Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt az előttünk fekvő törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem tudja megszavazni. Nem tudja megszavazni, annak ellenére, hogy egyetértünk a törvény által kitűzött céllal. Fontosnak tartjuk, hogy a jogharmonizáció ügye előrehaladjon, fontosnak tartjuk, hogy jogrendünk összhangban álljon az európai joganyaggal. Nemcsak azért támogatjuk az acquis communautaire átvételét, mert ez feltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak, hanem mert úgy gondoljuk, hogy az európai jog és az európai társadalmi viszonyok hazai meggyökereztetése Magyarországnak érdeke.

Nem támogatjuk a javaslatot, annak ellenére, hogy úgy véljük, a kitűzött célt korrekt módon valósítja meg. A továbbiakban azt kívánom megindokolni, hogy ennek ellenére miért nem kívánjuk megszavazni.

Mindenekelőtt nem azért, mert nem látjuk értelmét a módosításnak mindaddig, amíg a kormánytöbbség a hatályos törvényt sem tartja be. Nem helyes persze, hogyha a többség hatalmával visszaélve törvényt szeg. Küzdünk ellene, szóvá tesszük, ahol lehet, de úgy gondoljuk, hogy az uniós csatlakozás túl fontos téma ahhoz, hogy a sértődöttség vagy a dac határozza meg ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Megszavaznók a törvényt, ha általa nemcsak a médiatörvény, hanem a magyarországi médiaviszonyok válnának eurokonformmá, ha ezáltal legalább a média területén elhárulnának a csatlakozás akadályai. Ez azonban sajnos nincs így.

Igaz, hogy a javaslat át kívánja ültetni az európai jogi szabályozást a törvénybe, de még csak kísérletet sem tesz olyan rendelkezések törvénybe iktatására, amelyek a tömegtájékoztatás gyakorlatában eredményeznének európai fordulatot.

Tisztelt Ház! Az Európai Unió Bizottságának legutóbbi országvéleménye az audiovizuális politika területén két problémára hívta fel a figyelmet: egyrészt a jogharmonizáció elmaradására, másrészt a közszolgálati médiumokban a kormányzati befolyás erősödésére. Az előttünk lévő javaslat e két egyenértékű probléma közül csak az egyiket kívánja kezelni. Mindaddig, amíg a másik kezelésére nincs politikai akarat, jottányival sem fogunk közelebb kerülni az uniós követelmények teljesítéséhez.

A Magyar Szocialista Párt nem amiatt utasítja el ezt a tervezetet, ami benne van, hanem amiatt, ami nincs benne. Persze mondhatná bárki azt, hogy amit hiányolunk, az nincs benne az európai joganyagban sem. Ez így igaz. Amit mi hiányolunk, az nem az acquis része, annál sokkalta mélyebben fekszik. Ez az európai értékrend, az európai normarendszer, az európai demokráciafelfogás része. Két olyan, Európában, az Európai Unióban általánosan elfogadott és senki által nem vitatott alapelvre szeretnék hivatkozni, ilyenekre szeretnék rámutatni, amelyek e törvényjavaslat kapcsán sérülnek. Az egyik a Rule of law, a törvények uralma; az az elv, hogy a törvényeket be kell tartani, azokat senki sem hághatja át következmények nélkül, hatalom birtokában sem, sőt, minél több hatalma van, annál kevésbé.

Márpedig a közszolgálati médiumokban mára kialakult helyzet törvénytelen. Törvénytelen akkor is, ha a kormánytöbbség álságos módon az Alkotmánybíróság végzésére mutogat. Az a végzés ugyanis a médiatörvény egy passzusáról mondta ki, hogy nem alkotmányellenes, és nem a jelenlegi állapotról mondta ki, hogy az törvényes. Sőt, az indokolásban rá is mutatott, hogy a kormánypárti kuratóriumi elnökség létrehozása egyetlen esetben lehet törvényes, akkor, ha az ellenzéki frakciók nem állítanak jelöltet. Márpedig, mint tudjuk, állítottak. Az Alkotmánybíróság ítéletében ennél tovább nem mehetett. Továbbmehetett viszont, és tovább is ment a legfőbb ügyész. A magyarországi törvények értelmében az ügyészség felügyeli az alapítványok törvényes működését. Ha az ügyészség törvénytelenséget észlel, fel kell szólítania az alapítót a törvényesség helyreállítására, a felszólítás sikertelensége esetén pedig bírósághoz kell fordulnia.

Tisztelt Ház! A legfőbb ügyésznek tehát, miután a házelnök kijelentette, hogy felszólításának nincs jogi relevanciája, két lehetősége maradt: vagy keresetlevelet ír, vagy lemondólevelet. Mint tudjuk, az utóbbit választotta. A házelnök úrtól persze úgy tudjuk, azért, mert ő korrepetálta jogból, és a legfőbb ügyész néhány percnyi korrepetálás után rájött, hogy mekkorát tévedett, ezért azután sietve és szégyenlősen benyújtotta a lemondását.

Megkockáztatom azonban azt a feltételezést, hogy annak az abszurd helyzetnek szintúgy szerepe volt lemondásában, hogy ellenkező esetben pert kellett volna indítania az ellen az Országgyűlés ellen, amely az ő legitimációjának is forrása.

Tisztelt Ház! A másik, Európában általánosan elfogadott alapelv, amelyre rá kívánok mutatni, a szélsőjobboldallal való együttműködés tilalma. Márpedig ezt a törvénytelen állapotot a kormánytöbbség csak a MIÉP-pel összejátszva tudja fenntartani. Ennek a kijelentésnek az alátámasztására legyen elég néhány példát felhoznom. Az egyik magának a MIÉP-frakciónak a léte. Az Országgyűlés régóta alkotmányos mulasztásban van, mert nem szabályozta a Házszabályban az Alkotmánybíróság döntésével összhangban a frakcióalakítás minimális létszámát. Ha ezt az Alkotmánybíróság útmutatásai szerint megtette volna, ma a Magyar Igazság és Élet Pártjának nem volna frakciója a parlamentben, és nem volna miről vitatkoznunk, hogy hány képviselőt delegálhat a kuratóriumok elnökségébe.

Állításomat alátámasztja az a tény is, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártjának képtelen követelését, miszerint tizenkét főnyi frakciójával kétszer annyi tagot kíván az elnökségbe delegálni, mint a Magyar Szocialista Párt a maga 135 főnyi képviselőjével, nos, ezt a képtelen követelést a többség nem utasítja el, noha megtehetné. Ha megtenné, a helyzet megoldódna. A kormánytöbbség arra hivatkozik, hogy ez nem volna törvényes, mert hiszen erről a médiatörvény nem szól. Tudjuk azonban, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Minthogy a törvény kizárólag azt mondja, hogy a tisztelt Ház köteles megválasztani a kuratóriumok elnökségeit, de nem mond semmit ennek a választásnak a módjáról, a tisztelt Háznak lehetősége van arra, hogy ezt megtegye. Nem teszi meg. Lehetne szavazni a jelöltekről is, tisztelt Ház. A kormánytöbbség ezt is elutasítja, mondván, hogy túl sok az ellenzéki jelölt, és nem érzi felhatalmazva magát arra, hogy közülük válasszon. Olyan ez, mintha a választópolgár egy választókerületben azt mondaná, nincs ő felhatalmazva arra, hogy a pártok jelöltjei közül válasszon, állapodjanak meg a pártok egy jelöltben, majd ő azt megszavazza.

Végül alátámasztja állításomat az a tény, hogy a kormánytöbbség meghálálja a MIÉP-nek ezt a segítséget. Kulcsposztokat juttatott a MIÉP-hez közel álló újságíróknak a Magyar Televízióban, és nem kell jóstehetség ahhoz, hogy lássuk, így lesz ez a másik két közszolgálati médiumban is.

Szeretném még egyszer leszögezni, tisztelt Ház, a jog feltétlen uralma és a szélsőjobboldallal való együttműködés elutasítása alapelv, nem a joganyag része; átvétele éppen ezért nem a tárgyalások sikeres befejezésének, hanem egyáltalán a tárgyalások megkezdésének feltétele. Hiába biztosítaná a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a törvény megszavazásához szükséges kétharmados többséget, lehet, hogy a tárgyalási tematikában egy tételt kipipálhatnánk, de az európai viszonyokhoz semmivel sem kerülnénk közelebb.

Tisztelt Ház! Itt a mai napon már elhangzott az, hogy az ellenzéki pártoknak üldözési mániájuk van kuratóriumi elnökség ügyben. E Házban nem hangzott el, de elhangzott másutt, hogy a Magyar Szocialista Párt zsarolni kívánja a kormánytöbbséget azzal, hogy nem biztosítja az elfogadáshoz szükséges kétharmadot. Szeretném leszögezni, zsarolásról szó sincs, ez eszünkbe sem jut. Persze, sietve hozzáteszem, hogy még ha úgy volna is, a kormánytöbbség két éve módszeresen igyekszik az ellenzéket megfosztani nemcsak az akaratérvényesítés lehetőségétől, erre az ellenzéknek amúgy sincs lehetősége, de az akarat kinyilvánításának a lehetőségétől is. Így volt ez, amikor a bizottsági helyek elosztásánál megtagadták a Szocialista Párttól az őt megillető egyharmadnyi helyet; így volt ez két év során minden ellenzéki javaslat tárgysorozatba-vételéről való szavazáson, egyetlen javaslatot sem vettek tárgysorozatba; így volt ez az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok felállításának megtagadásával; így volt a háromheti ülésrend bevezetésével, amelynek során az ellenzéki eszközök, az interpelláció, az azonnali kérdés, a napirend előtti hozzászólás lehetősége harmadára csökkent.

(22.40)

Ez mindig így van az interpellációk során is, amikor a miniszterek, a kormánytöbbség feltétlen támogatását a hátuk mögött érezve, nem válaszolnak az interpelláló ellenzéki képviselők kérdéseire, hanem tűrhetetlen hangnemben sértegetik őket. Ennek ellenére, noha mára a kormánytöbbség korlátlan és ellenőrizetlen akaratérvényesítésének egyetlen jogi akadálya maradt, és ez a kétharmados törvények rendszere, annak ellenére, hogy ha a Magyar Szocialista Párt ezt a helyzetet tényleg zsarolásra használná, az nem az ő szégyene volna, hanem a kormánytöbbségé, ennek ellenére senkit nem kívánunk zsarolni. Nem is volna értelme.

Ha ez a, mint említettem, egyesek által zsarolásnak nevezett akció sikeres volna, attól nem mi kerülnénk jobb helyzetbe. A média területén a változás nem a Magyar Szocialista Párt érdeke, hanem a Magyar Köztársaságé. A Magyar Köztársaság érdeke az, hogy elhárítsuk az európai csatlakozás útjában álló fő akadályt, a kormánytöbbség Európától idegen politikai mentalitását és demokráciafelfogását. Erre figyelmeztet Mec iar Szlovákiájának és Tudjman Horvátországának esete, mely országok semmivel sem voltak kevésbé feljogosítva a gazdasági vagy társadalmi állapotaik szerint a NATO-ba való belépésre vagy az Unióval való tárgyalás megkezdésére, pusztán a demokrácia állapota volt az, ami hátráltatta ezt az akciót. Erre figyelmeztetnek európai politikusok és erre figyelmeztet az európai sajtó.

Tisztelt Ház! A Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Presse, a Neue Zürcher Zeitung, az Economist konzervatív újságok: nem a szocialistákkal rokonszenveznek, hanem a magyar kormánytöbbséggel. Ezért kívánják óvni a magyar vezetést a cikkeikben - mindhiába.

Amikor az Egyesült Államok vagy az Európai Unió nagykövete figyelmeztet, amikor a volt szocialista országok tanulmányozására létrehozott amerikai intézet szakértője azt mondja, hogy a magyar elit viselkedése messze elmarad a gazdaság teljesítményétől, és erre példaként első helyen azt említi, ahogyan az Orbán-kormány az államilag ellenőrzött médiát kezeli, nos, amikor ezek az urak ezt mondják, akkor nem az MSZP választási győzelmén dolgoznak, hanem vissza akarják rángatni a magyar kormányt a szakadék széléről - hiába.

Tisztelt Ház! Szalai Annamária képviselőtársam ellenzéki felelősségről beszélt. A Magyar Szocialista Párt tisztában van azzal a felelősséggel, amelyet ellenzéki pártként is ráruházott a választók bizalma. Mint mondani szokás, a remény hal meg utoljára. Az elmúlt két év tapasztalata alapján nincs sok okunk a reménykedésre, mégis halványan pislákol a remény bennünk, hogy talán-talán ezzel a magatartással sikerül rákényszeríteni a kormánytöbbséget arra, hogy a médiában, a közszolgálati médiumok területén európai viszonyokat teremtsen.

Ha ezt sikerülne elérnünk, azzal nem magunknak használnánk, hanem a magyar demokráciának. Sajnos jele sincs annak, hogy a próbálkozásunk eredményes lehetne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)