Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a H/11292. számú országgyűlési határozati javaslat sürgős tárgyalásba vételével. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 194 igen szavazattal, 143 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett az országgyűlési határozati javaslat sürgős tárgyalásba vételét elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája és a határozathozatal. Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Patrubány Miklós és Rácz Sándor elnök urakat a Magyarok Világszövetségétől, akik ezt az aláírásgyűjtést kezdeményezték. (A páholyban helyet foglaló Patrubány Miklós és Rácz Sándor felállnak. - Taps.)

Az alkotmányügyi bizottság önálló indítványát H/11206. számon kapták kézhez a képviselők. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés a határozati javaslat tárgyalása során eltér a Házszabály egyes rendelkezéseitől, tehát most összevont általános és részletes vitára kerül sor, és ezt követi a zárószavazás.

Megadom a szót Vastagh Pál úrnak, az alkotmányügyi bizottság elnökének, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, elnök úr.

DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság múlt hétfőn tartott ülésén megtárgyalta a Ház elnökének felkérése alapján az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslatot. A bizottság valamennyi tagja támogatta. A határozat megfelel az alkotmányos feltételeknek, ezt az Országos Választási Bizottság is megállapította.

Kérem a tisztelt Házat, hogy a bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot a népszavazás elrendeléséről támogassa. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Most pedig megadom a szót Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak, aki a kormány álláspontját kívánja ismertetni. Parancsoljon, miniszter asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő határozati javaslat vagylagosan állapítja meg az országos népszavazás költségvetését attól függően, hogy a külföldön szavazás megoldásaként milyen törvényjavaslat kerül majd elfogadásra. Olyan helyzetben vagyunk, és ma úgy kell állást foglalnia az Országgyűlésnek, hogy pár hónapon belül országos népszavazást kell tartani, és sajnálatos módon lehetséges, hogy az ehhez szükséges több milliárd forint - amit ráköltünk a közpénzből - végeredménye megkérdőjelezhető lesz, ugyanis nincs garancia arra, hogy megfelelő időben lesz majd egy olyan törvényünk, ami az alkotmány előírásainak megfelelően biztosítja a külföldön való szavazás lehetőségét.

Az e törvény megszületéséhez szükséges tárgyalások 2003 elején megkezdődtek, 2003 tavaszán azonban a Fidesz kérésére csak az európai parlamenti választásokra vonatkozó szabályok kerültek napirendre. Az országgyűlési választásra és az országos népszavazásra vonatkozó, a módosított alkotmánynak megfelelő szabályozás kialakítása tehát eltolódott. Ez év elején újra kezdeményeztük a tárgyalást, de akkor az volt a Fidesz állásfoglalása, hogy az európai parlamenti választások befejezéséig nem kíván választási kérdésekről tárgyalni. Mivel azonban az alkotmánymódosítás hatályba lépett május 1-jén, a kormány alkotmányos kötelezettségének megfelelően törvényjavaslatot nyújtott be a probléma rendezésére. Ez a törvényjavaslat az elektronikus szavazási módot javasolta. A kompromisszum érdekében mind a Magyar Szocialista Párt, mind a Szabad Demokraták Szövetsége frakciója elfogadhatónak találta az MDF által is javasolt, levélben szavazás módszerét.

A helyzet megoldása érdekében júniusban arra kértem a parlamenti frakciók vezetőit, hogy fejtsék ki a külföldön szavazással kapcsolatos álláspontjukat, és szeptember 2-án erről egy négypárti egyeztetésre került sor. Akkor a Fidesz delegációjának vezetője, illetve a nevükben tárgyaló kért még időt arra, hogy át tudják tekinteni, és részletes szakmai állásfoglalás után lehessen tovább tárgyalni. Ugyanakkor az világossá vált a tárgyalásokon, illetve korábban is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt az európai parlamenti választások tapasztalatai alapján kívánja kialakítani álláspontját a külföldön való szavazás módjáról. Az egyetlen jó megoldásnak változatlanul azt a korábbi javaslatát tekinti, ami azt jelenti - amit egyébként a közvélemény eléggé világosan elutasított -, hogy minden nagykövetségen és konzulátuson számlálóbizottságok kell legyenek. Hozzáteszem: az európai parlamenti választáson nem volt olyan külképviselet, ahová egyetlen párt is a saját költségén delegált volna.

(18.00)

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, meggyőződésem, szükség van arra, hogy minél előbb megnyugtató törvényi szabályozás szülessen ebben a kérdésben. A kormány a szeptember 2-ai egyeztető tárgyaláson is hangsúlyozta - én tárgyaltam a kormány nevében, és hangsúlyoztam -, hogy nyitottak vagyunk minden ésszerű és alkotmányos megoldásra, mert közös felelősségünk, hogy alkotmányosan tudjuk lebonyolítani a népszavazást is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok álláspontját két-két képviselő ismertetheti. Az első körben erre nyolc-nyolc perc, a második körben öt-öt perc áll rendelkezésre.

Elsőként megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánytagok! A kérdés tehát, amelyet most a társadalom, ha úgy tetszik, a nemzet elé terjesztünk, így hangzik: akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással, kérelmére magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét az úgynevezett státustörvény 19. §-a szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja. A Fidesz válasza, a mi válaszunk erre az, hogy: igen, akarjuk.

Tekintettel arra, hogy a kérdésre a szomszédos országokban élő magyarok nagy számban igennel feleltek, illetve jelezték, hogy igennel felelnének; tekintettel arra, hogy azok a Nyugaton élő magyarok, akik eddig nem voltak jogosultak a magyar állampolgárság megszerzésére, türelmetlenül és reménykedve várják ennek a lehetőségét; tekintettel arra, hogy a magyar társadalomban is jelentős a támogatottság a kérdés megoldására irányuló szándéknak, kimondhatjuk: elérkezett az ideje annak, hogy politikai és erkölcsi felelősséggel, valamint jogalkotói szakszerűséggel nyúljunk a kérdéshez, a jó megoldás megtalálásának reményében.

A kérdés a köztudatban mind a mai napig - helytelenül - úgy terjedt el, hogy adunk-e kettős állampolgárságot a határainkon kívül élő magyaroknak. Ez téves szemléletet tükröz. Mi magyar állampolgárságot adhatunk abban az esetben, ha a népszavazás eredményes lesz és a szavazók többsége ezt akarja, a magyar állampolgárság megadásának törvényi feltételeit pedig nekünk, itt kell megalkotnunk.

Tudnunk kell azt is, hogy a kettős állampolgárság megszerzésének lehetősége a világ államaiban igen különböző. A legegyszerűbb besorolás szerint egyes államok engedélyezik, mások nem. A szomszédságunkban körülnézve Románia, Szerbia, Horvátország engedélyezi, Ukrajna jogrendje viszont nem ismeri ezt az állampolgári állapotot.

Amikor nekivágunk ennek a kérdésnek, meghozva a népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozatot, akkor tudnunk kell, hogy mit vállalunk. Először is: vállaljuk, hogy biztosítjuk a népszavazás feltételeit, a szabad véleményalkotást, a támogatók és ellenzők szabad megnyilvánulását a kérdésben. Javaslom, hogy mi, a parlamenti politikusok, a parlamenti pártok képviselői, igyekezzünk megőrizni a várható társadalmi vita tárgyszerűségét. Igyekezzünk mederben tartani a vitát, és elérni, hogy ez lehetőleg a feltett kérdésről és az arra adandó válaszról szóljon. Tudnunk kell, hogy a téma kisiklatása, a demagógia vagy a közvélemény szándékos félrevezetése felbecsülhetetlen károkat okozhat mind a határainkon kívül élő magyarságnak, mind a magyar kül- és nemzetpolitikának. A felelősségünk máshoz, mással nem mérhető ebben a kérdésben.

A népszavazás eredménye történelmi jelentőségű következményekkel járhat. Ezekre fel kell készülnünk. Ha eldöntöttük, hogy támogatjuk az ügyet - és a mi válaszunk az, hogy a Fidesz eldöntötte, és az igen válaszra fogjuk felkérni a támogatóinkat -, akkor a szakszerűség jegyében készüljünk fel a jogalkotási feladatokra is. A sikeres és eredményes népszavazás esetén ugyanis nemcsak a magyar állampolgárság biztosítására vonatkozó jogszabályt kell módosítanunk, hanem egy egész jogszabálycsomagot munkavállalási, társadalombiztosítási, idegenrendészeti és egyéb területeken. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében tisztelettel javaslom a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És a függetleneknek!), hogy hozzunk létre egy négypárti egyeztető bizottságot, amely figyelemmel kíséri a kérdés kapcsán megfogalmazódó kérdéseket, és előkészíti - egy négypárti tárgyalássorozat keretében - a jogszabály-módosítás folyamatát. Ebben a magunk nevében mind szakmai, mind politikai szinten részt kívánunk venni, és kérjük önöket, hogy fontolják meg, és fogadják el az erre vonatkozó javaslatunkat.

Befejezésül engedjenek meg egy utolsó gondolatot. A Fidesz támogatja a népszavazás kiírását a fent megjelölt kérdésben. Ugyanakkor a téma napirendre tűzése nem terelheti el a figyelmünket azokról a problémákról, amelyekkel a magyar kisebbségek nap mint nap szembenézni kényszerülnek. Hogy csak a legsúlyosabbat említsem: a vajdasági magyarok egyre gyakoribb, immár fizikai bántalmazása. Ezekre a sérelmekre fel kell hívnunk a nemzetközi közvélemény figyelmét, aktív és eredményes lépéseket sürgetve. Ez elsősorban a kormányzat feladata, de mi, parlamenti képviselők is feladatunknak kell tekintsük ezt. Tűrhetetlen, hogy ma itt, Közép-Európában fiatalokat büntetlenül lehessen megverni a nyílt utcán, hogy a szerb rendőr, a közrend és a közbiztonság őre büntetlenül felpofozhasson egy magyar polgármestert, hogy büntetlenül működhessen az önmagát “a szerb diaszpóra forradalmi bizottságánakö nevező szervezet.

A Fidesz a kisebbségi kérdés megoldását, a többi európai uniós országhoz hasonlóan, az autonómia biztosításában látja, mert a végső cél nem lehet más, mint az, hogy a szomszédos államokban élő magyarság a szülőhelyén biztonságban élhessen és gyarapodhasson, akár magyar állampolgárként is. Kérem önöket, a szavazás után fontolják meg a Fidesz négypárti bizottságra vonatkozó javaslatát.

Köszönöm a figyelmüket, megtisztelő volt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Herényi Károlynak, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetőjének. Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezető úr.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum egykori elnöke, a Magyar Köztársaság első miniszterelnöke volt az, aki 1990-ben azt mondta, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát, és a magyar demokraták ezt a mai napig így gondolják. Emlékezhetnek arra, hogy akkoriban milyen reakciók érték ezt a bejelentést, és hogyan határolódtak el ettől politikai pártok, sőt parlamenti pártok. A kettős állampolgárság kérdése végigkíséri az elmúlt 15 esztendőnket, a rendszerváltás óta elmúlt 15 esztendőt.

A Magyar Demokrata Fórum ennek az évnek az elején, elemezve a kedvezménytörvény pozitív hatásait, arra az elhatározásra jutott, hogy az állampolgárságról szóló 1993. esztendei törvényt módosítja; az egyszerűsített honosítási eljárás fogalmát bevezetve igyekszik megteremteni annak a lehetőségét, hogy a határokon túl élő magyarok magyar állampolgárságot szerezhessenek. Ez egy nagyon csekély mértékű, de nagy hatású módosítás volt, és néhány olyan elemet tartalmazott, amelyet a bírálói is elismerően méltattak, és azt mondták, hogy ez a törvénymódosító javaslat szakmailag kitűnően kidolgozott.

Az egyik lényeges új elem volt ebben a módosításban, hogy nem kötelezi és nem várja el az állampolgárságért folyamodótól, hogy szülőhelyét elhagyva, minimum egy esztendeig Magyarországon állandó lakással rendelkezzék.

(18.10)

Továbbá nem várta el az állampolgárságért folyamodótól, hogy Magyarországon olyan feltételeket teremtsen, amely megélhetését biztosítja. Magyarán mondva: nincs költségvetési kapcsolathoz kötve az állampolgárságért való folyamodás. Ennek a két feltételnek a következményei, azt hiszem, rendkívül pozitívak. Az, hogy nincs a helyben lakás előírva, azt jelenti, hogy nincs az a kényszerítő erő, ami a határon túl élő magyart szülőföldje elhagyására kényszeríti, a magyar állampolgárság megszerzését ahhoz köti, hogy a szülőföldjét tartósan hagyja el, és Magyarországon életvitelszerű létformát folytasson. A másik módosító javaslat lényege pedig az, hogy a kritikai vádakkal és főleg a baloldali kritikai vádakkal szemben az állampolgárság elnyerése semmiféle költségvetési kötelezettséget a magyar állam költségvetésére nem ró és nem tartalmaz. Az első egyébként azt is jelenti, hogy a másik félelem, ami baloldali képviselőtársainkat riogatta, hogy a választójoggal rendelkező kettős állampolgárok esetleg a választást a jobboldal javára billentik el, nem igaz, hiszen nem alanyi jog, legalábbis nem állampolgárságból adódó alanyi jog a választójog, ehhez választói névjegyzékbe kell kerülni, ami azt jelenti, hogy állandó magyarországi lakhellyel kell rendelkezni, és mi ezt nem akartuk.

Kísérletünk az első fordulóban kudarcba fulladt, hiszen a szakmai elismerések ellenére a bizottság nem támogatta a tárgysorozatba-vételt, majd a parlament plenáris ülése szavazta le a tárgysorozatba-vétel lehetőségét, illetve elütött minket a tárgysorozatba-vétel lehetőségétől.

Második alkalommal a nyár folyamán ismételtük meg beadványunkat, hasonló tartalommal, hasonló feltételekkel és hasonló céllal. Tettük ezt azért, mert a Magyar Országgyűlés feladata, hogy a kettős állampolgárság vagy az egyszerűsített honosítási eljárás törvényi feltételeit megteremtse. Ezt megteremtheti saját, jól felfogott érdekéből és tisztességes nemzeti szándékából. De megteheti úgy is, ahogy a Magyarok Világszövetsége kikényszeríti ezt belőlünk, hogy népszavazást kezdeményez. Ennek nyilván megvannak a maga veszélyei és megvannak a maga költségei. A Magyar Demokrata Fórum a második beadvánnyal szeretett volna még egy lehetőséget adni az Országgyűlésnek, hogy milliárdokat megspórolva, de már birtokában annak, hogy bizony a népakarat igényli a kettős állampolgárság intézményének a bevezetését, ennek a lehetőségét teremtsük meg.

Még a bizottságok nem döntöttek arról, hogy tárgysorozatba-vételre javasolják-e a Magyar Demokrata Fórum javaslatát. Még van esély, hogy a bizottságok pozitív döntésükkel lehetővé tegyék, hogy az Országgyűlés törvényi kötelezettségének megfelelően, eskünknek megfelelően ezt a törvényt meghozza.

Arról, amiről Pokorni Zoltán képviselőtársam beszélt, a négypárti egyeztetésről engedjenek meg annyit megjegyezni, hogy az első kudarc után mi elkezdtünk egy négypárti szakmai egyeztetést. Sajnos, ez a négypárti szakmai egyeztetés a nyár folyamán kudarcba fulladt. Nem tudom, hogy a politikai akarat vagy a szervezés hiányosságai vezettek-e ide, de a négypárti egyeztetés egyelőre eredménytelen volt.

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, úgy a jobboldalon, mint a baloldalon, hogy a Magyar Demokrata Fórum javaslatát vegyék komolyan, a bizottsági szakban támogassák a tárgysorozatba-vételt, és az Országgyűlés hozza meg azt a döntést, ami a jogos népakaratot, ami a népszavazás kiírásához szükséges aláírások számában testesült meg, vegye figyelembe, és ennek szellemében cselekedjék. A magyar nemzet ezer esztendeje befogadó nemzetként él Európa népeinek a tudatában, ne forduljon elő az a szégyen, hogy az ezeresztendős magyar állam olyan döntést hoz vagy olyan bizonyítványt állít ki magáról, hogy magyar a magyart nem fogadja be.

Kérem még egyszer, fontolják meg javaslatunkat, és kérem minden képviselőtársam támogatását, hogy ez a javaslat törvényerőre emelkedve a jogos igényeket kielégítse.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból. - Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Megadom a szót Eörsi Mátyásnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon!

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában két dolog keveredik. Az egyik, hogy a parlament kiírja-e a népszavazást, illetőleg a másik, ettől némelyest eltérő kérdés, hogy mit gondolunk arról a kérdésről, amelyhez kellő számú aláírást sikerült a kezdeményezőknek összegyűjtenie.

Hadd kezdjem az elsővel, hogyan kell a parlamentnek szavaznia erről a javaslatról. Szeretném a tisztelt Országgyűlés számára teljesen világossá tenni, a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényesség alapján van, és mivel a magyar törvények úgy rendelkeznek, hogy ha kellő számú aláírást sikerül egy kérdés mellett összegyűjteni, akkor természetesen a Magyar Országgyűlésnek kutya kötelessége a népszavazást kiírni, és a magyar választópolgároknak lehetővé tenni, hogy ebben a valóban fontos kérdésben álláspontjukat nem is kifejthessék, hanem igennel vagy nemmel eldönthessék a kérdést.

Mindezt leszögezve, miután képviselőtársaim előttem a dolog érdeméről is beszéltek, engedjék meg, hogy néhány szóban vázoljam a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontját magáról a kérdésről, annak érdeméről is.

A Fidesz vezérszónoka úgy fogalmazott, eljött az ideje annak, hogy megoldjuk ezt a nagyon fontos kérdést. Feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon mi történt az elmúlt időszakban, amitől ezt lehet mondani: eljött az ideje annak, hogy erre a kérdésre válaszoljunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Az történt, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba, és ennek nyomán valóban számos szomszédos országban igen sok kétely fogalmazódott meg, hogy vajon Magyarország európai uniós tagsága nem fog-e akadályt jelenteni a határon túl élő magyarok számára, hogy a magyarországi rokonsággal, barátokkal a kapcsolatokat úgy tudják tartani, mint ahogy azt korábban tették. Ezek nagyon jogos kérdések, nagyon komoly aggodalmak fogalmazódtak itt meg, de szeretném ugyanakkor képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy nemcsak Magyarország lépett be az Európai Unióba, velünk együtt belépett két szomszédunk is, Szlovénia és Szlovákia; az Európai Unió napirendjén szerepel, hogy az előttünk álló időszakban belép Románia, ahol a legnagyobb számú magyar kisebbség él, és mindannyian bízunk abban, hogy Horvátországnak, ennek a nagyon fontos, baráti szomszédos országnak sikerül felzárkóznia Romániához és Bulgáriához, és ők is beléphetnek 2007-ben vagy az azt követő egy-két évben az Európai Unióba.

Mindebből az következik, tisztelt Országgyűlés, hogy a legtöbb szomszédos ország történelmileg velünk egy időben, tehát nem évszámra, nem pontosan, de történelmileg velünk együtt lép be az Európai Unióba. Ami azt jelenti, hogy azok az aggályok, amelyek Magyarország európai uniós tagságával kapcsolatban megfogalmazódtak, a legtöbb szomszédunk számára, a legtöbb szomszéd országban élő magyarság számára már irrelevánssá válik, hiszen mindannyian az Európai Unió polgáraivá, állampolgáraivá válnak, és megszűnik a határ, megszűnnek azok az akadályok, azok a gátak, amelyek bennünket elválasztanak.

Kétségtelen, tisztában vagyunk azzal, hogy van még két ország, Ukrajna és Szerbia-Montenegró, amelynek az európai uniós tagságával az előttünk álló belátható időszakban reálisan nem számolhatunk. Igaza van Pokorni Zoltán képviselő úrnak, amikor azt mondja, hogy ez az a két ország, ahol talán a legtöbb probléma merül fel a határon túli magyarok helyzetét illetőn. Azonban fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon az állampolgárság segít-e ezeken a problémákon; vajon ha Ukrajnában élő magyaroknak állampolgárságot és magyar útlevelet adunk, akkor jobban fognak élni (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!); vagy vajon komolyan gondolhatjuk azt, hogy ha a Vajdaságban - mint ahogy valóban nagyon komoly agresszió és atrocitások jelentkeznek a magyarokkal szemben - magyar útlevelet fognak lobogtatni, akkor megszűnnek ezek az atrocitások? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Ez nyilvánvalóan illúzió. Úgy gondolom, hogy ezekre a nagyon komoly problémákra egészen másutt kell a válaszokat megkeresnünk.

Tisztelt Országgyűlés! 1990 óta a Magyar Országgyűlésben helyet foglaló pártok között a külpolitika legfontosabb célkitűzései tekintetében egyfajta konszenzus megfogalmazódott.

(18.20)

Ennek egyik eleme az volt, hogy a magyar politikának az a feladata, hogy a határon túli magyarságot ahhoz segítsük hozzá, hogy szülőföldjén boldoguljon magyarságának megfelelően, és ott tudja a lehető legjobb és legteljesebb életet élni. Felmerül a kérdés, hogy az állampolgárság nyújtásával vajon nem azt segítjük-e elő, hogy határon túl született és eddig ott élő magyaroknak azt tegyük lehetővé vagy könnyebbé, hogy otthagyják lakóhelyüket, és Magyarországra jöjjenek, ami, ha egyének döntenek így, persze semmi kifogásunk nincs ez ellen, szeretném, ha nem értenék félre a szavaimat, ugyanakkor, hogy ezt ösztönöznünk kell-e, e tekintetben jogos kérdőjelek fogalmazódnak meg.

Tisztelt Országgyűlés! Azokról a kérdésekről, amelyeket Herényi képviselő úr megfogalmazott, hogy a választójog esetleges jövőbeli kiterjesztése napirenden szerepel-e vagy sem, valóban még egy őszinte eszmecserét nem folytattunk, azonban joggal merül fel az a kérdés, hogy ha azok a határon túli magyarok, akik a törvény hatására vagy azon kívül Magyarországra jönnek, ha állampolgársággal rendelkeznek, és ha állandó lakhelyük van, akkor természetesen nagyon könnyű számukra a választójogot is megszerezni, és megint csak egy kérdés az, hogy akarjuk-e. Akarjuk-e azt, hogy ilyen módon a határon túli magyarság jelentős részére kiterjesszük a választójogot? És természetesen azoknak a kérdéseknek, amelyeket Pokorni képviselő úr megfogalmazott, érdemes a végére járni.

Ugyanakkor, miközben nagyon fontos, hogy hangsúlyozottan leszögezzük, hogy azok a törvények, amelyeket a magyar parlament a határon túli magyarsággal kapcsolatban hoz, alapvetően a magyarság jövőjével kapcsolatos kérdések, ugyanakkor közös felelősségünk, hogy választ adjunk bizonyos pragmatikus kérdésekre is. Például arra, hogy amennyiben az állampolgárságot kiterjesztjük több millió, akár határon túl élő állampolgárra, akkor ennek milyen hatása lesz a magyar költségvetésre, a magyar társadalombiztosításra, az egészségügyi ellátásra, és sorolhatnám a magyar társadalomban, a Magyarországon legjobban fájó és leginkább szorító problémákat.

Nem tudjuk még, mi a válasz, csak úgy gondolom, hogy mielőtt hangzatos dolgokat mondunk arról, hogy mennyire fontos nemzetstratégiai kérdés az állampolgárság kiterjesztése a határon túli magyarokra, a magyarországi választók számára ezekben a kérdésekben is nagyon világos válaszokat kell adnunk.

Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, a Szabad Demokraták Szövetsége megszavazza a javaslatot, mert a törvény ezt számunkra előírja, ugyanakkor mi nem támogatjuk azt, hogy a magyar állampolgárok igennel szavazzanak a népszavazáson föltett kérdésre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon! (Zaj. - Csenget.)

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja természetesen támogatja a határozati javaslatot, a népszavazás kiírását. Természetesen, mondom, mert mint Eörsi Mátyás képviselőtársam nagyon világosan kifejtette, megítélésünk szerint az országgyűlési képviselőknek e tekintetben a törvény nem enged választást. A törvény, amely számos esetben meglehetősen félreérthetően és dodonaian fogalmaz, itt egyértelmű: ha az alkotmány által nem tiltott tárgyban megfelelő módon föltett kérdés népszavazásra tűzését 200 ezer magyar állampolgár aláírásával támogatja, akkor a népszavazást ki kell írni. Tekintettel arra, hogy itt a 200 ezer aláírás megvolt, ezért a népszavazást ki kell írni. Megítélésünk szerint ebben a kérdésben az Országgyűlésnek igazi döntési kompetenciája nincsen.

A magunk részéről úgy gondoljuk - és ezért nagyon rövid lesz a hozzászólásom -, hogy ezt a vitát itt, ennél a pontnál le is kell zárni. Abban a pillanatban, hogy egy politikai kérdés népszavazás tárgyává válik, akkor az Országgyűlésnek a népszavazás lebonyolításáig ezzel a kérdéssel több foglalkoznivalója nincsen. Ettől a pillanattól kezdve ez olyan politikai kérdés, amely egy választási kampányhoz hasonló kampányban politikai vita, márpedig, noha az Országgyűlés elsődlegesen a politizálás terepe egy demokráciában, az Országgyűlés nem a politikai kampány terepe egy demokráciában.

Tehát úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést, miután az Országgyűlés a határozati javaslatot elfogadta, és miután a népszavazás kiírása megtörténik, ezt követően nem a tisztelt Háznak, hanem a társadalomnak és a politikai pártoknak kell megvitatniuk. Ha lett volna az Országgyűlés napirendjén olyan törvény, amely ezt a kettős állampolgárságról szóló javaslatot idehozza, törvénybe kívánja iktatni, akkor az Országgyűlésnek lett volna róla vitáznivalója. Ilyen napirendre került törvényjavaslat nem volt. Ennek megfelelően az Országgyűlés nem folytatott róla vitát, és most, hogy ez a kérdés népszavazás tárgyává vált, kikerült az Országgyűlés hatásköréből annak vitája, hogy a törvény tartalmazza-e a kettős állampolgárság megadását, és milyen módon tartalmazza.

Erről immár a magyar választópolgárok lesznek jogosultak dönteni. Hogy a magyar választópolgárok hogyan döntsenek, azt nem az országgyűlési képviselőknek, hanem az állampolgároknak maguknak, civil szervezeteiknek, politikai pártjaiknak felelőssége és feladata befolyásolni, és azt követően, hogy a magyar állampolgárok kinyilvánították a maguk döntését, kerül vissza ide a tisztelt Házba megvitatásra immár a megalkotandó törvény, illetőleg, mint Pokorni képviselő úr mondta, törvénycsomag megvitatása.

Mi tehát úgy gondoljuk, hogy erről a tárgyról politikai vitát az Országgyűlésben folytatni nemcsak, hogy nem érdemes, de nem is ildomos. Támogatjuk a népszavazás kiírását, és a kérdésre akkor kívánunk visszatérni, amikor a nép kinyilvánította a maga akaratát.

Köszönjük szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig, tisztelt Országgyűlés, engedjék meg, hogy a függetlenek közül az elsőnek jelentkezett képviselő úrnak ebben a vitában megadjam a szót nyolcperces időtartamban. Megadom a szót Kelemen András független képviselőnek.

DR. KELEMEN ANDRÁS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az autonómia kivívása mint az önrendelkezés lehetséges módja, a magyar állampolgárság megadása a Magyarországról kiszorult nemzettestvéreinknek, s a szülőhelyükön való megsegítés törvényes szabályozása, amelyet oly sajnálatosan legyengített a jelenlegi baloldali kormánytöbbség, mindez együtt lehet alapja a határon túli magyar politikának.

Ezért az MDF-ből kizárt öt lakiteleki munkacsoportbeli képviselő nevében következetesen és kezdettől támogatjuk, és jelenleg is támogatom a magyar nemzetiségűek állampolgárságát, és ennek következtében az előttünk fekvő H/11206. számú országgyűlési határozatot az országos népszavazás elrendeléséről.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután minden képviselőcsoport és még a függetlenek első jelentkezője is a nyolcperces időkeretben való első felszólalás jogával élt, a második körre térnénk át ötperces időkeretben.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében megadom a szót Dávid Ibolya képviselő asszonynak, alelnöknek. Parancsoljon!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum egy törvényjavaslattal élt. Egy évvel ezelőtt az Országgyűlés vitázott arról a törvényjavaslatról, amely megteremtette volna annak a lehetőségét, hogy kedvezményes honosítási eljárás keretében törvénymódosítással érjük el a kettős állampolgárság biztosítását.

(18.30)

Szabó képviselő úr a legnagyobb kormánypárt képviseletében az imént azt mondta, hogy az Országgyűlésnek nem volt lehetősége mindezt megvitatni a parlament előtt. Nos, hosszú, éjszakába nyúló vitáink voltak az Országgyűlésben, és való igaz - ahogy azt frakcióvezető úr elmondta -, hogy az Országgyűlés nem érezte jól magát. Leszavazta és a kormánytöbbség azzal mentette magát, hogy szakmailag ugyan rendkívül igényes a törvénytervezet, amit a kezemben tartok, de nincs meg a hozzá szükséges hatáselemzéseknek az a háttéranyaga, amely elegendő lenne ahhoz, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői mindezt megszavazzák.

Ezt követően a Magyar Demokrata Fórum elnökeként pontosan ezért kezdeményeztem a négypárti tárgyalást. Szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy a négypárti tárgyalás meg is indult politikai szinten, amelyen Bába Iván képviselte a Fideszt, Szent-Iványi képviselő úr az SZDSZ-t, Wiener György úr az MSZP-t, a Magyar Demokrata Fórumot pedig én magam. Ebben az összetételben folytattuk a tárgyalásokat. A mai napig nem kaptuk meg azokat a háttérelemzéseket a kormány részéről, amelyek lehetővé tették volna, hogy az a lelkiismeret-furdalás, ami miatt akkor ezt önök nem szavazták meg, megszűnjön, és lehetővé váljék, hogy az idén júliusban másodszor benyújtott törvényjavaslatunkat az Országgyűlés érdemben el tudja fogadni.

Meggyőződésem, hogy óriási a Magyar Országgyűlés felelőssége ebben a kérdésben. Amennyiben az Országgyűlés törvényt alkot, akkor vállalja ennek a politikai felelősségét. Ha viszont azzal szembesülünk, hogy népszavazást kell kiírnunk - egyébként egyetértek miniszter asszonnyal, hogy sok a kérdőjel, mert alkotmányosan nem tudunk az őszre kiírni népszavazást -, akkor el kell mondani, nincs szabálya annak, hogy a külföldön élő magyarok az alkotmányba illesztett jogukat hogy fogják gyakorolni. Ezért megint csak visszatérnék ahhoz, hogy az egyetlen jó és járható út annak a törvénynek a támogatása és elfogadása, amelyet a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának a nevében nyújtottunk be.

Ez olyan felelősség, ami alól nem lehet kibújni, tisztelt képviselőtársaim. Mert milyen következményei lehetnek egy népszavazásnak? Adja a Jóisten, hogy ha népszavazást kell kiírni, akkor az legyen érvényes és eredményes, és minden magyar érezze annak szükségét, hogy nem mondhat nemet a határon túli honfitársaira, akik az elmúlt évtizedekben megszenvedték annak lehetőségét, hogy végre megkapják a kettős állampolgárságot. Azonban iszonyú sok veszélyt is rejt magában egy ilyen népszavazás. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nemzetpolitikai szempontból mennyi veszélyt rejthet magában az, ha a magyar állampolgárok nem mennek el kellő létszámban erre a népszavazásra. Mennyi veszélyt rejt magában nemzetpolitikai szempontból az, hogy elmennek ugyan, de leszavazzák.

Ha önök jártak már Kárpátalján, a Délvidéken vagy Erdély kis falvaiban, láthatták, hogy hány atrocitás éri az ott élő magyarokat. Ki fog szembenézni azzal az érvvel, hogy egy eredménytelen népszavazás után a nacionalisták szembesítik a magyarokat azzal, hogy ti nem kelletek otthon. Ezért a politikának iszonyú nagy a felelőssége.

Egyetértek Pokorni Zoltán alelnök úrral abban, ha eljutottunk a népszavazásnak ebbe a stádiumába, mindannyiunknak az a legfontosabb feladata, miként tudjuk elérni azt, hogy ez a népszavazás sikeres és eredményes legyen, mert amit nem tett tönkre nyolcvan év alatt az elszakított nemzetrészen élő nacionalisták sokasága, azt egy felelőtlen népszavazás ma tönkreteheti. Óriási a felelősségünk! A Magyar Demokrata Fórum nevében mindenkitől azt kérem, ha eddig eljutunk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez egy eredményes és sikeres népszavazás legyen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megkérdezem, hogy a további három képviselőcsoportból kíván-e még valaki felszólalni a második körben. Ha igen, kérem, gombnyomással jelezze! (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs ilyen képviselő.

Megkérdezem Vastagh Pál bizottsági elnök urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, parancsoljon, öné a szó.

DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék a vita lezárásaként két összefüggésre utalni. Sok szép gondolat hangzott el az Országgyűlés felelősségéről. Szeretném felidézni, hogy a közelmúltban, 2001 tavaszán, amikor Magyarország előző kormánya lezárta a bel- és igazságügyi együttműködésről szóló fejezetet, annak az volt a feltétele, hogy három kétharmados törvény átfogó módosítását végezze el az Országgyűlés. Az állampolgárságról, a bevándorlásról és a menedékjogról szóló törvényeket az Országgyűlés módosította.

Az a törekvés, amely ebben a népszavazási kezdeményezésben benne foglaltatik, akkor is nyilvánvaló volt, akkor is ismert volt, s akkor átfogó törvénymódosításokra került sor, és a kétharmados törvények módosításához az akkori ellenzék hozzájárult. A lehetőség, az alkalom már akkor előttünk állt, hogy ne népszavazási eljárás során kelljen ezeket a kérdéseket rendezni. Az akkori kormányzat azonban elmulasztotta ezt a lehetőséget. Ebből következett, hogy ezt a törekvést most népszavazás kezdeményezése karolta fel, és ennek a következménye az Országgyűlésre nézve természetesen kötelező. De 2001-ben itt volt az az alkalom, amikor lehetett volna élni a törvényi szabályozás lehetőségével, de az előterjesztések akkor ezt nem tartalmazták.

A másik összefüggés, amire szeretnék utalni, tisztelt képviselőtársaim: kezemben van az Alkotmánybíróság mai napon kelt határozata, amely mulasztásos alkotmánysértést állapított meg, hiszen az Országgyűlés nem rendezte a választás napján külföldön tartózkodó és az alkotmány alapján választójogosultsággal rendelkező állampolgárok számára az országos népszavazáson való részvétel módját és garanciáit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amilyen egyetértés mutatkozik meg a népszavazási kezdeményezés céljának a támogatásában, ez az egyetértés és együttműködés kell, hogy megmutatkozzék abban is, hogy megteremtsük a népszavazás lebonyolításának alkotmányos feltételeit. Ezért az elkövetkezendő hetekben mindazok, akik a népszavazási kezdeményezés támogatásáról biztosították az Országgyűlést, ugyanilyen együttműködési készséget mutassanak abban is, hogy hogyan tudjuk megteremteni a népszavazás lebonyolításához szükséges alkotmányos feltételeket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az összevont általános és részletes vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, most az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról kell döntenünk. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e bárkinek is észrevétele. Akinek van, kérem, gombnyomással jelezze! (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az országos népszavazás elrendeléséről szóló, H/11206. számú országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 340 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül az előterjesztést elfogadta. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Tisztelt Országgyűlés! Jegyzői bejelentés következik. Jegyző úr, parancsoljon, öné a szó.