Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! (Bauer Tamás: Elnök asszony!) Elnök Asszony! Elnézést! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1999 az első olyan teljes év, amelynek gazdaságpolitikai lépéseiért, a gazdaságpolitika mozgásterének kialakításáért a polgári kormány teljes mértékben felelősséget vállalhat. Azt gondolom, hogy 1999 az első olyan év is volt, amikor egy új gazdaságpolitikai modell alapjai először mutatkozhattak meg.

Tisztelt Ház! Az 1999. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat négy tartalmi kört fog át. Egyrészt az úgynevezett hagyományos vagy - mondhatni - szokásos előírásszerű beszámolási kötelezettségünknek teszünk eleget az 1999. évi költségvetés gazdálkodásáról; másrészt az államháztartási törvény módosításával a több éves költségvetés benyújtásának, valamint az egységes költségvetési törvény beterjesztésének jogi keretfeltételeit érintő szabályozásra kezdeményezünk jóváhagyást; harmadsorban felhatalmazást kérünk a 2000. évi költségvetési törvény egyes előirányzatainak módosítására; végül negyedsorban a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetését néhány ponton érintő javaslatainkat is megfogalmaztuk.

Az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslat előbb említett szerkezetéhez igazodva szeretném megosztani önökkel az alábbi gondolatokat.

Gazdaságunk tavalyi eredményei jók, sőt nemzetközi összehasonlításban elismerésre méltóak. 4,5 százalékos gazdasági növekedést, 3 százalékos foglalkoztatásbővülést, 4,3 százalékos inflációsütem-csökkenést, a GDP arányában több mint 1 százalékponttal csökkenő államháztartási és több, mint fél százalékponttal csökkenő fizetésimérleg-hiányt együttesen kevés nemzetgazdaság tudott felmutatni.

(9.30)

A nemzetközi szervezetek mindezt méltatásokkal, a befektetők tőkével honorálták. 1999-ben volt olyan hitelminősítő intézet, amely Magyarország megítélését 1996 óta először javította.

A tavalyi fő mutatók lényegében megfelelnek az előzetesen tervezetteknek, annak ellenére, hogy a nehézségeink nagyobbak voltak a vártnál. A tavalyi első félévre esett a nemzetközi konjunktúra mélypontja, a koszovói válság, s természeti katasztrófákkal is meg kellett küzdenünk. Ehhez hadd tegyem hozzá zárójelben, hogy csak a koszovói válság a különböző gazdaságkutatói becslések szerint körülbelül 110-120 milliárd forinttal csökkentette a '99-es bruttó hazai terméket az elmaradt exporttal, a tranzitszállításokkal és az idegenforgalmi kiesett bevételekkel.

Az első félévben még lassult a növekedés, és romlott az egyensúly, a második félévben viszont megfordultak a tendenciák. Kinek az érdeme ez? - tehetjük fel a kérdést. Egyrészt figyelemre méltó a magyar vállalkozásoknak az a versenyképes alkalmazkodási, illetőleg kínálati reakcióképessége, amellyel reagálni tudtak a nemzetközi konjunktúra év közben bekövetkezett javulására. Csak egyetlen adalék ehhez: az OECD számításai szerint a feldolgozó-ipari exportteljesítményünk tavaly közel 20 százalékkal nőtt, miközben e termékekből felvevőpiacaink összes importja csak mérsékelten emelkedett. A háztartások jövedelme és fogyasztása tavaly is emelkedett, a családok helyzete javult. Bebizonyosodott azonban az is, hogy mindezt úgy is lehet csinálni, hogy a gazdaság versenyképessége ne sérüljön.

A kormányzati gazdaságpolitika mindezt következetes költségvetési politikával támasztotta alá, amihez rugalmas árfolyam- és monetáris politika is társult. Évközi nagyarányú költségvetési kiigazításra nem került sor, csak a költségvetési törvény keretében, a kormány hatáskörében születtek meg a szükséges intézkedések, úgy mint a tartalékzárolás, az előirányzat-átcsoportosítások, a pótlólagos rendkívüli bevételek realizálása. Ezt a magatartást az idő is igazolta. Azt gondolom, meg kell említenem, fel kell idéznem azt a '99-es vitát, amikor ellenzéki képviselőtársaink egy - idézőjelben - "kis Bokros-csomagot", 50 milliárdos megtakarítást, megszorítást követeltek a kormánytól. Azt gondolom, a kormány helyesen járt el, amikor nem kapkodott, hanem az első félév gazdasági eredményeit megvárva cselekedett. Ezt a magatartást, még egyszer hangsúlyozom, az idő is igazolta.

Végül pedig, a leértékelési ütem háromszori csökkentése és a pénzpiaci folyamatokat jól követő kamatmérséklések egyaránt kedveztek a növekedésnek és az inflációmérséklésnek is. A tavalyi már a második olyan év volt, amikor gyors gazdasági növekedés, megfelelő vagy éppen javuló egyensúlyi viszonyok jellemezték a gazdaságot. A folyamat tehát tartós, az idei ismeretek alapján döntően ma is ezt tapasztaljuk.

Arra is szeretnék rámutatni azonban, hogy csodaszerek ma sincsenek a kezünkben, a jó folytatáshoz most is van mire ügyelnünk, még akkor is, ha az idén is gyors a növekedés, és javul az egyensúly.

Szólni kívánok arról is, hogy az infláció mérséklődése valóban szerényebb volt a tervezettnél. Azt gondolom, ezzel nem állunk egyedül, az olajárak miatt a fejlett országokban is emelkedett az inflációs ráta. Az inflációs rátáink között az eltérés még mérséklődik is. Azt gondolom, itt elég arra emlékeztetni, hogy az Európai Unió inflációs előrejelzései a duplájára emelkedtek a korábbi évekhez képest. Az eddig stagnáló mezőgazdasági és élelmiszer-ipari árak emelkedése sem érthetetlen és indokolatlan, ha közben e termékek kivitele iránt is megnőtt a kereslet. Tanulság azonban az, hogy a nemzetközi ármozgásoknak mindig is ki leszünk téve, átgondolt antiinflációs kormányzati gazdaságpolitikára pedig most is és ezután is szükségünk van.

Nincs már adósságválság, nincs a belföldi felhasználásban túlfűtöttség, a folyó fizetési mérleg hiánya sem ingadozik már szélsőségek között. Az egyensúlyi követelményekre azonban ügyelnünk kell. Így például a fogyasztási szokások változása, a lakás- és ingatlanpiac szerepének felértékelődése valószínűleg tartósan mérsékli a háztartások nettó megtakarítási rátáját. Ezzel párhuzamosan akkor lehet folytatni a gyors gazdasági növekedést és biztosítani az ezzel járó vállalkozói forrásbővülést a külső egyensúly sérelme nélkül, ha az államháztartásban továbbra is korlátok között tartjuk a költekezést, óvatosan alakítjuk, tovább mérsékeljük a deficitet. Az új, kiegyensúlyozott árstabilitáshoz vezető fejlődési pálya követéséhez tehát jók az esélyeink, amelyeket az eddigiekhez hasonlóan körültekintő kormányzati gazdaságpolitikával, pénzügyi magatartással kell erősíteni.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a költségvetés-politikáról szóljak nagyon röviden. Megvalósult a költségvetés-politika középpontjába állított egyensúlyjavítás. A követelményként meghatározott bruttóhazaitermék-arányos 4 százalékos államháztartási hiány kedvezőbb, 3,7 százalékos lett. A jobb egyensúly úgy alakult ki, hogy a jövedelemcentralizáció az előző évihez képest 0,4 százalékponttal javult, és az újraelosztás az 1998. évhez viszonyítva 3,3 százalékponttal lett alacsonyabb.

Azt is fontos eredménynek tekintjük, hogy 1999-ben a központi költségvetés bruttó hazai termékhez viszonyított adóssága lecsökkent 60 százalékra, azaz az 1998. évihez képest 1,1 százalékponttal lett alacsonyabb. Kiemelten kezelt terület volt a családtámogatás, a közbiztonság, a humán tőke fejlesztése, az agrár- és vidékfejlesztés, valamint az euro-atlanti csatlakozás. 1999-ben 185,6 milliárd forintot folyósítottunk családtámogatási célokra. Ez közel 23 milliárd forinttal volt több, mint egy évvel korábban, és jóval több, mint évekkel ezelőtt. Ebből családi pótlékra majdnem 134, gyermekgondozási segélyre közel 45 és gyermeknevelési támogatásra 7,6 milliárd forintot költöttünk.

A közrend és közbiztonság javítására, a szervezett bűnözés megfékezésére, az új nemzetközi követelményeknek is megfelelő okmánycsalád kialakítására, valamint az intézményeknél megvalósult fejlesztésekre fordított kiadások a '98. évihez képest 8,2 százalékkal növekedtek.

A felsőoktatási ágazat működési kiadásai 166 milliárd forintról 189,7 milliárd forintra nőttek az előző évi teljesítéshez képest. Emelkedtek a képzési, fenntartási normák, melyek - a tandíj-kompenzáció áthúzódó hatásával együtt - a személyi juttatások jelentős, a felsőoktatási intézmények szintjén 19,3 százalékos emelésére nyújtottak fedezetet. A hallgatói létszám emelkedése tovább folytatódott, az államilag finanszírozott létszám nappali tagozaton több mint tizenháromezer fővel nőtt, ennyivel több fiatal kezdhette el a felsőoktatási tanulmányait 1999-ben.

A tavalyi év folyamán az előző éveknél jelentősen többet költöttünk az agrár-, vidék- és területfejlesztési célok megvalósításának elősegítésére. Az agrárgazdaság piaci viszonyainak kedvezőtlen alakulása miatt azonban a tervezett kiadási támogatási szerkezet jelentős módosítására volt szükség, a piacrajutási támogatások javára, amelynek a többletforrásait - élve az Országgyűlés felhatalmazásával - a kormány elsősorban az agrártermelési, illetve az agrárberuházási támogatások átcsoportosításával teremtette meg.

A nem kiemelt területeken is sikerült komoly eredményeket elérni. A központi költségvetési szervek kiadásaira fordított összeg az Országgyűlés által jóváhagyott eredeti előirányzathoz képest 1999 során mintegy 55,8 milliárd forinttal növekedett. Ezen 4,9 százalékos túlteljesülést teljes egészében az intézményi saját bevételek 15,5 százalékos, az előirányzatot meghaladó többlete okozta. A saját bevételek túlteljesülésének nagysága az előző évek 40-50 százalékos túlteljesülése után, úgy hiszem, mindenképpen a tervező munka eredményeként értékelhető, hiszen az Országgyűlés által elfogadott, 1999. évi költségvetésben már döntően megjelentek a központi intézmények eddig betervezetlen saját bevételi forrásai. Az intézményi szektor költségvetési támogatással fedezett kiadásai, az előirányzat-változások eredőjeként, összességükben az előirányzott szinten maradtak.

Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok 1999-ben mind a kötelező, mind az önként vállalt feladataikat teljesítették, biztosítani tudták az intézményeik működését. Sok önkormányzat a kötelező feladatellátást és ennek folyamatosságát azonban csak jelentős erőfeszítésekkel, a rendkívül takarékos, hatékonyságra törő gazdálkodással tudta megvalósítani. Az önkormányzatok az 1999. évi költségvetési év során 1542 milliárd forint tárgyévi bevételből gazdálkodtak, ami 8,4 százalékkal haladta meg az eredeti előirányzatot, és 10,3 százalékkal magasabb az előző évi teljesítéshez viszonyítva.

(9.40)

A helyi önkormányzatok összes kiadásai 7,8 százalékkal haladták meg a '99. évi előirányzatot.

A meglévő intézményhálózat működtetése, az eddig elért színvonal megtartása és a minimális fejlesztések megvalósítása érdekében az önkormányzatok többsége szigorította gazdálkodásának feltételeit. Az ország több száz településén okozott nem várt nehézségeket az 1999. évben tapasztalt rendkívüli időjárás: havazás, tavaszi és nyári ár-, illetve belvíz. A központi költségvetés segítségével és a helyi erőforrások mozgósításával az érintett önkormányzatok megoldották a rájuk hárult váratlan többletfeladatokat.

Az 1999. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről készült állami számvevőszéki jelentés megállapította, hogy az önkormányzatok gazdálkodási fegyelme valamelyest javult az előző évekhez képest. Ennek részeként értékelhető az is, hogy a központi költségvetési tartozások visszafizetésének teljesítése lényegesen kedvezőbb a korábbi évekhez képest.

Összességében megállapítható, hogy 1999-ben a önkormányzatok a nehéz gazdasági feltételek mellett is elérték alapvető céljukat, fenntartották működőképességüket, komoly erőfeszítésekkel - és esetenként az intézkedésekhez elkerülhetetlenül társuló feszültséggel - teljesítették a lakosság ellátásából adódó feladataikat.

Tisztelt Ház! Nem lenne teljes a kép, ha nem térnék ki az államháztartás finanszírozási kérdéseire. A központi költségvetés bruttó adóssága 1999-ben nominálisan összesen 721 milliárd forinttal, 6886,4 milliárd forintra növekedett. A normális és nominális növekedés ellenére a költségvetési adósság a gazdaság méretéhez, a bruttó hazai termékhez viszonyítva tovább csökkent. Magyarország a bruttóhazaitermék-arányos 60 százalékos mértékkel gyakorlatilag elérte az Európai Monetáris Unió által megszabott csatlakozási kritériumok között az államháztartás konszolidált bruttó adósságára megszabott mutatót.

Az adósságkezelés egyik céljaként határozta meg a lejárati szerkezet egyenetlenségének javítását, ami 1999-ben az előző évihez hasonlóan tovább javult. További célként került meghatározásra a finanszírozás biztonságának növelése érdekében az államadósság hátralevő futamidejének hosszabbítása. A kötvények esetén növelte a futamidőt az 1999 elején a közép-kelet-európai régióban elsőként kibocsátott tízéves, fix kamatozású államkötvények értékesítése, mely kötvény a jelenleg nyilvánosan kibocsátott fix kamatozású magyar állampapírok között a leghosszabb futamidejű. Mindemellett a futamidő hosszabbítását elsősorban a három- és ötéves kötvények növekvő értékesítése biztosította. Az éven belüli futamidejű állampapírok között a korábbiakhoz hasonlóan tovább növekedett a leghosszabb, 12 hónapos futamidejű kincstárjegyek aránya.

A költségvetés finanszírozásában a lakossági értékesítés '99-ben rendkívül fontos szerepet játszott, aminek köszönhetően az év során 143 milliárd forinttal, mintegy 500 milliárd forintra nőtt a lakosság tulajdonában lévő állampapírok állománya. Ez azt jelenti, hogy az államadósság egyre nagyobb részét a magyar állampolgárok közvetlen megtakarítását lekötő állampapírok teszik ki, és ez egyben jelenti a lakosság bizalmát is a gazdasági folyamatokban.

Tisztelt Országgyűlés! Rátérnék a zárszámadási törvényjavaslatnak az államháztartási törvény és a 2000. évi költségvetési törvények módosítását javasló blokkjára.

Az államháztartási törvény módosításának legfontosabb eleme, hogy elfogadásával mód és lehetőség nyílik a kétéves, azaz az kétszer egyéves költségvetés jóváhagyatásának jogi rendezésére. A probléma lényegében jogtechnikai kezelést jelent, az államháztartási törvény olyan módosításával, mely lehetővé teszi az egy vagy több évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslat elfogadását.

A több évre történő tervezés természetesen nem azt jelenti, hogy az éves ellenőrzés és beszámolási kötelezettség megszűnik. A költségvetési intézmények éves beszámolókat készítenek, és az Állami Számvevőszék is évente fog ellenőrizni bennünket, illetve az önkormányzatokat. A gazdálkodásra vonatkozó éves szabályok sem változnak.

A 2000. évi költségvetést módosító kérdéseknél összevonva mindkét törvényt - a költségvetési törvényt és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését -, azoknak csak a legfontosabb változásait tekinteném át.

Kezdeményeztük, hogy az egészségügyben és a szociális ágazatban dolgozók egyszeri keresetkiegészítését a központi költségvetés elszámolhassa. Javaslatot teszünk arra, hogy a Hitelgarancia Rt. által vállalt készfizető kezesség 65 milliárd forintról 85 milliárd forintra emelkedjen. A kormány által 2000-ben elvállalható egyedi kezességek összeghatárának a kiadási főösszeg 2,5 százalékára történő emelését tartjuk szükségesnek.

Az ÁPV Rt. privatizációs tartalékállományának feltöltését az előre nem várt, részben kormányzati döntéseken alapuló kötelezettségek rendezéséhez szükséges fedezet megteremtése indokolja.

Az Egészségbiztosítási Alap gyógyszer-támogatási előirányzatának 12 milliárd forinttal történő megemelése mellett szükségessé vált az egészségügyi ágazatban a létszámcsökkentéssel kapcsolatos bérintézkedések tényleges igénybevétel szerint történő elszámolási lehetőségének megteremtése, és ennek költségvetésen keresztül vezetését lehetővé tevő felhatalmazás elfogadása.

Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszéknek a zárszámadás ellenőrzése során végzett munkáját ezúton is szeretném megköszönni. A folyamatos egyeztetések hasznos tapasztalatainak többségét a zárszámadás véglegesítésénél figyelembe vettük. Úgy gondolom, hogy a költségvetés és a zárszámadás pontossága, áttekinthetősége és prezentációja területén - természetesen az ezzel kapcsolatos állami számvevőszéki észrevételek és javaslatok tapasztalataira építve - évek óta tudunk lépésről lépésre előrehaladni.

Sajnos, nem lehet vitatni viszont, hogy a vagyonnyilvántartás szabályaira vonatkozó törvényi előírás teljesítésénél a felmutatható konkrétumoknál még van adósságunk. Ezt kiküszöbölendő, természetesen már megkezdődtek a "műhelymunkák", de ennek sokrétűsége miatt a teljesítés időigényes, és a következő évekre fog tolódni.

Megfogadva azonban az Állami Számvevőszék ajánlását, ez évben a központi költségvetési szerveknél a feladat- és teljesítménymutatók kidolgozása érdekében széles körű felmérést és adatfeldolgozást készítettünk. Sajnos, az elvárt eredmény azonban elmaradt. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi feltételek még nem felelnek meg annak, hogy a feladat- és teljesítménymutatók meghatározóvá válhassanak a költségvetés tervezésében és az elszámolásban.

Ezért is fontos a Kincstár, illetve az államháztartás pénzügyi rendszereinek mielőbbi korszerűsítése és a követelmények megfelelő átalakítása. Szándékaink szerint ezeket az észrevételeket is mielőbb hasznosítani kívánjuk, tehát ismételten megköszönöm az Állami Számvevőszék jobbító szándékú és konstruktív véleményét.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Zárásként kérem, hogy a beterjesztett javaslatot megtárgyalni szíveskedjenek, és a szükséges módosítás után azt fogadják el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)