Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Mint ahogy azt jeleztem, a mai napon a kormány nevében felszólalásra jelentkezett Kovács László külügyminiszter úr: "Brüsszel után, Koppenhága előtt" címmel. A külügyminiszter urat illeti a szó.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Történelmi sorsforduló előtt áll Magyarország, hiszen még néhány nap, és a koppenhágai csúcsértekezleten eldől, milyen feltételekkel csatlakozhat Magyarország az Európai Unióhoz. Ám a hét végén nem dől el minden. Hátra van még az alkotmány módosítása, hátra van a népszavazás eredményes megtartása, és hátra van a csatlakozást követő beilleszkedési folyamat, amely bizony még jó néhány évet vesz majd igénybe.

A pártok, a közvélemény egyetértenek a csatlakozás szükségességével - ez jó. Az nem jó, hogy vannak fölösleges, értelmetlen viták arról, hogy mennyire felkészült Magyarország, és hogy sikerült-e elérni a lehetségest a tárgyalóasztalnál. Egyes ellenzéki politikusok azt mondják, hogy Magyarország nincs kellően felkészülve a csatlakozásra, és a közvélemény nagyon keveset tud az Európai Unióról. Ha ez igaz, akkor elsősorban azokat terheli a mulasztás, akik négy évig kormányozták az országot; ha igaz, hogy a közvélemény keveset tud, akkor elsősorban azokat terheli a felelősség, akiknek ez az elmúlt négy esztendőben dolguk volt, mert azt senki nem hiheti komolyan, hogy a kormányváltás óta elfelejtették azt az emberek, amit megelőzően négy év alatt megtudtak.

Szerencsére nem igaz, hogy Magyarország nem kellően felkészült. Az Európai Unió brüsszeli csúcsértekezlete egyértelművé tette, hogy Magyarország és a másik kilenc ország felkészült a csatlakozásra, képes helytállni az egységes piac versenykörülményei között. És ez - mi ezt mondjuk, a kormány ezt mondja, a kormánypártok ezt mondják - 12 év munkájának eredménye, négy szabadon választott parlament és öt kormány munkájának, egymásra épülő munkájának az eredménye.

(9.20)

Nézzük, mit értünk el az elmúlt fél esztendő alatt. Elértük, hogy a külföldiek magyarországi földvásárlására korábban megállapított hétéves tilalom három évvel meghosszabbítható. Elértük, hogy az Európai Unió által kifizetendő közvetlen mezőgazdasági támogatások saját költségvetésből további 20 százalékkal kiegészíthetők. Elértük a mezőgazdasági kvóták jelentős emelését; van olyan kvóta, amelyik két és félszer akkora lett, mint amivel az Európai Unió a tárgyalásokat indította.

Lezártuk a versenyfejezetet: elértük, hogy a külföldi befektetők adókedvezményénél az új, az Európai Unióban szokásos számítási módra való áttérés nem visszamenőleg érvényes, hanem 2003. január 1-jétől. Ezzel elhárult a veszély, az a veszély, hogy a multinacionális vállalatok a kedvezőtlenül változott szabályok miatt kivonják a tőkéjüket Magyarországról, becsuknak üzemeket. Ne feledjük: a beszállítókkal együtt összesen 250 ezer, negyedmillió munkahelyről van szó! Ez a megállapodás az Európai Unióval ezt a veszélyt elhárította. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lárifári!)

Elértük, hogy az Európai Parlamentben Magyarország a korábban ajánlott 20 hellyel szemben 24 helyet kap, annyit, mint a vele azonos nagyságrendű országok, és elértük, hogy 2004-ben Magyarország fizetési mérlege az Európai Unióval szemben 270 millió euró, azaz 70 milliárd forint többletet fog mutatni a 2003-as, a csatlakozás előtti évvel szemben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És mi lesz 2005-ben?)

Ezek az eredmények a fél év alatt, és ami hátravan, a két nyitott kérdéskör mind a tíz országot érinti: a közvetlen kifizetések induló szintje, ennek növelése, és az átmeneti időszak csökkentése, és a költségvetési kompenzáció kérdése, hogy ne csak 2004-ben, de 2005-ben, 2006-ban is jobban járjunk és jobban éljük, mint a csatlakozás előtt.

Azt várjuk az Európai Uniótól, hogy használja ki a berlini kereteket, tanúsítson rugalmasságot, és azt várjuk az ellenzéki politikusoktól, hogy Brüsszelből és más nyugat-európai fővárosokból ne a magyar kormánynak üzengessenek, hogy tárgyaljon keményebben, hanem értessék meg az Európai Unió kormányaival, hogy méltányosabb magatartást kell tanúsítaniuk ebben a zárószakaszban a két utolsó kérdéskör lezárásánál.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr, a napirend előtti felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabály 51. § (2) bekezdésének utolsó fordulata értelmében a képviselőcsoportok vezetői a kormány felszólalása esetén kétperces hozzászólásra kérhetnek szót. Kérdezem, hogy kíván-e valaki élni ezzel a kétperces felszólalási lehetőséggel. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Köszönöm szépen... (Jelzésre:) De igen. Dávid Ibolya!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A hétvégén az európai uniós csatlakozással kapcsolatban több nyilatkozat elhangzott. Elmondhatom, hogy a nyilatkozatokat összefoglalóan az jellemezte, hogy az elmúlt tizenkét éves ellenzéki, kormányzati politizálásunk végeredményeként az uniós csatlakozást mindenki következetesen támogatja. Támogatjuk mindamellett, hogy látjuk azokat a hiányosságokat, amelyeket láttunk négy éve, láttunk nyolc éve, látunk most is és látni fogjuk a csatlakozás utáni időszakban, mert mindannyiunk számára tévedés azt hinni, hogy a csatlakozás utáni helyzetben nem lesz mit tennünk, hogy a felzárkózás az európai uniós tagországok átlagához befejeződik a csatlakozással.

Ezért az a nyilatkozat, amelyet a Magyar Demokrata Fórum a hétvégi országos választmányán tett, rendkívül reálisan közelítette meg az európai uniós csatlakozást. Mi kívánjuk azt, hogy hazánk minél jobb feltétellel csatlakozzon az Európai Unióhoz, mert ma nincs más realitása Magyarországnak, mint az európai uniós csatlakozás. De látjuk azokat a felkészülésbeli hátrányokat, amelyekért szól az önök programja is, hiszen kampány kezdődik: április 12-én lesz népszavazás az európai uniós csatlakozásról. Ha a felkészülésünk száz százalékos lenne, akkor szeretném megkérdezni, hogy miért költünk milliárdokat a felkészülésre. Azért, hogy mindenki, minden szakma és minden állampolgár tudja, hogy mit jelent számára ez a felkészülés. Persze, hogy volt ennek egy előzményszakasza, de a kampányidőszak az, amikor ezt a kormánynak és az ellenzéki pártoknak egyszerre kell kihasználni arra, hogy egy társadalom felkészült legyen. És a költségvetésnek, a 2003-as és a 2004-es költségvetésnek az az egyik fő feladata (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy mindazon társadalmi réteget és csoportot, amelyik jelenleg láthatóan hátrányos helyzetű lesz (Az elnök ismét csenget.) a csatlakozás utáni első évben vagy második évben, most tudjuk kompenzálni és a versenyre felkészíteni, mert bizony, a piacképességünk és a versenyképességünk...

ELNÖK: Alelnök asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...támogatásra szorul. Elnök Asszony! Köszönöm szépen a türelmét. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy az alelnök asszony nem frakcióvezető-helyettes, viszont az 51. § (2) bekezdésének utolsó fordulata értelmében kógens az a szabály, hogy a frakciók vezetői szólhatnak, és a Magyar Demokrata Fórum nem is jelentette be az ön frakcióvezető-helyettességét a mai napra. Úgyhogy kérem, eszerint értékeljék.

Szájer József frakcióvezető-helyettes úr kért szót, a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben.

DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja az európai uniós csatlakozást. Így van ez akkor is, hogyha úgy látjuk, hogy minden idők legkevésbé méltányos és legkevésbé bőkezű, pontosabban szólva valójában szűkmarkú bővítésére számíthatunk az Európai Unió részéről.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy érzékeli, hogy az elmúlt időszakban jelentős mértékben romlottak az ország tárgyalási pozíciói (Derültség az MSZP soraiban.), éppen ezért úgy látjuk, szükséges, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a maga részéről szintén megmozgassa nemzetközi kapcsolatrendszerét annak érdekében, hogy ezt megállítsuk.

Annak idején, januárban, az év elején, önök azért bírálták az Orbán-kormányt, mert nem sikerült egyéni elbírálást kialakítani az ország számára. Nos, önök is most már lassan több mint fél éve kormányoznak, és önöknek sem sikerült ezt a célt elérni, és olyan területeken, mint az agrárgazdaság - noha önök a száznapos programjukban szereplő kifejezetten az ottani feltételek javítását tűzték ki célul - ez sikertelen volt. Tehát ilyen értelemben meglehetősen nehéz időknek nézünk elébe.

A Fidesz kongresszust tartott az európai uniós csatlakozásról, Európa újraegyesítéséről, és egy hatvanoldalas programot fogadott el, amely részletezi az elkövetkezendő időszak felkészülési feladatait. Ebben részletesen beszélünk arról, mit kell tenni annak érdekében, hogy az a ma nagyon impozáns támogatottság, amely a magyar polgárok részéről az uniós csatlakozás tekintetében megvan, a csatlakozás után is megmaradhasson. Ez elsősorban házi feladat, Magyarországnak kell megtenni ezeket a lépéseket. Sajnáljuk, hogy a kormány nem ezen az úton jár, a 2003-as költségvetés nem úgy néz ki, mint egy ország uniós csatlakozás előtti költségvetése.

Tisztelt Külügyminiszter Úr! A programot, annak érdekében, hogy a kormány is hasznosíthassa annak tételeit, önnek átadom.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonynak adom meg a szót, ugyancsak kétperces időkeretben. Frakcióvezető Asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nehéz út és egy nehéz tárgyalássorozat javán vagyunk túl, noha nem teljesen a végén, és ez valóban jó, ahogy a külügyminiszter úr mondta.

Jó az is, hogy értünk el eredményeket, még ha ezek az eredmények nyilván nem is érik el a vágyott vagy ideális szintet. Nem is érhetik, hiszen amikor eldőlt - más szempontból kedvezően -, hogy tíz ország egyszerre csatlakozik az Unióhoz, akkor ez megszabta kívánságaink teljesítésének reális határát is.

Jó, mindenképpen jó, hogy eredményt értünk el a költségvetés és például a mezőgazdasági kvóták arányában. Jó volna azonban, ha másfajta, inkább belpolitikai, belső természetű kvóták arányában is hasonló előrelépést érhetnénk el. Jó volna, ha az országban nőne azoknak az aránya, akik felelősen és tudatosan végiggondolva a lehetőségeket és nehézségeket mondanak igent az uniós csatlakozásra.

Vannak más kvóták, más arányok, amelyeknek inkább a csökkenését látnám szívesen. Jó volna, ha csökkenne azoknak a közéleti szereplőknek az aránya, akik csak nyögvenyelősen mondanak igent a csatlakozásra, akik egy szájból hideget és meleget fújnak. (Moraj a Fidesz soraiban.) Jó volna, ha csökkenne azoknak a közéleti szereplőknek az aránya, akik elfelejtik, mitől jutott a magyar mezőgazdaság oda, ahol most tart. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Jó volna...

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök ismét csenget.) Kérem, hogy tisztelettel hallgassák végig a frakcióvezető asszonyt.

(9.30)

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Jó volna, ha a lelkiismeret-furdalás hangjai nem hangos parlamenti bekiabálások útján fejeződnének ki. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Végül jó volna... - bocsánat, csak próbálok beszélni! (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, frakcióvezető asszony, hogy fejezze be felszólalását.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. És végül jó volna, ha nőne azoknak a közéleti szereplőknek az aránya (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igazat beszélj!), akik az uniós csatlakozást nemcsak akkor tartják nemzeti érdeknek, ha ők számítanak a csatlakozási dokumentum aláírására.

Jó volna, ha nőne azoknak az aránya, akik az uniós csatlakozás érdekét képviselőket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) semmiképpen sem nevezik brüsszelitáknak, mert pontosan tudják - elnézést a rossz szójátékért...

ELNÖK: Frakcióvezető asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): ...de a brüsszelita sem volt jobb -, hogy aki a csatlakozás érdekét képviseli, az budapestita, mert a nemzeti érdeket képviseli.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyek annyi megjegyzést, ha már a képviselőtársukat nem, de legalább a nőt tiszteljék a képviselő asszonyban.

Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó kétperces időkeretben, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásokból az tűnik ki, hogy mindenki támogatja Magyarország európai uniós csatlakozását itt a parlamenti pártok közül. S ha itt be lehetne fejezni, akkor tulajdonképpen béke, egyetértés szállná meg a Házat; csak szegény ellenzék állandóan azzal küszködik, hogy ugyanakkor szeretne megkülönböződni egy olyan ügyben, amiben pedig nem kellene. (Dr. Répássy Róbert: Az SZDSZ nem szeretne!? - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

A másik, amit még mondani szeretnék, hogy nem kell persze lábujjhegyen bemenni Európába, de ordibálva nem érdemes, kedves képviselőtársaim. (Derültség és taps a kormánypártok soraiból.)

A megkülönböződő törekvéseket megérti az ember, ezért aztán én meg szeretném leszögezni, hogy nem romlottak Magyarország pozíciói, mondjuk, a hat hónappal ezelőttihez képest, hanem javultak. (Taps a kormánypártok soraiból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igazat beszélj!) Lehet, hogy ha marad a másik kormány, akkor is javultak volna, de ettől még az tény, hogy volt egy kormányváltás, Magyarország pozíciói pedig javultak.

Ami a felkészítést illeti, képviselőtársaim: négy éven keresztül foglalkozni kellett volna vele, önök ezt nem tették meg. A feladat most a kormányra hárul. Egyébként bárkinek meg kellene tennie, és ebben természetesen számítunk az önök közreműködésére is, hiszen ebben a dologban mindenkinek van feladata.

Végül, ami a harmadik dolgot illeti: pitiánernek tartom azt a vitát, ami állandóan azon akar méricskélni, hogy éppen mennyit kapunk, még mennyit szeretnénk kapni. (Dr. Répássy Róbert: Ez a lényeg!) Fideszes képviselőtársam kiabált, hogy ez a lényeg - önöknek, láttuk az elmúlt négy évben, mindig az volt a lényeg, hogy mennyit tudnak zsebre vágni. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Majd a bíróságon folytasd!) Mi, szabad demokraták erről azonban nem így gondolkodunk, mert egyrészt úgy ítéljük meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy értékközösséghez csatlakozik az ország - többek között a napirend előtti felszólalás az emberi jogok ügyében erről szólt.

ELNÖK: Képviselő úr!

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Ebben az értékben egyébként benne van a másik (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Házszabály!) ember tisztelete is...

ELNÖK: Frakcióvezető úr!

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): ...amely ügyben önöknek még van mit gyakorolniuk, persze még van elég idő a csatlakozásig.

ELNÖK: Frakcióvezető úr!

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Ezt tartjuk a legfontosabb dolognak... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, 2 perc 46 másodpercnél tartunk. (Dr. Répássy Róbert: Ez is sok volt, foglaljon helyet!) Én beszámoltam azt az időt is, amit a bekiabálások... (Zaj. - Az elnök csenget.) Ne haragudjanak, képviselőtársaim, de mindaddig, amíg önök zavarják a felszólalót (Derültség.), addig nem fogja tudni befejezni. Kérem, legalább tiszteljék annyira egymást, hogy végighallgatják türelmesen a felszólalást!

Kérem, frakcióvezető úr, hogy fejezze be a felszólalását.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Még egy mondatot, elnök asszony: egy szó, mint száz, önökkel nehéz lesz, de teszünk rá egy kísérletet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Derültség, taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk. Felkérem Nagy Nóra jegyző asszonyt, ismertesse a további napirenden kívüli felszólalók névsorát. Jegyző asszony!