Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a mai ülésén Csabai Lászlóné képviselő asszonyt a november 15-16-ai ülésnapunkra, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja a mai ülésén Jüttner Csaba képviselő urat frakcióvezető-helyettesnek megválasztotta. Kívánok a frakcióvezető-helyetteseknek jó munkát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dávid Ibolya frakcióvezető-helyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “Menekül a középosztályö címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes asszony.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Menekül a középosztály Magyarországról, az emberek külföldre menekülnek vásárolni, mert Magyarország igen drága lett. Az ünnepi készülődés arról szól, hogy lehetőség nyílik kiutazni Bécsbe vásárolni.

(13.50)

S már nagyon sokan választják - attól függően, hogy hol élnek Magyarországon - a felvidéki magyar városokat, Szabadkát, Nagyváradot, Aradot vagy Szatmárnémetit. A cél karácsony előtt azonban mégiscsak Bécs, és meg kell értenünk az embereket: olcsóbban, kedvesebb kiszolgálás mellett, minőségi árut vásárolnak.

De miért kell ennek így lennie? Miért külföldön költi el a pénzét a magyar középosztály? Hogyan lehet az, kedves képviselőtársaim, hogy a mi átlagfizetéseinkhez képest jóval többet kereső osztrák állampolgárok lényegesen olcsóbban jutnak hozzá élelmiszerhez, ruhaneműekhez, bútorokhoz, háztartási gépekhez, és a sort még folytathatnám? Hogyan lehet az, hogy világszerte nagy lánccal rendelkező cégek és áruházak sokkal magasabb áron értékesítik termékeiket nálunk, Magyarországon, mint például Ausztriában?

Elég, ha az IKEA-ra gondolok. Egy vizsgálat szerint Magyarországon pontosan kétszer annyiba kerül ugyanaz a polcrendszer vagy ugyanaz az ágykeret, mint a szomszédos Ausztriában. Vagy említhetnék olyan típusos konyhabútort, amelyik pontosan kétszer annyiba kerül Magyarországon, mint Ausztriában vagy Németországban. De említhetném az internet-előfizetéseket is, hiszen ma Magyarországon 11-12 ezer forintba kerül egy korlátlan hozzáférés, ugyanez Angliában és Németországban feleennyibe kerül, miközben tudjuk, hogy az átlagkeresetek Magyarországon sokkal-sokkal kevesebbek. Nem csoda egyébként, hogy Magyarországon minden tizedik háztartásban van csak internet-hozzáférés, és az sem csoda, hogy ilyen körülmények között az utolsók között vagyunk Európában.

Tisztelt Képviselőtársaim! De ne csak nyugatra tekintsünk! A Partiumi Keresztény Egyetem diákjai a Magyar Demokrata Fórum kérésére egy felmérést végeztek az Erdélybe látogatók körében. Tíz magyar közül hét vásárolni megy át a határon Erdélybe. Minden harmadik magyar hetente többször, de legalább havonta jár át vásárolni, a többség tankolás és élelmiszer-vásárlás céljából. A vásárlást szinte minden esetben az olcsóbb árakkal indokolták a megkérdezett magyarok. A választók (Sic!) egyharmada 40 ezer forintot költ el egy-egy ilyen vásárlásnál, de minden tizedik utazó 100 ezer forintnál többet költ el egy-egy ilyen vásárláskor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mekkora adóbevételtől esünk el a külföldön vásárló középosztályunk miatt? Mikor lesz végre Magyarország versenyképes, s a középosztály számára igazán élhető, normális ország Magyarország? A versenyképességünkkel komoly bajok vannak a vállalkozásokat terhelő nagy adók miatt, a munkabéreket terhelő elviselhetetlen adók és járulékok miatt, bonyolult, bürokratikus eljárások miatt, s a magyar kereskedők és kisvállalkozók pontosan ezért kénytelenek sokkal magasabb áron szabni az áraikat. No, ez nehezíti a magyar versenyképességet.

A baloldal politikája igazságosságot ígér a szegényeknek, de a gyakorlatban sok igazságtalansággal bünteti a középosztályt. A baloldal politikájának középpontjába az egyenlőség megteremtését emelte, s eközben elfeledkezik azokról, akik igen nagy kockázatot vállalva, gazdasági erejükkel ezt valóban megteremthetik, elfeledkezik a közosztályról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a felesleges bürokráciától megszabadított, bonyolult és átláthatatlan adóktól és járulékoktól megmentett, kartellektől mentes, javuló gazdaság teremthet jobb létet Magyarországon. Higgyék el, ez a legjobb gazdaságpolitika, és ez a legjobb szociálpolitika is. Ha a választók azt látják, hogy a politika tehetetlen, nem képes megoldani az ország versenyképessé válását akadályozó problémákat, akkor véleményt nyilvánít, és elmennek Bécsbe, Pozsonyba, Komáromba, Nagyváradra, Aradra és Szabadkára vásárolni, de félő, hogy előbb-utóbb vállalkozásokat alapítanak, és ott teremtenek munkahelyet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A Magyar Demokrata Fórum felelős választ vár, mit tesz a kormány ennek a folyamatnak a megakadályozására.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes asszony. Katona Tamás pénzügyminisztériumi politikai államtitkár urat illeti a szó a kormány részéről.

Államtitkár úr!

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezető-helyettes Asszony! Ön fölvetett olyan kérdéseket, amelyek részben az ország gazdaságpolitikáját érintik, részben a társadalompolitika jó néhány kérdését vetette föl. Azért, ha meg tetszik engedni, válaszolnék rá, ha lehet.

Ami a társadalompolitikát illeti: az külön kérdés, hogy kit tekintünk a középosztály részének. A modern szociológia azt mondja, hogy a modern társadalmakban egy olyan rétege van a társadalomnak - ezt a fejlett világban nagyjából kétharmadra teszik -, akik olyan körülmények között fogyasztanak, olyan körülmények között élnek, amely elfogadható az ország társadalma számára. A magyar középosztályt a szociológia korábban olyan egyharmadnyira tette, vagyis azt mondta, hogy arányában körülbelül a fele a nyugat-európai szintnek. Azt gondolom, hogy ez a különbség részben valós, részben talán ennél kisebb különbségről van szó. De az kétségtelen, hogy nálunk az életszínvonal nem éri el az Európai Unió átlagát.

Itt az egyik nagyon fontos kérdés, hogy a gazdaságpolitika a felzárkózás irányába halad-e, vagy azzal ellentétesen. Az elmúlt két év adatai egyértelműen azt mutatják, hogy a felzárkózásunk folytatódik, sőt valamelyest gyorsult is. Ha azt nézzük, hogy az Európai Unió átlagát száznak vesszük, akkor a magyar, egy főre eső bruttó hazai terméket tekintve, tehát ami az ország fejlettségi szintjét jelenti, néhány évvel ezelőtt 56-57 százalék volt a magyar fejlettségi szint, a legutóbbi adatok 62 százalékot mutatnak, tehát ez a felzárkózás irányába halad.

A gazdaságpolitika egyik nagy eredménye az, hogy mennyire vagyunk versenyképesek. Az kétségtelen, hogy ennél jóval komplexebb kérdés, de ezen belül nagyon lényeges az, hogy az elmúlt két évben nem lehetett minden olyan kérdésben kiigazítani a gazdaságpolitikát, amit a 2000-2001 fordulóján kezdődött, nagyon rossz folyamatok jelentettek. Tulajdonképpen akkor, 2000 végén letért a magyar gazdaság az exportorientált és a beruházásvezérelt gazdaságpolitikáról, és rátért egy fogyasztásvezérelt gazdaságpolitikára. Ennek az a hátránya, hogy egy-két évig úgy tűnik, mintha sokkal jobb lenne a helyzet, és utána aztán olyan körülményeket teremt, amelyben a versenyképességünk valóban csorbát szenvedhet. E versenyképesség megjavítása és további javítása az egyik fontos célja a gazdaságpolitikának. A tavaly nyár végén kezdődött kiigazítás tulajdonképpen pontosan ezt a célt szolgálja, és ebben szerencsére sikerült eredményt elérni.

Ami az adórendszerek közötti különbséget, vagy ahogy tetszett is fogalmazni, az adószinteket illeti: itt a magyar adószint nem magasabb, mint az Európai Unióban, sőt néhány százalékponttal alacsonyabb. Nemrégiben megjelent valamelyik napilapban egy elemzés, amely sajnálatos módon hibás adatokat tartalmaz, például a vállalkozások adóit nem a GDP-ből vette, hanem ahogy írja az anyag, azok a százalékok nem arra vonatkoznak, hanem a vállalati adók összes adókhoz mért arányára. Tehát ilyen értelemben a vállalkozások versenyképességének a növelését szolgálják az adórendszer változásai, és pontosan a múlt héten elfogadott adómódosítások további adócsökkentést jelentenek a személyi jövedelemadó tekintetében az állampolgárok nagyon széles tömegének, hiszen 2 százalékponttal csökkennek az adók, ami nagyon jelentős. Átlagosan 5-6 ezer forintot vihet haza pluszban emiatt egy foglalkoztatott, és a vállalkozások adóterhei is csökkennek.

Ami pedig a határ menti kereskedelmet illeti: ez valós probléma. A határ mentén különösen előszeretettel vásárolnak az emberek a szomszéd országban, de azt gondolom, természetes és helyes, hogy így van. Nagyobb baj lenne, ha nem lehetne például a szomszéd országban vásárolni. Emlékezzünk vissza, hogy évtizedekig milyen problémát okozott, hogy igen nagy nehézségek árán tudtunk a másik országban vásárolni. Az adatok nem támasztják azt alá, hogy jelentős különbség lenne az áruházláncok árszínvonalában, ebben ők nem is érdekeltek. Egy-egy kiragadott termék tekintetében más a helyzet, erre bármikor lehet hivatkozni, legalább annyi terméket lehetne mondani, amely Budapesten olcsóbb, mint Bécsben. Ezeket is javasolom figyelembe venni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.00)