Felszólalás adatai

Elmondtuk azt, hogy Magyarország demográfiai helyzete katasztrofálisan romlik, egyre kevesebb magyar gyermek születik. A fő menetirány egyértelműen az kell legyen, hogy olyan családbarát támogatáspolitika és egyáltalán egy olyan nemzetpolitika, egy olyan rendszer kellene legyen, ami valóban arra ösztönzi a magyar embereket, hogy minél több gyermeket vállaljanak, és azért ugyanúgy, mint ahogy egyébként a nyugat-európai államok döntő többsége, amelyek már azért a bevándorlással súlyosan sújtott övezetnek minősülnek, legalább mi is próbáljunk meg védekezni ezzel a folyamattal szemben.

Én elmondtam azt is a bizottsági ülésen, hogy itt nem kevesebbről van szó, mintsem arról a veszélyről, hogy mivel európai uniós politika területére tartozik a bevándorlásügy, és ebben valóban az uniós jog elsőbbséget élvez, ezt európai jogi szakjogászként nagyon jól tudom, de ugyanakkor minden tagállam éveken át harcol egy-egy ilyen irányelv átültetése kapcsán azért, hogy a lehető legminimálisabbat engedje csak ezen a téren.

Én attól a veszélytől tartok, mint ahogy hozzánk szállítottak egy időben szemeteket fizikailag, tehát szó szerint szemétlerakóvá tették az országot, most én attól tartok, hogy az Európai Unió a hozzá áramló, egyébként a nyugati államok által korábban gyarmatosított országokból hozzájuk érkező, nagyon kedvezőtlen élethelyzetek között élő vagy politikai okokból menekült embereket, bevándorlókat átterelik a közép-kelet-európai régióba. Erre egy jó adat, ezt majd az általános vitában elmondom, hogy Szlovéniában például már 15 százalékos a bevándorlók aránya. Egy új országról van szó, egy újonnan csatlakozott országról relatíve, és mégis ilyen gyorsan megemelkedett a bevándorlók aránya. Magyarországon nekünk nem ez a jövőképünk Magyarországgal kapcsolatban.

Nekünk egyébként az az elvárásunk, ezt is elmondtam a vitában, hogy az Európai Unió alapvetően a bevándorláspolitikát úgy kezelje, hogy olyan tisztességes politikákat folytasson a harmadik világbeli országokkal fair trade, tisztességes kereskedelem alapján, amely nem a kizsákmányoláson alapul, és amely nem növeli azokat a hatalmas szakadékokat, amelyek a kizsákmányolt, harmadik országok, illetve az Európai Unió között állnak fenn, és nyilván ezért szívja az Európai Unió a bevándorlást.

A másik az, hogy arról beszéltünk, és erre alakult ki egy kis vita, illetve abban egyetértettünk, hogy egy tanácsi irányelv egy mozgásteret biztosít a tagállamok számára. Én azt kérdeztem meg a minisztériumi tisztviselőtől, helyettes államtitkár úrtól helyesebben, hogy mi az a mozgástér - ezzel adós maradt most is államtitkár úr -, amely ennek a két irányelvnek az átültetése kapcsán Magyarország előtt áll, tehát jelölje ki világosan számunkra is meg a választópolgárok számára, hogy ez a minimum, ez a maximum, és a magyar kormány azt választotta, hogy maximum, minimum, közepes, ki tudja, milyen. Az meg semmiképpen nem elfogadható, és ezt is majd ki fogom fejteni részletesebben, hogy egy jövőbeni elmarasztaló bizottsági jelentés megelőzéseként szükséges nekünk bármilyen irányelv-átültetési jogalkotási lépést tennünk.

Arról is beszéltem, hogy az igazán erős országok és öntudatos országok az Európai Unióban több száz kötelességszegési eljárást generálnak, tehát ilyen nagy számú eljárás folyik ellenük, és ez nem azért van, mert gyengén és besimuló módon képviselik érdekeiket, hanem pontosan ellentétesen. A stratégiai nemzeti kérdésekben a nyugat-európai államok bizony kemény ellenállást fejtenek ki.

Mi ezt várjuk a magyar kormánytól, ezért nem szavaztuk meg ezt az előterjesztést, és majd a vitában részletesen elmondjuk az okát is annak, hogy miért nem tartja bevándorlási vagy oltalmazotti státusnak előfeltételéül a magyar állam. Ha ezt nem írhatjuk elő, akkor innentől kezdve kétes bűnözői rétegek is bevándorolhatnak Magyarországra, ami számunkra nem elfogadható.

Köszönöm. (Bertha Szilvia tapsol.)