Felszólalás adatai

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először csak egy apró formai észrevételt szeretnék Donáth László képviselő úr felszólalásával kapcsolatban tenni. Egy lelkésztől nagyobb korrektséget várok el, katolikus létemre egy evangélikus lelkésztől is, hisz láthatta, hogy miközben az emberi jogi bizottság egész nap ülésezett, én félóránként megjelentem az ülésteremben a bizottsági ülésen. Arról nem tehetek, hogy annyira elhúzódott, hogy végül nekem délután négy órakor el kellett hagynom a Házat, és megkértem Kékkői Zoltán képviselőtársamat, hogy képviselje az indítványomat. Ennyit a korrektségről.

A másik, Donáth László úr gyakran említi, hogy pontosan idézzünk. Akkor én is szeretnék idézni. Donáth László evangélikus lelkész, MSZP-s országgyűlési képviselő a következőt mondja az indítványomra: "Amíg nem ülök Vácott életfogytiglani ítélettel, addig azért megpróbálom védeni a demokrácia utolsó, romladozó bástyáit diktatórikus hajlamú és forgatókönyvszerűen dolgozó elképzelésekkel szemben." Ennyit jelentett ki lelkész úr az én indítványomról. Majd öt sorral lejjebb - szó szerint idézem, a kezemben van a jegyzőkönyv, remélem, a rádióhallgatók is hallják - ön olyan kijelentést tett, miután a többség elfogadta az indítványomat, idézem: "Horváth Béla rögeszméjének, kényszerképzetének, pótcselekvésének tárgyi bizonyítékáról pedig úgy találják, hogy alkalmas.", mármint a bizottság többsége. Úgy gondolom, egy lelkészt önmagában minősít, ha ilyen kirohanásokat, ilyen magából való kifordulásokat tesz.

Végezetül pedig még egy mondatot szeretnék öntől idézni, tisztelt lelkész úr. Így fogalmaz, mármint hogy ön, ön is a kommunizmus áldozata. Én nagyobb szerénységet képzeltem el egy lelkésztől, különösen öntől. Elvárható lett volna például, hogy megemlékezik Kapi Béla evangélikus rangidős lelkész püspökről, aki 1947-ben levélben tiltakozott a miniszterelnöknél az országgyűlési választásokkal kapcsolatos visszaélésekről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Vagy talán megemlékezhetett volna ön, tisztelt lelkész úr, Ordas Lajos evangélikus püspökről, akit, miután a kommunisták a szegedi Csillag börtönbe zárták és ott fölkeresték, hogy vonja vissza nyilatkozatát, ő inkább a börtönt választotta, sem pedig hogy lepaktáljon a kommunistákkal. De ön ezt nem tartotta méltónak, önmagát jelölte meg a kommunizmus áldozatainak. Vagy említhetném még Ravasz László református püspököt is, a Kálvin téri nagy szónokot, akit '48-ban bebörtönöztek, majd teljes csendben, évtizedekkel később a kommunista hatalom eltitkolása mellett temettek el.

Tehát úgy gondolom, önnek saját lelkiismeretével és az egyházközség tagjaival, nemcsak Óbuda 4-es választókörzetének polgáraival kell elszámolnia, ki is volt valójában a kommunizmus áldozata.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)