Felszólalás adatai

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nézzük meg, hogy ez a törvény valójában mivel is foglalkozik! Ha egy mondatban akarnánk körvonalazni, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a törvényjavaslat a korábbi jogszabályok szerint jogszerűen és engedéllyel tartott lőfegyverek tartásának korlátozását tűzi ki célul.

Ha megnézzük, hogy eddig milyen törvények és rendeletek szabályozták ezt, akkor elmondhatjuk, hogy egy '91-es kormányrendelet, illetve egy törvény szabályozta, és ezeknél ez a törvényjavaslat a fegyvertartási feltételeknél szűkebb körű feltételeket határoz meg, ezért azt eredményezi, hogy vissza kell vonni azokat a fegyvertartási engedélyeket, amelyeket a kormányrendelet alapján jogszerűen szereztek, ha a korábban kiadott engedély feltételeit ennek a javaslatnak a szabályai nem ismerik. Vagyis ez azt fogja eredményezni, hogy ez a törvény jogszerűtlenné teszi azt, ami eredetileg jogszerű volt.

E gondolatmenet közbülső elemeként fontos leszögezni, hogy a fegyvertartásról szóló kormányrendelet alapján jogszerűen és alkotmányosan lehetett fegyvertartásra jogot szerezni. Kijelenthetjük tehát, hogy a kormányrendelet alapján engedélyezett fegyvertartás az alkotmányos jogszabályoknak megfelelően szerzett joghoz vezetett, amelyet gyakoroltak is azok, akik engedély alapján fegyvert tartottak; vagyis beletartozik abba a körbe, amiről szerzett jogként beszélhetünk, és a szerzett jogok különleges alkotmányos védelemben részesülnek.

Természetesen a szerzett jogok védelme nem eredményezi a megszerzett jogosultság abszolút védelmét, de a későbbi korlátozásához alkotmányosan elfogadható indok szükséges. Az elfogadható indokok végigjárása kapcsán a szükségesség és arányosság alkotmányossági tesztjét kell alkalmazni. Ha megnézzük, hogy a közrendre és a közbiztonságra milyen hatással van, illetve milyen gondolatok kapcsán lehet módosítani, akkor azt mondhatjuk, hogy a közrendet és a közbiztonságot a jogszerű engedélyek alapján tartott fegyverek mai száma nem veszélyezteti.

(12.10)

Egyrészt azért nem, mert az engedélyes fegyverekkel elkövetett ilyen jellegű cselekmények száma statisztikailag szignifikáns mérték alatt van, (Kontrát Károly távozik az ülésteremből.) másrészt azért nem, mert ha esetileg veszélyforrás lehetne, akkor a már említett kormányrendelet 6. § (1) bekezdésben meghatározott kötelező vagy a (2) bekezdésben meghatározott lehetséges visszavonás alapján kell eljárni. Annak védelme tehát, hogy a közérdek körébe tartozó közrend vagy közbiztonság ne sérüljön, a már meglévő kormányrendelet alkalmazásával maradéktalanul eleget lehet tenni. (Dr. Eörsi Mátyás: Hol a kormány? Kinek beszélsz?)

Éppen ezért a közrend és a közbiztonság fokozott védelmének célját más eszközökkel, nevezetesen a kint lévő engedélyes fegyverek tartásának szigorúbb és gyakoribb ellenőrzésével lehet elérni, ha megmaradunk annál a kormányzati megközelítésnél, hogy ez az a módszer, amivel a közrendet javítani lehet, és nem az, amit képviselőtársaim többször is említettek, hogy az engedély nélküli fegyvereket kellene begyűjteni. Hiszen ez egy alapvető, koncepcionális különbség, hogy az engedély nélkülieket, vagy az engedélyköteleseket akarjuk-e begyűjtani.

Ha megnézzük, hogy az alanyi jogosultságok, illetve a fegyvertartási jog korlátozása tárgyában ez a javaslat mit hoz, akkor azt mondhatjuk, hogy a korábban jogszerű engedély birtokába jutott személyeknél bizonyos esetekben teljes körű a fegyvertartási jog korlátozása. Aránytalan a törvényjavaslatbeli korlátozás azért is, mert elrendelésének nincs releváns indoka. A fegyvertartási korlátozás alá eső személyek ugyanis olyanok, akik jogellenes magatartást nem, vagy csak nagyon ritkán tanúsítanak, a közrendet és a közbiztonságot egyébként sem veszélyeztetik. Ebbe még azt is beletartozónak tartom amit itt képviselőtársaim említettek, hogy bizonyos védett képek ugyan potenciális veszélynek vannak kitéve az utóbbi időben, de azért azt mindenki belátja, hogy ez a közrendre amúgy, súlyos veszélyeztetést nem jelent.

Ha alkotmányosan elfogadható megoldást keresünk ezekre a problémákra, akkor azt mondhatjuk, hogy a törvényjavaslat 24. §-a alá nem tartozó, de a korábbi jogszabályok szerint jogszerű engedély alapján birtokolt fegyverekre csak a tárolás, a használat és az ellenőrzés új szabályai tekintetében kellene, hogy kiterjedjen ez a törvényjavaslat. Így ennek megfelelően a korábbi engedélyesek megtarthatnák az engedélyezett fegyvert, ha egyébként eleget tesznek a törvényjavaslat szigorító előírásainak.

Mindebből következik, hogy a törvényjavaslat személyi hatályát úgy kell megállapítani, hogy abba a kormányrendelet alapján jogszerű engedéllyel rendelkező személyek is beletartozzanak. Ezektől a személyektől csakúgy, mint a javaslat hatálya alá tartozó bármely más személytől, csak akkor vonható meg az engedély, ha a fegyvertartással kapcsolatos kötelezettségeiket megszegik. E kötelezettségek megszegése veszélyezteti ugyanis a közrendet és a közbiztonságot. (Kontrát Károly visszajön az ülésterembe.)

Ha a tulajdonvédelem szempontjából nézzük meg a törvényjavaslatot, akkor szintén alkotmányos problémák vetülhetnek föl, hiszen több európai alkotmány is védi a magántulajdont, és az alkotmányos tulajdonvédelem központi eleme a tulajdon teljes elvonása elleni védelem.

Szeretnék emlékeztetni az amerikai alkotmány ötödik kiegészítésére, amely ugyan hazánkban nem joghatályos, de mégis csak érdekes. Azt mondja, hogy a kormány közérdekből igazságos kártalanítás nélkül nem vehet el tulajdont. Vagyis azok a személyek, akik a törvényjavaslat szerint már nem jogosultak fegyvertartásra, de korábban jogosultak voltak, fegyvereiket ellenérték fejében megvásárolták és azok tulajdonosaivá váltak.

E tulajdon az esetek jó részében jelentős vagyoni értéket képvisel, mert a fegyvertartás soha nem számított olcsó tevékenységnek.

A törvényjavaslat 8. § (1) bekezdése alapján a rendőrségnek leadott fegyverrel kapcsolatban a korábbi engedélyest megilleti az elidegenítés lehetősége. Ha ezzel a lehetőséggel nem él, akkor a rendőrség is gondoskodhat a beszolgáltatott fegyver értékesítéséről.

Ez a két, a törvényjavaslatban lévő előírás sem teljesíti azonban az alkotmányos tulajdoni garancia követelményeit. A törvényjavaslat a jogszabály által megvalósuló tulajdonkorlátozás, és ilyen esetben az államnak kötelessége az azonnali és teljes körű kártalanításról gondoskodni. Nem felel meg ennek egyébként az alkotmány 13. § (2) bekezdésében kifejezetten meg is fogalmazott követelménynek, ha a kártalanításra csak később, nem teljeskörűen, illetve a tulajdonosra kötelezettséget hárító módon került sor.

Ha megnézzük, hogy a jogbiztonság szempontjából ez a javaslat mit jelent, akkor én úgy vélem, hogy a törvényjavaslat 31. § (1) bekezdésének g) pontja is alkotmányossági aggályokat vet fel. Eszerint a hivatásos vagyonvédő szervezet a külön jogszabályban meghatározott értékhatár feletti tevékenység esetén kaphat fegyvertartási engedélyt. E rendelkezés ellentétes a jogállami jogbiztonság elvével, mert a törvény egy lényeges szabálya a hatálybalépéskor értelmezhetetlen, és ebből jogbizonytalanság következik.

Az adott összefüggésben az értékhatár más jogszabály általi megállapítása olyan felhatalmazást is tartalmaz, amely beleütközik az alkotmány 8. § (2) bekezdésébe, mivel a jog lényeges tartalmát végrehajtási szabályban, kormányrendeletben nem lehet korlátozni. A törvényjavaslat 31. § (1) bekezdés g) pontja a vagyonvédelmi szervezetek vállalkozási tevékenysége körében szerzett jogait is korlátozza, ezért nem egyeztethető össze a tervezet előírása az alkotmány 9. §-ával sem.

Ha összegezni akarjuk, akkor ennek a javaslatnak alapvető alkotmányossági problémája, hogy a hatálybalépése előtt alkotmányosan és jogszerűen létrejött viszonyokra nincs kellő tekintettel. Ezeknek az alkotmányos és jogszerű viszonyoknak a korlátozására, illetve megszüntetésére nincs szükséges indok, a választott eszközök pedig aránytalanok.

Ennyi elméleti fejtegetés után engedtessék meg nekem, hogy néhány olyan praktikus kérdésével is foglalkozzam - mint elsősorban az ifjúsággal foglalkozó politikus -, amelyet az ifjúsági és sportbizottság ülésén föl is vetettünk, illetve föl is vetődött.

Abban nem volt különbség sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselők között, hogy uniós jogharmonizációra, illetve törvényi szintű szabályozásra, ha úgy tetszik, szigorításra szükség van. Egyetértettünk abban is, hogy a fegyverek számát csökkenteni kell, ha lehet, akkor jelentősen kell csökkenteni. Ugyanakkor egyetértettünk abban is, hogy jó néhány olyan, eddig csak a civil szervezetek által hirdetett elvnek eleget kell tenni egy újonnan születendő törvényjavaslatnak, amely ebből a javaslatból jelenleg hiányzik. Ilyennek ítéltük meg az erőszakmentességet hirdető szervezetek igényét néhány olyan esetben, amelyet most ismertetnék.

Ilyen a fegyvertartóval egy háztartásban élők jogai, mely elsősorban a fegyverhez jutás, illetve az ellenőrzés kapcsán, az ellenőrzéshez fűződő jogokat is érinti. A másik ilyen a fegyvernek látszó játékok, gázfegyverek és riasztófegyverek engedély nélküli árusítását és gyártását célzó javaslat, ami úgy gondoljuk, hogy kimondottan figyelemre méltó.

Végig kell azt gondolni, hogy a felnövekvő generációra a családi fegyvertartásnak milyen hatása van. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy az illegális fegyvertartás felszámolása hozhat érezhető eredményt a közrend, a közbiztonság és a közérzet javítása szempontjából.

Érdekes módon ez a törvényjavaslat, illetve ennek a vitája azon kevesek közé tartozott, ahol a legtöbb érdemi észrevételben nem volt különbség kormánypárti és ellenzéki képviselők között. Úgy gondoltuk, hogy az említett fegyverhez jutás körülményeit, családi és gyermeknevelési szempontokat figyelembe kell venni az újraszabályozásnál. Úgy gondoltuk, hogy a hatósági ellenőrzés jogosítványait, gyakoriságát és valószínűségét szigorítani szükséges. Úgy gondoltuk, hogy az önvédelmi, rejtve hordott lőfegyverek nem veszélyeztetik a közbiztonságot, és vitattuk az előterjesztő indoklását.

Úgy gondoltuk, hogy sportvadászok és sportlövők esetében a jobb minőségű második lőfegyver vásárlása nem a közrendet, illetve a közbiztonságot veszélyezteti, hanem éppen ellenkezőleg a sportszenvedély magasabb fokú igény kielégítését szolgálja.

A vagyonőrök fegyvertartása kapcsán képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám - mindenkinek persze, aki volt katona -, hogy mit is jelent az, amikor a három darab kincstári lőszerrel próbálkoztunk célba találni. Én úgy hiszem, miután itt csupa kiképzett egyes harcos ül a katonai szolgálati idő óta, pontosan tudjuk azt, hogy ennek a három darab lőszernek a célbajutási eredménye mindenhez kötődött, csak az egyes harcos valóságos kiképzési szintjéhez nem.

(12.20)

Vagyis minden olyan embernek, aki azért vesz saját használatra lőfegyvert, hogy a szolgálata körében a saját maga és az általa őrzött objektum, vagyontárgy vagy bármi őrizendő biztonságát egy magasabb szinten legyen képes ellátni, úgy gondoltuk, hogy indokolt a saját, személyes, adott esetben anyagi áldozatvállalással is együttjáró fegyvervásárlás.

Tekintettel arra - ahogy itt Mécs Imre elég komoly statisztikai adatokkal is igazolta -, hogy ez a javaslat a legálisan tartott fegyverek számát tíz százalék alatti arányban csökkentené, mi úgy ítéltük meg, hogy ez valójában egy jelképes javaslat, és inkább szolgálja a képviselők elszórakoztatását a parlamentben, semmint ennek a célnak bármilyen valóságos eredményeket is próbálna felhozni.

Vagyis: mivel az illegális fegyvertartásra ez a javaslat az égvilágon semmilyen hatással nincsen - hacsaknem még rontja a helyzetet -, ezért úgy gondoljuk, hogy ennek a szabályozásnak az iránya nem kívánt célokat valósít meg, és nem valóságos veszélyek felszámolását eredményezi. A bizottság ülésén ezt mi egy kicsit ahhoz hasonlítottuk a közbiztonság szempontjából, mint amikor az alkoholizmus és összes tünete és vonzata ellen részleges szesztilalommal kívánnánk védekezni. A mi megítélésünk szerint ez tragikomikus volt. Úgy hiszem, hogy ha változtatás nélkül elfogadásra kerül ez a törvényjavaslat, ugyanilyen eredményeket fog tudni felmutatni, mint a nevezetes szesztilalom.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)