Felszólalás adatai

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény célja - mint azt a bizottsági véleményben is megfogalmaztam -, hogy nyilvánossá tegye a közpénzek felhasználását, követhetővé, átláthatóvá tegye a közpénzekből történt beszerzéseket, és biztosítsa a közbeszerzések hatékonyságát.

A törvény hatálybalépését követően két év tapasztalatával rendelkezünk. A Közbeszerzések Tanácsa beszámolójából, a gazdasági bizottságban folytatott vitából és a sajtóban megjelent cikkekből is egyértelmű, hogy az elmúlt két év alatt a közbeszerzések szabályozása polgárjogot nyert hazánkban, és kedvező nemzetközi visszhangra is talált. Ezzel kapcsolatban példaként csak az Európai Unió Magyarországról készített országtanulmányára utalok, amely elismerőleg szól a közbeszerzési eljárás gyakorlatáról, és a jogorvoslati eljárás hatékonyságáról.

A beszámolóból kiemelésre méltónak ítélem, hogy közel 4400 esetben került sor közbeszerzési eljárásra, ami mintegy egyharmados növekedés 1996-hoz képest, és ami igazolja, hogy a kihirdetését követő két év alatt alapvető változások következtek be hazánkban a közpénzek felhasználásában. A tenderek mintegy 60 százaléka nyilvános eljárás keretében folyt, 6 százalék volt a meghívásos eljárás, és 30 százalék a tárgyalásos eljárás. Ha számok helyett mindezt értékükön tekintjük, akkor az összértéken belül a nyilvános eljárások 71, a meghívásos eljárások pedig 25 százalékot képviseltek.

A nyilvánosságot egyébként a Közbeszerzési Értesítő, a Közbeszerzések Tanácsa hivatalos lapja is biztosítja, amelyben az ajánlatkérőnek meg kell jelentetnie az ajánlati felhívást, majd az eredmény kihirdetését követően az eljárás eredményét. Ez alól egyetlen kivétel van: a tárgyalásos eljárás, ahol a meghirdetés nem kötelező, a tender eredményét azonban itt is nyilvánosságra kell hozni. Ezen a területen éppen a nyilvánosság részleges kizárása miatt problémák jelentkeztek. Az egyik: valószínűsíthető, hogy jelentős számban történtek olyan közbeszerzések, amelyek nem kerültek a közbeszerzési törvény hatálya alá, azaz így kijátszható, megkerülhető volt a törvény. Hogy a több mint 1300 tárgyalásos esetből hány sorolható ebbe a kategóriába, többek között azért sem ismert, mert a Közbeszerzések Tanácsának ellenőrzési jogosítványa nincs, így perdöntő, hivatalos információja sem lehet. Már most szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni, hogy a törvény módosítása során ezen a területen a beavatkozás elkerülhetetlennek látszik.

A másik, hogy feltűnően nagy a tárgyalásos eljárások aránya annak ellenére, hogy ezt a törvény csak kivételes esetben teszi lehetővé. Az 1997. évi 25 százalékos értékarány rendkívül magas. Ennek egy része - mint említettem - valószínűleg tudatos cselekvés következménye, vélhetően azonban mindez eredhet abból is, hogy az ajánlatkérő és az ajánlattevő hagyományos kapcsolataiban az ilyen típusú megegyezés vagy eljárás lényegesen leegyszerűsítheti a pályázatokat, de természetesen azt is meg kell említeni, hogy van ennek a gazdaság működésével, a jogalkotással összefüggő problémája is.

Tudniillik a költségvetési szervek, beleértve az önkormányzatokat is, éves gazdálkodást folytatnak, ami a kincstári felügyelet bevezetése után még szigorúbbá vált. A közbeszerzési pályázati rendszer nagy időigényével sokszor nehezen illeszthető ehhez az éves költségvetési szemlélethez, annál is inkább, mert a törvény azt írja elő, hogy tendert csak az írhat ki, akinek erre forrása is van. Különösen év elején gyakran előfordul, hogy a forrás, a kiírás feltétele még nem áll rendelkezésre, év végén pedig már nincs elég idő az eljárás lebonyolítására. A törvény felülvizsgálata és módosítása során erre is célszerű lesz majd odafigyelni.

A közbeszerzési törvény talán leglényegesebb célkitűzése az volt, hogy a közbeszerzéseket hatékonyabbá tegye. Ezen eljárások keretében közel 300 milliárd forintos éves beszerzésről van szó. Nyilvánvaló, hogy ha itt a beszerzéseket olcsóbbá, hatékonyabbá lehet tenni, akkor néhány százalékos megtakarítás is milliárd forintos megtakarításokat eredményez. A megtakarításra vonatkozóan sincsenek pontos statisztikák, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tendereztetés, ennek következtében az árverseny nyilvánossá tétele az esetek többségében megtakarítást, sok esetben igen komoly megtakarítást jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beszerzési ár kapcsán egy problémáról külön szeretnék említést tenni. Miközben a közbeszerzési eljárás pontosan a beszerzési áron keresztül a legkisebb beszerzési költségre ösztönöz, a törvényalkotónak egyik kiemelt célja a hazai gazdaság támogatása; a hazai gazdaságban előállított termékek minél nagyobb számára piac biztosítása a közbeszerzések területén volt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvényben megfogalmazott kedvezményeket nehéz érvényesíteni. Abban mindenki egyetért, hogy a hazai gazdaság támogatására vonatkozó előírásaival a törvény szándéka jó, csak ehhez eszközt nem biztosít. Tudniillik a 10 százalékos árelőnyt, amelyet lehetővé tesz a hazai szállítók számára, a költségvetési pénzből gazdálkodók szűkös forrásaik miatt nehezen tudják teljesíteni. Ezen a területen a Közbeszerzések Tanácsa már több javaslatot tett az évek során külön költségvetési források biztosítására, ezek a javaslatok azonban mindeddig nem valósultak meg. Így nem csoda, hogy ezeket a kedvezményeket eddig csak igen kis számban lehetett biztosítani.

A törvény egyébként a 10 százalékos árelőny mellett még két kedvezményt is megfogalmaz: külföldi szállítóval szemben előnyben lehet részesíteni a hazai szállítót, adott esetben a külföldi szállítót a pályázatból ki is lehet zárni, illetve az adott térség fejlesztésével kapcsolatban helyi előnyöket lehet biztosítani. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tenderkiírások a három lehetőség közül meghatározóan a helyi kedvezmények biztosítását részesítették előnyben, ami elsősorban a térség megtartóerejének fokozásában jelentett vagy jelenthetett lehetőséget. Ez vonatkozott a hazai és külföldi beszállító jelöltek esetére is, hiszen önkormányzati tenderek kiírásánál olyan feltételek megfogalmazására is lehetőség nyílott, amelyeket csak és kizárólag a térségben működő hazai társaságok tudtak teljesíteni.

A felmérések azt mutatják, hogy a központi költségvetési szervek és intézményeik, továbbá a közszolgáltatók által kiírt közbeszerzési eljárásokban a kis- és középvállalkozások részvételi aránya nem haladta meg a 10 százalékot, míg az önkormányzatok és intézményeik által kiírt tenderek esetében ez az arány nagyobb, meghaladta az 50 százalékot. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy mind a közbeszerzési eljárások számát, mind pedig értékét tekintve az önkormányzatok és intézményeik számítanak a legjelentősebb szereplőnek. A 10 százalékos árelőnnyel csak mintegy 2-3 százalékban éltek, ami igazi előnyt a hazai gazdaság számára nem biztosított.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Közbeszerzések Tanácsa beszámolójával kapcsolatban szólni kell a vitás ügyek rendezéséről, a jogorvoslati lehetőségekről is. Ezen a téren kiemelt fontosságú a döntőbizottság, amely jogosult felülvizsgálni a teljes közbeszerzési eljárást, és szankcionálhatja a jogsértéseket, amennyiben a törvényben meghatározott jogvesztő határidők még nem teltek el. Szeretném azonban a tisztelt Ház figyelmét felhívni, hogy a döntőbizottság csak akkor semmisítheti meg a döntést, ha szerződés még nem jött létre.

(19.20)

Ebben az esetben szankcionálásra is lehetősége van. Abban az esetben, ha a szerződést már megkötötték, csak a bíróság jogosult az eljárás felülvizsgálatára, illetve annak megsemmisítésére, ami nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, sőt, az is előfordulhat, illetve nem egyszer elő is fordult, hogy a bíróság jogerős ítéletének megszületésekor az ügylet már teljesült, így az eljárás lényegében okafogyottá vált. Ilyenkor már csak az elkövetett jogsértés megtorlására és bírság kiszabására van, illetve volt lehetőség.

Az 1997-ben keletkezett vitás ügyekben a döntőbizottság közel 250 határozatot hozott, amelyek mintegy egynegyedét támadták meg bírósági keresettel. A Fővárosi Bíróság eddigi ítéleteiben túlnyomó többségben helybenhagyta a döntőbizottság határozatait, ami azt mutatja, hogy az a törvény szellemében tevékenykedett.

A kiszabott bírságok összege sajnos csekély, nem riasztó értékű, alig haladta meg az 50 millió forintot, a ténylegesen befolyt összeg azonban nem érte el a 20 millió forintot sem. Látható tehát, hogy a törvény felülvizsgálata és módosítása során ezen a területen szigorítások szükségesek, és élni kell az egyéni felelősségrevonás lehetőségével is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a közpénzek felhasználása szempontjából a közbeszerzési törvényt a nyilvánosság, az átláthatóság biztosítékának tekinti, a Közbeszerzések Tanácsának működését törvényesnek, a demokratikus jogelveknek megfelelőnek ítéli, az 1997. évi működésről szóló beszámolót pedig elfogadásra ajánlja. Egyben támogatja az átláthatóság, a hatékonyság növelése és az adminisztráció csökkentése érdekében a törvény módosítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)