Felszólalás adatai

Az európai uniós források felhasználásának vonatkozásában jelentős kockázatot jelent az, hogy a 2013-as év a tervezési időszak utolsó kötelezettségvállalásra lehetőséget adó éve. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy 2013. december 31-ig meg kell történniük a szerződéskötéseknek, ellenkező esetben, ha ez nem kellő hatékonysággal, eredményességgel zajlik le, akkor akár jelentős, több ezer milliárd forintos forrásvesztéssel is szembesülhet hazánk.

Azt gondolom, hogy a költségvetés számainál mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy egy igazán átfogó képet kaphassunk erről a területről, erre szeretnék kísérletet tenni az elkövetkezendő percekben. Kezdeném ott, hogy dacára minden fogadkozásnak, ígéretnek, amelyek az uniós források felhasználásának gyorsítására vonatkoztak a kormány oldaláról, dacára minden kormányrendeletnek, még mindig rosszul állnak a kifizetések. Ezek alapján pedig különösen aggályos és félő, hogy a kormány csak úgy tudja felgyorsítani ezeket, ha nem hatékony, felesleges dolgokra költjük el a pénzt.

Szintén problémát jelent ezen a területen, hogy hiányoznak a használható értékelések. Mi már korábban is hangot adtunk annak az álláspontunknak itt az Országgyűlésben, hogy szükséges lenne olyan mechanizmusok kidolgozása, amelyek alkalmasak a hatások értékelésére is, nemcsak a formai megfelelések értékelésére, és mivel ezek jelenleg sincsenek meg megfelelő módon, ezért azt láthatjuk, hogy nincs mire alapozni a következő hétéves ciklus, a 2014-2020 közötti költségvetési ciklus tervezését sem.

Ha a jelenlegi fejlesztési időszakot nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a 2007-2013 közötti időszak végéhez közeledve a 8267,4 milliárd forintos támogatásból 2673 milliárd forint van kifizetve. Ez a felhasználható összegnek csupán valamivel több mint 32 százalékát jelenti, és ez különösen aggasztó akkor, ha belegondolunk, hogy több mint öt év már eltelt, és már csak másfél év van hátra a fejlesztési időszakból.

Rátérnék az egyes operatív programok rövid értékelésére is. Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes megvizsgálnunk ezek sikerességét is. Összességében azt láthatjuk, hogy az összes OP esetében nagyjából 43 százalék lett kifizetve, ez az összes támogatás, összes kifizetés arányát jelenti. Van egy másik mutató is, amit mindenképpen használnunk kell, a kifizetések átlagos arányának a mutatója, ez valamivel 50 százalék felett van. Mindjárt rá fogok világítani arra, hogy miből adódik ez a viszonylag jelentősnek tekinthető különbség a két érték között.

Néhány operatív programot példaként szeretnék idehozni. A gazdaságfejlesztés operatív program lenne az egyik, hiszen ez a legnépszerűbb OP. Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk azt, hogy több mint fele nincs még kifizetve a támogatásoknak a gazdaságfejlesztés operatív program vonatkozásában. A KÖZOP, a közlekedés operatív program esetében pedig az a helyzet, hogy itt a legnagyobb a megítélt támogatás, a kifizetések aránya mégis átlag alatti. Nem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék véleménye is nagyon komoly megállapításokat tartalmazott ebben a vonatkozásban.

A környezet és energia operatív programra érdemes még egy pillantást vetni, hiszen az egyik legnagyobb értékű OP-val állunk szemben ebben az esetben. A másik oldalról viszont sajnos azt kell látnunk, hogy messze átlag alatti a kifizetések aránya ebben az esetben, és elsősorban ebből adódik az a jelentősnek mondható különbség, amire az előbb utaltam, ami az összes támogatás, összes kifizetés 43 százalékos aránya és a kifizetések átlagos arányának 50 százalék feletti értéke között megfigyelhető.

Ha összességében értékeljük az operatív programokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a legtöbb OP kifizetési aránya 50 százalék felett van, de sajnos igazán kiugró értékkel egyik esetben sem szembesülhetünk. Többnyire 50-60 százalék körül mozognak ezek, vagyis megállapíthatjuk, hogy minden OP esetében jelentős kifizetési elmaradással találkozhatunk.

Egy másik megközelítésből is érdemes megvizsgálni véleményem szerint az uniós kifizetések kérdését. A Magyar Nemzetben jelent meg néhány héttel ezelőtt egy írás, amely tartalmazta azt a megállapítást, miszerint a szegényebb országok felzárkózását célzó EU-források legalább 30 százaléka fejlettebb tagállamokhoz vándorolt vissza, mindemellett pedig ki kell mondanunk, hogy rossz hatékonysággal és hosszú távon kevés eredményt hozó programokra költik el a felzárkózási pénzeket a szegényebbnek nevezhető országok, így sajnos hazánk, Magyarország esetében is ez a helyzet.

A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak éppen ezért meggyőződése az, hogy a kis- és középvállalkozások támogatását kellene középpontba helyezni, még hangsúlyosabban kellene ennek megjelennie. A támogatások célzottságát mindenképpen növelni kellene, ezáltal pedig a közvetett társadalmi és gazdasági hasznosság tekintetében is komoly előrelépést tudnánk elérni a támogatások vonatkozásában.

Persze, ezt nem egyszerű megtenni akkor, amikor azzal kell szembesülnünk, hogy a forrásoknak körülbelül 5-10 százaléka pályázatíró cégekhez jut, és akkor még nem is beszéltünk a megnyert összeg utáni esetleges jutalékról. Azt tapasztalhatjuk, hogy átláthatatlanság uralkodik a pénzelosztások területén. Nem véletlen, hogy a magyar emberek, az átlagpolgárok, a választópolgárok komoly ellenérzésekkel viseltetnek az uniós források felhasználásának vonatkozásában, sokan egyenesen a korrupció melegágyának nevezik ezt a területet, és valljuk be őszintén, hogy amikor olyan esetekkel kell szembesülnünk, hogy csak a legkirívóbb példát mondjam, a bodrogkeresztúri 40 centiméteres kilátó ügye, akkor nem mondhatjuk azt, hogy alaptalanok lennének ezek a megfogalmazások.

Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy a munkahelyteremtő, foglalkoztatásnövelő beruházásokba kellene ezeket a forrásokat fektetni, a presztízsberuházásokkal szemben ezeket kellene előtérbe helyezni, így tudnánk csak igazán érdemben hozzájárulni a gazdaság élénkítéséhez. Az uniós források felhasználásának rendszerét pedig egyszerűbbé, kevésbé bürokratikussá kellene tenni. Az igazsághoz hozzátartozik - és ezt a korrektség kedvéért mindenképpen el kell mondanom itt az általános vitában -, hogy a második Orbán-kormány alatt történtek egyszerűsítések ezen a területen, itt-ott valóban javult a hatékonyság, de sajnos a valódi, igazi áttörés nem következett be ezen a területen.

Összességében a Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy értékeli ezt a területet, az uniós fejlesztések területét, az európai uniós források felhasználásának kérdését, hogy az általam elmondottak csak megerősítik azt a meggyőződésünket, amelynek számtalan fórumon és számtalan formában hangot adtunk már, miszerint fel kellene adnunk káros, egyoldalú euroatlanti függésünket, és nyugat-európai gazdasági kapcsolataink megtartása mellett végre valóban a keleti nyitás, a keleti fordulat jegyében kellene végeznünk a tevékenységünket, Magyarország érdekei mentén és a magyar emberek boldogulása érdekében.

Mint az elején is jeleztem, tisztelt Országgyűlés, röviden még kitérnék néhány, a kutatás-fejlesztés területét érintő kérdésre is. Utaltam már arra, hogy a mi álláspontunk szerint a kis- és középvállalkozások támogatását kellene a középpontba helyezni. Ehhez azt tenném még hozzá, hogy ezen belül is ezeknek, vagyis a kkv-knak az innovációs tevékenységét kellene a jelenleginél erőteljesebben támogatnunk, hiszen a kutatás és az innováció nagymértékben hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez.

(18.10)

Statisztikai adatok is alátámasztják azt, hogy az innovatív vállalatok nagyobb arányban tudják bővíteni alkalmazotti létszámukat, és ez a megállapítás a kkv-k esetében hatványozottan és kiemelten megállja a helyét.

Örömteli az, hogy a tavalyi év vége felé ősszel felállításra került itt az Országgyűlésben az innovációs és fejlesztési eseti bizottság, és ennek tagjaként mondhatom azt, hogy sajnos továbbra is azzal kell szembesülnünk, hogy a különböző feladatokért felelős hatóságok közötti koordináció még mindig nem kellően hatékony, ezt támasztja alá az új kutatási, fejlesztési és innovációs stratégia elkészítésének jelentős késedelme is.

A magyarországi K+F kiadások vonatkozásában azt láthatjuk, hogy ezek aránya jelentősen elmarad az uniós átlagtól, a 2010-es érték 1,16 százalék ebben a tekintetben. Összességében úgy értékelhetjük, hogy kevés a K+F-et végző kkv, a vállalatok innovációs aktivitása pedig nemzetközi összehasonlításban gyengének nevezhető, különösen igaz ez a közepes méretű és kiemelten a kisvállalati körben. Ezen a területen kellene tehát előrelépéseket elérni. A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak határozott álláspontja, hogy átfogó strukturális reformra lenne szüksége hazánknak a kutatás-fejlesztés és az innováció területén is, hiszen ezáltal tudnánk érdemben serkenteni a gazdasági növekedést.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)