Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TASÓ LÁSZLÓ nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt: mindent mondhatnak egyébként a kormánypárti politikusokra, a Fideszre, a KDNP-re, de azt, hogy ne azon dolgoznánk, hogy a magyar nemzet újra egyesüljön (Szávay István: Nem mondtam ilyet!), újra erős legyen, és hogy a szimbolikus jelentőségű kérdésekben ne mi lennénk az elsők, azt azért nem mondhatja. Minden mást lehet sugallni egy ilyen hozzászólásban, minden mást lehet, sőt meg is jelölte egyébként (Közbekiáltás a Jobbik soraiból: Ez hiszti!), hogy mi talán az előző időszakhoz, az előző világhoz hasonlóan erősítjük a szétszakadást, de azt gondolom, ez ránk nézve nem igazán helyes és jó cselekedet, mi nem érdemeljük ezt meg. (Szávay István: Egyáltalán nem támadtam, most tényleg!)

De hogy pontosan válaszoljak az ön kérdésére, mivel ön is említett elég pontos kifejezéseket, én is megpróbálom egyébként a szakszöveget visszaidézni, hiszen kénytelen voltam segítséget kérni, mert nekem is vannak kételyeim, hogy vajon mindig úgy járunk-e el, mint ahogy eljárunk, és mindig azt tehetjük-e, amit szívből gondolunk erről.

Pillanatnyilag az a pontos tájékoztatás, hogy a Nemzetközi Vasútegylet előírásai szabályozzák, hogy a határon túli településeket hogyan használhatjuk, és egy nemzetközi gyakorlat határozza meg számunkra, hogy mi a tennivaló. Gondolja, hogy van olyan magyar buszsofőr vagy magyar vonatvezető, vonatkísérő vagy vasúti alkalmazott, aki ne menne szívesebben Székelyudvarhelyre az imént említett név helyett? Szerintem mindenképpen olyanok vannak csak a mi rendszerünkben ‑ úgy értendően, a magyar közlekedés fenntartásában érdekelt rendszerben ‑, akik így gondolkodnak erről, mint ahogy mi is egyébként közösen mindannyian ebben a parlamentben.

Valószínű, hogy nem tehettek mást, mintsem azt, hogy a következő elvek szerint, amelyeket fel fogok sorolni, járnak el. Azt írják, hogy a vasúti menetjegyen a közforgalmú menetrendi mezőkben, a vonat- és kocsiiránytáblákon, az állomási vizuális tájékoztató berendezésen csak az adott ország hivatalos állomásainak jegyzékében szereplő állomásnév tüntethető fel. Tehát kötelező pályán mennek, egyébként nem maguktól változtatják ezt, tehát ez egy pontos állásfoglalás. Most azt tudom önnek megmondani és elmondani, amit egyébként olvasunk erről.

A közforgalmú menetrend állomásjegyzékében, az Elvira internetes menetrend- és díjszabási keresőben utaló névként szerepelhet a magyar név, utaló névként szerepelhet, de direktben nem a magyar nevet adhatják meg elsődlegesen ‑ így erősítem is ‑, az információ adása és a menetjegy kiállítása csak a vasútállomás hivatalos nevével történhet meg. Tehát nem azon múlik, hogy milyen szándékkal állnak hozzá, hanem egyszerűen ez egy kötelező gyakorlat, amit teljesítenünk kell.

Egyébként a magyar nyelvű kiadványokban és szórólapokon már természetszerűen mindenhol a magyar név szerepel, és csak megemlítik zárójelben az idegen nevet. Az idegen nyelvű kiadványban viszont minden esetben a menetrendkönyvben használtak szerint kell a neveket feltüntetni, így a település neve is van megjelölve.

A nemzetközi vonatok esetében a vasúttársaságtól és az országtól függetlenül is egységes névanyagot szükséges felhasználni, és a magyar vasút is így cselekszik egyébként, ennek megfelelően jár el. Tehát a Nemzetközi Vasútegylet egyértelműen a menetrendben az európai járatjegyzékben felsorolt neveket és annak használatát engedélyezi és írja elő számunkra. Van erre egy 411. számú menetrendkönyv, amely egy döntvény, és bennünket erre kötelez.

(14.50)

A Földrajzinév-bizottság 2012-13-ban meghatározta egyébként a magyar neveket, amelyeket természetszerűleg, mint ahogy mondtam is, utaló névként mindenhol felsorol. A lényege, hogy egyébként hogy merre megyünk, mikor elhagyjuk a mostani határokat, és hova érkezünk, az ott van belül. Nem kell rá névtábla.

Köszönöm a kérdését, hozzászólását. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)