Felszólalás adatai

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Két kérdésben kértem szót, részben a bérekről, részben a foglalkoztatáspolitikáról szólnék néhány mondatot. Göndör képviselő úr a vezérszónoklatában azt mondta, hogy megkezdődött az európai uniós bérfelzárkóztatás. Nos, ez kétségkívül igaz, de nem árt, ha megszívleli Kuncze képviselő úr egy másik mondatát, miszerint a dolgoknak van előzményük. Én pontosabbnak tartanám, ha úgy fogalmaznánk, hogy valóban megkezdődött az európai uniós bérfelzárkóztatás korábban. Ami most ebből a költségvetésből kiviláglik, az a megtorpanás, a félfordulat vissza.

Miért mondom ezt? Az európai uniós vitanapon volt szerencsém már idézni abból az Európai Unió és a magyar kormány által jegyzett közös dokumentumból, amely áttekinti azt, hogy hogyan is állunk a bérek tekintetében az elmúlt évtizedben, és megállapítja, hogy 1988 és ’96 között 8,8 százalékkal csökkentek reálértékben a bérek. A javulás ’97-ben, tehát még a Horn-kormány idején kezdődött kismértékben, ez gyorsult aztán fel az Orbán-kormány idejében, ’98-ban ugyancsak 3,5 százalék körül volt, ’99-ben már 5,7 százalék, 2001-re - ha emlékeznek rá, a zárszámadásnál - már 7,7 százalék volt a gyermekkedvezményekkel együtt számolva. Erre az évre 8 százalék fölött volt, és jövő évre olyan 7 százalék körül számolnak, bár ez nem teljesen világos, ha a költségvetésre támaszkodunk, hogy pontosan mivel is számolnak, hiszen a Foglalkoztatási Alap bevételeinek tervezésénél 7 százalékkal számolnak, a társadalombiztosítási járulékbefizetéseknél pedig 8,6 százalékkal. Jó, spongyát rá, maradjunk abban, hogy 8 százalék körüli bérnövekedéssel számolnak!

Tekintve az idei egyszeri emeléseket, azt mondták ugyanis, ha visszaidézzük a kampányban elhangzottakat, hogy egyszeri bérkiegészítésre van szükség, és aztán pedig a folyamatos növekedésre annak érdekében, hogy valóban közeledjenek a bérek az EU átlagához. Nos, ha az egyszeri emelés hatásait megnézzük, akkor ez a 8 százalék lényegében azt jelenti, hogy nulla béremelés lesz a közszférában, és reálbércsökkenés vagy maximum az inflációt elérő bérnövekedés a piaci szférában.

Erre mondom azt, hogy megtorpanás. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a pénzügyminiszter úr egy korábbi kérdésre mit válaszolt, hogy 2004 és 2006 között 3-3 százalékos növekedést tart reálisnak, akkor mégiscsak azt kell mondanunk, hogy elindult egy emelkedés, voltak ennek százalékokban is, tényekben is, minimálbérben, életpályaprogramokban jelei, amelyek beindultak. Mindez most megtorpanni látszik, és aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz 2004 és 2006 között.

A tényekhez ez is hozzátartozik, mint ahogy a "félfordulat vissza" kifejezést használtam már egyszer a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban is. Azt nem lehet mondani, hogy méltánytalanul bánnának a foglalkoztatáspolitikai tárcával a költségvetésben. Úgy tűnik, hogy ez a költségvetés tulajdonképpen tisztességesen kistafírozza a minisztériumot. A számokkal tehát önmagában nincsen probléma.

Ami problémának tűnik, és ami komoly probléma, az a szemlélet- és irányváltás, amely készülődik. Bizonyos értelemben ez a költségvetés ugyanis a készülődés költségvetése a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium tekintetében. Valóban egy paradigmaváltás, egy koncepcióváltás van készülőben.

Miért mondom ezt? A polgári kormány idején a Munkaügyi Minisztérium helyett a foglalkoztatáspolitika és a munkaügyek átkerültek a Gazdasági Minisztériumhoz. Ennek a logikája az volt, hogy a korábbi szemlélet helyett, miszerint alapvetően szociális kérdésnek tekintjük a foglalkoztatás kérdését, egy gazdasági tényező, a munkaerő problémáját állítottuk középpontjába, és magának a politikának, a gazdaságpolitikának is központi eleme a foglalkoztatás növelése, új munkahelyek teremtése volt. Ez motiválta az előző kormányt, amikor a Gazdasági Minisztériumhoz vitte a foglalkoztatáspolitikát. Nem példa nélküli egyébként, Svájcban régóta így van, Ausztriában 3-4 évvel ezelőtt történt meg, és legújabban - nem tudom, tudják-e - az önök által oly gyakran hivatkozott német szociáldemokrata kormány, az új Schröder-kormány tette meg ugyanezt a lépést, hogy miután gazdasági növekedésben érdekelt, a gazdaságpolitikához, a gazdaságpolitika irányításához közelebb vitte a foglalkoztatási és munkaügyeket, tehát megszüntette a Munkaügyi Minisztériumot, és betette a Gazdasági Minisztériumba.

Maga tehát az a döntés, hogy visszaállítjuk a régi minisztériumi struktúrát, már jelzi, hogy egyfajta félfordulat történik visszafelé, ebben a tekintetben talán még több is. De ami a számokból kiolvasható, az ennél többet is ígér. Egyrészt vannak jó dolgok ebben a költségvetésben; ezt el kell ismerni, még akkor is, ha ennek jó néhány eleme tulajdonképpen folytatása a korábban elkezdett programoknak, itt az európai uniós programokra gondolok, úgy látom, hogy nagyon tisztességesen a társfinanszírozásból ránk származó kötelezettségeket tartalmazzák az összegek, sőt új programok is bekerültek. Ezeket a magunk részéről tulajdonképpen csak üdvözölni tudjuk.

Ami viszont már szemléleti kérdés, hogy vajon lehet-e úgy foglalkoztatáspolitikáról gondolkodni, lehet-e úgy foglalkoztatáspolitikát tervezni, hogy ezt nem kötjük össze a gazdaságpolitikával, a gazdaság szereplőinek támogatásával egy olyan érzékeny időszakban, amikor a magyar gazdaság versenyképessége kulcskérdés az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk idején. Itt egy olyan foglalkoztatáspolitika kezd kirajzolódni, amely alapvetően az osztogatás, a rövid távú népszerűségszerzés szempontjait helyezi előtérbe, amely úgy kívánja növelni a foglalkoztatást, hogy időlegesen biztosítható közmunkára, közpénzből finanszírozott munkalehetőségekre épít ahelyett, hogy követné azt a meggyőződésem szerint helyes politikát és stratégiát, amely igyekszik munkavállalásra ösztönző feltételeket kialakítani. Az első oldalon ezért csökkentek a munkanélküli-juttatások, ezért vált el, távolodott el egymástól a segélyek és a minimálbér összege, hogy érdemesebb legyen dolgozni. A másik oldalon pedig intenzív gazdaságtámogatással, elsősorban a közép- és kisvállalkozások támogatásával gondoskodni a kínálati oldalról, hogy legyenek új munkahelyek, legyen fogadókészség is a másik oldalon arra, egy kényszerrel megerősített szándékra, hogy munkából képzeljék el az emberek az egzisztenciájukat, képzeljék el a jövőjüket.

Nos, azt láttuk, hogy a gazdasági támogatások igencsak megcsappantak, a Széchenyi-terv leállításáról már volt szó. Az elképzelések teljesen világosan látszanak a foglalkoztatási törvény vitájánál is, de a költségvetési számokból is, és a munkanélküli-juttatások növekedésével, bővülésével számítanak, visszacsempészik a leánykori nevén jövedelempótló támogatásnak nevezett juttatási formát még akkor is, ha ezt álláskeresési támogatásnak fogják nevezni.

Végső soron azt látjuk, mintha önök maguk is egy visszaesésre számítanának, a választási kampányban ígért 300 ezer új munkahellyel szemben, felkészülnek egy olyan, a tömeges munkanélküliség időszakából visszahozott gyakorlatra, eljárásmódra és modellre az intézmény, a munkaügyi tárca és a foglalkoztatási szolgálat szervezésében is, amely a tömeges munkanélküliség kezelésére hivatott.

(14.50)

Kétségkívül mutatnak jelek arra, hogy nem alaptalanul gondolják ezt. Szó volt már róla, hogy 15 ezerrel kevesebben dolgoznak ma, és ez a kormány féléves áldásos tevékenységének is a következménye bizonyos értelemben. Ha olvassák az újságokat, figyelnek a foglalkoztatási szolgálat, a foglalkoztatási hivatal előrejelzéseire, akkor bizony igaz, hogy akár 30-40 ezer munkahely is megszűnhet a jövőben. Nehéz lesz ebből még azt a 0,3 százalékot is biztosítani, amely megint csak közvetett módon a tb-járulékok bevételi oldalánál szerepel. (Göndör István: A minimálbérről kellene beszélni, kedves államtitkár úr.) Majd meglátjuk, hogy hogy lesz.

Mindenesetre közmunkára, közcélból finanszírozott, időleges munkára, növelő szociális típusú, foglalkoztatásinak mondott juttatásokra jövőt építeni nem lehet. Foglalkoztatáspolitikát intenzív, versenyképességet javító, gazdaságot erősítő támogatási lehetőségek nélkül nem lehet építeni, és mondom, bár ebből kevés látszik, de a jelek egyértelműek, azt mutatják, hogy valami ilyesmivel, egy lefelé menő spirállal számolnak önök, és az első lépést már meg is tették ebbe az irányba. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)