budai körzetet, a móri körzetet és pannonhalmi körzetet, valamint a soproni körzetet tartalmazná. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Kérek szépen minden szakmához értő képviselőtársamat, gondolkozzanak el ezen, tanulmányozzák, és egy kiforrott változattal talán végső formába lehetne önteni, úgy gondolom, a novemberi újabb bortörvény módosításakor.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)