Felszólalás adatai

Az iskolák fenntartásával kapcsolatban azonban elég nagy bizonytalanságot láthatunk, hiszen még most van az Országgyűlés előtt az a törvényjavaslat, amely a még hatályba nem lépett köznevelési törvényt máris módosítani szeretné, és meghatározza azokat a pontos feltételeket, amelyek ezután az önkormányzatok feladatellátásának, működtetésének szabályait fogják meghatározni, és azt, hogy a fenntartó mit fog ellátni. De ez alapján tehát nem látjuk azt jelen pillanatban, hogy milyen feltételekkel tarthatja meg egy önkormányzat az iskoláját, illetve hogy hány önkormányzat lesz az, amelyik át szeretné vállalni, illetve továbbra is meg szeretné tartani ezt a fenntartói minőségét. Így igen kétséges az, hogy a központi költségvetés is mennyi pénzt fordít arra, hogy az állam az átvett iskolákat majd tudja fenntartóként a későbbiekben is működtetni.

Hogy milyen bizonytalanság van ezzel kapcsolatban, azt az is mutatja, hogy ehhez a köznevelési törvény módosítását célzó javaslathoz is csak a kormánypárti oldalról több mint 50, az egész Országgyűlésből pedig több mint 80 módosító javaslat érkezett be. Tehát még azt sem tudhatjuk, hogy milyen feltételei lesznek a fenntartásnak, illetve a működtetésnek, és hogy hány önkormányzat tudja vállalni a későbbiekben is ezeket a feladatokat. Így a központi költségvetésben meghatározni az erre fordítandó forrásokat, tehát igencsak zsákbamacskaként szerepel.

Például arra a határra vonatkozó módosító javaslatokat is találunk, amely 3 ezer főben határozza meg azt, hogy az állam átveszi az önkormányzatoktól a fenntartást. Erre vonatkozóan is több alternatíva szerepel, tehát igencsak nagy a bizonytalanság ebben a tekintetben.

Azt azonban valóban nem lehet vitatni, hogy a felsőoktatásból ebben az évben 26 milliárdot von ki a kormányzat, és gyakran hivatkoznak pozitív külföldi példaként Finnországra és a finn oktatási rendszerre. Arról kell tájékoztatnom önöket, de bizonyára önök is tudják, hogy ebben a válságos időben is Finnország a felsőoktatásra fordítandó költségvetési forrásokat növeli, de egyébként a velünk szomszédos Ausztria is, hiszen a válságból is csak a képzett munkaerővel lehet kilábalni.

Ha az Orbán-kormány tevékenységét figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy az egyetemek és főiskolák támogatása a 2011-es költségvetési évről 2013-ra a tervezet szerint 55 milliárd forinttal csökken. Tehát ez az az összeg, amit két év alatt az egyetemek, főiskolák támogatásából a kormány kivont.

Természetesen ez összefüggésben van a keretszámok csökkentésével is, amelyet már nagyon sokszor bíráltunk itt az Országgyűlés falai között, és még egy olyan aspektus van ezzel kapcsolatban, amit szeretnék kiemelni, ez pedig a diákhitel átalakítása, illetve a kamattámogatása. Az, hogy legyen kamattámogatás, azzal természetesen egyetértünk, azonban felháborítónak tartjuk az Oktatási Hivatal azon tájékoztatását, hogy minél több fiatalt szeretnének bevonni a diákhitel lehetőségébe, és az Oktatási Hivatalnak célja az, hogy minél többen vegyék fel a diákhitelt.

Az eddig működő diákhitelrendszerben is azt láthattuk, hogy a megkérdezettek 60 százaléka azt mondta, hogy ő úgy is el tudta volna végezni az egyetemet vagy a főiskolát, hogy nem veszi fel a diákhitelt. Tehát többségében voltak azok a fiatalok, akik fölöslegesen adósították el magukat az egyetemi éveik alatt, hiszen a tanulmányaik elvégzéséhez erre nem lett volna szükség.

Nyilván ez önbevalláson alapuló adat, és még ha torzít is, mondjuk, ha ennek egy kicsit több mint a felét vesszük igaznak, akkor is százezer olyan fiatalról beszélünk, akik fölöslegesen adósították el magukat az egyetemi éveik alatt. Ez egy nagyon magas szám, és úgy gondoljuk, sokkal igazságosabb lenne egy olyan felsőoktatási rendszer, amikor valaki a tehetsége alapján és nem a tehetőssége alapján boldogulna. Ha például nem került volna ki a felsőoktatási intézmények hallgatóinak juttatásai központi előirányzata, tavaly még benne volt a költségvetésben 3 milliárd forinttal, az idén nem szerepel külön címsorként, tehát ha ez nem kerülne ki, akkor sokkal igazságosabb felsőoktatási rendszert alakíthatnánk ki, és nem lenne szükség arra, hogy több mint százezer diákot, hallgatót fiatal korában fölöslegesen eladósítsunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)