Felszólalás adatai

Tavaly szeptemberben egy meglehetősen súlyos ügy bontakozott ki. A szerb törvényhozás elfogadott egy olyan törvényt, amely felvetette a kollektív bűnösség gyanúját, és olyan szabályozást alkalmazott, amely hatásában az egész szerbiai magyarságot potenciálisan hátrányos helyzetbe hozta volna. A vagyon-visszaszármaztatási törvényről van szó. Az ügyről tavaly ősszel több cikk is született.

Amikor a problémát észleltük, kísérletet tettünk a kérdés kétoldalú rendezésére. Megjegyzem, hogy még a törvény elfogadása előtt jeleztük aggályainkat a szerb félnek. Miután a kétoldalú egyeztetés nem vezetett eredményre, a problémát európai szintre emeltük. Sikerült elérni azt, hogy még a Tanács decemberi ülése előtt, amikor Szerbia ügye a napirenden szerepelt, Szerbia rendezte a kérdést oly módon, hogy az mindenki megelégedésére szolgált. Talán nem kell mondanom, hogy elsősorban a vajdasági magyarok profitáltak a kérdés rendezéséből.

A rendszerváltás óta első alkalommal fordult elő, hogy az Európai Unió eszközrendszerét felhasználva a magyar kormány kikényszerítsen egy olyan döntést, amely egyébként nyilvánvalóan nemzetközi normák megsértésének megszüntetésére irányult. Ez az ügy példa arra is, hogy igenis az európai uniós tagság növelheti mozgásterünket kisebbségeink védelmének ügyében is.

A konkrét kérdésre visszatérve, miszerint mi miért nem fűztünk egyoldalú nyilatkozatot a Tanács múlt heti döntéséhez, az előzőekben megadtam a választ. Azért, mert nekünk nem kellett most beavatkoznunk. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a kisebbségi jogok számunkra nem fontosak, hiszen azt számos alkalommal a kormány is kinyilvánította, de az Országgyűlés is megerősítette a lisszaboni szerződés ratifikációjakor. Arról van szó, hogy kialakítva a hatékony érdekérvényesítés módszerét, nekünk nem volt szükségünk olyan kétségbeesett, utolsó pillanatos nyomásgyakorlásra, mint amit román barátaink tettek. A két lépésben tehát a módszertan különbözik, mi másként, ha úgy tetszik, hatékonyabban értük el ugyanazt egy konkrét ügyben, amit most román barátaink is elértek.

(9.30)

Ezzel együtt a román erőfeszítések általunk is üdvözlendők, hiszen minden egyes alkalom, amely lehetőséget ad arra, hogy a kisebbségi jogokat megerősítsük akár az Európai Unióban vagy azon kívül, Magyarország számára mindig fontos és üdvözlendő lesz. Fontos az is, hogy a mostani nyilatkozat jelzés a régió többi országa, de a tagállamok felé is. A kisebbségi ügyek olyan kérdés, amelynek az Európai Unióban helye van.

A bizottság Szerbia esetében, de várhatóan a többi csatlakozó esetében is kiemelt figyelemmel fogja kísérni azt, hogy a kisebbségi jogok miként érvényesülnek, és ez olyan kérdés, amellyel a kormány is, személy szerint a Külügyminisztérium és annak államtitkára is mélyen egyetért.

Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)