Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gondolom, senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy azzal, amit Kékkői úr az előadásában elmondott, gyakorlatilag semmivel nem értek, nem értünk egyet. Úgy gondolom, hogy hozzám hasonlóan vélekednek azok az elvbarátai is, akik a családi gazdálkodás áldásos tevékenysége helyett a tizenkét, több ezer hektáros állami gazdaságot privatizálták annak idején. De azt hiszem, ennél többet nem igazán érdemel ez a hozzászólás; majd még a hozzászólásomban egy-két dologra nyilván kitérnék.

Azzal szeretném kezdeni, hogy az agrártámogatási rendszer továbbfejlesztése, valamint a költségvetési törvénytervezetben szereplő új támogatási címrend következtében sok esetben változik az egyes költségvetési előirányzatok tartalma. Ebből következik, hogy ha korrekt összevetést akarunk a 2002. évvel, akkor a 2003. év számait azonos szerkezetben kell vizsgálnunk, nem úgy, mint az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam, aki csak a költségvetési tételsorok egyszerű összevetésére hagyatkozott.

Az előttünk álló év átmenetinek tekinthető, mivel a nemzeti agrártámogatások mellett első ízben jelennek meg benne az EU forrásai. 2003-ban természetesen még arányaiban a nemzeti támogatások vannak túlsúlyban, de reményeink szerint 2004-től jelentősen bővülhetnek a gazdáknak juttatott külső, uniós források is.

Ha a kiadási főösszeget vizsgáljuk, és a 2002. évet megtisztítjuk a minisztériumok átszervezéséből adódó költséghelyektől, megállapíthatjuk, hogy a főösszeg 280 milliárdról 338 milliárd forintra növekedett, ami 20,3 százalékos növekedést jelent. A törvényjavaslat agrár- és vidékfejlesztési célra 216 milliárd, a már meghirdetett SAPARD-támogatásokkal együtt 235 milliárd forint támogatást tartalmaz. A növekmény a nemzeti támogatásoknál 11 százalékos, a SAPARD-dal együtt ez a növekedés 21 százalékos a 2002. évihez képest.

Az agrár- és vidékfejlesztési támogatási rendszeren belül már a törvény fő sorainak kialakítása is az EU-szabályokhoz igazodott; erre már az elején utaltam, hogy ezért nehéz tételsorosan összevetni a 2002. évvel. A javaslatból jól látható, hogy minden fontosabb előirányzat lényeges növekedést mutat. Az agrár- és élelmiszer-ipari beruházásokra 20 százalék, a gépberuházásokra mintegy 30 százalék, az ültetvénytelepítésre pedig 14 százalékkal több forrás áll rendelkezésre, ha mindent a helyükön kezelünk, és nem úgy, hogy normál sorokat vetünk össze. A meliorációs és öntözésfejlesztési támogatás közel két és félszeresére növekszik; figyelembe véve az Európát sújtó aszályos periódust, amely nálunk is évek óta tart, úgy gondoljuk, hogy ez nagyon fontos és nagyon komoly előrelépés.

Az agrár-környezetvédelmi programból a 2002. évi összeg duplája áll rendelkezésre. Jelentős forrásbővülés van az agrárgazdasági szolgáltatások fejlesztésére, ez a 2002. évi összeg háromszorosa. Ez nagy segítség lehet a hatékony társulási formák és a tészek működése kapcsán, ami elsősorban a kistermelők és a családi gazdálkodók EU-s boldogulását segítheti a jövőben.

Vidékfejlesztésre a SAPARD-forrásokkal együtt több mint 15,5 milliárd forint fordítható, ez az előző évinek több mint két és félszerese, és az sem elhanyagolható, hogy olyan támogatási formát is igénybe vehetnek a gazdák, amelyek majd az Európai Unióban is rendelkezésre állnak.

A piacra jutási támogatásoknál, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány egyéb célból 2002-ben 4 milliárd forintot átcsoportosított, láthatjuk, hogy jelentősen, 36 milliárdról 43 milliárdra, azaz 19 százalékkal növekszik ez a támogatás, amely kiszámítható piaci viszonyok megteremtését és az árbiztonságot segítheti még az átmeneti 2003. évben.

Azt sem értjük igazán, miért baj az, hogy a támogatások között első ízben megjelennek az EU-források. Csak jelezni szeretném, hogy a magyar gazdák sem tehetségtelenebbek, mint például a Bulgáriában élő társaik, akik már két éve használhatják ezt a forrást. Pontosan tudjuk, hogy ez a támogatás jelen állapotában nehezen hozzáférhető, de folyamatban van a rendszer átalakítása, a korábbi kormány hibás döntéseinek korrigálása.

Természetesen van olyan sor is, amelynek a növelésével mi is egyetértünk, és ezzel kapcsolatban meg is tesszük módosító javaslatainkat, hisz az építészeti jellegű támogatások az előterjesztés szerint kismértékben csökkennek, és ez nem szerencsés. Anélkül, hogy bonyolult szakmai elemzésekbe kezdenék, elmondhatom, hogy különösen a sertés- és a baromfitartás területén óriási a lemaradásunk. Ha hozzáteszem, hogy ez a tevékenység az Európai Unióban nem támogatott, különösen fontos, hogy a hazai termelőink ne kerüljenek versenyhátrányba.

Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy a nagyüzemek érdekében lobbizunk, csak jelezni szeretném, hogy ez a tevékenység az uniós országokban is ipari jelleggel, óriási méretű üzemekben zajlik, és ehhez hadd mondjak egyetlenegy számot. Ha Magyarország, Dánia és Hollandia hízósertés-állományának üzemméret szerinti kategóriáinak megoszlását megnézzük, láthatjuk, hogy Magyarországon még mindig a hízósertés-állomány 84 százaléka van az 50 darabos kategória alatt. Csak jelezni szeretném, hogy ez Dániában 0,4 százalék, Hollandiában pedig 0,2 százalék. Hollandiában, akik majd a fő versenytársaink lesznek ezen a területen, ezer darab feletti állományban van a hízósertés-állomány 70 százaléka. És akkor lehet itt beszélgetni arról, hogy mi a hatékony és mi nem hatékony; ezek az agrárkutató intézet számai, bárkinek szívesen odaadom, megnézheti, hogy milyen versenyhátrányba kerülünk, ha nem a hatékony és a normális gazdálkodási formákat helyezzük előtérbe az Európai Unióban.

Azzal is egyetértünk, hogy több forrás szükséges az agrároktatásra, ha azt akarjuk, hogy fiatal szakembereink az új kihívásoknak is meg tudjanak felelni, hiszen ezek nem kicsik.

Szintén növelni kell a Nemzeti Földalap működtetésére szánt pénzeszközöket.

(23.00)

Ebben igaza van képviselőtársamnak, hogy mi elsősorban nem a földkiméréseket favorizáljuk, de természetesen a törvényi kötelezettségeknek eleget fogunk tenni, hanem azt szeretnénk, ha a pici birtokokat lehetőleg egyben, ha egy mód van rá, és természetesen mindenkinek a saját akaratából, normális méretben az állam tudná megvenni, és ezt különböző birtokrendezési célokra tudná felhasználni.

Aki a fejezeti kötetek áttanulmányozására rászánta az időt, láthatja, hogy a 2002. évben elkezdett, az ellenzék által nagyon helytelenül bírált hitelkonszolidáció az elmaradott térségek tekintetében az éven túli hitelek konszolidációjával a jövőben folytatódni fog. A 2003-ra említett többletforrásokon túl a hitelkonszolidáció áthúzódó hatása, és az elmaradott térségek esetében történő 2003. évi folytatása a gazdák likviditási helyzetét, hitelképességét javíthatja, ráadásul, amint azt az adótörvények módosításával sikerült elérnünk, ez a támogatás adómentesen áll rendelkezésre.

Az is pozitív, hogy az elképzelések szerint a támogatások szektorsemlegesen állnak valamennyi gazdálkodó rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy a továbbra is kiemelten kezelt családi és kisebb birtokok támogatása nem a termelés egyéb szereplőinek a rovására történik. Szeretném hangsúlyozni, hogy a támogatás azonban csak egy elem az ágazat gondjainak megoldására; nagyon fontos, hogy olyan árviszonyok alakuljanak ki az ágazatban, amelyek megfelelő nyereségtartalom esetén tovább enyhíthetik a magyar mezőgazdaság jelenlegi problémáit. Ebbe az irányba tett első lépés az intervenciós árszabályozás bevezetése, amelyet a jövőben tovább kell bővítenünk.

Az intézményrendszer korszerűsítése is elodázhatatlan, ráadásul az elmúlt években ez a tevékenység nem volt igazán hatékony. Ha azt akarjuk, hogy a 2004 után folyamatosan bővülő uniós forrásokhoz a gazdáink hozzáférjenek, sokkal átgondoltabb és szakszerűbb munkára van szükség ezen a területen is. A költségvetés ehhez a területhez is jelentős forrásokat rendel. A költségvetést elemezve láthatjuk, hogy a kormány 2003-ban betartja a vonatkozó törvényeket, és megfelelő forrásokat biztosít az EU-integráció előtt álló mezőgazdaságunk számára. Természetesen ebben az ágazatban semennyi pénz nem lenne elég, de úgy gondolom, annak is megvannak a határai, hogy mennyi pénz az, amennyit az ágazat hatékonyan képes felvenni a jelenlegi állapotában.

Ha véget vetünk az ágazat helyzetét folyamatosan rontó ideológiai küzdelemnek, és elérjük, hogy a támogatások a lyukas zsákokba öntés helyett valóban a hatékonyabb, gazdaságosabb termelést szolgálják, akkor nem kell félnünk az előttünk álló feladatoktól, és ismét a világ élvonalába kerülhetünk, ahol ugyan nem az ötvenes években, de a nyolcvanas évek elején egyszer már voltunk, és amiről úgy gondoljuk, hogy ahhoz minden adottságunk rendelkezésre áll.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)