Felszólalás adatai

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A vezérszónoklatok során Béki Gabriella képviselőtársunk figyelmeztetett minket arra, hogy ha lehetséges, a vitában ne nyissuk fel újra az alapkérdéseket. Hiszen az Alkotmánybíróság nem kérdőjelezte meg, hogy a nő súlyos válsághelyzete alkotmányosan megalapozhatja a terhesség megszakítását. A döntés, amely előttünk áll, a válsághelyzet kezelésével kapcsolatos, a válsághelyzet fogalmának értelmezésével, illetve azt a kötelezettséget rója a törvényhozóra, hogy az állam életvédelmi kötelezettségének érvényesítésére találja meg a megfelelő jogi megfogalmazást.

Ennek ellenére mégis belemerültünk az alapkérdések szenvedélyes vitájába; annak a vitatásába, hogy meddig terjed az anya önrendelkezési joga, és az anya emberi jogainak, önrendelkezésének érvényesítése indokolhatja-e a magzat életének kioltását. Ezért magam is - Béki Gabriella figyelmeztetése ellenére - kénytelen vagyok emberi jogi oldalról megközelíteni a benyújtott törvényjavaslatot és az Alkotmánybíróság döntését négy témakörben.

Először: úgy vélem, hogy az olykor szenvedélyes vitában egymásnak feszülő nézetek, az egymást kizáró álláspontok az alkotmánybírósági határozat kétrétegűségében gyökereznek. Ebből a kétrétegűségből származik az a tény, hogy az egymással gyökeresen szemben álló nézetek vallói is tudnak az alkotmánybírósági határozat szövegéből saját álláspontjukat alátámasztó mondatokat idézni. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem mondja ki, hogy a magzat ember, visszautasítja az erre irányuló indítvány vizsgálatát. Ezzel szemben viszont többször hangsúlyozza, hogy az egyedi emberi élet a fogantatástól kezdve folyamatos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tisztem, sem időm, sem szakmai felkészültségem nem elegendő arra, hogy ezzel a megállapítással szemben filozófiai, természettudományos érveket vonultassak fel. Mégis hadd jegyezzem meg - és erre a szakirodalomban bőséges adalékok vannak -, hogy a fogantatás pillanatától az élet nem egy minőségű egyedi emberi élet. Hogy egyetlen példát mondjak: a terhesség hetedik napja előtt nem dől el, hogy egy vagy több emberi élet jön majd a világra, tehát hogy a terhesség ikerterhesség-e.

Az emberi élet másik végpontja, a halál relativitását a filozófia, a természettudomány és a jogalkotás is elismeri; ma az agyhalál időpontjához köti az emberi élet megszűnését. Nagyon nehezen tudok választ adni arra a kérdésre, hogy vajon miért nem köthető vagy miért ne lehetne köthető az emberi élet születése az idézőjelben mondott agyszületéshez, tehát a terhességnek azon időszakához, amikor a központi idegrendszeri, agyi működés létrejön. Ezt a szakértők a fejlődés fokozataitól számítva a 8-12. hétre teszik.

Az alapellentmondás, amelyre utaltam, látványosan megmutatkozik Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleményében és Holló András párhuzamos indoklásában. Mivel Lábady Tamást a vezérszónokok közül többen is idézték, hadd idézzem én most Holló Andrást!

(13.40)

"Az alkotmány 54. § (1) bekezdése, miszerint minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz, úgy értelmezhető, hogy az alkotmány határvonalat kívánt húzni a megszületett ember, az emberi élet és az úgynevezett potenciális élet, magzati élet közé, és csak az előbbiről rendelkezett. Ehhez képest értelmezem az alkotmány » minden ember jogképes« kitételét is."

Holló András szerint az egyetlen alkotmányos megoldás az előbbiek értelmében, hogy az anya válsághelyzete is abortuszindikáció lehessen. A törvényalkotó mégis vergődik az egymásnak ellentmondó alkotmánybírósági megállapodások között, hiszen a nő válsághelyzetét, mint abortuszindokot az Alkotmánybíróság nem minősíti alkotmányellenesnek, és mégis eleget kell tennie annak az életvédelmi kötelezettségnek, amelyet viszont az Alkotmánybíróság kötelezően előír.

A második megjegyzésem nagyon rövid lesz és megint Holló András párhuzamos indokolásából egy mondat, az utolsó: "A terhes nő személyes döntésének erkölcsi megítélése az alkotmányjog határain kívül esik." Ebből következően - és ezt már én mondom - kívül esik a törvényhozók kompetenciáján is. Ezért szeretném óvni a parlamentet, a törvényhozókat a szenvedélyes érveléstől és az erkölcsi minősítéstől. Hiszen a terhességmegszakításhoz való viszony sajátos lelkiismereti, tudati törésvonal a társadalomban, és a szenvedély csak indulatokat gerjeszt, amelynek következményei beláthatatlanok.

A harmadik megjegyzésem címe talán az lehetne, hogy a tanácsadás és a nők emberi méltósághoz való joga. Mint mondtam, az Alkotmánybíróság a nő súlyos válsághelyzetét abortuszindoknak tekinti. Ebből következően az anyán és apán kívül minden harmadik személynek csak a krízis feloldásában lehet szerepe, és a krízisfeloldásban az Alkotmánybíróság kitüntetett szerepet ad a tanácsadásnak. A tanácsadásnak azonban szigorú szakmai és etikai követelményei vannak. A segítség csak bizalmon alapulhat, és ehhez a tanácsadó részéről ítéletmentes pozíció szükséges. A tanácsadás azonban kötelező jellegű, és ebben a kötelezésben megint megjelenik az alkotmánybírósági határozat kétrétegűsége. Az állam ugyanis nem mondhat le arról, hogy az abortusz társadalomra veszélyességét fenntartsa. Ezzel részben ellentmondó módon az állam nem hozhat senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával - mindkét mondatom az Alkotmánybíróság határozatából való.

Ezért a kötelező tanácsadás szakemberei meglehetősen keskeny mezsgyén egyensúlyoznak majd, hiszen együtt kell működniük a krízis feloldásában, meg kell nyitniuk a gyermek megtartásának és felnevelésének perspektíváit, ezzel az állam helyesnek tartott nézeteit kell támogatniuk, és mindemellett nem korlátozhatják aránytalanul az anya magánszféráját, és nem sérthetik lelkiismereti szabadságát. Nem irigylem őket a teendőikért. A tanácsadásra vonatkozó törvényalkotói szándékkal egyetértek, de osztom képviselőtársaim kétségeit a megvalósítás várható minőségével kapcsolatban, és hozzáteszem, hogy a törvényhozó nem él azzal a lehetőséggel, amelyet pedig az Alkotmánybíróság kimond, hogy tudniillik a kérőlap kitöltéséig a tanácsadást igénybe vevő nő megőrizheti a névtelenségét.

Végül egyetlen mondatot a civil szervezetek szerepéről: nem egyértelmű ebben a törvény, a civil szervezetek részvételéről a válságkezelésben szabály rendelkezik majd. Én pedig úgy vélem, hogy teljesen egyértelművé kell tenni a tanácsadásra jelentkező nő személyi autonómiáját, és egyértelművé kell tenni, hogy pszichikai nyomás senki részéről nem érheti, a civil szervezetek részéről sem.

Végül negyedikként, a Magyarországon tartózkodó külföldi nők emberi jogairól: a törvény kiterjeszti a válsághelyzetben végrehajtandó abortusz lehetőségét a bevándorlókra és a tartózkodási engedéllyel rendelkezőkre. Nem mondom el, hogy milyen más törvényekkel való összefüggésben, de ez egyben azt is jelenti, hogy a menekültek, a menedékesek és a befogadottak igénybe vehetik a terhességmegszakítás e lehetőségét. Nagyon nehéz már kiterjeszteni e lehetőséget azokra, akiknek a menekültügyi eljárása folyamatban van, és egészen biztosan nem terjeszthető ki a lehetőség azokra a külföldiekre, akik nem kaptak menedékjogi védelmet, de különböző okok miatt, az idegenrendészeti törvény szerint nem utasíthatók ki az országból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek az emberek, ezek a nők Magyarországon a közösségi szállásokon és más helyeken nagyon gyakran kerülnek embertelen helyzetbe. Azt kérem mindannyiuktól, hogy legalább e vonatkozásban segítsük őket hozzá ahhoz, hogy önrendelkezési jogukat ne csorbítsuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)