Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Bánk Attila Frakcióvezető Úr! Tényleg nem akartam beleavatkozni a vitába, a hangnem döbbentett meg, és azért egy picit gondolkozzon el, hogy kihez intézte a szavait. Hadd vegyem sorba: apámat '45-ben kirúgták a MÁV kórházi főorvosi állásából, nagybátyámat börtönbe vetették, tíz év börtönre ítélték, engem halálra ítéltek, '63-ig ültem a börtönben, utána '89 végéig - utolsók utolsója voltam - ötször kirúgtak az állásomból, nyomozást indították ellenem, 17 kötet gyűlt össze a III/III-asnál. Ha én azt mondom, hogy ez fontos dolog, és jó lett volna ezt konszenzussal létrehozni, nem piszkolni itt egymást, és nem idézgetni a különböző dolgokat, akkor egy picit tessék odafigyelni! Én semmi többet nem akarok mondani, csak ennyit! Ha valakiknek elő lehetett volna ezt terjeszteni, akkor talán én is közéjük tartozom, és azt mondom, hogy ez a téma az... (Horváth Béla: Kedves Imre, volt tíz éved!)

Épp ez ellen a hangnem ellen emelem fel a szavamat, hogy így nem lehet, mert pont megfordul... (Várkonyi András: Hogyan lehet, Mécs Imre? Hogyan lehet?) Úgy lehet, hogy feldolgozzuk a múltunkat, és felmutatjuk ezeknek az embereknek, akik ellenálltak, akik az életüket adták, azoknak a példáját feladjuk - nem pedig fogadatlan prókátorként előjönni!

Az a Donáth Ferenc, akit említettem, hihetetlen nagy munkát végzett a rendszerváltásért - méltatlanul nem beszélnek róla! '89-ben felbukkant valaki, nagyszájú hordószónok vagy zugügyvéd, és annak óriási publicitása van - de egy Donáth Ferencnek nincsen! És ha a fia meg meri mondani a véleményét a Magyar Országgyűlésben, akkor ilyen hangnemben nem lehet vele beszélni!

Ennyit mondtam, nem érdemben szóltam hozzá - a hangnemet kifogásoltam. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)