Felszólalás adatai

Számomra mint embernek, mint magyar embernek, meg mint jogvédőnek is különösen döbbenetes azt megtapasztalni, hogy a népfelség elvével szembehelyezkedve a formai mechanikus szemlélettel mindenfajta érdemi, komolyabb átgondolás nélkül úgy gondolják, hogy kipipálhatják ezt a feladatot, ami pedig Magyarországon az egyik legkomolyabb és legveszedelmesebb rákfenéje az egészséges társadalom kibontakozásának.

A kisebbségi vélemény ismertetése keretében nyilván el kell mondjam azt, hogy pontosan mi is történt ezen a bizottsági ülésen. Elég méltatlan körülmények között zajlott már az is, hiszen az előre meghirdetett napirendi pontok között negyedik napirendi pontként szerepelt ez a népi kezdeményezés, amely népi kezdeményezést egy bátor, elkötelezett hölgy indította el, Halász Pálma, aki maga is egyébként szenvedője volt ennek a családon belüli erőszaktípusnak. Egyébként hozzáteszem mindjárt itt kiemelve, ez nemcsak nőket, hanem gyermekeket, illetve kiszolgáltatottakat érint, idősek is lehetnek ezek, ad absurdum még lehet férfi is ilyen, lehet olyan konstelláció, és tudunk is ilyen esetekről, bár nem ez a fő szabály.

Mindenesetre az a döbbenetes lekezelés és - nyugodtan mondhatom - fennhéjázó hozzáállás, ami tapasztalható volt a bizottságban, mindjárt abban nyilvánult meg elsőként, hogy nem várták meg a népi kezdeményezés előterjesztőjét, tehát Halász Pálmát, noha időrend szerint nem is lehetett volna elkezdeni 9 óra 30 előtt ennek a napirendi pontnak a tárgyalását. De ott kötelező házi feladatként gyorsan le lett tárgyalva néhány nagyon fontos kérdés, többek között a trafiktörvénynél, a dohánytermékekről szóló törvénynél sem kaptunk érdemi tájékoztatást arra, hogy Brüsszellel végül is hogyan kötöttek alkut, nem érvényesült az átláthatóság. Itt pedig a népfelség elvének az érvényesítéséről szóló népi kezdeményezésnél, amely mögött 150 ezer aláírás áll, 106 ezret nyújtottak be hitelesítésre, egyszerűen még a szót sem adták meg az előterjesztőnek, noha persze vita alakult ki erről, hogy most akkor ezt a Házszabály előírja vagy nem írja elő.

(21.40)

Én nem szeretnék hosszan ezen elmélkedni, aki számára ez nem kellően kijózanító abba az irányba, hogy Magyarországon úgy tűnik, az a rend, idézőjelesen "rend" nem akar megváltozni, amikor az állam passzív belenyugvással tűri azt, hogy a családokon belül, párkapcsolatokon belül akár lelki, akár fizikai bántalmazással vagy gazdasági függőséggel milliók élete tekinthető csökkentett értékűnek sajnálatos módon. És hogy itt hetente egy nő meghal családon belüli erőszak, bántalmazás miatt, ez is tényadat, erről nagyon sok kutatás, nagyon sok vizsgálat folyt már.

Tehát nem gondolom azt, hogy ezt a vitát - és ezt mondtam el a bizottságban is - le lehet úgy zárni, hogy a büntető törvénykönyv kapcsán a tavaszi ülésszakban lefolyt egy vita, egy meglehetősen furcsa vita, amelynek a lényege az volt, és erre utaltam, hogy akik most a büntető törvénykönyvbe helyezendő önálló tényállás jogosultságát tiltják vagy ellenzik a családon belüli erőszak elleni tényállást, azok azokkal is szembemennek, akik például a Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr által vezetett minisztériumban annak idején a büntetőtörvénykönyv-javaslathoz kidolgozták ezt a megoldást, illetve magával a miniszterelnök-helyettes úrral is szembemennek, hiszen ő pedig ennek az ügynek elkötelezettje.

További érveimet majd az érdemi hozzászólásban fejtem ki, mindenesetre azt kell megállapítani, hogy ez az ügy nem zárható le ezzel, akárhogy is gondolják azt, hogy most kipipálják egy késői, méltatlanul késői időpontra helyezett időpontban. Ezt az egész ország nyilvánossága kellene hogy lássa. A magyar társadalom többsége nőkből áll, az egyetemi végzettséggel rendelkező személyek többsége nő, ehhez képest a vezető tisztségekben pedig férfiak találhatók, és jelen esetben a bizottság is férfiak által alkotott többségében úgy döntött, hogy nem kíván érdemben foglalkozni ezzel az üggyel. Márpedig úgy gondoljuk, hogy ez rossz, ezen változtatni kell, és majd részletesen elmondom azokat a javaslatokat, amelyek az ENSZ főtitkára állásfoglalásának és az ENSZ CEDAW-bizottság iránymutatásának megfelelően képesek megvédeni a családon belüli erőszak szenvedőit, akik igen kiszolgáltatottak, és áldozatnak tekintik őket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)