Felszólalás adatai

Hogy miért tettük ezt? Ugyanúgy nem tudtuk támogatni ezt a javaslatot, ahogy annak idején, amikor először az Országgyűlés előtt volt ez a javaslat, most is el tudjuk mondani ugyanazokat a kritikáinkat.

Szomália, ahogy államtitkár úr elmondta, 1991 óta egy anarchiában lévő ország. Fontos elemeznünk, hogy miért is jutott idáig, és miért tart ott most, ahol tart.

Szomáliát az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok sosem tekintette igazi partnerországnak. Elég belegondolnunk abba a három fő aspektusba, ami történt ezzel a szerencsétlen országgal, ezzel a 3300 kilométer partszakasszal rendelkező országgal.

Először is, ami nagyon fontos, hogy a nyugati államok országai erőszakosan, agresszívan lehalászták a szomáliai nép elől az ott található halállományt, egyszerűen a szomáliaiaknak már nem jutott saját halállományaiból, nem tudtak élelmiszert kinyerni onnan, hiszen azt teljesen illegálisan, az ENSZ által is meghatározva illegálisan - évente 300 millió dollár veszteséget okozva a szomáliai lakosoknak - lehalászták.

Másodsorban nagyon sok állam, élenjárva Olaszországgal, nukleáris- és vegyihulladék-lerakónak használta a szomáliai tengerpartokat. Az ENSZ 2005-ös jelentése például azt mondja, hogy a part menti falvakban már az emberek vérében, az embereknél találtak veszélyes vegyi hulladékra utaló jeleket, illetve nukleáris fertőzöttségre utaló jeleket, amit ezek a különböző vállalatok telepítettek, raktak le oda.

Az Egyesült Államok többször beavatkozott, 1993-ban katonailag is megpróbált beavatkozni Szomáliában, sikertelenül. Ezután különböző hadurakat pénzelt, fegyverzett föl, az "oszd meg és uralkodj" elve alapján próbálta valamiképpen a hatalmi erejét imigyen kifejezni.

Azóta az Európai Unió az Atalanta nevű hadműveletében, illetve a NATO az Ocean Shield, Óceánpajzs nevű hadműveletében, a kalózellenes hadműveletekben flottát állomásoztat Szomália mellett, megakadályozva a szomáliaiakat, hogy különböző, más nemzetiségű hajókat elraboljanak. Ők ezért vannak arra kényszerítve, mert egyszerűen nincs más lehetőségük, egy anarchiába süllyedt országban nincs munka, a halállományukat pedig ugyanezen hatalmak lehalászták előlük.

Az ENSZ egyik jelentése ki is mondta, és egy olasz dokumentumfilmes csapat is azt állapította meg, hogy ezek a hajók viszont gyakran szemet hunynak a különböző nukleáris, illetve vegyi hulladékot lerakó hajók ténykedése felett, csak a kalózokra koncentrálnak.

Szomália felé az érdeklődés leginkább akkor indult meg, amikor Puntföldön - ez Szomália északi része - nagyobb olajmennyiséget találtak. Az olajjal párhuzamosan hirtelen fiktív vagy nem fiktív terroristák is megjelentek - milyen érdekes egybeesés! -, ami rögtön vonzotta oda az Egyesült Államok hadseregét. Azóta 2007-ben például bombázás is történt már az Egyesült Államok részéről is az országban.

Tehát azt kell mondanunk, hogy a nyugati erők, nyugati hatalmak, az euroatlanti hatalmak nem éppen barátsággal viszonyulnak ehhez az országhoz, és különböző, pénz- vagy katonai eszközökkel próbálják befolyásolni az ottani politikai életet. Egyébként, csak úgy érdekességképp jegyzem meg, épp ezekben az órákban is elnökválasztás folyik az országban. Nagyon érdekes, hogy pont most tárgyaljuk ezt a napirendi pontot.

Ezekből kiindulva azt kell elmondanunk, hogy ezek miatt a nem túl erkölcsös dolgok miatt nem tudjuk támogatni még ezt a kisebb missziót sem. Míg például az afganisztáni missziónk több mint 8 milliárd forintot ölel föl, addig a honvédelmi miniszter úr tájékoztatása szerint ez a misszió 82 millió forintjába kerül a magyar adófizetőknek. De ezzel párhuzamosan akkor sem tudjuk támogatni.

Mindazonáltal el kell mondanunk, hogy természetesen ez nem az ott szolgálatot teljesítő magyar honvédeknek, magyar katonáknak szól, akik munkáját mindig is elismerjük, és köszönjük nekik, de sajnos nem tudjuk támogatni ezt a missziót.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)