Felszólalás adatai

Felszólalások:   43-46   47-119   120-135      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kontrát Károly államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk. Folytatjuk munkánkat.Soron következik a származási hely feltüntetése érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Gyopáros Alpár, Kocsis Máté és Tasó László képviselő urak által benyújtott előterjesztés T/9473. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Gyopáros Alpár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, képviselő úr.

GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szülőföld mindannyiunk számára ugyanaz és mégis más. Rendelkezünk ugyanis nemzeti identitásunkkal, ugyanakkor rendelkezünk helyi identitásunkkal is. A szülőföld egy szempontból egyformán különös jelentőségű mindannyiunk számára, hiszen itt van egy adminisztratív formaság, a születési hely természetesszemély-azonosító adatnak minősül. Ugyanakkor a szülőföld, a szülőhely nem önmagában azért fontos, mert szükségünk van egy azonosító adatra és nem is azért, mert van egy objektív tény, a hely, ahol születtünk, hanem mert van egy hely, ahonnan származunk, ahol megtanultunk járni, beszélni, amely biztonságot nyújtott, amíg cseperedtünk, és ahol először életünkben tapasztalatokat gyűjtöttünk, fájdalmakat éreztünk, tanultunk és szerettünk. Ott vannak a gyökereink, onnan kapjuk személyiségünk alapjait. Akár tudomásul vesszük, akár nem, a szülőföld alapjaiban formálja önazonosságunkat.

Az 1950-es évek után, az intézményi születések elterjedésével a születési hely sok esetben már nem több, mint a születés tényleges helye, de nem a szülőföldünk. Nem más, mint egy bélyeg, amelyet a technikai körülmények, minthogy nincs minden faluban és városban kórház, az állami adminisztráció ragaszt ránk, amelyet aztán életünk végéig viselni fogunk.

Ugyanakkor az édesanya a gyermekével ezekben az esetekben is hazament, és jogos igényként merült fel, hogy az első otthon, azaz a mélyebb értelemben vett szülőföld mint az identitásfejlődés elengedhetetlen része, megjelenjen igazoló okiratainkon is. Ezért javasoljuk, hogy a származási hely, amennyiben nem azonos a születési hellyel, a személyi igazolványunkra is rákerülhessen.

Többekben felmerülhet kérdésként, hogy pontosan mi a célja vagy inkább, hogy mi a jelentősége ennek a javaslatnak, hogy kiket érint elsősorban. A válasz rendkívül egyszerű: azokat, akiknek elválik az objektív születési helye a valódi szülőföldjétől, azaz a származási helyétől, legnagyobb részben vidéki honfitársainkat, azon belül is leginkább a falvak emberét.

A „Magyar falu” program keretében szervezett társadalmi egyeztetések során lehetőségem nyílt és nyílik meghallgatni a falvakban élők véleményét, ennek során számtalan esetben osztották meg velem igényüket e mostani kezdeményezés iránt. Nem lehet elégszer hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a kormány elhivatott a magyar települések lehetőségeinek bővülése és különösen a falvak életben maradását biztosító fejlődése iránt. Ezen alapvető cél elérése érdekében indult útjára a „Magyar falu” program.

Idézzük fel, a faluprogram Magyarország lakosságának egyharmadát közvetlenül érinti, és én hiszek abban, hogy eredményeinek köszönhetően felgyorsul a kistelepülések hátrányainak enyhítése, így az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, illetve az olyan fejlesztések megvalósítása, amelyek vonzóvá teszik falvainkat a helyben élők, valamint a falvakba letelepedni szándékozók számára is. Meggyőződésem, hogy a magyar kistelepülésekkel együtt el fogjuk tudni érni, hogy a falvak és a nagyvárosok közötti választás ne életminőség és életminőség, hanem életstílus és életstílus közötti választássá váljon.

A „Magyar falu” program széles körű támogatási rendszerrel bír a mellékúthálózat fejlesztésétől a lakhatási támogatáson, a falusi CSOK-on keresztül, a helyi életminőség javítását célzó kisebb-nagyobb összegű fejlesztéseken át a falusi önkormányzatok, a falusi egyházközségek és a falusi civil szervezetek támogatásáig. Ugyanakkor a vidéki élet iránti elvárható és megérdemelt tiszteletet nemcsak infrastrukturális fejlesztésekkel vagy közvetlen anyagi támogatással lehet és kell elérni, hanem olyan, akár jogalkotói cselekvéssel, amely különösen akkor, ha a falusi ember ezt kéri, elismeri a szülőhely iránti érzelmi kötődést. Ennek külső megjelenése nem lehet bürokratikus akadály, ezért készült el az önök előtt fekvő törvénymódosító javaslat. Az általam és képviselőtársaim által benyújtott javaslat értelmében tehát az a magyar állampolgár, aki szeretné, a személyi igazolvány kiadási iránti kérelmében az illetékes hatóságtól nyilatkozatával kérheti származási helyének a személyi igazolványába történő feltüntetését. A személyi igazolványt kiállító hatóság ebben az esetben vagy az elektronikus anyakönyvben szereplő származási helyet, vagy ha az anyakönyvben nincs feltüntetve, akkor az ügyfél nyilatkozatában szereplő települést rögzíti a személyi igazolványban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hárommillió honfitársunk él a falvakban, remélem, hogy mindannyian, akik az Országgyűlésben képviseljük őket, meghalljuk a falvak kérését. Kérem önöktől a javaslat elfogadását. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem hárommillióan!) Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Gyopáros Alpár miniszterelnöki biztos úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Orbán Balázs államtitkár úrnak.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy nem árulunk el nagy titkot, hogy Gyopáros kormánybiztos és képviselő úr e tekintetben két sapkát visel. Ez csak annyiban fontos, hogy, ahogy ő is említette, az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyet egyéni országgyűlési képviselőként terjesztettek be, az szorosan kapcsolódik a „Magyar falu” program célkitűzéseihez, amelynek koordinációja szintén a kormánybiztos úrhoz tartozik. Ugye, ez a program azért fontos a mi meggyőződésünk szerint, mert ilyen típusú, ennyire célzott, a legkisebb településen élők életminőségét javító kormányzati fejlesztési program a rendszerváltoztatás óta nem volt Magyarországon. Sőt, a rendszerváltoztatás óta, tisztelet a kivételnek, főleg azt tapasztalhatták a kistelepülésen élők, hogy mintha a kormányok elfeledkeznének róluk. Valahogy a kormányzati prioritási tengelyek mindig úgy alakultak, hogy a modernitással összefüggésben általános jelenségként megjelenő elszívó hatás, urbanizáció, amely a legkisebb településekről a nagyobb települések irányába tolja az embereket, egyre erősebben érvényesüljön, és ennek negatív hatásai ne kerüljenek ellensúlyozásra.Ezen a tendencián szerettünk volna változtatni 2018-at követően, amikor az ország gazdasági helyzete és lehetőségei biztosították azt, hogy itt kifejezetten a legkisebb települések életminőségét javító és népességmegtartó képességét erősítő programot indítsunk. Ezt neveztük el „Magyar falu” programnak, és a tavalyi évben 150 milliárd forint hazai költségvetési forrás állt ezen program számára rendelkezésre.

(10.50)

Többször beszéltünk róla a magyar Országgyűlésben is, hogy milyen programelemek vannak, nem szeretném húzni az időt azzal, hogy ezt most megismétlem önöknek.

Természetesen az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy ez a program, ez a 150 milliárd forintos költségvetési forrás, ami erre a célra rendelkezésre állt, ez a dolog szükséges, de nem elégséges feltétele. Ennek akkor van értelme, ha ezt a költségvetési forrást legalább minden évben rendelkezésre tudjuk bocsátani. Ha egy tízéves fejlesztési ciklusban gondolkodunk, akkor már legalább 1500 milliárd forintnyi fejlesztési forrásról beszélhetünk a legkisebb települések javára. Illetve folyamatosan azon kell gondolkodnunk  a pénz és a településfejlesztés nem minden , hogy melyek azok az intézkedések, melyek azok az adminisztratív jogszabályi korlátok és melyek azok a lépések, amelyeket eddig nem tettünk meg a helyi identitások megerősítése érdekében, és ezeket bizony meg kell tennünk a „Magyar falu” program támogatásán túl is. Tehát folyamatosan gondolkodnunk kell azon, hogy az anyagi típusú segítségnyújtás mellett hogyan tudunk olyan helyzeteket generálni, amelyekben  ahogy azt kormánybiztos úr is említette  a kistelepülés és a városi életforma közötti választás az életstílusok közötti választás kérdése, nem pedig életminőséggel összefüggő választás kérdésévé válik.

Mi úgy gondoljuk kormányzati oldalról, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat kifejezetten szolgálja ezt a célt, kifejezetten ebbe az intézkedési körbe sorolható. Ugyanis valóban az a helyzet, hogy lehet, hogy én magam budapesti születésű vagyok, én magam ezt a problémát nem érzékelem, de kétségtelenül több millió olyan ember van az országban, akinek ez a probléma fontos és valósként jelentkezik, hogy tudniillik a személyazonosító okmányokban, illetőleg az ezt támogató adatbázisokban születési helyként a kórház székhelye kerül feltüntetésre.

Itt nyilván okmánybiztonsági és adatbiztonsági kérdések is felmerülnek, így ezt a megoldást kormányzati oldalról személyiadat- és lakcímnyilvántartás, illetőleg az anyakönyvi nyilvántartás tekintetében nem támogatnánk, ha a születési helyre vonatkozó adat cserélődne fel a származási helyre vonatkozó adattal, hiszen akkor a nyilvántartásban fiktív adatok keletkeznének.

Ezt a dolgot ilyen módon nem tudjuk kezelni, ezért aztán ez a törvényjavaslat, szerintünk nagyon helyesen, a születési helyre vonatkozó adattartalmat érintetlenül hagyja. Tehát továbbra is a jogkövetkezmények a jogrendszerben, a nyilvántartási rendszerben a születési helyre vonatkozó adatokhoz kapcsolódnak. Ez többek között azért is fontos, mert az anyakönyvek és a mögötte lévő anyakönyvi alapadatok is a születési helyhez kapcsolódóan vannak tárolva. Tehát ha valaki, mondjuk, az anyakönyvi alapadatait szeretné látni a születésével összefüggésben, akkor neki a születési hely szerinti anyakönyvvezetőhöz kell menni, mert ott tudja ezeket az adatokat kikérni. Nyilván itt nem szeretnénk jogbizonytalanságot eredményezni.

Az a megoldás, amit a képviselő urak javasolnak, a nyilvántartás valódiságára vonatkozó alapelvet tiszteletben tartja, a származási hely jelen pillanatban is megjelenik az anyakönyvi nyilvántartásban, tehát ilyen adatot az anyakönyvi nyilvántartás ismert, és ahogy az el is hangzott, de ha nem, akkor én ezt most mindenképpen elmondanám, 1991-et követően nyilván is tart, viszont a személyazonosító igazolványban történő feltüntetésre eddig nem volt jogszabályi lehetőség. Ezt a jogszabályi lehetőséget teremti meg az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Végezetül még egy dologra hívnám fel a figyelmet, arra, hogy ez önkéntes lesz a jövőben is. Aki erre igényt tart, akinek ez a lokális identitástudata szempontjából fontos, az tudja kérelmezni a származási hely külön adattartalomként történő feltüntetését, akinek pedig erre nincs igénye, az továbbra is a megszokott adattartalmú személyazonosító okmánnyal tud működni, közlekedni, illetve ügyet intézni. A helyi identitások, a lokális kistelepülési identitások kérdése fontos, a kistelepülésen élők problémái a kormányzat számára prioritást élveznek, így az előttünk fekvő törvényjavaslat támogatására teszünk javaslatot. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Orbán Balázs államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

TASÓ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején szeretnék egy kicsit visszatekinteni a múltba, azért is, mert itt is szeretném megerősíteni sokadjára, hogy milyen fantasztikus hely a Kárpát-medence, milyen nagyszerű ország ez, ahol élünk, s hogy milyen sok és hatalmas erőfeszítés árán tudták csak megvédeni őseink, elődeink ezt a hazát. Amikor visszatekintünk a tanulmányainkra, akkor pontosan emlékszünk arra is, hogy több évszázad kellett ahhoz, hogy kialakuljon úgy ez az ország, ez a Kárpát-medencei hatalmas tér, hogy minden egyes szeglete lakható legyen. Úgy lett kialakítva, hogy a nagyvárosokon túl a mezővárosok körül falvak szerveződtek, és egységes gazdasági szerkezetté alakult az egész ország. Mindig is irigyeltek bennünket Európában, szerették volna valamelyik oldalra, vagy a német, vagy a francia érdekkörbe beláncolni Magyarországot. Sokáig tudtunk ellenállni, hál’ istennek. De nyilvánvaló volt, hogy egy idő után az európai törekvések nem engedik meg, hogy Magyarország megerősödjön. Az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulásával viszont… (Arató Gergely közbeszólására:) Arató képviselő úrnak, akinek túlságosan nagy az arca, szeretném elmondani, hogy kicsit várjon, aztán majd szóba hozhatja a mondandóját. Tehát az a lényeg, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia olyan országot mutatott Magyarország és a Magyar Királyság erejével, amely Európában kiegyensúlyozó szerepet töltött be. Amikor megtámadták az érdekeinket, és az európai törekvések ármánya háborúba vitte a Kárpát-medencét, akkor világossá vált, hogy így együtt a medencében élő népek nem maradhatnak. Egy biztos, hogy Trianon veszte és végzete Magyarországra örökre rányomja a bélyegét, örökve elvágva azt a kapcsolatrendszert, amellyel Magyarország erős volt.

Ha visszaemlékezünk arra, hogy a nagyvárosi gyűrűk és a közlekedési kapcsolatok milyen módon fűzték fel a településeket a nagyvárosokhoz és a fővároshoz, akkor tudhatjuk, hogy valóban egy tervszerűen felépített országról beszélhetünk. A trauma, amelyet száz év mértékben mért ránk a sors, nyilvánvalóan a reményt mindig éltette bennünk, és számíthattunk arra, hogy az uniós ciklusban, majd az elsőben, amikor forrásokhoz jutottunk, 2007-től ’13-ig lesz lehetőség arra, hogy a vidéki települések is felzárkózzanak. De emlékszünk itt jó néhányan arra, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányok felszínes politikája Budapest-központú volt, a források 63 százalékát használta fel a közép-magyarországi régió. Ne felejtsük el, hogy bíztunk abban, hogy talán egy kiegyenlítődés, egy felzárkózási lehetőség megnyílik számunkra, de ez nem történt meg. Erre egészen 2010-ig várni kellett, amikor új szemlélettel indult el a magyar kormány, és a magyar parlament többsége egyértelművé tette, hogy Magyarországon minden ember fontos, minden település fontos.

A most indult „Magyar falu” program, valóban így van, egy olyan lehetőség és olyan eszköztár, amely a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb lehetőséget ad arra, hogy a településeken élők felzárkózzanak, ne kétsebességű Magyarország legyen, hanem minden polgára legyen egyenrangú. Az a helyzet, hogy a korábbiakban, az MSZP-SZDSZ-retorikában a „vidéki” szó mindig pejoratív volt. Egyébként most sem tudunk másképp gondolkodni erről, ismerve az itt ülők közül jó néhányat, mást nem is lehet levenni az ő hozzászólásaikból, dünnyögéseikből. Az a helyzet, hogy Magyarországon a vidéken élő emberek sokszor kénytelenek voltak elköltözni a munkahely miatt, a lakhatási körülmények miatt, ettől függetlenül az a törekvésünk, hogy maradjanak a helyükön, ha lehet, éljenek ott, ahol a legszebb és legjobb számukra, kötődjenek ahhoz a világhoz, ahol megszülettek, ahol élni akarnak.

Egy biztos, hogy ez a törvény, amely most a parlament előtt van, segítséget ad ahhoz  s nem varázsütésre ad lehetőséget , hogy a helyi identitás erősödjön, legyenek a jó példák a többiek előtt követendők, és természetszerűen emlékezzenek meg azokról, akik egy kicsi helyről, kisebb helyről sokat dolgozva, nagy teljesítményt elérve vihetik előre a település nevét.

(11.00)

Azt gondolom, hogy büszkék a monokiak arra, hogy Kossuth Lajos kormányzónk ott született, de ugyanolyan büszkék a Sátoraljaújhelyen lakók is, hiszen Kossuth Lajos azt mondta, hogy ő újhelyi diákként élte meg a gyermekkori bölcsőt abban a városban, úgyhogy mind a két település büszke lehet rá. De Söjtör sem arról híres, hogy a Gyurcsány-kormány ott zabált, és ott tartotta kinn a kormányülést, hanem Söjtör arról híres, hogy Deák Ferenc, a haza bölcse ott született, talán 1803. október 17-én, ha jól emlékszem, és azt gondolom, hogy sokan vannak, akik egyébként Magyarországon büszkék arra, hogy honnan indultak el.

A magyar vidék mindig megőrizte azt, ami bennünket, magyarokat együtt tartott és összetartott, őrizte a hitünket, őrizte a kereszténységet. Az a helyzet, hogy egy segítség ez a törvénymódosítás, amelyről annyit szólnom kell mindenképpen, hogy 2001-ben jeleztem az akkori kancelláriaminiszter úr felé, de Magyarországnak akkoriban elég sok elfoglaltsága volt, meg kellett menteni az országot a zuhanásból, amit az MSZP-SZDSZ-kormányok okoztak, és nem volt kellő figyelem erre a dologra. Most viszont van, és szeretnénk elérni azt a „Magyar falu” program segítségével, a kormány intézkedéseivel, hogy a megerősödő magyar gazdaságból mindenkinek jusson kellő előny és lehetőség, és azt gondolom, hogy a „Magyar falu” programot irányító kormánybiztosnak erre megvan a lehetősége, képessége, és azt hiszem, hogy sikeres programról beszélhetünk máris.

Én szeretném kérni, hogy gondolkodjanak el azon, hogy mit jelent annak, aki egy kistelepülésről indult el és mégis nagy tettekre volt képes, és természetszerűen itt is vannak a parlamentben rengetegen, akik egyébként így jártak és így vannak. Én mindenkinek örülök, ha büszke arra, hogy honnan jött, nem tagadja le, és nem mondja azt, hogy én nem onnan, hanem a közeli nagyvárosból származom. Én egyébként elismerek mindenkit, aki olyan helyről, kisebb helyről, vidékről képes volt idáig eljutni, vannak itt néhányan, nyilvánvalóan van kivétel is közöttük jó néhány, akiről nem kell sokat beszélnünk, de az idő majd eldönti, hogy kiről mit kell mondani és mit kell tartani.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szerintem Pápáról is majd elmondják azt, hogy voltak híres szülöttei, nyilvánvalóan Kontrát Károlyra gondolok, Kövér Lászlóra vagy Kovács Zoltánra, nem igazán Gyurcsány Ferencre, de ettől függetlenül lehet, hogy valaki arra lesz majd büszke, hogy Gyurcsány Ferenc Pápáról jött; egyébként ízlés kérdése és mindenkinek szíve joga. Ettől függetlenül nem szabad elvitatni azt a dolgot és azt a tényt, hogy mindenkinek van egy számára fontos hely, nekem ez Nyíradony, a legfontosabb hely, az én szülőhelyem, és azt gondolom, hogy így van jól, ha mindenkinek van egy ilyen kedves hely a szívében, mint ahogy abban is reményemet fejezem ki, hogy mindig lesz egy ország, ez pedig Magyarország, ahol a magyar ember lesz a legfontosabb, és szerintünk ebben valamennyien érdekeltek vagyunk.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Attól függetlenül, hogy itt nagyarcú emberek alkalmanként gúnyolódnak, ettől még a magyar vidék létezik és él, a magyar vidéken élő emberek képesek arra, hogy vigyék a vállukon az országot, akkor is, ha a fővárosban erre nem képesek sokan. De attól függetlenül bízom benne, hogy ez az egység, amelyet valamikor az államalapító királyunk és a honvédő királyaink megteremtettek, örökre megmarad. Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Bravó!  Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm. Üdvözlöm önöket. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, a Jobbik vezérszónoka a következő. Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csodálatos ájtatos beszédeket hallottunk itt az elmúlt percekben, egyetlen apró probléma van: hogy az önök tevékenysége nem ilyen ájtatosságról vall színt nap mint nap, immár tíz éve. Ha önök először, mondjuk, mostanában kerültek volna kormányra, a Fidesz és a KDNP, és az elsők között hoznak ide egy ilyen jogszabályjavaslatot, akkor minden jóérzésű, tisztességes képviselő egyet válaszol: megszavazzuk, örülünk neki. Elmondom önnek, Tasó képviselő úr, Gyopáros Alpár, Nacsa Lőrinc  most épp nincs itt, de majd bizonyára visszajön (Jelzésre:), vagy ott van, csak beszélget, persze már nem kíváncsi a szavainkra sem, pedig szokott vitatkozni velünk (Közbeszólások.) , de az a lényeg, hogy természetesen meg fogjuk ezt szavazni, nincs ebben semmifajta averziónk, de egypár gondolatot azért elmondanék önnek vagy önöknek, hogy mikor lett volna ez aktuális, és ha már egy ilyen szent ügyet idehoznak a Ház elé, mi mindent tudtak volna még ahhoz tenni, hogy a magyar vidéken született embereknek már csak ez legyen a problémája, hogy a származási helyét nem tudta eddig a személyi igazolványába bevezetni.

Azt szoktuk mondani, hogy a szülőföldből kiemelheted az embert, de az emberből soha nem emelheted ki a szülőföldjét. Önöknek, fideszes, KDNP-s képviselőknek nem kell megmagyarázniuk nekünk, hogy mi a szülőföld és mi a szülőföld jelentősége. Nekünk nem kell megmagyarázni, hogy mit jelent magyarnak lenni, mit jelent ehhez a nemzethez tartozónak lenni. Nem szeretem, amikor képviselők politikai haszonszerzés érdekében a nemzethez való viszonyt kisajátítják maguknak. Önöknek senkivel szemben nincs joga ahhoz, hogy bármilyen módon is azt fejezzék ki, akármilyen politikai, ideológiai alapon dolgozik, él vagy szavaz valaki, hogy a nemzethez tartozik vagy sem. Ez az önök alapvető sajátossága a politikai tevékenységükkel, hogy rendre a hazát, a nemzetet, most épp a szülőföldet sajátítják ki.

1991-es az a jogszabály, amelyre hivatkozik az indoklás, hogy lehetővé tette az anyakönyvekbe származási helyet beírni. Ez 29 éve volt, és önök 29 éve parlamenti párt. Azt tessenek majd elmagyarázni, hogy az elmúlt 29 évben hogy nem sikerült soha egy ilyen javaslatot beterjeszteni, úgy egyébként, hogy ezen 29 év alatt tizennegyedik évüket töltik a parlamentben kormánypártként, ebből tizedik évben kétharmados többséggel. Tehát majd egyszer valamelyikük, esetleg Nacsa Lőrinc képviselőtársam, mert a fiatalabb korosztályt képviseli, és ő valóban 29 éven át nem kérhette ezt, legfeljebb az elmúlt 6-7-8 évben a koránál fogva, de talán ő választ tud adni arra, hogy miért pont most.

Aztán azt is elmondanám, hogy az hogy lehet, hogy az önök tevékenysége alapján  miközben önök 29 vagy 30 éve parlamenti párt, és ebből tizennegyedik éve kormányzópárt  most már a 89 százaléknyi, 3000 lélekszám alatti településen mindössze a társadalom 23 százaléka él. Hogy lehet? Úgy, kérem szépen, hogy önök beszélhetnek itt a „Magyar falu” program szentségéről, csak az elmúlt 30 év kormányzatainak tevékenysége odáig juttatta a magyar társadalmat, hogy vagy elvándorolt, vagy a városba ment. Ez a kormányok felelőssége. Most, 30 év után lehet kozmetikázni ilyen jogszabályjavaslatokkal, hogy most adunk egy lélektani, egy jó érzést generáló ügyet a társadalomnak, ami nagy szerencse, hogy Magyarországon az első száz problémájába az embereknek, szerencsére, nem ez a kérdés tartozik. Vagy hála Istennek? Vagy sajnáljuk? Nem tudom. De egy biztos: önök a tíz év alatt bebizonyították, hogy ha idehoznak valamit, amit ilyen szent ügyként adnak elő, abból mindig valami más fog kisülni. Azt gondolom, nemsokára majd fogjuk tudni, hogy ez a törvényjavaslat minek volt az előfeltétele, előszobája vagy bármije is.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy felállítottam egy hipotézist. Mondjuk, van egy 60 éves férfiember, aki Balástyáról származik, Szegeden a kórházban született, megnősült Szombathelyre, ott élt sokáig, most éppen esetleg Jákon él, és ő 60 éves és férfiember. És elgondoltam azt, hogy ő az, akinek a magánnyugdíjpénztárát ellopták, ő az, akit a szolgálati nyugdíjától megfosztottak, ő az, akinek a feleségétől elvették a több generáción át működtetett trafikot, mert nem volt haverja a politikában, ő az, akit a devizahitel miatt  amivel egyszerűen csak egy szobával bővítette a házát  önök betaszítottak a szakadékba, és esetleg az ő édesapja halt meg kórházi fertőzésben az elmúlt időszakban, és önök azt mondják ennek az embernek, hogy de most kapsz valami csodát ezek után a tragédiák után, amiket az elmúlt tíz évben meg tetszett érni, odamehet, és bejegyeztetheti a származási helyét.

Önöknek ezek szerint a mi társadalmunknak, akik iszonyatos mennyiségű nehézséget szenvedtek el akár az elmúlt 10 évben, akár az elmúlt 30 évben, pedig azt mondták nekik, hogy itt nyugati életminőség lesz, nem 30 év után, önök már 10-15 év után ezt ígérték, és most ezt a javaslatot úgy adják elő, mint az évszázad javaslatát! (Nacsa Lőrinc: Nem!) Tudják, ezt hogyan kellett volna előadni, ha már 29 év után végre benyújtották? Úgy kellett volna előadni, hogy ez eddig hiányzott, szeretnénk ezt pótolni, és ennyi. Nem ilyen szent szövegeket előadni: szülőföld meg nemzet, meg oda tartozunk, meg a falu!

(11.10)

Az embereket önök elzavarták a faluról! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Azt tudom csak mondani önöknek, hogy a választókerületben négy év alatt még a kocsmák fele is bezárt, tehát már az sincs, és amikor egy településen már kocsma sincs, az azt jelenti, hogy ott már semmi nincs. (Zaj.) Az a baj, hogy önök csak olyan kistelepüléseken járnak, ahova a kormánnyal vagy Orbán Viktorral való jó viszonyuk alapján betonba épített közpénzeket tudtak odavinni, önök csak olyan helyen járnak, de nem járnak olyan helyeken, ahol nincs ilyen politikus, ahonnan nem származik ilyen politikus, és az országban több mint 3 ezer ilyen település van.

Tehát én egyet kérek önöktől: egy kicsit nagyobb szerénységet! És ne tegyék meg azt, hogy ebben a Házban egy ilyen javaslatot úgy adnak elő, mint a társadalom számára egyetlen  egyetlen!  hiányzó jóléti intézkedést, mert önök az elmúlt tíz évben nem úgy tevékenykedtek, hogy ezt kivívták volna, hogy ezt valaki is elhiszi önöknek. És azt megint megjegyzem, most a jogalkotás folyamatára rátérve, hogy egyelőre Orbán Balázs úr, aki a kormányt képviseli, és aki nem benyújtója, kicsit minőségibb előadást tett, mint azok, akik ezt benyújtották. Egyik nap mondtam Tasó képviselőtársamnak, hogy biztos nem ezzel kelt fel egyik reggel, hogy ezt a javaslatot akarja benyújtani, és azt mondta nekem, hogy eddig küzdeni kellett a szocialisták által lerombolt országért. De tíz éven át?!

Azt tetszettek mondani, csak úgy visszautalnék, önök azt mondták, hogy önök már a kormányzásuk második-harmadik évében elzavarták az IMF-et. Azóta eltelt hét év, és egyébként körülbelül 40 ezer oldalnyi jogszabályt nyújtottak be ez alatt az elmúlt tíz év alatt. Nem létezik, hogy nem fért bele! Sajnos önök eljátszották azt, hogy elhiggye bárki is az ellenzéki oldalon, hogy egy ilyen javaslatot szimplán jóérzésből, szimplán valaminek a pótlására nyújtottak be. Azt gondolom, hogy önök most sem mondják el az igazat. Miután a „Magyar falu” program feltételrendszerében egyetlenegy mondat nincs, ami kötődik a polgárok származási helyének a személyi igazolványba való bevezetésére, tehát egyetlenegy feltételrendszer nincs, ezért fogták, összekötötték a „Magyar falu” programot ezzel a kérdéssel, és majd az összes Facebook-oldaluk összes hirdetése arról szól, hogy mi annyira megértettük a társadalom hiányzó problémáját, hogy most ezzel a javaslattal pótoljuk.

Tudják, mivel tudnák pótolni? Végre a devizahitelezés kérdését annak tisztességes módja alapján hajtsák végre! Mutassák meg, hol van az ellopott magánnyugdíjpénztárak egyéni számlája! Legyenek szívesek mindazokat kárpótolni, akik például a trafikjaikat elvesztették! Legyenek szívesek a létminimumra felemelni a nyugdíjak összegét, mert az mégiscsak borzalmas, hogy valakiknek az idős éveiket éhkoppon kell megélniük, 40-45-50 év munka után! Legyenek szívesek felszámolni a kórházi fertőzéseket! Legyenek szívesek egy tisztességes oktatási rendszert csinálni! Legyenek szívesek megvédeni az országunkat és nem félelmet kelteni!

És miután már mindezt megcsinálták, akkor még nyugodtan elő is jöhetnek ezzel az ájtatos stílussal, amivel ezt a javaslatot előhozták. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nacsa Lőrinc képviselő úr a KDNP vezérszónoka. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kicsit békésebb felszólalásra készültem itt a témával kapcsolatban, azt hittem, hogy csak Arató Gergelyre kell majd reagálnom egy kicsit élesebben, nem gondoltam volna, hogy Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő asszony Arató Gergelyt is majd le fogja győzni demagógiából és egy egyébként alapvetően jó ügyből való kihátrálásból. Én azt gondolom, hogy vissza kell utasítanunk nekünk mindannyiunknak azt, hogy itt hátsó célra használnánk bármilyen törvényjavaslatot, főleg ezt. Azt a vádat is vissza kell hogy utasítsuk, hogy itt valami olyan törvényjavaslat készül, amit  nem tudom, milyen összeesküvés-elméletet mondott itt a képviselő asszony  valami másra kell majd használni. És azt is visszautasítom, hogy azon kér számon bennünket, hogy miért csak most kerül ez ide, vagy miért most foglalkozunk ezzel. Ahogy Tasó László képviselőtársam is elmondta, ő már egyébként ezt javasolta korábban, tehát nem ma reggel kelt föl Tasó László, és jutott eszébe, hanem mondjuk, 15 éve kelt föl, és jutott eszébe ez. (Dr. Varga-Damm Andrea: Akkor miért nem csináltátok meg?) Képviselő asszony, örüljön, hogy eljutottunk idáig, hogy itt van ez a törvény, és alkalmas arra a mostani tavaszi ülésszak, hogy ezt az egy törvényt is megtárgyaljuk a többi fontos törvény mellett. És azt se mondtuk, hogy ez minden idők legfontosabb törvénye, azt se mondtuk, hogy ez az évszázad jogszabálya, amit most be szeretnénk ide nyújtani, és ez a non plus ultra, és a legfontosabb törvényjavaslat ebben a törvényalkotási ciklusban ez lesz.

Azt mondtuk, hogy ez egy fontos, ámde szimbolikus javaslat, amelyet szeretnénk átvinni azért, mert mi fontosnak tartjuk az identitást meg a közösséget  önök most már nem. (Dr. Varga-Damm Andrea: Honnan vesz ilyet?!) Látjuk, hogy az önök vidékpolitikája az uszoda magáncélra való lefoglalása Ózdon, körülbelül ebben valósul meg az önök vidékpolitikája. Engedtessék meg, hogy nekünk nem ebben valósul meg a vidékpolitikánk! (Nunkovics Tibor: Gyomaendrőd!)

Azt lehet tudni, hogy a nemzeti kormány 2010 óta elkötelezett amellett, hogy a magyar falvakban és a kistelepüléseken élők életminőségét javítsa, és ehhez  a beruházásokon, a betonon, a felújításokon, az infrastrukturális fejlesztések mellett vagy az életminőséget javító fejlesztések mellett  a közösség és az identitás erősítése nagyban járul hozzá. Mi ezt fontosnak tartjuk a mostani globális világban. A mostani urbanizált világban fontosnak tartjuk azt, hogy a kistelepülésen élők identitása, közössége, a megtartóerő jelen legyen az életükben. Ezt fontosnak tartjuk. Megértem, hogy önnek ez már nem fontos, vagy meg kell felelni itt az ön mellett ülő képviselőtársainak valamennyi felszólalásában, de engedtessék meg nekünk, hogy mi ezt fontosnak tartsuk, hogy egy közösség kifejezhesse az identitását.

Én a saját édesanyám példáját szeretném elmondani, aki a papírja szerint Salgótarjánban született, bár élete első 15 évében csak azt a három napot töltötte Salgótarjánban, ami a kórházban születése és a kórházi gyermekágyi időszakban volt. Ennyit töltött Salgótarjánban, egyébként egy Ipoly-menti kis faluból származik, ott született és ott nőtt föl, de a papírjaiban egész életében Salgótarjánnak kellett szerepelnie, amihez semmi köze nem volt, és mondom, élete első 15 évében ott se járt a születésén kívül, mert az identitása, a közössége, a szülei, a családja, a testvérei nem oda kötötték. Ezért ez egy ártatlan javaslat, sőt még erősíti is azt a közösségi identitást, amiért egykor önök még harcosan kiálltak  mára ez sajnos kikopott. Nem tudjuk, hogy ez Jakab Péternek köszönhető, vagy kinek, Gyurcsány Ferencnek köszönhető, de ez kikopott önökből. (Szilágyi György: Neked köszönhető!  Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Önök most azokkal fognak össze, akik a magyar vidéket hagyták lepusztulni, akik egyébként a magyar vidéket megtámadták, hiszen a rablóprivatizációt folytató Gyurcsány Ferenc és kedves elvbarátai brutális mértékű megszorításokkal, adóemelésekkel, önkormányzatok eladósodásával tették tönkre a vidék Magyarországát. A kistelepüléseken iskolákat zártak be, háziorvosi rendelőket zártak be, és üldözték el a falvakból az orvosokat meg a pedagógusokat. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ti meg nem tudtátok visszahozni őket!)

500 kilométernyi vasútvonalat szüntettek meg 2007-ben (Arató Gergely: Ti meg nem nyitottatok újat!), és 2009-ben már 800 kilométer volt ez a vasútvonal. (Zaj az ellenzéki padsorokban.) Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Apró-villa ablakából nem látszottak a falvak, ez a helyzet. Sajnos ez a helyzet. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.  Zaj.  Az elnök csenget.)

2010 után ez megfordult, és az előterjesztő képviseletében Gyopáros Alpár képviselőtársam szerényen nem szólt a „Magyar falu” programról. Én azt gondolom, hogy az elmúlt 30-100 év legfontosabb, a vidéken élők életminőségét javító programjáról van szó, a közösség erősítéséről, az életminőség javításáról, infrastrukturális fejlesztésekről; azért, mert mi azt gondoljuk, hogy olyan életformát kell teremteni, és olyan Magyarországot kell létrehozni, ahol a falvakban és kistelepülésen élés ne jelentsen alacsonyabb életminőséget, vagy ne jelentsen hátrányokat a kisvárosi vagy nagyvárosi létformával szemben. Ezért is célunk, hogy megállítsuk a népességcsökkenést, és hozzájussanak a falusi emberek mindazon szolgáltatásokhoz, amelyekhez hozzájutnak városi társaik, a többi állampolgár.

A törvényjavaslatról képviselőtársaim hosszabban beszéltek, de nekem tényleg megdöbbentő az, hogy ennél a törvényjavaslatnál, ami, azt gondolom, hogy identitáserősítő, szimbolikus, és egyébként messze nem a legfontosabb törvényjavaslat ebben a törvényalkotási ciklusban, de mégis van jelentősége, azt pont a Jobbik részéről éri olyan nemtelen támadás, amely, azt gondolom, méltatlan ehhez a törvényjavaslathoz is. Miért fáj a képviselő asszonynak az, ha valaki, egy faluból származó ember rá tudja írni és egész életében a személyi igazolványán tudja azt tükrözni, hogy ő igazából hova tartozik? (Dr. Varga-Damm Andrea: Önnek szövegértési problémája van. Ilyet nem mondott senki!  Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.)

Nem azt tudja tükrözni, hogy melyik irányítószámra és városba volt bejegyezve a szülőszoba vagy a kórház, vagy a szülészet hol volt cím szerint, a Petőfi Sándor utcában, hanem azt tudja bejegyezni a személyi igazolványába, hogy ő a szívében, a közösségében hova tartozik. Miért fáj ez önnek annyira? Miért támad egyszer azért bennünket, hogy miért csak most hoztuk ide, aztán azzal, hogy egyáltalán miért hoztuk ide, nem is olyan fontos? Szerintem nem erre kellene fókuszálnia!

(11.20)

Képviselő Asszony! Többet beszéltünk már Gyopáros Alpár képviselőtársammal is erről az ügyről már korábban is, még a benyújtás előtt. Az elmúlt időszakban több alkalommal helyi, vidéki, faluból származó fiatalok mondták azt, hogy nekik ez az ötlet tetszik. Több alkalommal egyeztettünk úgy, hogy ő is ott volt (Dr. Varga-Damm Andrea: Miért csak most?), sok alkalommal megszerveztük az Itthon, Fiatalon, Szülőföldön Akadémiát az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetséggel is, legutoljára januárban Gyopáros Alpár kormánybiztos úr is jelen volt egy ilyen találkozón, ahol a fiatalok ezt az ötletet szívesen vették, ahol azt mondták, hogy ez nekik számít. És nem azt mondták, hogy ez oldja meg az életük minden problémáját, nem azt mondták, hogy ez fogja megoldani számukra a munkavállalás kérdését vagy a vállalkozás kérdését, az itthon boldogulás kérdését, hanem azt mondták, hogy ez egy pici lépés, ami hozzájárul a közösségük, az identitásuk erősítéséhez. Ez az életet kicsit teljesebbé teszi. Nem megoldja, nem ettől lesz valakinek vállalkozása, nem ettől tud boldogulni majd a munka világában, vagy versenyképes nyelvtudást, szaktudást szerezni, ezeket a kérdéseket nem ez oldja meg, ott a kormány más intézkedéseit ajánlom a képviselő asszony figyelmébe. Ez a kérdés egy identitáserősítő, közösségerősítő kérdést old meg.

Azt gondolom, hogy méltán alkalmas arra ez a törvényjavaslat, hogy mindenki tudja támogatni, hiszen nem fáj senkinek, viszont jó sok mindenkinek, és ha jó sok mindenkinek, akkor miért szeretne például a Jobbik is keresztbe feküdni egy olyan törvényjavaslatnak?(Dr. Varga-Damm Andrea: Az első mondatom az volt, hogy megszavazzuk!) Mi ezt erről az oldalról nem értjük (Balczó Zoltán: Megszavazzuk!), de mi továbbra is azt gondoljuk, hogy ha valaki meg tudja őrizni az identitását… (Dr. Varga-Damm Andrea: Az első mondatom az volt, hogy megszavazzuk!  Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne óbégass!  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Bármilyen furcsa, ez most nem a párbeszéd terepe. Értem a tisztelt képviselő asszonyt és képviselő urakat; Nacsa Lőrinc, egyetlen képviselő viseli ezt a nevet, ő beszélhet  a többi magában elképzeli, hogy mit gondol róla. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Parancsoljon!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Ha már a párbeszéd szóba került, ugye, az anarchista frakció be se jön egy ilyen törvényjavaslatnál, mert a nemzeti identitás számukra egy ilyen szitok…

ELNÖK: Képviselő úr, javaslom, hogy ön meg a törvényre koncentráljon, jó? (Derültség.) És akkor nagyobb lesz a béke.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Vissza is térek, elnök úr, csak elnök úr szava emlékeztetett egy itt ülő vagy most jelen nem lévő frakcióra. Tehát van egy olyan kérdés, ami a nemzeti identitással, a közösséghez való tartozással és a falusi létformával összefüggő törvényjavaslat, ráadásul alapvetően szimbolikus, és erre az ellenzéki pártok azt mondják, hogy ez nem jó. Főleg a Jobbik. Most az első felszólalást hallhattuk (Dr. Varga-Damm Andrea: Ilyet nem mondott senki!), hogy ez fölösleges, hogy nem ez oldja meg a vidéken élők problémáját  de nem mondtuk, hogy megoldja a vidéken élők problémáját. Azt mondtuk, hogy teszünk egy kis lépést egy fontos irányba.

Ha megnézi a képviselő asszony, és megnézik képviselőtársaim a „Magyar falu” program eddigi pályázatait, eddigi eredményeit, azt, hogy a jogosultak 90 százalék fölötti pályázatot nyújtottak be számait tekintve, azt, hogy milyen sok értelmes cél valósult meg a „Magyar falu” programban (Dr. Varga-Damm Andrea: Jó sok vadászház…), a rendelők, a civil szervezetek, az egyházi intézmények tekintetében, szolgáltatóközpontok tekintetében, utak tekintetében mennyi minden valósult meg az elmúlt időszakban, akkor láthatja azt, hogy pont minket nem vádolhat meg azzal, hogy a magyar vidék vagy a magyar falvak ellen lennénk.

És ebben a nagy csomagban, ahol nyilvánvalóan az életminőséget javító fejlesztések, az infrastrukturális fejlesztések sokkal nagyobb súlyt és értéket képviselnek, van egy pici szimbolikus lépés, amit képviselőtársaim benyújtottak. Én nem értem, hogy miért kell a nemzeti identitást, a közösség iránt érzett elkötelezettséget támadni, hozzá kell még szoknunk ehhez az új Jobbikhoz, de majdcsak sikerül.

Mi támogatjuk természetesen a javaslatot. Köszönöm szépen. (Dr. Varga-Damm Andrea: Lőrinc, tényleg nem értette meg, amiről beszéltem!  Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Varga László képviselő úr, az MSZP vezérszónoka a következő. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném azt leszögezni, hogy azt, hogy az előterjesztés vitája tulajdonképpen a magyar vidék hátrányos helyzetéről szóló vitanappá kezd alakulni, ezt a helyzetet elsősorban a jogszabály indokolása alapozta meg. Még egy dolgot tennék az asztalra, bár Nacsa Lőrinc megelőlegezte tulajdonképpen az én véleményemet is, mert általában véve az ellenzék elutasító magatartásáról beszélt; megmondom őszintén, hogy én Varga-Damm Andrea felszólalásában sem ezt fedeztem fel. Elmondta ő is, hogy támogatja az előterjesztést egyébként, csak nem tartja a legfontosabb problémák közül valónak. Hadd szögezzem le a felszólalásom elején, formabontó jelleggel, hogy támogatom az előterjesztést, tehát meg fogom szavazni, és egyébként erre fogom kérni a frakciótársaimat is.

Itt el is intézhetnénk ezt a dolgot egyébként, ha már az indokolásban, a bizottsági ülésen, az előterjesztői expozéban és a kormánypárti vezérszónokok felszólalásaiban nem azt láttuk volna, hogy tulajdonképpen egyfajta propagandaszöveggé alakult át az előterjesztés vitája. Önök „Magyar falu” programról beszéltek, a vidék jövőjéről beszéltek, hogy milyen zseniálisan és szenzációsan megerősítik itt a magyar vidéket, és az ellenzék képviselői meg természetesen erre reagálva mondják el a véleményüket. Egyébként az indokolás nagyon szorosan hozzátartozik egy-egy jogszabály értelmezéséhez, és ezért azt gondolom, hogy ezt meg is tehetik egy általános vitában, semmi problémát nem látok ebben.

A magyar falvakról beszéltek egyébként konkrétan a normaszöveg kapcsán, a magyar falvakban élők identitását erősítendő hozták be ezt a javaslatot, ezt mondták. Én azért még egy szempontot tennék az asztalra. Szerintem nem csak a magyar falvakról van itt szó. Azt gondolom, hogy nagyon sok olyan vidéki, már nagyvárost is érintő problémáról is szó van, ami arról szól, hogy az egészségügyi ellátás olyan, amilyen, és például nagyon sok helyben sikeres és elfogadott nőgyógyász költözött, mondjuk, Budapestre, ott folytat munkát, ott praktizál, és egyébként nagyon sokan vannak vidéken is, akik követik például egy-egy gyermekvállalás kapcsán a nőgyógyászukat, és számukra is fontos. Tehát én ismerek olyan embert, akinek fontos egy ilyen szituációban, hogy a megszületendő gyermekük a helyi identitását is tulajdonképpen erősíteni tudja egy-egy ilyen lépéssel. Tehát azt gondolom, hogy a származási hely feltüntetése egy helyes, szerencsés dolog. Valóban találkoztam ilyen problémával, de egyébként egyetértek, nincs a száz legnagyobb probléma között ez a kérdés, ami a magyar vidéket érinti. De természetesen én büszke vagyok miskolci származásomra, miskolci születésemre, és arra is egyébként, hogy a gyerekeim is miskolciak és miskolci származásúak. Tehát számomra is fontos ez az identitás.

De ha már politikai kommunikációs kérdésről beszélünk, akkor azért nézzük meg, hogy mi okozza azt, hogy egyáltalán szükség van erre. Az is okozza, hogy 409 tartósan betöltetlen háziorvosi körzet van, 239 tartósan betöltetlen fogorvosi körzet van. Az egészségügyi, kórházi ellátás színvonala között drasztikus különbségek vannak, és egyébként ezek a különbségek nőttek az elmúlt tíz évben a vidék és az ország középső területei között. Magyarán nagyon sok család költözik nagyobb városokba az ország nyugati részébe, illetve a középső területekre, a fővárosba úgy, hogy egyébként a származása, az identitása fenntartása érdekében azért tenne lépéseket. Vagy nagyon sokan vesznek igénybe a központi területeken egészségügyi szolgáltatásokat, és egyébként próbálnának boldogulni ott, ahol élnek. Tehát az egészségügy helyzete szerintem siralmas, és ha már a magyar vidékről beszélünk, ezt el kell mondani.

Nagyon sok helyen a magyar vidék eltartó erejét jelentő agrárium tekintetében már Ángyán József, egykori államtitkár úr szavai is olyanok, amik idekívánkoznak. Nyilván ő nagyon sokszor utalt arra, hogy a politikai összeköttetések mennyire fontosak abban a tekintetben, hogy földhöz jusson valaki vidéken. Tulajdonképpen egyfajta modern feudalizmus jött létre az elmúlt tíz évben, ez egyre nehezebb helyzetbe sodorta a kistelepülésen élő nincsteleneket.

De az Európai Unióban található régiókat is időről időre, háromévente összehasonlítják, és akkor szerintem ebből is lehet következtetéseket levonni. Egyébként a 2016-os adatok rendkívül sokkolóak voltak, és a ’19-esek is azt mutatják, hogy egyetlen Magyarországi régió sem éri el az uniós átlagot. Ha a legnehezebb sorban lévő régiókat felrajzolják egy térképre, akkor egészen döbbenetes, hogy négy magyar régió is található ezek között. Nincsen köztük szlovák régió, és csak egyetlen lengyel régió található a legrosszabb helyzetben lévő régiók között az Európai Unióban. A magyar régiók tulajdonképpen Bulgáriával és Romániával, az itt található régiókkal versenyeznek, ez szerintem elképesztő dolog. És ne mondják azt, hogy ebben nem történt az önök idejében nagyon komoly negatív elmozdulás. A 2016-os felmérésben először szerepelt az észak-magyarországi régió az egészségügy paraméterében az utolsó előtti helyen. Az utolsó előtti helyen!

(11.30)

Ez elégtelen bizonyítvány a kormányzásukról, én abszolút így értékelem. Meg kell nézni, hogy mit gondolnak erről az emberek vidéken, és milyen állapotban van a vidéki egészségügy. Tehát valóban nagyon nagy szükség van a magyar vidék fejlesztésére, azonban ehhez átgondolt fejlesztéspolitikára van szükség, és nem a források luxusberuházásokra való költésére vagy adott esetben lenyúlására, amiről sok hír is szólt az elmúlt időszakban.

A vasút tekintetében, igen, önök is nyilatkozták, hogy a vasúti közlekedést nagyon fontos megtartóerőnek tartják a vidék lakosságának tekintetében. Ehhez képest egyébként több komoly vonalon is látható járatritkítás, vagonszámcsökkentés, ami nyilvánvalóan nem a fejlődést jelenti ebben a tekintetben. A menetidők pedig egyre csak nőnek több vonalon Kelet-Magyarországon. Ez nem versenyképes, csakúgy, mint az önök által ígért nagy sebességű internetkapcsolatok vidéken, amiket a kisebb településeken nem nagyon éreznek az emberek. Ezzel valamit kéne kezdeni. Számtalan településről jeleztek számomra, hogy nagyon komoly gondok vannak, és ezt én is tapasztalom, bármerre járok Magyarországon.

Összefoglalva tehát, a javaslatot támogatni fogjuk. Ezt a javaslatot szimbolikusnak tartjuk, és egyébként olyannak, amely valóban a vidéki kistelepülési, de a vidéki nagyvárosi identitást is erősítő lehet olyan esetekben, amikor egy-egy gyermek, mondjuk, a fővárosban születik, mert a magyarországi egészségügy körülményei olyanok, hogy ezt így alakítják. Tehát támogatni fogjuk. Azonban azt gondolom, hogy lehet, hogy a Háznak szüksége volna az álláspontok egyeztetése érdekében egy, a magyar vidék általános helyzetéről szóló vitanapra, mert úgy látom, hogy nagyon máshogy ítéljük meg konkrétan a helyzetet Magyarországon.

Szerintem szakmailag is igazolható, hogy egyébként nagyon-nagyon rossz irányba, négy magyar régiónak különösen rossz irányba megy a helyzete, és ez nem maradhat így. Ennek kapcsán szükség volna konszenzusos fejlesztéspolitikára, ami az elmúlt tíz évben nem volt meg. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr a DK vezérszónoka. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végre teljes összhangban vagyok Nacsa képviselő úrral, mert én is arra számítottam, hogy ma délelőtt itt egy higgadt szakmai vitát fogunk tudni folytatni, ámde jött Tasó képviselő úr, aki úgy történelmi, mint belpolitikai kontextusba helyezte ezt a kérdést, és megtalálta ebben az ügyben is az alkalmat arra, hogy hogyan lehet gyurcsányozni, hogyan lehet hazudozni a jelenlegi ellenzékről, hogyan lehet tízévezni. Képviselő úr, nem tudom, hogy ez hogyan visz közelebb ahhoz, hogy szükséges egyetértés és közös munka legyen itt a magyar vidék érdekében, de én persze örülök, hogy ön részt vesz ebben a vitában, mert addig sem közpénzt talicskázik ki a haverjainak, rokonainak és üzletfeleinek, mint általában szokta. (Dr. Lukács László György: A parlamentben erről nem lehet beszélni!)Na most, ami a törvényjavaslatot illeti, arról azt szeretném elmondani önöknek, hogy néhány megjegyzést szeretnék csak hozzátenni a konkrét törvényjavaslathoz. Talán ezek közül a legfontosabb az, hogy nem nagyon érthető, hogy ha ez egy kormányzati program, amely a kormány teljes támogatását élvezi, akkor miért nem kormányjavaslatként jön ide a parlament elé. Én persze értem, hogy így a képviselő urak neve megörökítődik az utókornak, és ez egy fontos cél, de hát azért lássuk be, hogy ha a kormány nyújtotta volna be, akkor mégiscsak lett volna némi egyeztetés róla, és például választ kaphattunk volna egy kormány-előterjesztésből olyan földhözragadt, egyszerű kérdésekre is, hogy az amúgy túlterhelt okmányirodáknak mekkora többletterhet jelent ez az újabb feladat. Nem hiszem, hogy sokat egyébként, és őszintén szólva, osztom képviselőtársaimnak azt a véleményét, hogy honfitársaink egy részének ez egy fontos ügy lehet, olyan ügy, amely a saját identitásuk szempontjából lényeges.

Nem attól lesz persze valakinek kötődése egy településhez, vagy nem attól lesz identitása, hogy mi szerepel a személyi igazolványában, de én elhiszem, magam is találkoztam ilyen típusú felvetéssel, hogy van, aki számára ez egy fontos kérdés. Ha egy viszonylag egyszerű törvényi változtatással jobbá, könnyebbé tehetjük honfitársaink, a magyar polgárok életét, akkor miért ne tegyük meg?

Tehát mi is támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot. Hozzáteszem csak azoknak a képviselőtársaimnak a kedvéért, akik úgy emlékeznek, hogy 2010-ben kezdődött az élet Magyarországon, hogy a korábbi törvények, többek közt a 2010-ben elfogadott, a Gyurcsány-kormány által benyújtott anyakönyvi törvény is tartalmazta a származási hely rögzítésének a lehetőségét, de most az, hogy bekerülhet a személyi igazolványba is, még egyszer mondom, mi is úgy érzékeljük, hogy ez különösebben nagy terhet nem jelent, és egyébként pedig vannak olyan honfitársaink, akiknek ez fontos, hogy így is rögzítve legyen, miért ne kerüljön ez be a törvénybe. Mi is ezt támogatni fogjuk.

Ami a „Magyar falu” programot illeti, merthogy mégiscsak valóban kialakult erről is egy vita, nagyon csendben és nagyon halkan hadd jegyezzem meg azt, hogy én nem állítom azt  és ebben mérsékeltebb vagyok, mint Varga képviselő úr , hogy a magyar vidék lemaradása csak ennek a kormánynak köszönhető, itt hosszú, gyakran évszázados adósságok vannak. Szerintem az közös, fontos feladatunk, hogy eszközöket találjunk arra, hogy a magyar vidéknek…  és ugye, mindig magyar vidékről beszélünk, azért legyünk őszinték, itt is nagyon nagy különbségek vannak tájegységek és tájegységek, és települések és települések között is. De sok olyan része van az országnak, ahol valóban szükség van az állami beavatkozásra. Ha valahol van dolga az államnak, a fejlesztési feladat pontosan az, hogy egyébként segítsen ezeknek a településeknek, térségeknek. Ebben nincs köztünk vita, én azt gondolom, hogy ez lényeges.

Azt is el kell mondanom, mert tudom, és nem akarom megbántani képviselőtársaimat, mert nyilván ők arra büszkék, amit csinálnak, és azt hozzák ide a parlament elé, amire ők büszkék lehetnek, és egyébként a „Magyar falu” programban vannak olyan elemek, amelyek kétségkívül pozitívak, de azért ne tegyenek úgy, mintha 2010-ben kezdődött volna a történelem.

Az új „Magyar falu” program az „Új Magyarország” programnak, a 2007-2013 között létező uniós fejlesztési programnak a része volt. Ennek keretében 4000-5000 milliárd forintnyi uniós forrást költött el (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na!) egyébként a két kormány vagy három kormány, a Gyurcsány-, a Bajnai és az Orbán-kormány uniós forrásból, a „pfuj-pfuj, Európai Unió”  mármint önök szerint „pfuj-pfuj, Európai Unió”  támogatásainak terhére olyan dolgokra, a mezőgazdaság támogatására, integrált közösségi szolgáltató terekre, óvodai nevelésre, járóbeteg-szakellátásra, útfelújításra és így tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülök, hogyha önök ezt folytatják, örülök, hogyha vannak ebben új ötleteik, csak azt kérem, hogy miközben el vannak ájulva a saját nagyszerűségüktől, és miközben ilyen kicsi, fontos, szimbolikus lépéseket tesznek, közben azért foglalkozzanak már a magyar vidék valódi problémáival is. Foglalkozzanak azzal, hogy egy sor helyen nincsen körzeti orvos! Foglalkozzanak azzal, hogy az iskolák jó részében nincsen szaktanár! Foglalkozzanak azzal, hogy rossz minőségű utakon lehet megközelíteni a legtöbb magyar települést! Foglalkozzanak azzal, hogy nem elérhető ma a magyar falvak jó részében az a digitális infrastruktúra, amely alapvető feltétele ma már az eredményes vállalkozásnak és a gazdaság fejlődésének! Én azt kérem, hogy ezzel is ugyanilyen lelkesedéssel foglalkozzanak, hagyják a bánatban ezeket a felesleges politikai felhangokat, azzal nem itt és nem ilyen ügyben kell előjönni! Foglalkozzunk a szakmai ügyekkel!

Én nagyon támogatom Varga László képviselő úrnak azt a javaslatát, hogy folytassunk akár itt a parlamentben erről is vitát, mert hátha eljutunk oda, hogy azokat a dolgokat is megtaláljuk ebben az ügyben, amelyek összekötnek minket, és nem csak azokat, amik szétválasztanak. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most az LMP vezérszónoka, Keresztes László Lóránt képviselő úr, frakcióvezető következik. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! No, hát én azt gondolom, hogy egy rendkívül fontos, mondhatni, hiánypótló vita indult el az Országgyűlésben a magyar vidék helyzetéről, és én ilyen módon is szeretnék hozzájárulni ehhez a vitához. Én komolyan veszem az előttem szólókat, igyekszem ezekre reagálni és kihasználni azt a történelmi helyzetet, hogy rendkívül fontos, a magyar vidékpolitika szempontjából rendkívül fontos szereplők vannak jelen. Itt van a Miniszterelnökség képviseletében Orbán Balázs államtitkár úr, itt van Gyopáros Alpár képviselő úr, akiről tudjuk, hogy miniszteri biztos a „Magyar falu”, a „Modern falvak” program keretében  ritkán tudunk személyesen beszélni ezekről a kérdésekről, holott nagyon közel áll a szívemhez a vidékpolitika , illetve itt van Tasó László egykori államtitkár úr is, aki egy igen érdekes, ízes kijelentést tett, hogy nagyarcúnak nevezte Arató képviselő urat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miért, nem igaz?), és erőteljesen bírálta a korábbi balliberális kormányokat. Azt gondolom, hogy ez utóbbival nagyon egyetértek. Tehát konkrétan: minden kritika a vidék helyzetével kapcsolatban jogos, ami a 2010 előtti balliberális kormányokra vonatkoztatható, csak, államtitkár úr, egykori államtitkár úr, azért nézzük meg a 2010 óta eltelt időszakot. Önnek mint közlekedési miniszter, kifejezetten olyan felelőssége van a magyar vidék pusztításában, a magyar vidék rombolásában, mint Kóka Jánosnak. Én azt hiszem, hogy ez a felelősség összemérhető.

(11.40)

Nos, én magam is szeretném leszögezni, és technikai bejelentésként szeretném megtenni, hogy az LMP frakciója ezt pozitív javaslatnak tartja, és természetesen támogatni fogja.

Én most Nacsa képviselő úrra nézek itt. Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak érdekes módon válaszolt Nacsa képviselő úr. Önnek címezve szeretném jelezni, hogy az LMP frakciója támogatja ezt a javaslatot. (Nacsa Lőrinc feltartja a jobb hüvelykujját.) Köszönöm szépen a visszajelzést. Én ezt szerettem volna kérdezni, hogy amikor érti az információt, akkor jelezze, és köszönöm szépen, a jelzés megtörtént. Tehát akkor ilyen módon nem kell rabolni az Országgyűlés idejét.

Nos, a saját elköteleződésem a vidéki térségek felé igen személyes, és egyébként pozitívnak tartom, hogy Tasó képviselő úr ezzel kapcsolatban nem szentimentális, inkább egy kicsit szimbolikus volt, ahogy elmondta a saját kötődését is. Én is utalok rá. Én magam egyébként harmadik generációs pécsi vagyok, ennek ellenére Kaposváron születtem, pontosan hasonló helyzet miatt. Nagyon boldog leszek, ha ezt fel tudom tüntetni az irataimban, hogy pécsi a származásom. Egyébként nagyon-nagyon régi pécsi család, de hozzáteszem, hogy háromgenerációs pécsi család, azelőtt pedig egy Pécstől tizen-egynéhány kilométerre lévő, Bicsérd nevű kitelepülésről származott a családom. Különböző történelmi dokumentumoknak hála, egészen az 1500-as évekig le tudom vezetni a családfát, és számomra is rendkívül fontos, hogy a mai pécsi házunk teraszáról látom ennek a kistelepülésnek a templomtornyát. Tehát rendkívül fontos, és értem azt, amit mondott egyébként Tasó képviselő úr.

De baranyai, pécsi képviselőként én is olyan régióból jöttem, ahogy Varga képviselő úr utalt rá, ami az Unió 20 legszegényebb térsége között van, és ez töretlenül így van Magyarország európai uniós csatlakozása óta. Olyan megyét képviselek, Baranya megyét, ami az egy főre jutó ipari teljesítmény tekintetében országosan már az utolsó lett, tehát mondhatjuk, hogy válságtérségről beszélünk. Akkor is, ha ez egy kis területű megye, relatíve kis területű megye, a fővárosa ennek a megyének, a megyeszékhelye, Pécs a Dunántúl legnagyobb városa, de már egyébként is érzékelhetőek a válságjelenségek. Ezzel együtt is, hogy itt van a Dunántúl legnagyobb városa, Baranya megye a leginkább elaprózott településrendszerű megyénk. Itt a legkisebb a települések átlaglélekszáma. Baranya megye kis területű megye, de 301 településből áll.

Nagyon-nagyon fontosnak tartom egyébként azokat a gondolatokat is, amiket Tasó államtitkár úr említett, a kiegyensúlyozott területi fejlődés tekintetében. Én magam kutatóként és nemcsak mint vidéken élő felelős képviselő, de kutatóként is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és nagyon egyetértek azzal, hogy a településrendszer csak egy rendszerként értelmezhető. Történelmi, természeti adottságokból s a többi, kialakult egy bizonyos településrendszer Magyarországon, és ez nem véletlen. Ilyen módon tudtak egyébként a települések kapcsolatba kerülni a természettel és a környezettel. És nem véletlen, hogy megfelelő adottságokkal, mondjuk, aprófalvas vagy éppen nagyfalvas, vagy tanyás településrendszer alakult ki. Nyilván ennek voltak történelmi vonatkozásai is.

De rendkívül fontos az, hogy ha felelősen tekintünk a magyar jövő elé, és fenntartható jövőt szeretnénk biztosítani, akkor nem érhetjük be kevesebbel, mint hogy a teljes településrendszer újra egy rendszerként tudjon működni, mert sajnos ez ma nem létezik. Tehát a kistelepülések nagyon sok tekintetben és az elmúlt évtizedek politikai felelősségéből kifolyólag is elvesztették a jövőjüket nagyon sok területen, főleg a periferikus térségekben. Elvesztették azt a szerepet, hogy az ott élők lakó- és munkahelyének az egysége, és ezt kell tudni megteremteni. Ezt önök sem tudták megteremteni az első öt vagy az elmúlt tíz évben, sőt nem is ilyen irányú politikát folytattak.

Teljesen egyértelműen megvolt és megvan a szerepe a középvárosoknak, a nagyvárosoknak, a fővárosnak. Egyértelmű, hogy egy tragikus folt a 100 évvel ezelőtti trianoni döntés. Ezeket az alapvető természetes vonzáskörzeteket, határokat, rendszereket szabdalta szét, és a legtöbb nagyon fontos regionális központunkat elveszítettük. Ez óriási csapás volt egyébként a magyar területi fejlődésre is.

No, de akkor ígértem, hogy konstruktív módon fogok hozzáállni ehhez a vitához, ha a magyar vidék helyzetéről beszélünk. Ha 2010-et tekintjük  és Gyopáros Alpár képviselő úrra is nézek, államtitkár úrra, illetve a Miniszterelnökség képviseletében Orbán Balázs államtitkár úrra , gondolom, önök pontosan tisztában vannak azzal, hogy 2010 óta, nem az átkos balliberális idő óta, hanem 2010 óta milyen borzalmas demográfiai adatokat láthatunk a magyar vidék helyzetéről, hogy milyen elvándorlás, milyen tragikus elvándorlás mutatkozik főleg a periferikus térségekben és leginkább az 500 fő alatti kistelepüléseket érintően.

Azt gondolom, hogy eredményekről beszélni egészen gyalázatos csúsztatás az önök részéről. Azt tapasztalom önökről, hogy önök legalább a zászlajukra tűzték a vidék népességmegtartó erejének megtartását, a vidék fejlesztését, de semmilyen módon nem tekinthető pozitívabbnak az önök politikai cselekvése, mint a megelőző időszak balliberális kormányaié.

Nézzük meg konkrétan, hogy az infrastruktúra tekintetében mi történt, és itt ismét csak nézhetek Tasó államtitkár úrra is, hogy milyen helyzetben van a vidék működése, a vidék jövője szempontjából alapvető közlekedési infrastruktúra! Tehát valóban teljesen igazak a kritikák, amelyek a Gyurcsány-időszakra vonatkoznak, de 2010 óta folyamatosan romlik a helyzet. Jelenleg 17 ezer kilométernyi alsóbbrendű út van a rossz és a nem megfelelő kategóriába sorolva. Tehát 17 ezer kilométernyi országos fenntartású, alsóbbrendű út várja az azonnali felújítást. Ezeknek körülbelül 50 százaléka már annyira rossz állapotban van, hogy felújítani sem lehet, hanem újra kell építeni.

És nagyon szeretném aláhúzni, képviselőtársaim, hogy itt ne nyúljanak vissza  ismétlem  az önöket megelőző időszakhoz, mert itt nem arról van szó, hogy nem tudtak, nem tudnak 10 év alatt ledolgozni egy szocialista örökséget vagy balliberális örökséget, mert rosszabb lett a helyzet az önök idejében. Csak 2013-18 között 1200 kilométerrel lett több a legrosszabb besorolású utak aránya, és mára ez az arány 68 százalék. Tehát az országos fenntartású alsóbbrendű utaknak 68 százaléka rossz, és nem megfelelő kategóriába van sorolva. Ehhez képest a „Modern falvak” program idei keretében 450 kilométernyi alsóbbrendű út felújítására van forrás. Tehát vessük össze az idei év 450 kilométernyi felújítását a 17 ezer kilométernyi, azonnali felújítási igénnyel!

Menjünk tovább! Ha konstruktív vitát szeretnénk, nem fogok beleférni az időkeretbe. Nézzük meg, hogy mi történt a közösségi közlekedés terén, egykori államtitkár úr! Hol maradt az a nagyon sokszor megígért közlekedési reform, ami alapvető fontosságú, hogy fennmaradhasson szintén a vidék jövője szempontjából rendkívül fontos közösségi közlekedési rendszer?

Önök beszéltek nemzeti buszgyártásról. Hol maradt a nemzeti buszgyártás? Azt látom, hogy egy vidéki városban 1 milliárd forintot adtak egy kínai buszösszeszerelő üzemnek. Ez volt önöknek a nemzeti buszgyártás, azóta semmilyen érdemi lépést nem tettek. Most ott tartunk, hogy hol így szervezik, hol úgy szervezik át a vidék szempontjából rendkívül fontos helyközi autóbusz-közlekedési szolgáltatást. Most éppen a Volánbusz tartja fenn 14-15 éves átlagéletkorú buszokkal.

Tudjuk azt, hogy sajnos uniós kötelezettség a piacnyitás e téren, és olyan feltételekkel kell most szembesülni a Volánbusznak, hogy 10 év feletti gépparkkal rendelkező cégek nem is indulhatnak majd el az európai tendereken. Mit tettek önök 10 év alatt? És mondom, lehet nagyon keményen és jogosan kritizálni a balliberális időszakot, de önök elvesztegettek a vidék szempontjából 10 nagyon fontos évet. És most is láthatunk újabb és újabb ígéreteket, de előrelépést konkrétan e tekintetben nem.

Az imént beszéltem az országos fenntartású alsóbbrendű utakról, hogy milyen botrányos és tragikus állapotban vannak. Sajnos, ilyen statisztikákkal nem rendelkezünk az önkormányzati utakról, de pontosan tudjuk, hogy ezek még rosszabb állapotban vannak, és azt is tudjuk, hogy főleg a kistelepüléseknek esélyük sincs, hogy ezeket a rendkívül fontos infrastrukturális beruházásokat saját erőből megvalósítsák.

Nem olyan régen, idén februárban történt egy tragédia Tószegen. Tudjuk azt, elég nagy hírverést kapott az ügy, hogy a rendkívül rossz minőségű, konkrétan sáros, átázott út miatt a mentők nem tudtak eljutni egy súlyos beteghez, és meghalt a beteg azért, mert 15 perc alatt egy terepjáróval tudtak odajutni a mentősök. És itt egy olyan településrészt ellátó útról van szó, ahol 60 ember él.

Nyilatkozta utána a település polgármestere, hogy esélytelen, egy ilyen kis településen esélytelen, hogy több tíz millió forintos útfejlesztést valósítsanak meg. Hol van az a felelős politika, ami ezekre a rendkívül súlyos, húsbavágó kérdésekre választ keresett volna a Fidesz-KDNP részéről az elmúlt 10 évben?!

Önök nem azt csinálták, hogy ezeket a problémákat megpróbálták volna orvosolni és megpróbálni megadni az önkormányzatoknak azokat a többletforrásokat, amik ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez kellenek, hanem folyamatosan nyirbálták az önkormányzati jogokat, és eljutottunk mára odáig, hogy egy kistelepülés esetében szimbolikusnak tekinthető egy önkormányzat működése, mert alig-alig, mondjuk, közmunka tekintetében meg ilyen-olyan fűkaszálás tekintetében van mozgásterük, de az, hogy egy rendkívül fontos és az ott élő emberek jövőjét alapvetően meghatározó fejlesztést megvalósítsanak, az teljesen esélytelen.

De hasonlóképpen beszélhetünk szintén az ivóvízellátás kérdéséről. Hiszen tudjuk azt, hogy önök egy nagyon komoly centralizációt hajtottak végre a vízügyi rendszerben, és az egykori 300-400 helyett most már csak 44 nagy vízszolgáltató cég működik, és a kistelepülések és az önkormányzati vízszolgáltató cégek is betömörültek. Ezek a kistelepülések most olyan helyzetben vannak, hogy az amúgy megint csak a csőd szélére, önök által a csőd szélére juttatott vízszolgáltató cégek felé hozzájárulást kell fizetni. Adott esetben egy pici, néhány száz fős település esetében több millió forintos hozzájárulást lehetetlen kitermelni.

Ilyen helyzetbe hozták a kistelepüléseket, és ismétlem, itt a legfontosabb közszolgáltatásról, az ivóvízellátásról van szó. Esélytelen szintén, hogy a közműollót egy kicsit beljebb lehessen zárni, hogy azon a rengeteg kistelepülésen, ahol a szennyvízelvezetés nincs megoldva, ott érdemi megoldások szülessenek.

Szintén egyre komolyabb problémát jelent az éghajlatváltozásból kifolyólag, hogy egyre gyakoribbak az úgynevezett villámárvizek, az olyan időjárási események, amelyek korábban, mondjuk, százévente egyszer fordultak elő.

(11.50)

És ehhez bizony szükség van például a vízhálózatnak, a vízelvezető árkoknak a karbantartására, felújítására, kiépítésére  ezekre sincs forrás. Egészen tragikus helyzeteket tud ez okozni, és senkinek ne legyen illúziója, hogy a következő időszakban ezek a problémák majd csökkennek, mert nem fognak. Tehát egyszerűen nincsenek felkészítve a kistelepülések arra, hogy szembenézzenek az egyre komolyabb kihívásokkal ilyen tekintetben is.

Szóba került már a trianoni döntés, szóba került már az is, hogy milyen módon tudnak ezek a kistelepülések fennmaradni, és mit tettek önök a kettős perifériák felszámolása tekintetében. A határ menti és az átjárhatatlan határ menti térségekben, mondhatjuk, hogy kettős perifériában vannak a kistelepülések. Egy konkrét példát hadd mondjak az én megyémből, hadd tegyek fel egy kérdést önöknek, esetleg Orbán Balázs államtitkár úrnak: évekkel ezelőtt egy kihelyezett baranyai kormányülésen elhangzott egy konkrét ígéret, hogy Barcs és Drávaszabolcs között, ez a legnagyobb átjárhatatlan határszakasz, új átjárót vagy határátkelőt létesítenek. Semmi nem valósult meg ebből.

A szimbolikus lépések mellett nyilván ez is egy rendkívül fontos lépés lehet, ha Trianonról, nemzeti identitásról beszélünk, hogy adjunk lehetőséget a trianoni határok átjárására; adjunk lehetőséget, hogy a jellemzően a határok által elválasztott két periferikus térség újra ki tudja alakítani azokat a gazdasági kapcsolatokat, ami megint csak ahhoz kell, hogy ezeknek a vidéki térségeknek érdemi jövője legyen.

És még egy kérdésem lenne a közbiztonság tekintetében. Mit tettek önök annak érdekében, hogy a kistelepüléseken, a vidéki térségekben az egyik legsúlyosabb problémát, a közbiztonság kérdését kezelni lehessen? Én nagyon bízom benne, hogy az itt hirtelenjében felsorolt, tényleg néhány kérdéssel kapcsolatban  visszafogtam magamat, tehát tényleg néhány kérdést tettem föl  Gyopáros Alpár miniszteri biztos úrtól, Tasó államtitkár úrtól, illetve Orbán Balázs államtitkár úrtól valamiféle érdemi válaszokat kapnak azok az emberek, akiket valóban foglalkoztat a vidék sorsa. Ne nekem válaszoljanak, én csak feltettem egy kérdést. Mondhatjuk úgy, hogy én csak egy szócső vagyok. Azoknak a magyar embereknek válaszoljanak, akik valóban vidéken élnek, valóban fontos nekik a vidék jövője, és azt várják, hogy egy olyan kormány, amelyik a zászlajára tűzte a vidéki térségek fejlesztését, elkezdjen cselekedni.

És ismétlem, hogy ezt a jogszabály-módosítást pozitívnak tartjuk, és az LMP frakciója meg fogja szavazni. Köszönöm szépen előre, ha ezt a hiánypótló vitát egy olyan irányba tudjuk folytatni, hogy ezekre a kérdésekre végre választ kaphatunk az illetékes döntéshozóktól. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Bencsik János képviselő urat illeti a szó, parancsoljon!

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, ebben a parázzsá váló vitában egyetérthetünk abban, hogy a vidék megmaradása mindannyiunknak a közös érdeke, és az előttünk fekvő törvényjavaslat egyébként erősíti a lokálpatriotizmust, a közösséghez való tartozásnak az élményét. Tehát én a magam részéről biztos, hogy támogatni fogom ezt a törvényjavaslatot. Ez egy szép, szimbolikus gesztus, de én is azt gondolom, ellenzéki képviselőtársaimhoz hasonlóan, hogy ha már itt van előttünk ez a törvényjavaslat, akkor beszéljünk valóban a vidéknek a valós problémáiról, beszéljünk az elsodort magyar falvaknak a kilátástalanságáról, mert sajnos van belőlük bőven.

Többen említették a bezárt vasútvonalakat. 2007-ben a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormány 478 kilométernyi vasutat zárt be. Erre fideszes képviselőtársaim biztos emlékeznek, hiszen akkor ellenzékből hangosan tiltakoztak ez ellen. Fónagy János államtitkár úr most nem tartózkodik a teremben, de ő például személyesen is demonstrációkat szervezett. A Fidesz-KDNP-kormány többek között a vidéken ezzel nyert, ennek a problémának a kampánytémává tételével nyerte meg a választást 2010-ben, tehát az emberek joggal várhatták el, hogy itt majd gyökeres változás lesz.

Ehhez képest azt kellett tapasztalnunk, hogy 2010 után ezeknek a bezárt szárnyvonalaknak a többségét nem nyitották meg, vagy amit megnyitottak, azt csak alibi menetrendekkel nyitották meg; amelyeket pedig működnek, azoknál pedig látjuk, hogy milyen az elővárosi, nagyvárosi vonatközlekedésnek a helyzete. Többórás késések, járatkimaradások vannak.

És aztán 2012-ben jött a feketeleves, amikor az Orbán-kormány még a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányokat is megszégyenítő módon túltett a járatbezárásokon. A korábbiakhoz képest mintegy 410 személyszállító vonat állt ekkor le, és noha papíron egyébként egyetlen szárnyvonalat sem zártak be, 54 vasútállomáson lépett életbe a menetrendszűkítés, és 15 mellékvonalon csak formálisan maradt meg a vasút. Ennyit a vidéknek a közlekedési helyzetéről.

De szóba került az is, hogy milyen az egészségügyi helyzet. Jelenleg, 2020. év eleji adat alapján, Magyarországon 1400 háziorvosi praxis nincs betöltve. És ha hozzávesszük azt, hogy az országban az egészségügyi ellátásban és a szociális ellátásban milyen állapotok vannak, akkor azt látjuk, hogy közel 10 ezer hely nincs betöltve, 10 ezer állás van betöltetlenül, és ezeknek a nagy részét egyébként pont az 5 ezer fő alatti községek és falvak szenvedik meg.

De a nyomor legfőbb oka nem ez, ez csak a következmény. A nyomor legfőbb oka az, hogy ebbe az országba az elmúlt másfél évtizedben több ezer milliárd forint érkezett, amit ezeknek a falvaknak a felzárkóztatására kellett volna fordítani, anélkül, hogy ennek bármilyen hatását látnánk. És most nem Felcsútra gondolunk, mert sajnos az egész ország nem lehet Felcsút, és amilyen fejlesztések Felcsúton megvalósulnak, azok sajnos az országban nem éreztették a hatásukat. Látjuk, hogy sok helyen megszépültek a főterek, de továbbra sincsen minőségi munkahely, továbbra is tömegével vándorolnak el a fiatalok, először a nagyvárosokba, később pedig külföldre, Nyugat-Európába. És azt látjuk, Keresztes képviselőtársam hivatkozott ezekre a statisztikákra, hogy elnéptelenednek, egész egyszerűen kiürülnek ezek a magyar falvak.

Ha pedig nincsen munkahely és nincsen kilátás a falvakban, akkor ez egyenes utat ad ahhoz, hogy Magyarországon is úgynevezett no-go zónák alakuljanak ki. Itt napirend előtt Szijjártó miniszter úr említette a párhuzamos társadalmakat és a no-go zónákat Nyugat-Európában. Nem kell sajnos Nyugat-Európáig mennünk ahhoz, hogy no-go zónákkal találkozzunk. Az az eset, az a nagyon szomorú eset, ami megtörtént Csenyétén, amikor a kiérkező mentők nem tudtak megérkezni, mert az életüket féltették, és ez sajnos emberiélet-veszteséghez is vezetett, sajnos azt mutatja, hogy igenis a közbiztonság terén olyan állapotok vannak ma Magyarországon, hogy ez egész egyszerűen elfogadhatatlan.

Önök két hét alatt ígértek rendet, ehhez képest egy évtized telt el, és a magyar falvak szomorú valósága nagyon sok helyen az országban az, hogy továbbra sincs az embereknek az élete biztonságban, és az anyagi javaik minimális biztonsága nem biztosított. De ha van munkahely a közelben, akkor nehéz eljutni is. Számtalan községben a buszjárat is csak mutatóban van. A tömegközlekedés nagyjából kimerül napi egy vagy két buszjárat indításában. Valóban fel kell tenni a kérdést, hogy segítie ez az elsodort magyar falvak megmaradását.

De tegyük fel, hogy van munkahely, tegyük fel, hogy van busz, vagy van vonatközlekedés, amellyel az ember be tud jutni a legközelebb lévő városba. Ennek az az ára, hogy be kell csatlakozni a NER vidéki urambátyámrendszerébe. Rengeteg történetet hallottunk vidéki polgármesterektől, akik elmondják, hogyha bizony nem tagozódnak be, akkor világossá teszik a Fidesz helyi hatalmasságai, hogyha nem ápolnak elég jó kapcsolatot ezekkel a fideszes kiskirályokkal, akkor bizony sok állami és uniós támogatásra ne nagyon számítsanak.

Azt is láttuk és látjuk, hogy vannak egyébként kísérletek a kormányzat részéről a magyar falvak helyzetének a javítására. Itt a „Magyar falu” programot említették többen, illetve a falusi CSOK-ot. A helyzet az, hogy dacára ennek, még mindig óriási a szakadék, amely elválasztja nem csak a nagyvárosokat, és nem csak Budapestet említem, hiszen nem lehet egy világvárost a magyar falvak helyzetével párhuzamba állítani, de mondjuk, ha egy 20-30 ezer fős kisvárost veszünk, és megnézzük, hogy a néhány ezer fős faluban milyen óriási szakadék tátong a bérek között, milyen óriási szakadék van az életszínvonalban, a szolgáltatásokban, a kultúrához való hozzáférésben, az infrastruktúrában, akkor azt látjuk, hogy ezek egész egyszerűen áthidalhatatlanok, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy az elmúlt években sajnos az elvándorlás, a falvak kiürülése nem csökkent, hanem sajnos tovább nőtt.

A falusi CSOK-nál maradva, itt szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, hogy az emberek többsége sajnos nem teheti meg azt, különösen a falun élő emberek nem tehetik meg azt, hogy új házat építsenek, vagy új lakást építsenek, ezért, mivelhogy egy egész életre nem szeretnék magukat eladósítani, nekik a valódi segítség az lenne, hogyha a már meglévő házukat tudnák felújítani.

Itt van egy nemzeti energiastratégiai program is. Sajnos, nemrég derült ki Tóth Bertalan képviselőtársam írásbeli kérdéséből, amire Aradszki András államtitkár válaszolt, hogy körülbelül másfél millió vidéki, jórészt falvakban lévő ház fog ebből kimaradni. Tudják önök is, ezek az úgynevezett Kádár-kockák, tehát a Kádár-korszakban megépült, mára elavult energiastruktúrájú házak, amelyek kapcsán a kormányzati szándék világossá tette, hogy ezeket a házakat nem fogják felújítani, nem férnek bele ebbe a programba, hiszen többe kerülne adott esetben a felújításuk vagy az energiahatékonyságuk növelése, mint amennyi ezeknek a házaknak az értéke.

(12.00)

De hát akkor joggal merül fel a kérdés, hogy ha valaki nem tud, nem szeretne vagy képtelen felvenni hitelt, hogy új lakásba költözzön, pénzt meg nem kap az államtól, hogy egyébként a meglévő lakását, házát korszerűsítse, akkor mégis mit csináljon. A kérdés költői.

Miközben soha nem látott mértékű uniós támogatás érkezett az országba, a szomorú valóság mégiscsak az, amire itt többen ellenzéki képviselőtársaim utaltak, hogy jelenleg a szomorú magyar valóság valóban az iszáki polgármesterhez, Mondok József polgármesterhez hasonló kiskirályok urizálása, uniós pénzből való kastélyfelújítgatása; ugye, ő volt az a képviselő, aki 35 millió forint uniós támogatásból felújított egy kastélyt, aztán kiderült, hogy saját maga költözött be a kastélyba, tehát mégiscsak ez a nagyon szomorú valóság.

S hogy mi lenne a megoldás? Azt gondolom, hogy a XXI. századi vidékfejlesztés fókuszában a szükséges infrastrukturális fejlesztések mellett igenis szükség lenne az itt élő emberek életkörülményeinek, életminőségének a javítására, és kiemelten fontos lenne, hogy az ezeknek a vidéki településeknek nyújtott támogatások valóban az ott élők igényeit szolgálják, valóban a helyi lakosok érdekét szolgálják, ne pedig a helyi Döbrögiknek és a mikszáthi urambátyámvilágnak a képviselőit.

Én erre szeretném kérni önöket, és ennek a munkának az elvégzéséhez ennek a szemléletnek az elfogadására kérem önöket. Ebben az ellenzék részéről, mint ahogy a pozitív, előremutató javaslatoknak, programoknak a támogatását eddig is mindig megadtuk, a jövőben is meg fogjuk adni. Minden mást pedig, ami ez ellen hat, kritika tárgyává fogjuk tenni, és fel fogunk szólalni ellene a jövőben is. Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek, szépen sorban, van jelentkező bőven. Tasó László képviselő úr, Fidesz, két percben!

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy a nagyhangú Arató képviselőnek lesz bátorsága majd kiállni a bíróságra, meggyőzi majd a képviselőtársakat, hogy adják ki a mentelmi jogát. (Arató Gergely: Tessék nyugodtan feljelenteni!) Úgyhogy most ez meg fog történni. (Arató Gergely közbeszól.) Egyébként nagyon szörnyű volt hallgatni, hogy a vidékről hogyan beszéltek. Én igazán nem gondoltam volna, hogy Varga-Damm Andrea is (Dr. Varga-Damm Andrea: Én a vidékiekről?) a vidékieket kocsmába járónak titulálja, és arról beszél, hogy azon morfondíroznak, hogy mikor zár be a második kocsma. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem erről beszéltem! Majd elmondom újra, miről beszéltem!) Megdöbbentő volt egyébként. Ettől függetlenül természetesen örömmel veszem, ha megnyilvánulnak. Az MSZP korábbi vezetőjének, Gyurcsány Ferencnek is tudjuk az országról való mondatát, nem akarom beidézni, milyen országnak nevezte Magyarországot egyébként, és emlékezzünk a mondatára, hogy el lehet innen menni, ez szintén Gyurcsány Ferenctől származik. Ez úgy mindenestül erre a blokkra rányomja a bélyeget, nem kell erről sokat beszélni.

Köszönöm szépen, nagyon megtisztelő, hogy ilyen súlyos embernek tart engem Keresztes László Lóránt képviselő úr, de már három éve nem vagyok államtitkár, ettől függetlenül, amikor az lehettem, akkor 2400 milliárd forint értékű beruházási csomag indult el  most hajtják végre egyébként ezeket nagy százalékában , és akkor indultak el az alsóbbrendű utak fejlesztési programjai is egymás után. Akkor az 5-6 számjegyű utakat is meg tudtuk újítani százmilliárd értékben egy évben. Úgyhogy azért van, amire büszkék lehetünk.

Természetszerűen sokkal több pénz kell ahhoz, hogy a magyar vidéket felzárkóztassuk. Amit én viszont kivettem a hozzászólásokból, hogy bár ők természetszerűen vitanapra formálják ezt a hozzászólást, mint ahogy én is próbáltam egy kicsit ennek előszelét adni, ettől függetlenül igazán nem értünk egyet a vidékfejlesztési politikában; ez nem baj, nincs ezzel probléma, de megbántani azokat, akik szeretik a szülőföldjüket, nem volt elegáns. (Dr. Varga-Damm Andrea: Senkit nem bántottunk meg! Hazugságokat beszél!) Remélem, majd a vidéki emberek díjazni fogják a voksuk alapján. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A Jobbik képviselője, Balczó Zoltán képviselő úr, két percben!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Nacsa Lőrinc képviselő úr megint bizonyságát adta annak, hogy ha a Jobbik felszólalására reagál, csak DK-zni tud, csak gyurcsányozni tud. Felszólalásomban semmi indulat nincs, csak szomorúság. Ön március 2-án az azonnali kérdések órájában hallhatta Z. Kárpát Dániel felszólalását. Arról beszélt, hogy javasolja a Jobbik a határőrség létrehozását az erőteljesebb határvédelem érdekében. Elmondta képviselő úr, hogy a Jobbik volt az, aki a honvédség határvédelemre való felhasználásához a kétharmados többséget adta. Elmondta, hogy mi adtuk a kétharmados többséget a jogi határzárhoz. Nos, mindezek után ön az azonnali kérdése viszonválaszában  gondolom, Orbán Viktor inspiráló jelenléte miatt  azt mondta: „Világosan látszik, hogy ha Gyurcsány Ferencen és helyettesén, Jakab Péteren múlna az ország biztonsága, akkor az emberek nem találkoznának biztonsággal, nem lenne határkerítés, nem lenne határvédelem, nem lenne jogi határzár  amihez szintén mi adtuk a kétharmadot -; akkor azt látnánk, hogy bevándorlók százezrei érnének el a magyar határra”, és így tovább. Csak zárójelben mondom, erről nem kell tudnia, nézze meg: 2015. december 2-án az Európai Parlamentben a magyarországi helyzet tárgyalásán a határ mellett egyetlen magyar képviselő állt ki: jómagam.

Miért vagyok szomorú? Azért vagyok szomorú, mert 9 éve vagyok képviselő, és azt kell látnom, hogy 9 év alatt a legaljasabb hazugságot egy kereszténydemokrata képviselőtől kellett hallanom ebben a teremben. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Varga Zoltán képviselő úr, Demokratikus Koalíció!

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, amikor Tasó László képviselő urat hallgattam, illetve magát az előterjesztést olvastam, úgy gondoltam először, hogy ez valóban egy gesztusértékű javaslat lesz, amit mindenki meg fog szavazni, hamar túl leszünk ezen a kérdésen, hiszen támogatandó az, ami ott le van írva. Aztán elképedve hallottam, hogy egy egyszerű, jóindulatú törvényjavaslatból is tudnak olyan mértékű gyűlöletpolitikát generálni, amitől az ember majdcsak hanyatt esik itt a padokban.Valójában az, amit hallottunk, köszönőviszonyban nincsen a valósággal, hiszen azt tudjuk nagyon jól, hogy a vidék, mindamellett, hogy elkiskirályosodik  Tasó volt polgármester úr nagyon jól tudja, hogy mire gondolok a saját pátriájában , azt is tudjuk, hogy elnéptelenedik. Én óvatosan fölhívnám mindenkinek a figyelmét  és még egyszer mondom, támogatni fogjuk mi is ezt a javaslatot, és zárójelesen megjegyezném, hogy ez nem is inkább a nemzeti identitást, mint a lokálpatriotizmust fogja erősíteni, de mégiscsak fölhívnám a javaslattevők figyelmét , hogy azért csak óvatosan menjenek le vidékre, és mondják el azoknak az embereknek, hogy ezentúl beírathatják azt a személyi igazolványukba, hogy Hencidán és Bagamérban születtek, miközben nincsen háziorvos, posta, nincs egy egyszerű bankautomata, akadozik a tömegközlekedés, lassan az üzletek és a piacok is teljesen elsorvadnak, és nincsenek munkahelyek. Óvatosan mondják el ezt Pista bácsinak majd lent Bagamérban, mert ott a kapa, kasza, és végig fogják kergetni őket a főúton. (Nacsa Lőrinc: Ne nézze már le a vidékieket!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Keresztes László Lóránt képviselő úr, LMP!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, Tasó képviselő úr 2014 és 2017 között volt a közlekedéspolitikáért felelős államtitkár, és azért gondolom, hogy fontos szerepe volt, hiszen ebben az időszakban nem volt már közlekedési miniszter; emlékeim szerint Fónagy János volt az utolsó közlekedési miniszter még az első Orbán-kormány idején. Hát ugye, van mire büszkének lenni, nem véletlenül mondtam, hogy komolyan veszem a vitát, és hiszek a statisztikai adatokban: 2018-ban az országos alsóbbrendű úthálózat 68 százaléka volt a legrosszabb két kategóriában, 2013-ban még csak 63 százaléka. Tehát mondhatjuk, hogy az ön államtitkársága alatt rengeteget romlott a helyzet, több mint ezer kilométerrel nőtt a rendkívül rossz állapotú utak aránya. De igazából ez ma nem visz előre, ha most visszafelé nézünk akár csak néhány éves távlatban. Én abban bízom, hogy akár, mondjuk, a regnáló államtitkár úr, Orbán Balázs esetleg ezzel kapcsolatban tud választ adni, hogy mik a kilátások, tehát honnét állnak majd rendelkezésre, honnét fogja tudni a kormány biztosítani azokat a forrásokat, hogy ezt a 17 ezer kilométernyi, a vidék jövője szempontjából rendkívül fontos utat fel tudják javítani olyan minőségben, hogy a legfontosabb közszolgáltatások a vidéken élő emberek, a falvakban élő emberek számára elérhetőek legyenek. Mert valóban nagyon fontos ez az intézkedési javaslat, és támogatni fogjuk, de ha nem tud elmenni a mentőautó, ha nem tud kiérni a katasztrófavédelem, ha nem tud eljutni a rendőrség ezekre a kistelepülésekre, ha az ott élők nem tudnak elmenni dolgozni, mert az autóbusz nem megy ki az adott településre, vagy olyan gyér a közlekedési ellátás, hogy nem alkalmas erre, akkor nem lesz jövője a kistelepüléseknek.

Én nagyon-nagyon szeretném, ha ezekről a kérdésekről tudnánk vitatkozni, illetve ha esetleg arra is valami választ kapnánk, hogy azt a hatalmas összeget, azt az 1500 és 3000 milliárd közé becsült összeget, ami az ivóvízellátás fenntartásához a következő 15 éves távlatban hiányzik, milyen módon fogja a kormány előteremteni.

(12.10)

Ilyen módon szerintem indokolt egyfajta vitanappá változtatni ezt a vitát. Nagyon örülök, hogy az indoklásban is szerepelt a „Modern falvak” program, és nagyon örülök, hogy képviselőtársaim is felhozták, mert így lehetőséget adtak, hogy az egyik legfontosabb sorskérdés kapcsán végre elindulhasson egy vita az Országgyűlésben. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Vigh László képviselő urat szívesen tájékoztatom, hogy azért nem kap szót, mert egy körben egy frakció csak egyszer szólalhat meg, majd a legközelebbi körben szívesen. Így aztán most Nacsa Lőrinc képviselő úr két percben, KDNP.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen Balczó képviselő úrnak, hogy engem idéz itt az Országgyűlésben, egy ilyen nagymúltú képviselőtől ez megtisztelő. De képviselő úr, az én szomorúságomat pedig az adja, hogy szerintem a magyar politikatörténet nem látott ekkora pálfordulást, mint amit az ön pártja csinál, és ön ezt végignézte (Felzúdulás és közbekiáltások a Jobbik soraiból: És ti? A Fideszt kérdezzétek meg!), sőt asszisztálta. Azt, hogy mi önökkel kapcsolatban, az önök kontextusában a DK-t emlegetjük, azt maguknak köszönhetik (Folyamatos közbeszólások a Jobbik soraiból.) és Jakab Péternek, aki hűségesküt tett egy lépcsőn Gyurcsány Ferenccel együtt (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Így van!), ezt önöknek köszönhetik.Elmondom az önök idézetét, amikor az egykori pártelnökük, Vona Gábor azt mondta: „A kerítés, az egy hatalmas bukás, nyilvánvalóvá vált, hogy alkalmatlan Magyarország megvédésére.” A másik idézet pedig: „Kvóták alapján fölmerült, hogy szétosztjuk a bevándorlókat, amíg ez, mondjuk, pár ezer emberről szól, addig azt mondom, hogy oké.” Ez a Jobbik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most visszatérünk a normál felszólalókhoz, Hajdu László képviselő úr, a DK képviselője. Parancsoljon!

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Polgármesteri tapasztalatom alapján kértem szót, én nem a vidékkel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megemlíteni, noha én is vidéken születtem. Tasó képviselőtársammal ültünk egy bizottságban sok éven keresztül és egy cipőben, hiszen polgármesterek voltunk. Egy tanyasi iskolából jövök; különben, ha egy megjegyzést a vidékkel kapcsolatban tehetek, akkor kíváncsi lennék, hogy egy mai tanyasi iskolában  bár ilyen már nincsen  végzett gyerek hogyan tudna érettségizni, technikumi végzettséget szerezni, főiskolai és egyetemi diplomát megszerezni ma ebben a falufejlesztési programban például. Nem tudna, tehát ott tartunk, hogy nem tudna. Az, hogy Budapesten lettem polgármester, ez is nehezen elképzelhető lenne ebben a mai világban.Visszatérve az előterjesztéshez, azt gondolom, hogy önálló képviselői előterjesztésként olyan dolog érkezett ide, amely fölvet egy csomó gyakorlati kérdést, és ezt szeretném megemlíteni és kérdésként fölvetni az előterjesztőknek. Az egyik az, hogy nyilván költsége van a bevezetésnek, ha nincs költsége, akkor jelzem, hogy hol látom, hogy ennek kell hogy legyen költsége. Az egyik az, hogy két törvényt módosítunk, az egyik törvény az a bizonyos lakcímnyilvántartásról szóló törvény, a másik pedig az anyakönyvi eljárásról szóló törvény.

Ezek komoly programok alapján, országos kiterjedésű programok alapján tudnak lekérdezni vagy tudnak dolgozni. Ennek az átprogramozását igényli az a javaslat, amelyet önök itt most beterjesztettek. Ez a javaslat a jelenleg működő programhoz  amely a kormányhivataloknál és az önkormányzatoknál, mert az egyik az önkormányzatoknál működik, az anyakönyvi program  hogyan illeszthető? Vélem azt felfedezni, hogy van egy programozó cég, akinek munkát kell adni, és végig az egész országban át kell programozni a jelenleg működő programot.

Hozzá kell tegyem, hogy az anyakönyv nem ilyen egyszerű. Aki gyakorló polgármester, az pontosan tudja, hogy mit jelent ez, amit önök javasoltak. Kötelező jellegű lesz ennek a bevezetése, spontán jellegű lesz, vagy csak simán bemondásra? Bejön az ügyfél, és azt mondja, hogy én itt születtem, és a kórházban be van írva, hogy Gyulán a kórházban születtem, de én egy másik faluban születtem, mondjuk, Vésztőn, és kérem ezt írják be? Ennek a leellenőrzése, hogy ez valóban így van, tehát ott nőtt föl; vagy mondjuk, aki például kettős állampolgár, és Erdélyből, Romániából beérkezik, vagy Vajdaságból, Szerbiából, annak az adatait hogyan fogják itt ellenőrizni? Ez a program kicsit gyanús nekem, hogy működőképese egyáltalán, amit önök javasolnak, a való életben.

Pillanatnyilag az anyakönyvi ellátás a kórházi adatokra épül. Jövő év, azt hiszem, január 1-jén lép az be, amikor már nem az ügyfél hozza a kórházból az igazolást az anyakönyvhöz, hanem automatikusan a kórházak jelentik az anyakönyvnek. Ez egy egyszerűsítésnek lett akkor szánva. Hogyan fog ez működni majd a jövőt illetően, amikor kell a kórházi helyet is megjelölni, azt a települést nyilván, és azt is, ami az identitást jelenti, azt a települést, ahol élte az életét, nem tudom, hogy hány éves kortól hány éves korig? Vagy ha gyerekkorában négy-öt településen élt, mondjuk, egy katonának vagy valamilyen állandóan mozgó munkahelyen lévő szülők gyereke, akkor melyik települést írja be identitásjelző településnek? Tehát olyan gyakorlati problémákat vet ez föl, amiről nem tudom elképzelni, hogy a gyakorlatban ez működik.

Tehát a születési hely megjelölése: én például úgy születtem egy településen, hogy azon a településen földes utak voltak, és el kellett menni a legközelebbi településre, ahol van köves út, akkor így hívták, és a vésztői tanácsházán kellett bevárni, mert odáig jött a köves út, hogy Gyulára el lehessen menni, Békés megyéről lévén szó. És én a városházán, ott volt ilyen hely, én a tanácsházán születtem tulajdonképpen. Polgármester lettem, de én már mindjárt a tanácsházán születtem. (Derültség és taps.) Az én személyi igazolványomba az van írva, hogy született: Vésztő, de egy Okány nevű településen végeztem az iskoláimat, és onnan kerültem Budapestre szakmát tanulni, iparitanuló is voltam.

Tehát akkor most, ha nekem tetszik, Vésztőt meghagyom, vagy köteles vagyok beíratni azt is, hogy Okányban nőttem föl, és azt mivel igazolom, hogy ott nőttem föl? Nem tudom a vidékfejlesztéshez és az identitás erősítéséhez sem nagyon a kapcsolatot. Ahol én fölnőttem, ennek a bizonyos Okány nevű településnek díszpolgára vagyok. Nem hiszem, hogy ez identitászavart jelenthet. Ott konfirmáltam, református vagyok, és a mai napig visszajárok a településre, de nem tudom, az identitásom mivel fog erősödni, ha önök be fogják ezt a javaslatot vezetni, és ettől kezdve nekem is be lesz írva, hogy ott nőttem föl. (Nacsa Lőrinc: Önkéntes.)

De a zavart szerintem az okozza, hogy mi van abban az esetben, ha kettős állampolgár is ugyanezt szeretné, és kezdünk nyomozni, hogy Hargita megyében Toplicán született, vagy nem ott született, de ő azt akarja beírni, hogy ott született, mert az egy szórványtelepülés. Tehát, úgy érzem, hogy ennek a gyakorlati végrehajtását nem ismerjük, valami olyanra mondunk igent, aminek a végrehajtása mind a kormányhivataloknál, mind az anyakönyvnél, az önkormányzatoknál zavart fog okozni.

Tehát én megfontolásra javaslom, vagy legalábbis kapjunk arról tájékoztatást, mert ennek a végrehajtási rendelete vagy valami hiányzik innen ahhoz, hogy közérthető legyen, hogy ez a gyakorlatban végrehajthatóe egyáltalán. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy semmi másról nincsen szó, mint egy programkészítő cégnek egy hatalmas nagy munkára ad lehetőséget megrendelésre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm Hajdu képviselő úrnak emocionális hozzászólását. Ugyanakkor figyelmeztetnem kell önöket, hogy semmiképpen sem kötelező ezután mindenkinek saját születési körülményeiről (Derültség.) vagy az azt közvetlen megelőző eseményekről számot adni, mert ez, akárhogy is nézem, a megnevezett törvény vitája. Ettől még szívesen hallgattuk Hajdu képviselő úr születésének részleteit is.Most pedig Nagy Csaba képviselő úr következik, Fidesz. Parancsoljon!

(12.20)

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Készültem egy felszólalással, de azt félretettem az első 25 perc után, mert azt gondolom, teljesen más irányba ment a vita. Én csatlakoztam ehhez a törvénymódosító indítványhoz, és amikor egy képviselő csatlakozik egy törvényjavaslathoz, akkor azt megfelelően végiggondolja, és ez talán túl is mutat azon, hogy jelképesen teszi ezt. A vita mostani menetében szeretnék felolvasni az általános indoklásból, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ez hangozzék el, hiszen ahogy hallom, látom és érzékelem, több jelen lévő képviselő ezt nem olvasta el. De tényleg csak egy rövid idézet lesz. „A magyar kormány elhivatott a magyar települések fejlődése, különösen a kistelepülések fejlesztése iránt. Ennek okán számos támogatási rendszer került kidolgozásra és megvalósításra. A kistelepülések fejlesztése érdekében a kormány meghirdette a „Magyar falu” programot, amely hazánk egyik legfontosabb intézkedéscsomagjaként többek között társadalompolitikai, fejlesztéspolitikai, nemzetpolitikai és demográfiai célokat határoz meg. A „Magyar falu” program elsődleges célja a kistelepülések népességmegtartó erejének, a vidéki, falusi élet előnyeinek erősítése, kihangsúlyozása, elősegítve a gyermekvállalási hajlandóság növekedését is. A „Magyar falu” program az élet számos területén tesz erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megfelelő életszínvonalon élhessenek a kistelepüléseken otthont teremtők, illetve az oda vágyók lemondások nélkül teremthessék meg otthonaikat a választott kistelepülésen.”

Szeretnék még mindig a törvényjavaslathoz kapcsolódóan egy-két dolgot elmondani, s ha lehet, egy-két élményt én is megosztanék ezzel kapcsolatban. Én a „Magyar falu” programmal, illetve a magyar falvaink fejlesztésének gondolatával nyilván nem 2018-ban ismerkedtem meg, hiszen már elég régóta politizálok, de 2018-ban jutott el az ország, a rendszerváltozás óta először olyan társadalompolitikai és gazdasági helyzetbe, hogy a regnáló miniszterelnök Vajszlón egy nagygyűlésen el tudta mondani, hogy a magyar kormány a saját maga által, a magyar nép által teremtett forrásokból el fogja indítani a „Magyar falu” programot. Nem uniós forrásokból, nem kölcsönből, a saját magunk által teremtett forrásokból.

Talán ez is jelenti azt, hogy amikor önök beszélnek a magyar falvak és a vidék fejlesztésének a hiányosságairól, akkor nem egy év, nem öt év, nem tíz év és nem húsz év hiányosságairól beszélnek. Az én választókerületemben van egy olyan polgármester, aki ennek a törvényjavaslatnak szerintem örülni fog  s nem gondolnám azt sem, hogy el fognak minket kergetni, hanem nagy valószínűséggel meg fogják köszönni, hogy vannak olyan emberek, akik a vidékkel is foglalkoznak és gondolkodnak róla , aki azt mondta, hogy a tanácsrendszer óta időnként eljöttek a Baranya Megyei Tanácstól, és azt mondták ott, az Ormánság környékén, hogy gyerekek, nincs pénz fejlesztésre, így maradtok. Ő éveken keresztül ezt hallotta. Aztán a rendszerváltás után megjelentek az uniós pénzek, itt-ott cseppent egy-két dolog, de meg kell mondjam, hogy ezeket a forrásokat is olyan emberek osztották szét és találták ki, akik nem vidéken éltek. Ezeket a forrásokat mindenféle dolgokra fel lehetett használni, de a vidéki emberek mindennapi életét ezek gyakorlatilag nem sokban befolyásolták.

Az Orbán-kormány a most zajló ciklusban elindított egy vidékfejlesztési programot. Ennek során példaértékűen végignézték azt, hogy hogyan és mi módon tudnak a vidéki Magyarországnak segíteni, illetve létrehoztak egy terület- és településfejlesztési operatív programot, amit a megyék próbáltak meg koordinálni. Azt gondolom, hogy ez a két program nagyon jól működött. Ezt kiválóan, egyszer azt a szót használtam, hogy már-már a rendszerváltozáshoz képest megnézve ezeket a programokat zseniálisan megfogta a „Magyar falu” program, s azok a kollégák, akik itt dolgoztak.

A nagytudású képviselőtársaimnak, akik Budapestről próbálják a vidéki életet megfejteni, szeretném elmondani, hogy milyen olyan fejlesztések indultak el, amelyekben a „Magyar falu” program sok évtizednyi hiányt próbál meg csökkenteni. Most szándékosan ezzel kezdem: a helyi egyházi közösségi terek fejlesztésére indult pályázati kiírás, a nemzeti és a helyi identitás erősítésére, orvosi rendelők felújítására és építésére, orvosi eszközök fejlesztésére, orvosi szolgálati lakásokat lehet építeni. Itt szeretném elmondani, hogy a választókerületemben most éppen Sellyén dolgozunk egy olyan pályázaton, amivel egy Pécsről elcsábított orvost szeretnénk lehozni az igazi nagy magyar vidékre. Pályázati kiírás volt egyházi közösségi tulajdonban lévő temetők fejlesztésére, eszközfejlesztésre, belterületi közterületek karbantartására, óvodafejlesztésre, óvodaudvarok fejlesztésére, önkormányzati tulajdonú utak felújítására, temetőfejlesztésre, a falu- és tanyagondnoki szolgálat támogatására. Itt új autókat lehetett vásárolni és szolgálatokat elindítani, amire évek óta nem volt példa. Elindult a falusi útalapfejlesztés, melynek keretében a három-, négy- és ötjegyű utak vonatkozásában kaphattak forrást vidéki települések. A tavalyi adatokat mondom: tavaly 50 milliárd forint értékben 89 szakaszon mintegy 250 kilométeren valósultak meg ilyen útfelújítások. Szeretném elmondani, mérnökként is mondom, itt is sok évtizedes hiányt pótolnak ezek a programok. Azok után, hogy sok-sok évig nem volt pénze az országnak arra  s most megpróbálok politikamentesen fogalmazni e tekintetben , hogy közutakat újítsunk föl, ez a program igenis előremutató. Ez pontosan 50 milliárd forinttal több, mint mondjuk, tíz vagy húsz évvel ezelőtt.

Beszéljünk egy kicsit a falusi CSOK-ról is, mert erről is kell beszélni. Van itt egy papírom, amit most meg is találtam, amire egy-két adatot felírtam. Ez a kormány döntése értelmében 2022. június 30-ig fog rendelkezésre állni, 2486 települést érint. A tavalyi év november végéig 5 ezer család gondolta úgy, hogy vidéken fogja folytatni az életét, és január 1-jétől az 5 millió forintos áfa-visszaigénylés is kiegészíti ezt a programot.

És beszéljünk egy kicsit a konkrétumokról is! Itt több képviselőtársam nagyon sok mindent megfogalmazott. Varga-Damm Andrea azt mondta, nagyon fontos, hogy kíváncsiak legyünk egymás véleményére; ő most nyilván nincs itt. (Dr. Varga-Damm Andrea: De itt vagyok!) Ott van, nagyon jó. De azzal a stílussal, amit ön képvisel itt a parlamentben, nagyon nehéz egymás véleményére kíváncsinak lenni, mert a vitakultúrához az is hozzátartozik, hogy én elfogadom azt, hogy az ember időnként indulatosan beszól a másik képviselőtársának, de azért alapvetően mégiscsak végig kellene hallgatni a másikat, hogy mit is akar mondani. Ön olyan mondatokat mond, hogy „az évszázad javaslata”, erről mi nem beszéltünk, meg hogy „szent ügy”, erről sem beszéltünk. Azt gondolom, ezek olyan kijelentések, amelyek nem valók a vita tartalmához sem, meg talán a parlamenthez sem, de ez az én véleményem. S úgy fogalmaz, hogy „már csak ez az emberek problémája”, ilyet sem állítottunk; mint ahogy azt sem állítottuk, hogy ez az egyetlen hiányzó jóléti intézkedés, ami a kormányzásunkból még hátravolt.

Több képviselőtársam beszélt arról, hogy átgondolt fejlesztéspolitikára vágynának. Ha elolvasnák ezeket a fejlesztéspolitikai elképzeléseket és ezeknek a kormányzati döntési struktúráját, akkor azt gondolnák, hogy nekünk van ilyen, és folyamatosan ezt hajtjuk végre, és hogy ezek az intézkedések látszanak. Egy-két konkrét példát is hadd mondjak. Keresztes László képviselőtársam, aki szintén baranyai, és Pécsett éli az életét, beszélt a bicsérdi kötődéseiről. Szeretném elmondani, jelenteni neki, hogy a „Magyar falu” program keretén belül a bicsérdi rendelő vonatkozásában lesz egy eszközfejlesztés, a rendelő felújításra kerül. Bicsérden jól írtak pályázatokat, mert az ovi is felújul. Korábban évek óta küzdöttem Baranya megyei elnökként polgármester úrral azért, hogy a bekötőútra is jusson egy kis forrás, hogy legalább egy részét fel tudjuk újítani.

Ha megengedik, az előterjesztéshez visszakanyarodva beszélnék arról, hogy az identitástudat szempontjából miért is fontos ez az előterjesztés. Az a választókerület, ahol engem választottak meg képviselőnek, Baranya megye részét képezi. Az 1950-es években három település kivételével Baranya megyéhez csatolták a Szigetvári járást, plusz még egy települést Somogy megyéből. Megmondom őszintén, azóta is látjuk, érezzük és most már beszélgetünk is róla, hogy ez milyen identitásproblémát jelent a választókerületnek ezen a részén.

(12.30)

Mert egy kicsit még mindig Somogy megyéhez tartoznak, egy kicsit Pécshez tartoznak; valahogy a közigazgatásba az itt élők, az életüket itt kezdők nem tudnak beintegrálódni, és ez látszik egyébként az egész pozícióján ennek a területnek.

Ha megnézem azt, hogy az én választókerületemben, ahol 174 önkormányzat van, a Szigetvári Kórház az, amely több mint 60 települést lát el, több mint 77 ezer embert, ott van nálunk egyedül szülészet. És akkor innentől kezdve mondom azt, hogy az én választókerületemben, a Baranya megyei 4-es választókerületben van 173 olyan település, ahol ennek az előterjesztésnek, ennek a törvényjavaslatnak igenis van jelentéstartalma. És nem gondolom azt, hogy ezzel megoldottunk sokféle problémát az életben, de azoknak, akiknek fontos a helyi identitástudatuk, azt hiszem, ez az előterjesztés fontos lehet.

Nagyon fontosnak tartom azt is, és Hajdu László képviselő úrnak mondom, hogy olvassa el még egyszer a törvényjavaslatot, illetve az indoklást, mert itt nagyon sok minden önkéntes alapon történik meg: ha valaki nem gondolja azt, hogy az adatai között a származási helyét olvasni akarja, akkor ezt megteheti, ha akarja, és ez fontos neki, akkor pedig ott lesz ez az adat.

Annyit szeretnék elmondani önöknek, hogy innentől kezdve nekünk is van felelősségünk, az előterjesztést készítőknek és a támogatóknak is, hogy felhívjuk az állami bürokrácia, annak a szereplői figyelmét arra, hogy amikor az édesanyák nyilatkoznak, akkor lesz egy ilyen lehetőségük arra, hogy amikor a gyermekük megszületik, akkor a származási helyet is szerepeltessék az anyakönyvi kivonaton, mert ezt nagyon fontos dolognak tartom.

És hogy még egyszer egy kicsit beszéljek a vidéki települések fejlesztéséről: a Szigetvári Kórház nemrég kapott több mint 45 millió forintot a szülészet felújítására; 2010 és 2019 között 71 százalékkal nőtt a születések száma.

Tehát azt gondolom, hogy fontos ez az előterjesztés, fontos a vidéki embereknek és fontos az identitás megőrzése szempontjából is. Én arra kérném képviselőtársaimat, hogy a „Magyar falu” program részeként értelmezve, egy magyar kormány által elindított program részeként értelmezve fogadják el azt, hogy ez a törvényjavaslat a vidéki emberekért szól, és az ő érdekeik szerint nyújtotta be az a három képviselőtársam, aki nagyon fontos előterjesztést fogalmazott meg ezzel a törvényjavaslattal.

Kérem, hogy támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.  Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces kör következik. Ismételten tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy egy kétperces körben minden frakciónak egy képviselője kaphat szót. Vigh László képviselő úr, Fidesz!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazat szeretnék adni Arató képviselő úrnak… (Arató Gergely: Nem lesz ebből bajod?  Derültség az ellenzék soraiban.) Nem. Arról beszélt a képviselő úr, hogy teljesen másképp látjuk a vidék helyzetét. Igen, ön Budapestről nézi, én pedig vidékről. Azt mondta a másik képviselő úr, hogy le kell menni vidékre. Nekem nem kell, mert én ott élek 58 éve. Életem felét a szocializmusban töltöttem, a másik felét ebben a szabad rendszerben, és azt látom, hogy óriásit fejlődtek a falvak. Én most Zala megyéről beszélek inkább, ott 258 településből 248 falu, és nagyon jól vannak, jól érzik magukat. Ahol jó a polgármester, hihetetlen, hogy fejlesztik a települést. És amit Gyopáros képviselő úr tett kormánymegbízottként, hogy rátett egy „Magyar falu” programot, ez meg hab a tortán. Tehát azt gondolom, hogy amit meg lehet csinálni falun, vidéken, azt megcsinálják a polgármesterek.

Amikor mondják, Keresztes Lóránt és mindenki, hogy nincs orvos, nincs ez, nincs az: miről beszéltünk 12 éve? Nincs munkahely. Most miről beszélünk? Jó lenne munkaerő. És ez miért van? Azért, mert felpörgött a gazdaság. És ma, ha valaki faluhelyen munkát keres, szeretne dolgozni, tíz helyre tud elmenni egyszerre dolgozni. (Dr. Varga-Damm Andrea: Mert elment a konkurencia!) Azért mondom, mert én ott élek. Tíz helyre tud egyszerre elmenni dolgozni! (Balczó Zoltán: Egyszerre tíz helyen nem lehet dolgozni!) Tehát ma a falu és a vidék annyira megváltozott, amit Budapestről önök nagyon nehezen látnak, meg teljesen más szemüvegen keresztül.

Én azt gondolom, hogy a „Magyar falu” program, az önkormányzatiság és a kistelepülések most egy sikerágazat. Ne bántsák őket, az a kérésem. Valóban, igazat adok, le kellene menni oda (Balczó Zoltán: Nem le, fel!), és lenni közöttük. A kormánymegbízott azért tudja mondani, hogy milyen sikeres, mert folyamatosan járja a választókerületeket, és folyamatosan találkozik a polgármesterekkel (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem csak a polgármesterek…), és hallja azokat az ötleteket, hogy mi mindent tudunk még csinálni, hogy még sikeresebbek legyünk. Úgyhogy én azt gondolom, nagyon rendben vagyunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keresztes László Lóránt képviselő úr, LMP, két percben!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Vigh László képviselő úr kérdésére, hogy munkaerőhiány van: igen, óriási, mert 2010-től felgyorsult az elvándorlás az alacsony bérek miatt. (Vigh László: Nem igaz!  Bányai Gábor: Nézd már meg!) Több százezer ember ment el az országból. Egy konkrétumot szeretnék mondani: Baranya megye lakossága 2011-ben 391 ezer fő volt és 2019-ben 360 ezer fő. (Dr. Varga-Damm Andrea: Így van!) És egyébként, ahogy járom a baranyai vidéket  ugye, nekem nem kell lemennem vidékre, én ott élek, vidéken , látom a hirdetéseket, ahogy éppen kifüggesztik, hogy Zala megyei munkahelyekre várják a baranyaiakat, hogy menjenek át, költözzenek át, mindenféle támogatással. Sajnos vannak ilyen válságtérségek, és alapvetően ezekről a térségekről beszélünk. Én nagyon örülök Nagy Csaba képviselő úr felszólalásának, nagyon sok dologban egyetértünk. Mindenképpen fontos képviselő úr szerepe, mert ha jól tudom, akkor országosan ez az a választókerület, ami a legtöbb településből áll, tehát mondhatjuk, hogy a legelaprózottabb választókerület, itt lehet talán leginkább találkozni a kistelepülések problémáival, és itt van az ország egyik legszegényebb térsége, az Ormánság. Óriási a kihívás. De nyilván a képviselő úr is látja ezeket a döbbenetes demográfiai adatokat, az elvándorlási adatokat. Én azt szeretném javasolni képviselő úrnak, hogy ön is követelje meg a kormánytól, hogy amit ígér, azt legalább teljesítse.

Említette a vajszlói kihelyezett kormányülést. Vajszlón is, illetve Pécsen is Orbán Viktor konkrétan olyan ígéreteket tett, hogy Barcs és Drávaszabolcs között új határátkelőhely létesül  nem sikerült teljesíteni. 2018-ra ígérték az M6-os autópálya meghosszabbítását a határig, hogy 2018-ra elkészül, ez sem valósult meg. Az ön választókerületét érinti, hogy 2018-ban két irányból, Barcs és Pécs irányából elkezdődik az M60-as autópálya továbbépítése  egy kapavágás se történt ebben az ügyben. Én partnere leszek képviselő úrnak abban, hogy együtt követeljük a kormánytól, hogy legalább ezeket az ígéreteket teljesítsék.

És azzal is egyetértek, igen, ha 50 milliárd forinttal áll több rendelkezésre az alsóbb rendű úthálózat fejlesztéséhez, az is több, mint a semmi. De ha azt látjuk, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésére kamatokkal együtt ezermilliárd forintot kíván a kormány elkölteni, egy olyan fejlesztésre, amely alapvetően csak a kínai érdekek szempontjából értékelhető, akkor én azt gondolom, van milyen irányba változni a kormánypolitikának. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Nem megakasztva a vita menetét, fel kell hívjam a figyelmüket egy sajátos szóhasználatra, amit ellenzéki és kormánypárti is használ, és tudom, hogy semmilyen bántó szándék nincs benne, de minthogy a nyilvánosság előtt beszélünk, javaslom, hogy ezt hagyjuk el. Ne mondjuk azt, hogy lemegyünk vidékre és fölmegyünk Budapestre. (Taps.  Nacsa Lőrinc: Így van!  Balczó Zoltán: Én mondtam, hogy kell nekünk!  Dr. Varga-Damm Andrea: A fideszesek mondják!) Ez egyetlenegy esetben használható, ha a tengerszint feletti magasság esetére vonatkozik. Minden más esetben úgy a budapestiek, mint a vidékiek számára bántó lehet, és mi a magyar Országgyűlés tagjai vagyunk, használjunk más kifejezéseket! (Balczó Zoltán: Felmegyünk!) Így aztán, ennek nyomán Varga Zoltán képviselő úr, a DK képviselője következhet.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon ügyelni fogok a szavaimra, bár hozzá kell hogy tegyem, Debrecen lejjebb van, mint Budapest. Tehát ilyen tekintetben földrajzilag én joggal mondhatnám, hogy lemegyek Debrecenbe. Már csak azért is, mert ott élek. Vigh László képviselőtársam hozzászólására reagálva azt kell hogy mondjam, irigylem a képviselőtársam problémáit ott Zala megyében. Én javasolnám, hogy menjünk el közösen például a hajdú-bihari Bagamérba, ahol meglátja, hogy milyen a keleti rögvalóság különben, hiszen Zala megyéből mindenki átjár Ausztriába és a környező országokba dolgozni. (Nacsa Lőrinc: Mindenki.)

Elhiszem, hogy ott könnyebb az élet, én mégiscsak javaslom, hogy jöjjön velem, és nézzük meg, milyen az, amikor a helyi kiskirályok osztják a munkát a közmunkásoknak, és azok nem mernek egy árva mukkot sem szólni. És nincsenek utak és nincsenek alapvető szolgáltatások. Lassan már piac sincsen. Miről beszélünk, képviselőtársam?

Arról nem is beszélve, hogy nagyon jó nyolcévezni, és nagyon jó apróvillázni, de az elmúlt tíz év előtti nyolc évre hivatkozni, azért valljuk be, nonszensz ebben a mai világban. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) Nem ön volt, de ez a jellemző ebben a Házban.

Én mindent megértek és tudomásul is veszek, csak azt értsék meg, hogy amikor arról beszélünk, hogy a vidék problémái, akkor valóban azt kell tenni, hogy el kell menni a keleti országrész kistelepüléseire, és megnézni, hogy ott hogy élnek az emberek. Akár Bagamérba. Jöjjenek együtt velem, és nézzék meg, hogy hogy élnek!

(12.40)

Tasó képviselő úr könnyen beszél, hiszen Sámsonban polgármesterként egyszerű volt irányítania az életét, de ha elmenne Sámsonon túl, meglátná, hogy ott milyen az élet, amikor már nem az ön territóriumáról beszélünk. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Most visszatérünk a normál felszólalók felszólalásaihoz. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, Jobbik! Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Elgondolkoztam, ha egy egyetemi hallgató például ebből a javaslatból írna évfolyamdolgozatot vagy szakdolgozatot, és végigolvasná a jegyzőkönyvet, akkor egy következtetést mindenképpen le tudna vonni: a fideszes, KDNP-s képviselőknek szövegértési problémája van, ugyanis úgy kezdtem a felszólalásomat, hogy természetes módon támogatjuk a javaslatot, mert egyébként indokolt régóta, kereken 29 éve tetszenek tartozni ezzel a társadalomnak. Csak azt is megkérdeztem, hogy miután a 29 év alatt a Fidesz és a KDNP is parlamenti párt volt, miért is jutottunk el odáig, hogy 29 év után ezt így adják elő.A másik, vitára okot adó probléma az indoklás. Ha önök ebben az indoklásba ezt az álszent szöveget nem vették volna bele, akkor ezen a parlamenti napon itt vita nem kerekedett volna.

És hogy megmutassam, milyen szinten megosztó zsigerileg a gondolkodásmódjuk a társadalomban: egy ilyen javaslathoz a „Magyar falu” programot hozza ide, amikor városban is élnek emberek. Ezek szerint önök ezzel a javaslattal nem preferálják például azt a gyermeket vagy azt a már felnőttet, akinek a személyi igazolványában a származási hely nincs benne (Gyopáros Alpár: Szövegértési problémája…), aki például úgy született, hogy Budapestről vagy valamely nagyvárosból ellátogatott a szülőanya valahova, és korábban indult meg a szülés, ezáltal valahol máshol született meg. Tehát önöknek az egész gondolkodásmódja olyan szinten a társadalom megosztásában leledzik, hogy még egy ilyen javaslatnál se voltak képesek azt végiggondolni, hogy lehet, lesz olyan ember, aki Budapestet jegyezteti be származási helyének, pedig esetleg Kiskőrösön született, mert ott volt látogatóban az édesanyja.

Tehát értsék már meg, ebben a Házban e javaslat vonatkozásában azért merültek fel kérdések az ellenzéki képviselőkben, mert önök a munkájuk során nem a törvényjavaslat szellemisége szerint dolgoznak.

Csak pár kérdést még hadd hozzak ide! Az 1992. évi LXVI. törvényt, amellyel kezdődik ez a javaslat, eddig 25-ször módosították, így bármely módosítás során ezt behozhatták volna ide a Házba. Aztán amikor azt mondja Vigh László képviselő úr, hogy nincs probléma ott, ezeken a területeken, ahol ő él, akkor elmondom: lehet, hogy nincs probléma, mert egyrészről a 600 ezer elvándorló a konkurenciát a munkaerőpiacon magával vitte, és egyébként pedig évi 40 ezer emberrel kevesebb a nemzetünk a természetes fogyás miatt. Ezt már csak nem fogja Vigh László képviselőtársam vitatni, merthogy statisztikai adat a születés és a halálozás! Évi 40 ezer emberrel kevesebb magyar van e honban! Ezt mikor fogja megmagyarázni a Fidesz-KDNP tízéves kormányzása után, hogy miért tartunk még mindig itt? Azért tartunk itt, mert önök pont a vidéket hanyagolják el.

Jelzem önöknek, ha már a vidékfejlesztésről, a „Magyar falu” programról és a vidék felvirágoztatásáról szólnak, ahonnan egyébként én is származom, és nálam többet nem sok képviselő jár vidéki falvakban… (Derültség a kormánypárti sorokban.  Gyopáros Alpár tapsol.) Gyopáros Alpár, befejezné már ezt a gúnyos, mocskos stílust, amit itt előadott?!  Felzúdulás a kormánypárti sorokban.) Honnan meri ön megkérdőjelezni…

ELNÖK: Nagyon kérem!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): …hogy én jároke falvakba vagy nem?! (Az elnök csenget.) Honnan meri, Gyopáros Alpár?! Elnök úr, egész tárgyalássorozat alatt ő gúnyosan kiröhögi a képviselőtársait!

ELNÖK: Nagyon-nagyon köszönöm, képviselő asszony, ilyen magasságból pontosan látom, hogy mi történik.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Szörnyű, amit művel! Szörnyű!

ELNÖK: Úgyhogy az az ábra, hogy kérem, térjen vissza a törvény tárgyalására.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Szörnyű!

ELNÖK: És egyébként mindenki más meg figyeljen, mert érdekes dolgokat mond a képviselő asszony. Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Magyarországon minden negyedik 15 éves tanuló még mindig nem képes elsajátítani az olvasási, matematikai feladatok megoldását. Ezzel tessék például foglalkozni! Aztán elmondom önöknek, hogy a World Democratic Audit felmérése szerint Magyarország a 154 országból a 44. helyen van az elégedetlenségi rátában; ez azt jelenti, hogy a polgárok mennyire elégedettek a hazájuk, az otthonuk, a kormányuk tevékenységével. De az elégedettségi faktorban viszont a 154 országból mindössze a 107.-ek vagyunk. Az OECD-országok között a 38 országban készített felmérésből a 32. helyen vagyunk a Better Life Index szerint. A társadalmi értékválság, a cselekvőképtelenné váló társadalom képe az, ami minden egyes ilyen felmérésből kimutatkozik. A magyar társadalom 60-70 százalékának kevesebb a fizetése, mint az önök által az elmúlt évben kimutatott bruttó 350 ezer forint. A legszegényebb járásokban a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 10-15 százalék a munkanélküliség. (Nacsa Lőrinc: Ez nem a törvény!) De, el fogom mondani, a magyar falu fejlesztéséről szól a törvény indoklása, ezért beszéljünk csak a faluról, és egyébként még van időm.

És akkor most felolvasom önöknek egy borsodi kis falu életét, mert bár önök mindig azt mondják, hogy önök a falvakban és a kistelepüléseken járnak, és minden rendben van, de akkor elmondom, hogy miért nincs minden rendben.

Kiscsécs „a legtakarosabb borsodi roma település” címet kiérdemelte az elmúlt években. A lakosság 90 százaléka ugyanis cigány etnikumú, nagyjából ennyi a munkanélküliek aránya is. Az utcák mind gondozottak, az árkokban szépen nyírt fű, a házak tiszták, körülöttük virágok, gondosan megművelt kiskertek, ám az épületek nagy része vakolatlan, egy-kettő megrogyva utolsó évét éli, többnél késtek az időnként szükséges állagmegőrzési munkák, erre már nem telik. A házak többségében ugyan van áram, de víz már alig-alig, az utcai kutakat használja majd mindenki. Gáz-, csatornahálózat nincs, a közműcégeknek nem éri meg a befektetés, mert mint állítják, úgysem tudnák kifizetni a rezsit a helyiek. Telefon egy-két háznál és egy utcai fülkében van, mobilt senkinél nem látunk, autó kettő-három akad. A településen nincs posta, kocsma és bolt, az alapvető létszükségleti cikkekért, kenyérért és tejért a szomszédos Kesznyétenbe vagy Girincsre mennek, többnyire gyalog. Nincs óvoda, iskola, orvosi rendelő.

Azt mondja a polgármester: „Nagyon nehéz itt az élet, a rendszerváltás óta vegetálunk. Korábban Miskolcon, Bőcsön, Tiszaújvárosban dolgoztak az emberek, még az asszonyok közül is sokan, de a változásokkor a vidéki alacsony képzettségűeket elküldték. Sokaknak azóta sincs biztos állása, segélyekből, alkalmi munkákból élnek. Van egy csirkés vállalkozó nem messze innen, ő szokta alkalmazni a helyieket néha. Rajta kívül semmi, de semmi, pedig dolgos, tiszta romák laknak itt.” (Nacsa Lőrinc: Mi van a személyi igazolvánnyal?)

Tehát ez az a Magyarország, ahol önök kormányoznak, amire önök azt mondják, hogy mindig, minden, mindenhol rendben van, és amilyen módon ezt a javaslatot az indoklásukkal előterjesztették, az adott okot vitára, de nagyon nyugodt vagyok, mert legalább több fideszes képviselő kimondta, hogy elég sok tennivaló van még. Tehát ha másra nem, ez a vita arra volt jó, hogy parlamenti jegyzőkönyvben szerepel, hogy a kormánypárti képviselők úgy gondolják, van még sok tennivaló, és ha azt a sok tennivalót nem tetszenek elvégezni, akkor mindig lesz olyan ellenzéki képviselő, aki meg fogja kérdezni, hogy az ígéreteiket miért nem teljesítik. Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokban.)

ELNÖK: Azonnal megadom a szót Nagy Csaba képviselő úrnak, aki ismételten szót kért. A napirend szerinti rendre szeretném felhívni a figyelmüket. Természetesen jogukban áll addig ezt a törvényt tárgyalni, ameddig csak jólesik, illetve egy bizonyos ponton, ameddig nekem jólesik a házszabály szerint (Derültség.), de mégiscsak fel kell hívjam a figyelmüket, hogy gondolataik megismétlése fontos, mert ugye, repetitio est mater studiorum, de ha mégis figyelembe vennék, hogy kettő órakor, ha tetszik, ha nem tetszik, szavazunk, akkor ez talán némileg korlátozza a fantáziájukat. (Balczó Zoltán: És van még egy napirend!)

Így aztán Nagy Csaba képviselő úr, Fidesz! Parancsoljon!

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem a fantáziámat korlátozni, de voltak olyan kérdések, amelyekre muszáj egy parlamenti vitában válaszolni, és ezt igyekszem úgy tenni, hogy ez újabb vitát ne generáljon.

(12.50)

Keresztes képviselő úrnak szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy én remélem, hogy az elkövetkezendő pár év nem lesz olyan hosszú, hogy ne éljük meg azt, hogy a magyar-horvát határon, amikor még kérik a személyi igazolványt, akkor fel tudjuk azt mutatni, hogy a származási helyünk Baranyában hol van. És nagyon remélem, hogy ezt az M6-oson is meg tudjuk tenni.

Kérdezte képviselő úr a közúti határátkelőhelyek fejlesztését, és tényleg nagyon röviden, mert nem szeretném az időt húzni, ugye, az M6-os vonatkozásában a kivitelezési közbeszerzési kiírást megjelentették az európai uniós értesítőben. Március 20-án várják az ajánlatokat, és remélem, hogy a kivitelezés is rövidesen elindul, és nyilván a horvát fejlesztéseket is meg kell várni.

Az M60-as vonatkozásában a 2021. év végéig elkészülnek a kiviteli tervek. Én csak annyit szeretnék zárójelben mondani, hogy ennek az autóútnak a fejlesztését az MSZP-kormányzat állította le. Azóta már a nyomvonal-kijelölés megtörtént, környezetvédelmi engedély van, és most már a kiviteli terveket készítik.

Baranya vonatkozásában  és ez más határ menti megyéket is érint  142-143 kilométer a határaink hossza a horvát oldalon, itt három határátkelőhely van. Azt kell hogy mondjam, hogy én többször részt vettem már a horvát féllel való tárgyalásokon, nagyon sok szintű tárgyaláson. Megyei elnökkel, önkormányzati vezetőkkel, nagykövettel részt vettünk Eszéken egy ilyen konferencián is, a horvát fél is kell ahhoz, hogy a schengeni határon határátkelőhelyeket nyissunk. Ha náluk nem olyan erős a szándék, mint nálunk, akkor ezt nagyon nehéz megtenni.

Én remélem, hogy ez a közel száz éve ránk ereszkedett trianoni határ most már valamikor az Európai Unió keretén belül ledől, és nem kell majd felmutatni azt a személyi igazolványt, ahol a származási helyünket is meg tudjuk majd mutatni a határt őrző rendőröknek is. És akkor ezzel visszacsatoltam a törvényjavaslathoz, és köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szándékoztam ehhez a vitához mélyebben hozzászólni, mint képviselőtársaim, viszont egészen elképeszt az a hangnem, ami kialakult itt az utóbbi percekben, órákban. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Szeretném kormánypárti képviselőtársaim benyögései közben azért felhívni a figyelmünket arra, hogy amikor Varga-Damm Andrea képviselőtársnőmet kritizálják, álláspontom szerint alaptalanul vagy legalábbis hiányos nyelvi értelmezés alapján, ha lehet ilyenről beszélni, egy olyan embert tetszenek kritizálni, aki az érintett magyar falvaknak a lakói közül nagyon sokat a tárgyalótermekben megmentett attól a devizahiteles maffiától, amely csapattal összejátszani önök tetszettek. Nem mi voltunk azok, akik hozzájárultak magyar emberek otthonainak a tömeges módon történő elvételéhez. Most a minapi hírek szerint, Nacsa képviselőtársamnak is mondom, aki gyakorta eltér az általános vita témájától, de én a magyar falu helyzetétől természetesen nem fogok eltérni, és majd a személyi igazolványra is kitérek, de ezen falvakban is élnek azok az emberek, akiknek a kifosztásához önök ezzel a mechanizmussal hozzájárultak. Magyarázzák meg akkor e vita során azt is, azt a tegnapi hírt, melynek értelmében egy önökhöz feltételezhetően közel álló ügyvédi iroda az, amely százmilliós nagyságrendű hasznot szakított pusztán abból, hogy a devizakárosult emberek számára bizonyos szerződéstípusokat csak rajtuk keresztül lehetett elérni, megkötni. Ha nem így van, cáfolják meg! De ezek legitim vitaalapok, amelyekről beszélni lehetne.

És azt is szeretném elmondani, hogy amíg négy magyar régió az EU legszegényebbjei között található, és ezzel szemben ellenerőt önök nem tudtak  vagy feltételezhető módon, nem is akartak  támasztani, addig talán meddőnek tűnik az a vita, hogy a határon elkérik a személyi igazolványt. Én is azt szeretném, hogy ne kérjék el. Abszolút közös bennünk az az elgondolás, hogy Trianon gyalázatának a 100. évfordulója valódi eredményekkel kellene hogy párosuljon. Az én szememben igen sovány eredmény az, ha csak annyit érünk el, hogy nem kérjük el a személyit a határon, sokkal közelebb állna hozzám, ha Orbán Viktor, mondjuk, nyugati fórumokon is harcosan legalább kiejtené azt a szót a száján, hogy autonómia. Hovatovább el is érnénk ezt valahogy a későbbiekben.

De szeretném elmondani azt, hogy eközben a magyar falu, a magyar vidék sorvad. Még egyszer mondom: a portfolio.hu-n is megtalálják egyébként, amely nem hozzám közel álló portál feltétlenül, vagy nem szólhatok bele a szerkesztésébe, nem is tennék ilyet, de négy magyar régió található: bolgár, román és egy-egy lengyel térséggel versengve azon legszegényebb térségek között, ahol egyébként egészen elképesztő jelenségek tapasztalhatók.

Az én családom egy része, az egyik fele Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jött, egy Kisvárda melletti faluból. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen viszonyok között kell hogy megpróbáljon boldogulni ott egy fiatal, ha nem azt választja, hogy elhagyja szülőföldjét, szülőhazáját. Azt is látom, hogy mindenféle statisztikai villogtatás ellenére 8 százalék fölötti a munkanélküliség az érintett megyében. Tehát abszolút egyetértek azzal az iránnyal, amit itt többen retorikailag felvázoltak, csak kellő visszafogottságra inteném önöket a tekintetben, hogy eredményeket a bizonyítványban  az érdemjegyeket  nem tudnak kiemelkedő módon felmutatni. Legalábbis példás bizonyítványt az elmúlt tíz év tekintetében, akár a magyar falu vagy akár a magyar vidék fejlesztése tekintetében önök nem tudtak letenni az asztalra.

Odajutottunk, hogy különböző multicégek prospektusaitól, autógyárak szezonális ajánlataitól függ a magyar GDP-adat, és nagyon sokszor magyar vidéki régiók, térségek sorsa is, hiszen önök is elmondják nekem a folyosón, ha éppen nem élő adásban vagy parlamenti vitában vagyunk, hogy ha egy-egy multi felszedi a gyártósort, akkor egy teljes térség gyakorlatilag elpusztulhat, munkahely nélkül maradhat. Ez nem egy egészséges állapot, hölgyeim és uraim.

Kedves képviselőtársaim, ha mi ilyen témákban valóban oda akarunk hatni, akkor el kell érnünk azt, hogy a magyar vidék élni tudjon, ne pedig kiürülni. Ha viszont kiürül, akkor legalább odáig jussunk el, hogy ne hazudják el a problémát, és keressünk rá közös megoldásokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megköszönöm az együttműködésüket, és átadom az elnöklést Latorcai alelnök úrnak. Köszönöm szépen. (Taps.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK : Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. Folytatjuk a munkánkat. Kétperces felszólalások következnek. Elsőnek Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Simogatja az embert az erőteljes kormánypárti érdeklődés, és örülök, hogy ilyesmit tudok kiváltani önökből ennyi év után is, pedig hát 2010 óta koptatjuk jó páran közösen ezeket a padsorokat. El kell hogy mondjam önöknek, miközben említettem azt, hogy négy magyar régió található az Unió legszegényebbjei között, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy bolgár és román térségekkel versenyezve ezen elképesztően hátul található pozíciókért, már ha ezt versenynek lehet nevezni, tényleg elképesztőnek tartom azt a hangnemet, amellyel olyan ellenzéki képviselőket támadtak az iméntiekben, akik az érintett magyar falvak lakosságát tevőlegesen, akár egy tárgyalóteremben, akár a terepen többszörösen bizonyított módon védték, védik; tehát olyan képviselőket, akik azért már letettek az asztalra ezen a fronton valamit. Nem azt mondom, hogy menjenek utánuk, nem azt mondom, hogy egy jogszerűtlen kilakoltatáson jelenjenek meg együtt, mondjuk, Varga-Damm Andreával, bár ez sem lenne az ördögtől való gondolat, de legalább a kölcsönös tisztelet azon alapjára lenne jó visszatérni, ahol nem hazugságokkal borítják el ezt a vitát, mint tette azt Nacsa képviselőtársam a migrációs tematika kapcsán. Aztán lelepleződött a hazugság, ezt ugye, Balczó Zoltán kiigazította, azóta ezt a témát nem melegítette fel újra, nagyon remélem tehát, hogy a tárgyban tudunk végre egy olyan diskurzusig eljutni, amelynek értelmében közös eredményeket is találhatunk.

De még egyszer mondom, a valóság elhazudása nem vezethet efelé, a magyar vidék kiürülését meg kell állítani operátorokkal, ösztönzőkkel. Egyébként, hogy pozitívat is mondjak, a falusi CSOK, ha a feltételrendszerét kiegészítené a kormány, és elérhetővé tenné sokkal szélesebb kör számára, egy jó eszköz lenne ebbe az irányba, és nagyon remélem, hogy a vita során még hasonló ötletekről is lesz alkalmunk beszélni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló ugyancsak kétperces felszólalással Nacsa Lőrinc képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak mondanám, hogy a „migráció” szót Balczó Zoltán ejtette ki először a száján a mai napon, de egy március 2-ai ülésről idézett tőlem, tehát a mai napon senki nem hozta ezt fel, csak ő. Varga-Damm Andrea folyamatosan ellentétet akar szítani, és azt állította, hogy mi nem gondoltunk azokra, akik mondjuk, egy városban, egy másik városban, a szülőföldjüktől távol kényszerülnek szülni. Hát, természetesen ez nem igaz, szövegértési problémái neki vannak, hiszen ezeket az eseteket is tartalmazza a törvény. Természetesen itt a legnagyobb számban nem erre az esetre kell gondolni, hanem azokra, amikről képviselőtársaim is beszéltek. A falvakban élő, és egyébként a városi kórházakban szülő asszonyokról, természetesen gyermekekről, édesapákról beszélünk. Nagyon fontos, hogy azt a kört is érinti a törvénymódosítás, akiről ő beszélt, de azt gondolom, véleményem szerint, aki élni fog a törvényadta lehetőségekkel, ott 99,5 százalék az arány a falvak javára, úgyhogy nyilvánvalóan hangsúlyosan erről a kérdésről beszélünk, és képviselőtársaim is erről beszélnek. Ez csak ezért fontos, mert ő is itt ellentétet szeretne szítani.

(13.00)

Sosem mondtuk, és nem tudnak olyan idézetet hozni semelyikünktől, hogy a magyar falvakban minden rendben van, és ne lenne további teendő  sosem mondtuk, sőt.

Mi indítottuk el a „Magyar falu” programot, mi indítottunk el számos olyan intézkedést, amellyel az ott élők életminőségét és infrastruktúráját szeretnénk javítani; sosem mondtuk azt, hogy minden rendben van. Van tennivaló, de köszönjük szépen a képviselő asszonynak, hogy felajánlotta, hogy ellenzéki képviselőként mindig fog minket erre figyelmeztetni. Erre a munkájára számítunk majd 2022-ben, aztán ’26-ban is. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Varga Zoltán DK-s képviselőtársamnak meg szeretném mondani, hogy Bagamérra tízszer annyi forrás érkezett az elmúlt tíz évben, mint az azt megelőző Gyurcsány-kormány időszakában. A csatornázás, a templomfelújítás, az iskola, az önkormányzati épületek, a járdák felújítása mind-mind az Orbán-kormány ideje alatt történt meg, tehát szintén most levette az alufóliasisakot a képviselőtársam, de a valóság így sem jutott el hozzá. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr következik, ugyancsak kettőperces felszólalásra. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg már a sokadik felszólalásom, nem szeretném indokolatlanul húzni a vitát (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes!), de azt mindenképpen fontosnak tartom talán így összegzésként is elmondani, hogy érezhető, hogy ez egy hiánypótló vita, érezhető, hogy nagyon-nagyon fontos lenne, hogy erről a kérdésről, akár a vidék helyzetéről, akár csak a „modern falvak” (sic!) programról tartsunk egy vitanapot. Én javaslom, hogy kezdeményezzék a képviselőtársaim, szerintem ez rendkívül fontos lenne. De addig is, ha bizonyos kérdésekben egyetértünk egymással, és önök is elismerik, hogy nagyon-nagyon sok tennivaló van még, akkor próbáljunk konkrétumok tekintetében kialakítani valamiféle konszenzust. Többször említettem én konkrét statisztikai adatok mentén, hogy milyen rossz állapotban van a vidék szempontjából rendkívül fontos infrastruktúra, az alsóbb rendű úthálózat, és ismétlem, képviselőtársaim, hogy önök nem ledolgozzák éppen a balliberális örökséget, hanem a problémákat növelik. Évről évre egyre rosszabb az úthálózat állapota, tehát a hivatalos statisztikák szerint egyre nagyobb arányban kerülnek a vidéki alsóbb rendű úthálózatok a legrosszabb kategóriákba. Jelenleg 50 milliárd forint áll éves szinten rendelkezésre a „Magyar falvak” programból ennek a problémának a megoldására. Vane a képviselő úrnak, a miniszteri biztos úrnak pontos adata, hogy mekkora összeg kellene évente, hogy eljussunk odáig, hogy ne romoljon összességében a statisztika, mekkora összeg kellene, és mikor fog rendelkezésre állni akkora összeg évente, hogy elkezdjen javulni összességében országosan az alsóbb rendű hálózat? Ha van egy ilyen összeg, akkor, azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy az ezermilliárdosra becsült Budapest-Belgrád vasútvonalat, amivel kapcsolatban hallani azért híreket, hogy eléggé döglődik ez a projekt, vissza kellene vonni, és ezt az ezermilliárd forintot át kellene egy az egyben csoportosítani a „Magyar falvak” program keretében az országos alsóbb rendű utak fejlesztésére. Egyetérte velem, képviselő úr, hogy jelenleg sokkal nagyobb szükség van erre az ezermilliárd forintra a magyar falvak sorsának javítása érdekében?

Én nagyon szívesen beterjesztek egy javaslatot ismét, mert már volt az Országgyűlés előtt ilyen javaslat, és akkor bebizonyíthatják a képviselőtársaim, hogy valójában mennyire elkötelezettek a magyar vidék jövője, fejlesztése szempontjából. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A Fidesz képviselőcsoportjából Witzmann Mihály képviselő úr következik, kettőperces felszólalásra. Parancsoljon!

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem terveztem, hogy hozzászólok ehhez a napirendi ponthoz, hiszen azt gondolom, hogy egy olyan szimbolikus, ám mégis identitást növelő és identitást erősítő jogszabályi döntést hozhatunk meg a származási hely feltüntetésével az okmányban, amely egyrészt régi igénye a magyar társadalomnak, legalábbis azt gondolom, hogy sokszor megfogalmazódott már ez az igény, nyilván önök is találkoztak vele, és sok ellenzéki képviselőtársam próbálta abba az irányba elvinni ezt a vitát, hogy vajon eze a legfontosabb dolgunk most, hogy ezt megtegyük. Ha megtehetjük, akkor miért ne tegyük meg? Valóban nem egy nemzetgazdasági stratégiai jelentőségű döntésről van szó, de azt gondolom, hogy igenis sokak számára fontos lehet; akik ezzel élni kívánnak, azok innentől kezdve ezzel a lehetőséggel élni is fognak tudni. Elkanyarodtunk e téma kapcsán a vidékfejlesztésnek a megítélésében, természetesen az üléspont határozza meg az álláspontját a különféle frakciókban helyet foglaló képviselőtársaimnak, én csak a saját példámat tudom a saját választókörzetemből megosztani önökkel. Az elmúlt ciklusban minden eddiginél nagyobb mennyiségű forrás érkezett Somogy 4. választókörzetébe, ennek Siófok város a székhelye, 71 település található ebben a választókörzetben, és több mint 150 milliárd forint forrás került odaítélésre csak az elmúlt ciklusban erre a 71 településre. És ennek én azért örülök, mert olyan infrastrukturális fejlesztéseket tudtunk megvalósítani, illetőleg elkezdeni, mint utak, kerékpárutak, járdák, szennyvízfejlesztések, egészségügyi fejlesztések. Sokat beszéltek itt a vidékfejlesztés kapcsán orvosi rendelőkről  az én körzetemben több mint két tucat orvosi rendelőt tudtunk felújítani, több mint ötmilliárdot fordítottunk a siófoki kórházra, és még sorolhatnám, három mentőállomást korszerűsítettünk, ebből két újat építettünk. Tehát azt gondolom, hogy vannak eredményeink.

A „Magyar falu” programról is sok szó esett. Én azt gondolom, hogy régóta vártunk erre, az én körzetembe 1,1 milliárd forint érkezett az elmúlt évben a „Magyar falu” programnak köszönhetően. A falusi CSOK-ról szintén kedvező lehetőségként tudnánk beszámolni, a két perc erre nem ad elegendő lehetőséget. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Mindenesetre azt gondolom, hogy egyetértek mindenféleképpen Varga-Damm Andrea képviselőtársammal, bár nincs itt a patkóban: van még teendőnk bőven természetesen, de a folyamatos pozitív tendenciákat az elmúlt évekből, azt gondolom, látnunk kell mindannyiunknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a kettőperces felszólalások végére értünk. Most rendes felszólalásra Boldog István képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Witzmann képviselőtársamhoz csatlakoznék, aki azt mondta, hogy nem kívánt felszólalni a vitában; magam is úgy készültem, hogy ez a vita körülbelül húsz percig fog tartani. De hát az a helyzet, hogy úgy látom, egy egyszerű törvényjavaslatból, ami gyakorlatilag arról szól, hogy aki szeretné, az beírathassa a személyi igazolványába, hogy ő hol született, a lakóhelyén született, ahol a szülei laktak (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem erről szól…), ebből a „Magyar falu” program és a magyar falvak fejlődésének gyalázása következett be. A páholyból hallgattam a fiammal, aki az ELTE-n tanult és faluról származik, hogy önök miket mondtak. Meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon sok mindenben nem tudunk egyetérteni. Szeretném elmondani önöknek, hogy húsz évig voltam egy kistelepülés polgármestere, amely kistelepülésen például a „Magyar falu” programban tavaly, illetve ez évre áthúzódóan felújításra került egy orvosi rendelő. Tudják, milyen nagy dolog ez, hogy mennyire örülnek ott ennek az emberek? És ez nemcsak felújításra került, hanem átalakításra került, és egy orvosi rendelőből lett három rendelő, mert ez így lett jó.

És az a helyzet, hogy miközben önök beszélnek arról, hogy a falvakban nem történik semmi, el tudom mondani, hogy a hozzám tartozó 18 kistelepülésre csak a „Magyar falu” programban a tavalyi esztendőben több mint egymilliárd forint fejlesztés ment, összességében az elmúlt években több milliárd forint fejlesztés. A legkisebb településre is több mint 50 millió forint fejlesztés érkezett. A 18 kistelepülésre mindenhova került valamilyen fejlesztés a „Magyar falu” programból.

Ha más nem, egy nagyon fontos eszköz ez a falugondnoki gépjármű, mert a falvakban erre is szükség van. És tudják, nekem nem kell sem leutazni, sem felutazni, ott élek, pontosan tudom, hogy mi történik vidéken, mi van a falvakban, és azt is tudom, hogy mennyire szükség van arra az útfelújításra, amit egyébként, már bocsánat, hogy elmúltnyolcévezek, de az a helyzet, hogy 2010 előtt elfelejtettek.

És Keresztes képviselőtársam, természetesen, miután minden utat nem tudunk egyszerre felújítani, ezért az van, hogy az utak egyre öregebbek, az elmúlt tíz évben is öregebbek lettek ezek az utak. Egy részüket fel tudtuk újítani. Az én körzetemben, elmondhatom, 2013-ban kezdte el az Orbán-kormány az útfelújítási programot, és az én körzetemben minden egyes esztendőben több kilométer útszakaszt újítottak fel, ebben az esztendőben is több kilométert újítanak fel, és ennek örülök. Lehet persze mondani, hogy még mennyi minden hiányzik, természetesen, a falvaknak megvan az elképzelése, megvan az idei „Magyar falu” programban is az összes elképzelés, hogy ki mire szeretne pályázni, és mindig meg is lesz. Olyan nem lesz, hogy nem lesz újabb kívánság. De pont az a lényege a „Magyar falu” programnak, hogy megpróbáljuk felzárkóztatni ezeket a falvakat, azokat a falvakat, ahova 2002 és 2008 között nem nagyon érkezett forrás, történetesen abba a 18 faluba, amelyek egyikének én voltam a polgármestere, bizony a helyi forrásokon kívül nem volt felújítási kerete, mert nem érkezett. Iskolabezárás volt a körzetben, de felújítás nem volt. Az orvosi rendelőket is mind-mind az Orbán-kormány alatt újítottuk fel.

Tehát én azt kérem önöktől, hogy ha vitázni akarnak a „Magyar falu” programról, akkor úgy vitázzanak, hogy felkészültek belőle, hogy tudják, hogy mi van azokban a falvakban, mert még egyszer mondom: én ott élek, mint ahogy több képviselőtársam is ott él a falvakban, és látja. És az én körzetemben is van olyan falu, amelyik csak 200 fős, és mégis vitt 50 millió forint fejlesztést az elmúlt években, és van olyan falu, amelyik gazdag, mert jó adóbevétele van, mint Cserkeszőlő, de ettől függetlenül ő is fejlesztett, és fejlesztett a legszegényebb falu, például Tiszainoka, ahol több százmillió forintos fejlesztés valósult meg az elmúlt öt esztendőben, és a mostani faluprogramban is új fejlesztések fognak megvalósulni.

Nagyon fontosnak tartom a „Magyar falu” programban, hogy többféle fejlesztési program van, például Szelevényben végre megújulhat az óvoda. Tudják, évtizedek óta vártak erre.

(13.10)

Eljutottunk oda, hogy ennek a programnak köszönhetően megújul az óvoda, az pedig azt fogja eredményezni, hogy a szülők nem viszik máshova a gyermeküket, sőt reményeink szerint egyre több gyermek születik. És még szeretném elmondani, hogy a „Magyar falu” program keretén belül, a 18 településen belül 17-ben lehet igénybe venni a falusi CSOK intézményét, és mind a 17 településen igénybe vették már fiatalok, már költöztek oda fiatalok, illetve maradtak helyben fiatalok ennek a programnak köszönhetően. És csak abban tudok bízni, hogy ebben az esztendőben még többen lesznek.

Úgyhogy azt kérem önöktől, mindig nézzék meg, hogy honnan indultunk, honnan indultak a magyar falvak, és természetesen ez alapján mondjanak utána kritikát, és vegyék figyelembe azt, hogy mindent nem lehet megvalósítani pár év alatt, de azon az úton vagyunk, hogy megvalósítsuk. Én köszönöm szépen a magyar kormánynak, Gyopáros Alpár kormánybiztos úrnak, hogy a „Magyar falu” programmal támogatja a településeket, támogatja azokat a kistelepüléseket, ami nekem mindig is szívügyem volt, így támogatja az én térségem településeit is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából ismételt felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden tiszteletem a levezető elnöké, ezért szeretném az idegrendszere érdekében jelezni, hogy messze nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló időkeretet, hiszen nem kívánok visszaélni az általános vita adta lehetőségek mindegyikével. A szomorúságomat szeretném kifejezni, főleg Boldog István képviselőtársam felszólalása után. Mi 2010 óta ülünk egymással szemben itt a parlamenti patkóban, számos kérdésben parázs vitáink voltak, számos olyat találni, amiben egyetértettünk, és én azt vettem észre, hogy amikor alapvető nemzetstratégiai kérdésről volt szó, és ön is felül tudott emelkedni ezen a parázsló, talán mondjuk úgy, ellenszenven, akkor bizony megvoltak azok a közös alapok, amelyek Magyarország létérdekeit mindig szolgálták. Ezért kérem azt, hogy ebből a véleménybuborékból, amiben most ülnek, és minden harag nélkül mondom ezt, próbáljanak meg kiemelkedni.

Hiszen mindenki itt elmondja a saját választókerületét illető visszacsatolásait, amelyeket kapott a különböző pályázati forrásokat illetően, elmondják azt, hogy felújították azt az óvodát, aminek támogatom a felújítását, de képviselőtársam, egyre kevesebb benne a szakdolgozó, és azt várják, hogy egyre több gyermek születik, miközben… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.) Lehet erre véleményt megfogalmazni, persze, nyomjanak egy gombot, de a helyzet az, hogy Boldog István azt várja, hogy egyre több gyermek születik, és én is ezt várom, a rögvalóság sajnos nem ez.

A rögvalóság az, hogy a tavalyi évben megint rekordszinten fogyott a magyar, és a magyar falvak, egyes magyar térségek kiürülését nem sikerült megállítani. A mi feladatunk a magyar parlamentben a szembenézés lenne egy olyan katasztrofális demográfiai helyzettel, amely kapcsán, ha mi itt mindannyian összefogunk, és egy nemzeti minimumot alakítunk ki  és hozzám közel áll ez a gondolat, én kapacitálom erre önöket , és ez jól elindul, és minden erőforrást ide tudunk fektetni, akkor is 30-40 éves program lenne önmagában az, hogy a fogyást lassítsuk, és valamilyen szinten ezeknek a folyamatoknak elejét tudjuk venni. És azt látjuk sajnálatos módon, hogy tényleg egy véleménybuborékban élnek, hiszen önök talán elhiszik azt, hogy ez a demográfiai katasztrófa lassú zuhanással járt az utóbbi egy-két évben, miközben az a helyzet, hogy négy darab 90 ezer alatti élveszületési adatot tartalmazó év volt Magyarországon emberemlékezet óta, és mind a négy 2010 utánra esik.

Nem szeretném ezért önöket felelőssé tenni, mert nem lenne korrekt szakmailag, hiszen egy alacsonyabb bázisról indulnak, amikor már a szülőképes korú hölgyek száma kevesebb, de azt is láthatjuk, hogy mindenféle demográfiai adat, tehát mindegyik, amelyet a szakma figyelembe vesz, romlott az utóbbi években  és bárcsak ne így lenne! , a termékenységi arányszámnál volt egy átmeneti emelkedés, amit én nagyon üdvözöltem, még mindig messze voltunk az 1,5-től, és 1,49-nél megállt a termékenységi mutató, aztán kis stagnálás után minimális csökkenésnek indult. Szeretném, ha ez újra emelkedésnek indulhatna, de azt látom, hogy ha önök ilyeneket mondanak, miszerint Magyarországon több gyermek születik, ezek a folyamatok lassulnak, akkor a valóság eltagadása megakadályozza azt, hogy közös megoldásokat találhassunk.

Volt olyan év a 2010-es években, amikor egész Erdélyország tekintetében kevesebb, mint 10 ezer magyar gyermek született, képviselőtársaim! Legalább Trianon 100. évfordulója kapcsán józanodjon ki mindenki, hogy mekkora a baj! És ezekre közös megoldásokat kellene találni, és látja, képviselőtársam, minden indulat nélkül mondom ezt, mert mi segíteni szeretnénk az önök őszinte szándékait, csak azt látjuk, hogy tényleg azzal büszkélkednek itt, hogy egy köldökzsinóron, amelyik fölfelé, pályázati források irányába mutat, melyik választókerület mennyit tudott lehívni, és hogy homlokzatot cserélnek az érintett kórházon, amiben már nincs elég szakdolgozó. Azt vizsgálják, hogy mit újítottak fel, mit fejlesztettek egy faluban, ami pozitív, és én örülök neki, csak abból a faluból elvándorolnak a magyar fiatalok külföldre. Szabolcs-Szatmár-Bereget említem megint, ahonnan az én családom egyik ága jött, és azt látjuk, hogy azok a fiatalok, akik ott a 120-130 ezer forintos nettó fizetésből nem tudják kihozni az adott hónapjukat, ők elvándorolnak külföldre.

Borzasztó folyamatok ezek, és tényleg csak arra kérem önöket, hogy a valóság eltagadását fejezzék be. Minden termékenységi és népesedési mutató tekintetében romlottunk, egyedül és szerencsére a házasságkötések száma emelkedett, amely nem demográfiai mutató, feltételezhetően jórészt azért, hogy a családtámogatási rendszer egyébként jó ötletekkel teli elemeit könnyebben igénybe vehessék az érintettek, de ebből több magyar gyermek sajnálatos módon eddig nem született. Nagyon remélem, hogy ez egyszer megfordul, de a valóság eltagadásával nem megy.

Ez egyetlen módon megy: szembesülni az élveboncolás erejével ezekkel a katasztrofális folyamatokkal, és olyan parlamenti megoldásokat találni, amelyeket bármilyen színezetű kormány kénytelen lesz betartani, akár az Alaptörvényben rögzítve, én ezt is tudnám támogatni, csak jussunk el végre a diagnózisig annak érdekében, hogy bármilyen terápiáról beszélhessünk. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy rendes felszólalásra jelentkezike még valaki. (Nem jelentkezik senki.) Nem. Akkor kétperces felszólalás következik. Boldog István képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát képviselőtársam, nem tudom, hol hallotta tőlem azt, hogy én dicsekedtem a demográfiai számokkal, vagy eltagadtam a valóságot, én a valóságról beszéltem. Viszont azért felhívnám a figyelmét, hogy mindaz a lépés, amiről itt beszélünk, akár csak ez a mostani törvényjavaslat is, pontosan arról szól, hogy próbáljuk valamivel kötni helyben az embereket, és nagyon sok embernek jelent sokat az, ha bekerül a személyi igazolványába, hogy ő Alsóőrsön született. Ez sok embernek sokat jelent. Nekem is sokat jelent, ha most már beírathatom, hogy én Kétpón születtem. Mégis azt tudom önnek mondani, hogy abban egyetértünk, hogy a demográfiai katasztrófát meg kell állítsuk, de nézze, az összes törvénnyel, amit hoztunk, a családtámogatási törvényektől kezdve a „Magyar falu” programig, mind azt próbálnák elősegíteni, hogy minél több magyar gyermek szülessen, minél több fiatal maradjon a saját falujában vagy akár költözzön faluba, és megállítsuk ezt a katasztrófát. Én bizakodó vagyok azzal szemben, amit ön mond, hogy a házasságokból nem lett több gyermek. Hát, azonnal nem lett, de azért bizakodjunk abban, hogy azok a fiatalok, akik összeházasodtak, azok a házassággal majd gyermeket is vállalnak, mert a gyermekáldásnál nincs szebb.

Én azt gondolom, hogy annak van jövője, amit csinálunk, van alapja annak, amit csinálunk, akármelyik családtámogatási programmal, akár a „Magyar falu” programmal, és persze, ha ehhez vannak jó javaslataik, akkor azt szívesen látjuk mindig. De élből csak azt mondani, hogy ez nem fog használni, és ettől nem lesz több gyermek, nem állítjuk meg a népesedési katasztrófát, én ezt nem tartom jónak, képviselő úr, ebben nem fogunk soha egyetérteni. Én azt gondolom, hogy a kormány minden egyes lépése arra irányul, akár a gazdaságélénkítő programok, akár az összes többi, hogy minél több magyar gyermek szülessen. Ez a nemzet jövője, ez a Kárpát-medencei magyarság jövője, ezer esztendő múlva akkor leszünk még mindig mi a legnagyobb nemzet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a Kárpát-medencében, ha teleszüljük ezt a medencét, ez teljesen nyilvánvaló. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nem jelentkezik senki.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Kérdezem, hogy az előterjesztők közül ki kíván élni a vitában elhangzottak megválaszolásával. (Jelzésre:) Gyopáros Alpár képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Isten mentsen attól, hogy még tovább húzzam ezt a vitát, amiről sokan kifejtették a véleményüket. Körülbelül 30 perc alatt valóban le lehetett volna zárni, ehhez képest három órája vitatkozunk, és a vita a legkevésbé sem szólt az előterjesztésről, azt csak nyomokban tartalmazta. Ennek ellenére muszáj néhány ellenzéki felvetésre reagálnom, hozzátéve, hogy az nyilvánvalóan nem meglepetés számomra, hogy baloldali, liberális képviselőtársaim a felszólalásaikban igyekeztek elfedni annak a két kormányzati ciklusnak a bűneit, amelyet nyugodtan nevezhetünk a falurombolás időszakának, amely időszakban ezrével szűntek meg, ezrével szűntek meg a falvakban bölcsődék, óvodák és iskolák. És bár itt Arató képviselő úr beszólogatott falusi vagy vidéki vasúti szárnyvonalak kapcsán, de azért idézzük már fel azt a számot, hogy mégiscsak 38 szárnyvonalon 1300 kilométernyi vonalon szüntették meg a személyszállítást a szocialista kormányzatok idején. Hát mi ez, hogyha nem vidékrombolás? És éppen ő, Arató képviselő úr idézte fel, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program, az ÚMVP valójában a „Magyar falu” program elődje.

(13.20)

Tehát, ha jól értem, akkor a Demokratikus Koalíció magának vindikálja a „Magyar falu” program elindítását tulajdonképpen. (Korózs Lajos közbeszól.) Ez hangzott el Arató képviselő úrtól, Korózs képviselőtársam. De azért azt hadd mondjam el, hogy az a folyamat, ami a kistelepülések eladósodásához vezetett, abban ez az ÚMVP zászlóshajószerepet játszott. Ugyanis azokat a támogatásokat, amelyeket önök megállapítottak esetlegesen vidéki településeknek, falvaknak, ezeket nem előlegezték meg, sőt hosszú-hosszú eljárásrend végén fizették ki esetlegesen ezeket a támogatásokat ezeknek a településeknek. Ennek az lett a következménye, hogy a kistelepülési önkormányzatoknak, a vidéki önkormányzatoknak hitelt kellett fölvenni a működési hitelek mellé, ezeket a fejlesztési hiteleket is fel kellett venni, és ennek a folyamatnak a végén keletkezett 1200 milliárd forintnyi önkormányzati adósság, amelyet mi konszolidáltunk  1200 milliárd forintnyi adósságot.

Varga képviselő úrnak egyébként szeretném megköszönni talán az egyetlen higgadt ellenzéki hozzászólását. Ennek ellenére a képviselő úr számonkéri rajtunk, hogy mi nem hallgatjuk meg a vidéket, és nem egy átgondolt vidékpolitikát folytatunk, és ezt kellene folytatni. Képviselő úr, amikor az ÚMVP elindult, akkor az önök kormánya a brüsszeli bürokratákkal egyeztetett az ÚMVP-ről, senki mással  a vidéki emberrel biztos, hogy nem; a vidéki önkormányzatokkal biztos, hogy nem; a megyei önkormányzatokkal biztos, hogy nem. Önök Brüsszellel egyeztették le és fogadtatták el az ÚMVP-t.

Ennek lett egyébként következménye az, ami. Ezzel szemben mi országjárás keretében folyamatosan fogadjuk be a javaslatokat és a véleményeket a falvak polgármestereitől, lelkészeitől, civil szervezeteitől és így tovább, és ennek az országjárásnak a keretében alakult ki egyáltalán a „Magyar falu” program, és folyamatosan is alakítjuk a programot. Úgyhogy, azt gondolom, hogy ez az átgondolt vidékpolitika, amikor magukkal az érintettekkel egyeztetjük annak a tartalmát.

Nagyon örülök neki, hogy Arató képviselő úr most lelkesen támogatja a származási hely személyi igazolványba való bekerülését, csak szeretném felvillantani, hogy ezek szerint megváltozott a véleménye, tekintettel arra, hogy ő abban a kormányzati ciklusban politikai államtitkár volt, amely kormányzati ciklusban meg akarták szüntetni a származási hely fogalmát az anyakönyvben. Ennek ellenére nagyon örülök neki, hogy képviselőtársam megváltoztatta a véleményét.

Keresztes képviselőtársam, Tószeg kapcsán meggyőződésem, hogy egy sajnálatos tragédiát politikai hangulatkeltésre használ fel. A helyzet ugyanis a következő. Tószeg polgármestere, bár nem tudom, hogy valóban nyilatkozotte ilyet, amit ön idézett, miszerint neki nincs lehetősége arra, hogy azt a külterületi utat felújítsa, a helyzet az, hogy Tószeg nem nyújtott be a „Magyar falu” programba pályázatot útfelújításra. Egyébként megnéztem, a vidékfejlesztési programba sem nyújtott be útfelújításra pályázatot. Ez a lehetőség rendelkezésre állt volna polgármester úr számára. De nem a polgármestert szeretném számonkérni, hanem inkább önt, hogy egy ilyen tragédiát szerintem politikai hangulatkeltésre felhasználni merő felelőtlenség.

Bencsik képviselőtársam  akit, ha jól látom, most nem látok  pedig azt kéri számon rajtunk, hogy állítása szerint a falusi CSOK helyett, új építésű házak ösztönzése helyett meglévő otthonok korszerűsítését kellene támogatnunk. Érdemes volna egyébként minden ellenzéki képviselőtársam figyelmét arra felhívni, hogy talán a témában érdemes volna elmerülni, és a „Magyar falu” program tekintetében egy kicsit tájékozódni.

Keresztes képviselőtársam a program nevét sem ismeri, következetesen „modern falvak” programnak nevezi, holott „Magyar falu” program a neve. Bencsik képviselőtársamnak pedig szeretném jelezni, hogy a falusi CSOK használt ingatlan vásárlására és egyidejű korszerűsítésére és meglévő otthonok korszerűsítésére szolgál, egyébként pedig a babaváró támogatás és az áfa-visszatérítési támogatás mellett a falusi CSOK-kal együtt összesen akár 25-30 millió forintnyi vissza nem térítendő támogatás is igényelhető ezeknek az otthonoknak a kialakításához és korszerűsítéséhez.

Engedjék meg nekem, hogy ne folytassam, és Varga-Damm képviselőtársam felszólalásait ne is minősítsem. Mindösszesen szeretném megköszönni, egyébként, ha jól értettem, minden frakció úgy nyilatkozott, hogy támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot. Számítok az önök támogatására.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   43-46   47-119   120-135      Ülésnap adatai