Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. számú törvény, valamint a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Önök az előterjesztést T/17404. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/17404/1-3. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Juhász Ferencnek, a honvédelmi miniszternek, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Parancsoljon, miniszter úr!

JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közszolgálati rendszer átfogó megújítása és korszerűsítése keretében a közigazgatási, valamint a rendvédelmi szerveknél és a fegyveres erőknél szolgálati, illetve közszolgálati viszonyban állókra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatának egyik kiemelkedő eredményeként négy évvel ezelőtt szintén az Országgyűlés őszi ülésszakán kezdődött meg a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása.

Ahogy az több fórumon elhangzott, tárcánk a törvényjavaslat kidolgozásával biztosítani kívánta a Magyar Honvédség hosszú távú korszerűsítési tervében megfogalmazott állományszerkezet kialakítását és megőrzését. A közszolgálati életpályára vonatkozó kormányzati törekvésekkel összhangban kiszámítható szolgálati életpályát és pályaképet, ezzel együtt a honvédség feladataihoz, valamint a közszolgálat más területeihez igazodó illetmény- és ösztönzőrendszert kívántunk megteremteni. A törvény-előkészítés során alapvető cél volt, hogy a javaslat választ adjon minden olyan kérdésre, amely törvényi szintű szabályozást igényel.

A jelenlegi módosítandó, 2002. január 1-jén hatályba lépett törvény a hivatásos és szerződéses katonák szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok közé beillesztette a köztisztviselői törvény által bevezetett új intézményeket, és ezektől csak a Magyar Honvédség sajátosságaira tekintettel és az indokolt mértékben tért el. A Hjt. hatálybalépése óta kisebb módosításokra ugyan sor került, de igazán jelentős módosítási igény csak az elmúlt évben merült fel, amikor egy új típusú haderő kezdte meg működését. Az önkéntes haderő kialakítását - mondom, az önkéntes haderő kialakítását -, illetve a honvédség tízéves fejlesztésének fő irányait meghatározó döntések a jelenlegitől lényegesen eltérő haderő- és állományszerkezet kialakítását határozták meg. Ezt a változást természetesen a jogállási törvénynek is megfelelően követnie kell. Ez volt a kiindulópontja az önök előtt fekvő törvényjavaslatnak.

Természetesen a kidolgozói munka összekapcsolódott a törvény hatályosulásvizsgálatával, amelybe a jogalkalmazók széles körét vontuk be. Vezetők, személyügyi szakemberek és a személyi állomány képviselői is tapasztalataikkal, javaslataikkal segítették az előkészítő munkát. Ennek eredményeként készült el a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény, valamint a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény kapcsolódó módosításairól készített törvényjavaslat.

A törvény filozófiájában jelentős változás nem történt. A törvény logikai rendje, a megfogalmazott célok alapvetően változatlanok. A jogalkotó szándéka a racionalizálás, valamint a bürokratikus elemek csökkentése. A módosítás fő irányai a következők: a javaslat a korábbi rendeleti szintű szabályozás kiváltásaként törvényi szinten szabályozza a hivatásos és szerződéses állomány mellett a harmadik állománykategóriát, az önkéntes tartalékos állományt is. Megadja ezen állomány fogalmi meghatározását, behívásának, felkészítésének és alkalmazásának alapvető szabályait, hiszen az önkéntes tartalékos szolgálatot vállalók az önkéntes haderő kiegészítését, utánpótlását hivatottak biztosítani.

(16.10)

Összhangban a közigazgatás egészére vonatkozó kormányzati döntésekkel, a javaslat továbberősíti a tervezhető életpálya és a tervezhető pályakép kialakítását, valamint arra ösztönöz, hogy az állomány többsége, elsősorban a legénység, illetve a tiszthelyettesek nagy része szerződéses legyen, valamint hogy az egyre fontosabb szerephez jutó tiszthelyettesek közül minél nagyobb arányban legyenek felsőfokú végzettséggel rendelkezők. A javaslat nyomán a Honvédelmi Minisztériumra vonatkozó felső szintű döntések végrehajtása, illetve az elvárt nagyobb mobilitás érdekében könnyebb lesz a különböző beosztási szintek közötti átjárhatóság és az átmenet.

Pontosításra, átdolgozásra kerültek az előmeneteli rendre vonatkozó szabályok is, növekedett a szerződéses jogviszony minimális időtartama, és a korábbiakhoz képest pontosítottuk a szabályozást a nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódó sajátosságok, eltérő szabályok, követelmények miatt. A javaslat a külföldi műveleti területen való alkalmazás miatt szükségszerű tilalmakat, illetve korlátozásokat, valamint a NATO-együttműködésre kijelölt, illetve a felajánlott erők alkalmazásához kapcsolódó alapjogi változásokat, elsősorban pontosításokat tartalmaz.

A tervezet ezen speciális katonai feladatrendszerrel kapcsolatban a jelenlegi szabályozás alapulvételével, de lehetséges egyszerűsítésével gondoskodik a szolgálat és az állomány tagja érdekének védelméről. Többek között kiterjesztjük a szolgálati viszonyról történő lemondás tilalmának eseteit, valamint az érintett beleegyezését nem igénylő szolgálatteljesítési formákat. Az új rendelkezések a külföldi szolgálatra vezénylés lehetséges időtartamát csökkentik, ugyanakkor a vezénylés jogkörét főszabályként az állományilletékes parancsnokhoz telepítik.

Pontosításra kerültek a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályok is. A módosítás biztosítja a büntető-, illetve a szabálysértési és fegyelmi eljárások egymástól függetlenül történő megindításának lehetőségét. Lehetővé teszi, hogy nemzetközi szervezet által vezetett vagy más, többnemzetiségű missziókban kiadott, a részt vevő nemzetek katonáira is kötelező szabályok megsértésének elbírálására fegyelmi eljárás keretében legyen lehetőség. A javaslat a kiemelt munkáltatói jogkörök egy részét a katonai struktúrára jellemző szigorú hierarchikus rendet nem érintve, de a vezetői hatáskörök gyakorlását megkönnyítve alacsonyabb szintre helyezi. A csapattagozati szinten mindez az operativitás és a hatékonyabb vezetés biztosításának irányába tett igen fontos lépés. A változások erősítik a közép- és a végrehajtói szinten a vezetők jog- és hatáskörét is. A javaslat pontosítja a nyugállományúak egyenruha-viselési szabályait, figyelve a szerzett jogok védelmére, valamint az egyenruhához fűződő hagyományos értékek megőrzésére.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az a törvényjavaslat címéből is kiderül, a Hjt. mellett javasoljuk módosítani a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény egyes rendelkezéseit is, ugyanis a törvény hatálybalépése óta eltelt időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy kisebb pontosításokra van szükség. Itt kapott helyet a társadalombiztosítás ellátásaira és a nyugdíjra, magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi törvény módosítása is, amely szükségszerűen kiterjeszti a tb törvényi hatályát az önkéntes tartalékos állományra is.

Tisztelt Ház! Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot tárgyalják meg, és módosító javaslataikkal segítve, azt fogadják el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a honvédelmi bizottság állásfoglalásának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, aki a többségi véleményt ismerteti.

GÖNDÖR ISTVÁN, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi bizottság megtárgyalta a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról és a Magyar Honvédségről szóló törvényjavaslatot, egységes szerkezetben a T/17404. számú törvényjavaslatot. A bizottság tagjai 11 igen és 6 nem szavazat mellett támogatták a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. A többségi véleményt megfogalmazóknak az volt a véleménye, hogy rendkívül fontos, hogy a kormány benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, hogy lehetőség szerint még a választási kampány előtt fogadhassa el az Országgyűlés a törvényjavaslatot, ezzel segítve azt, hogy az állomány jogbiztonsága javuljon, és ne a választási időszak utánra kerüljön.

Üdvözöljük az önkéntes és tartalékos szolgálat kialakítására vonatkozó szabályokat, a fogalmi meghatározást, de tudomásul vesszük, hogy ez egy keretlehetőség, tehát a továbbiakban lehetőség lesz ennek a pontosítására és a részletek kidolgozására. Hangsúlyoztuk azt, hogy fontos, hogy a megváltozott körülmények mellett a jogszabályok is mindig megfelelően változzanak, különös tekintettel az európai uniós vagy a NATO-tagságunkból fakadó különböző kihívásokra és feladatokra. Fontos, hogy törvényes eszközök álljanak rendelkezésre, amelyek segítik, hogy a hadsereg megfelelően működni tudjon.

Úgy, ahogy a miniszter úr elmondta, nekünk is az a véleményünk, hogy itt a harmadik pillér, az alkotmánymódosítás - az új honvédelmi törvény után most ez a harmadik pillér -, amely fontos az önkéntes tartalékos állományra vonatkozóan. A törvényjavaslat ösztönzi a szerződéses állomány növelését a tiszti és tiszthelyettesi kategóriában egyaránt. Növeli a szerződéses jogviszony minimális időtartamát, növeli a katonák jogbiztonságát, segíti a tervezhető jövőt, az életpálya feltételeit javítja. Számos pontosítás van, amelyeket támogatunk.

Befejezésül, nagyon fontosnak tartjuk azt, ami a fegyelmi eljárással kapcsolatos, különösképpen az egyes missziókra vonatkozóan vagy külföldön elkövetett fegyelemsértésekre vonatkozóan. A szabályok a tervezetben kezdeményezik, hogy rugalmasabb legyen a kiképzési idő, heti 60 óra kiképzési időt tesz lehetővé, ezt mindössze 14 hétben korlátozza, és ezt követően a pihenőidőre megfelelő rendelkezéseket tartalmaz.

Összességében, még egyszer megerősítem, elnök úr, a bizottság 11 igen és 6 nem mellett támogatta az általános vitára bocsátást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Dobó László képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt fogja ismertetni. Parancsoljon!

DOBÓ LÁSZLÓ a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság mint első helyen kijelölt bizottság megtárgyalta a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény kapcsolódó módosításáról szóló törvényjavaslatot, melyről valóban az ellenzéki képviselők véleményét szeretném mint kisebbségi véleményt ismertetni a tisztelt Házzal.

A katonák jogállásáról szóló törvényjavaslati résszel kapcsolatban az ellenzéki képviselők a bizottság ülésén is számos kifogást emeltek. Ezeket nem megismételve a legfontosabbakat szeretném kiemelni. Kiemelést érdemelnek a kifogások közül azok az általános érvényű megállapítások, melyek szerint a törvényjavaslat nem segíti a professzionális haderőre történő áttérést, nem orvosolja a valóságos gondokat, sőt számos esetben rontja a katonák most meglévő karrierlehetőségét és különböző juttatásait.

Meggyőződésünk, hogy a Magyar Honvédségnek a jelenlegi állapotban stabilitásra van szüksége, mert a létbizonytalanság okozta egzisztenciális félelmek és a kiszolgáltatottság jellemzi leginkább a mai állapotokat. A törvénymódosítás önmagában is a stabilitás ellen hat, az állandóan változó szabályokat már követni sem tudják a katonák. Megállapítottuk, hogy a törvénymódosítási indítvány nem mérlegelte a várható következményeket, ezek közül engedjék meg, hogy szerintünk a legsúlyosabbat itt és most megemlítsem, miszerint ez a módosítás a honvédségből a legmagasabb felkészültséggel bíró és ezért legképzettebb katonák kiáramlását gerjeszti, ami nem lehetett a törvényalkotó célja sem.

(16.20)

Tekintettel arra, hogy a törvénymódosítás nem szolgálja a Magyar Honvédség fejlődésének érdekeit, a honvédelmi bizottság ellenzéki képviselői nem támogatták az általános vitára való alkalmasságot.

Ami a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény módosításával kapcsolatos: itt megállapítható, hogy az elénk terjesztett módosító javaslatok technikai jellegűek, ezért eltérően a Hjt.-nél elmondottaktól, az ellenzék ezeket a módosító javaslatokat támogatja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint tizenöt-tizenöt perces időkeretben. Közte kettőperces felszólalásokra nem fog sor kerülni.

Legelőször megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat, ez a szabályozás alapvetően a jelenlegi szabályok olyan irányú módosítása, amely biztosítja a honvédelem megváltozott szerkezetének, szervezési és működési rendjének megfelelő foglalkoztatáspolitika kialakítását, az állomány hatékony alkalmazását a különböző alkalmazási feltételek között.

A javaslat részletesen szabályozza az önkéntes haderőre épülő Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állománya mellett a harmadik állománykategóriával, az önkéntes tartalékos állománnyal kapcsolatos rendelkezéseket. Megadja ezen állománykategória fogalmi meghatározását, behívásának, felkészítésének, alkalmazásának alapvető szabályait. Az önkéntes tartalékos szolgálatot vállalók az önkéntes haderő kiegészítését, utánpótlását hivatottak biztosítani.

Összhangban a közigazgatás egészére vonatkozó kormányzati döntésekkel, a módosítás erősíti a tervezhető életpálya kialakítását. Elősegíti, hogy az állomány többsége, elsősorban a legénység, illetve a tiszthelyettesek nagy része szerződéses legyen. Ezentúl a honvédelemre vonatkozó felső szintű döntések végrehajtása, illetve az elvárt nagyobb mobilitás érdekében könnyebb lesz a különböző beosztási szintek közötti átjárhatóság, az átmenet biztosítása.

A megváltozott igények, illetve állományszerkezet kívánatos kialakítása miatt ösztönzi a szerződéses jogviszony létesítését a tiszti és tiszthelyettesi állománycsoportban egyaránt. Tiszthelyettesek esetében a tervezet a hivatásos jogviszony létesítését csak a zászlósi vagy annál magasabb rendfokozatban tenné lehetővé. Növeli a szerződéses jogviszony minimális időtartamát két évről három évre, ezzel összhangban megváltozik a leszerelési segélyre jogosultság minimális időtartama: a korábbi szabályozás szerint legalább két év helyett ezentúl legalább három évet kell leszolgálni a vállalt időtartamból.

Rögzítésre kerülnek az önkéntes tartalékos jogviszony létesítésének esetei és feltételei is, jogszabályban előírt kötelezettséget teljesítve új szakaszként beillesztésre kerülnek az önkéntes tartalékos szolgálat teljesítésének helyére, valamint a behívás időtartamára vonatkozó rendelkezések.

Megjelennek a külföldi műveleti területen való alkalmazás miatti szükségszerű tilalmak, illetve korlátozások, valamint a NATO-együttműködésre kijelölt, illetve felajánlott erők alkalmazásához kapcsolódó alapjogi változások. Ezek elsősorban pontosítások.

A tervezet ezen speciális katonai feladatrendszerrel kapcsolatban a jelenlegi szabályozás alapulvételével, de lehetséges egyszerűsítésével gondoskodik a szolgálat és az állomány tagjai érdekének védelméről, többek között a szolgálati viszonyról történő lemondás, szerződésbontás tilalma jelenlegi eseteinek kiterjesztésével, azon szolgálatteljesítési esetek felsorolásával, amikor ehhez az érintett beleegyezése nem szükséges, a felkészülés időszakában bizonyos alapvető jogok korlátozásának rögzítésével.

Az új rendelkezések a külföldi szolgálatra vezénylés lehetséges időtartamát csökkentik, ugyanakkor a vezénylés jogkörét főszabályként az állományilletékes parancsnokhoz telepítik.

A differenciált egyéni igények jobb kielégítését szolgálja a bevezetni tervezett választható, illetményen kívüli juttatások rendszere, amely lehetőséget ad a személyi állománynak a megállapított éves kereten belül az általa előnyben részesített szolgáltatások igénybevételére. Megjegyzem, hogy 2006-ban erre még nem lesz lehetőség.

A javaslat a szolgálati panaszok körét kizárólag formai oldalról érinti új és a jogbiztonságot szolgáló eljárási határidők beemelésével, egyben gátat vet a korábbi parttalan panaszkodás lehetőségének. A határidők meghatározása során figyelemmel van a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény szabályaira.

A javaslat a kiemelt munkáltatói jogkörök egy részét a katonai struktúrára jellemző szigorú, hierarchikus rend sajátosságait nem érintve, de a vezetői hatáskörök gyakorlását megkönnyítve alacsonyabb szintre helyezi.

A csapattagozati szinten mindez az operativitás és a hatékonyabb vezetés biztosításának irányába tett lépés. A változások erősítik közép- és a végrehajtói szinten a vezetők jog- és hatáskörét is.

A gyakorlatban bizonytalanság mutatkozott a tábori lelkészi szolgálat működését illetően, főleg különböző nemzetközi missziókban. A szabályozás a nemzetközi kötelezettségvállalások esetén az abban részt vevő katonák számához - jelesül 150 főhöz - köti a tábori lelkész kötelező részvételét az egyes missziókban.

A javaslat a honvédség hivatásos és szerződéses állományának utánpótlásával kapcsolatos szabályokat is a megváltozott állományszerkezet biztosításához igazítja. Ezért hivatásos állományba vétel ezentúl meghatározott, zászlós rendfokozattal lehetséges.

Az állományilletékes parancsnok felelősségének növelésével ösztönzi, hogy a beosztás betöltéséhez szükséges szaktanfolyami, szakiskolai végzettségek megszerzéséhez szükséges beiskolázások minél rövidebb idő alatt megtörténjenek, felgyorsítva ezáltal az alkalmazhatóság elérését.

Azok esetében, akik átszervezés vagy csoportos létszámleépítés vagy más szervhez történt vezénylésük megszüntetése miatt tervezett beosztásba helyezésükig rendelkezési állományba kerülnek, a rendelkezési állomány időtartama csökken, ezentúl legfeljebb egy év lehet. A rendelkezés a humánerőforrás-gazdálkodás hatékonyságának további növelése érdekében válik szükségessé, ösztönözve arra, hogy az előzőekben felsorolt döntésekkel átmenetileg beosztás nélkül maradt, de beosztásba tervezett minőségi állomány esetén a hosszabb időtartam ne okozzon bizonytalanságot. A javaslat belátható időt és életpályát jelent az egyén, és megtartást, illetve megoldási kényszert a honvédség számára.

A honvédség megváltozott feladatrendszere következtében, a nemzetközi kötelezettségek gyorsabb és hatékonyabb teljesítése, valamint az ideiglenes és tartós külszolgálat elhatárolása - három hónap - miatt szükségessé vált annak módosítása is, hogy az állomány számára a külszolgálattal összefüggő írásos tájékoztatás csak a három hónapot meghaladó külföldi szolgálat esetén szükséges.

Az operativitás növelése érdekében decentralizálásra kerül a külföldre történő vezénylésre vonatkozó joggyakorlás. Mivel a külföldi szolgálat az átlagosnál nagyobb igénybevételt és megterhelést jelent az állomány számára, ezért garanciális elemként került meghatározásra az ismételt külföldi szolgálatra vezénylés lehetséges időtartama - 24 hónapon belül legfeljebb összesen 12 hónap -, illetve a két vezénylés között kötelezően eltöltendő hazai időtartam - legalább két hónap - meghatározása. Emellett az új rendelkezés ösztönzi, hogy az állomány minél több tagja szerezzen külföldi gyakorlatot, tapasztalatot.

A módosítás tartalmazza a külföldi műveleti területen való alkalmazás miatti szükségszerű tilalmat, illetőleg korlátozást, valamint a NATO-együttműködésre kijelölt, illetve felajánlott erők alkalmazásához kapcsolódó alapjogi korlátozással összefüggő pontosítást.

(16.30)

Ennek megfelelően korlátozza az állomány tagja számára a szolgálati viszony megszüntetésének lehetőségét a feladatteljesítést engedélyező közjogi döntést követően, a kollektív védelmi feladatok ellátásának időszakában és a feladatok teljesítését követő 30 nap alatt.

A vezetővé válás egyik feltételét teremti meg a módosítási javaslat azzal, hogy magasabb, őrnagyi és ezredesi rendfokozattal rendszeresített, alapvetően parancsnoki beosztásokat elsődlegesen olyan katona töltsön be, aki képzettsége, végzettsége és kiváló teljesítménye mellett a gyakorlatban is ismeri a törzsmunkát, és alacsonyabb szinten is szerzett vezetői gyakorlatot. Ennek megfelelően tartalmazza a javaslat az előmenetel feltételeként a törzsmunkában és az alacsonyabb vezetői beosztásban kötelezően eltöltendő időtartamokat.

Szintén a megváltozott követelményekhez igazodva, a tiszthelyettesi beosztások jelentőségének növelése érdekében a hivatásos állományba vétel esetén magasabb iskolai követelményeket támaszt, ezért írja elő a főtörzszászlósi rendfokozathoz kötött beosztást betöltők számára a felsőfokú, legalább főiskolai végzettséget.

A honvédség feladatrendszere figyelembevételével a túlszolgálat szabályainak módosítása is megtörtént, az időszak végén, szabadidő biztosításával kompenzálásra kerül. A ki nem adott szabadnapok csökkentése és a tervezhetőség érdekében az intenzív és tartós terhelésnek kitett állomány számára lehetővé teszi a szolgálatmentesítési idő engedélyezését közvetlenül az igénybevétel után, illetve a kiképzendő állomány alapkiképzését követően azonnal kiadandónak írja elő az öt nap szolgálatmentességet.

A külföldi műveleti területen lévők családjára vonatkozóan bővíti a szociális gondoskodás tartalmát, amikor rögzíti a családtámogató és életminőség-javító programok mellett a speciális családsegítő szolgálatok megvalósítását. A jogállási törvény jelenlegi szabálya kizárja a fegyelmi eljárás megindítását, illetve fegyelemsértés megállapítását abban az esetben, ha az állomány tagjának cselekménye vagy magatartása bűncselekménynek vagy szabálysértésnek minősül, holott a büntető-, illetve a szabálysértési eljárás és a fegyelmi eljárás különálló eljárások, amelyek lefolytatására a jelenlegi bírói gyakorlat szerint egyidejűleg, egymás mellett is lehetőség van.

A gyakorlatban előfordulnak viszont olyan esetek, amikor az állomány tagja büntetőjogi felelősségét, illetve szabálysértését a sokszor elhúzódó procedúra során az illetékes hatóság nem állapítja meg; a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettsége vétkes megsértése miatt pedig - az elévülés miatt - a fegyelmi eljárásra jogosult már nem indíthat ellene fegyelmi eljárást. Ezáltal az állomány tagja által elkövetett fegyelemsértés szankció nélkül marad. Ezt az anomáliát kívánja korrigálni a jelenlegi módosítás, amely lehetővé teszi a két eljárás egymás melletti lehetőségét.

Tisztelettel ajánlom a frakcióknak, hogy támogassák, és fogadják el ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Simicskó Istvánnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, nagyon sok szép mondatot hallhattunk az elmúlt percekben, különösen a miniszter úrtól, de Göndör képviselőtársamtól is arról, hogy miért van szükség arra, hogy ezt a törvényt most módosítsuk.

Elhangzott gyakorlatilag racionalizálásról szóló érvrendszer, pontosított szabályozás, az állomány tagjainak védelme, jogbiztonság; és az is elhangzott, hogy a hatásvizsgálat is elkészült a törvényjavaslat kapcsán.

A közelmúltban a nagy katonabarát hírében álló Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr megtekintett egy katonai gyakorlatot, ahol nem szűkölködött az ígéretekben, komoly ígérethalmazt fogalmazott meg a katonák irányába. Igaz, hogy összekeverte a katonákat a közalkalmazottakkal, de végül is így, úgy hiszem, csak kizárásos alapon, de nagyjából következtetni tudunk arra, hogy a katonáknak szólt, nem a közalkalmazottaknak, amikor megfogalmazott bizonyos ígéreteket.

Most itt van a kezünkben a katonák jogállásáról szóló törvény módosításának indítványa, ami véleményem szerint ékesen bizonyítja, hogy az ígérgetés ismét csak trükk, azaz üres szólam, hiszen a törvényjavaslat véleményünk szerint számos ponton kedvezőtlenebb helyzetet teremt a katonák javadalmazásában, életpályájuk alakításában, mint az korábban volt.

A kormány, úgy tűnik, könnyű szívvel, laza kézmozdulatokkal kezeli a törvényeket; bár Göndör István arról beszélt, fontos, hogy a jogszabályok változzanak, hiszen az élet maga is változik - valóban, amikor már alig van katona kicsiny hazánkban, akkor célszerű most egy törvénymódosítást is megalkotni. Én azt látom, végigszámoltuk, hogy ebben a ciklusban a kormány hányszor módosította már, vagy akarta módosítani a katonák jogállásáról szóló törvényt - most ez a 12. alkalom, amikor előttünk van. És akkor nem számoltam azt a módosítást, amelyet az Alkotmánybíróság határozata rendelt megtenni azért, mert egy korábbi törvénymódosítás alkalmával alkotmányellenes szakaszt is beiktattak a törvénybe.

A jelenlegi módosításokkal meghozandó törvénynek sem jósolok hosszú életet, hiszen nem tükrözi vissza a hadsereg kívánatos fejlődési irányának feltételrendszerét. Ezzel szemben jól illeszkedik ahhoz a kormányzati gyakorlathoz, amelyik következetesen építi le, vetkőzteti gatyára a Magyar Honvédséget. Az elmúlt években több tucatnyi laktanyát és más katonai objektumot zártak be. Az ország védelme szempontjából létfontosságú alakulatokat számoltak fel, fegyvernemeket szüntettek meg. A Magyar Honvédség létszáma több ezer fővel csökkent.

A Magyar Honvédség ma nem képes teljesíteni az alkotmányban és a honvédelmi törvényben rögzített legfontosabb feladatait. A Magyar Honvédség nem képes teljesíteni a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit sem. Immár nyílt és egyre súlyosabb kritika éri hazánkat a NATO-tól.

A honvédség életének minden szegmensére kihat a honvédelmi költségvetés nyomorúságos helyzete. A költségvetési elvonások csak az idén több mint 100 milliárd forinttal kurtították meg a tervezett összeget, amit a kormány megígért a magyar társadalomnak, a katonáknak és szövetségeseinknek, ami biztosíthatta volna a fegyveres erők normális működését és kiegyensúlyozott fejlődését.

A kormány erőltetett ütemben tért át az önkéntes haderőre, úgy, hogy annak feltételrendszerét nem biztosította. Óriási a honvédségben a lakáshiány; többéves késésben van a megmaradt laktanyák rekonstrukciója; a haditechnikai park leromlott; az új eszközök beszerzése vagy teljesen elmaradt, vagy csigalassúsággal folyik. A hadsereg morálja soha nem látott szint alá süllyedt. Az egzisztenciális bizonytalanság, a kilátástalanság lett úrrá a személyi állományon. Az Orbán-kormány idején a katonáknak juttatott jelentős béremelés reálértéke az elmúlt években amortizálódott. A katonák életpályája nem kiszámítható, az előrejutásban a kontraszelekció dominál.

Ezt a valóságban meglévő tendenciát, amelyet feltétlenül visszafelé kellene fordítani, a most benyújtott törvényjavaslat csak erősíti. A törvényjavaslatban túlságosan sokszor szerepel a szabályozás helyett az a kitétel, hogy külön jogszabály rendelkezik majd a tényleges szabályokról. Azt is mondhatnánk, hogy a miniszter akár kénye-kedvére szolgáltathatja ki őket, vagy szolgáltathat majd törvényt a katonáknak, a katonák feladatvégzésének, ami semmiképpen sem szerencsés a mi álláspontunk szerint.

Beszél a törvényjavaslat egy harmadik állománykategóriáról, ez többször elhangzott, az önkéntes tartalékos állományról. Ez fontos, mi magunk is támogatjuk, és többször kezdeményeztük, hogy a tartalékos rendszert ismét hozzuk működőképes helyzetbe. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a törvény egy kicsit előreszaladt, hiszen a mi információink szerint összesen 43 fő vállalt ilyen típusú szolgálatot, tehát úgy tűnik, valamilyen baj van ebben a rendszerben. Úgy tűnik, hogy ebben a törvényjavaslatban nem helyeznek kellő hangsúlyt arra nézve sem, hogy ez a rendszer életképes, működőképes rendszer legyen. Nincsen kiforrott stratégia erre a feladatrendszerre sem.

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy amikor a szerződéses katonák jelentősége egyre nő a hadseregben, és a toborzásukra hatalmas összeget fordít a honvédelmi kormányzat, miközben persze felvétel alig van, a megtartásukra egyre kevesebb gondot fordít. A benyújtott törvényjavaslat is tovább csökkenti a katonai pálya vonzerejét.

(16.40)

A kormánypropagandában sokszor elhangzik, hogy a Honvédelmi Minisztérium mindent megtesz a katonák társadalomba való harmonikus visszailleszkedéséért, miután kilépnek a szervezet kötelékéből. Ezzel szemben a törvényjavaslat a korábban biztosított leszerelési segélyt is jelentősen megkurtítja, nem beszélve arról a tényről, hogy a lakhatással kapcsolatosan is romló feltételeket biztosít a szerződéses állomány számára.

Úgy érzékeljük, hogy rejtett politikai szándékok is fellelhetők a törvényjavaslatban. Ez nem más, mint az, hogy az idősebb generációhoz tartozó hivatásos katonák juttatásait és lehetőségeit törekszik bővíteni. Nem is olyan régen a katonák jogállásáról szóló törvény akkor aktuális módosításakor, amit már a jelenlegi kormány szándékozott megtenni, kifejtettük, hogy nem értünk egyet a rendelkezési állományban tarthatóság három évre történő módosításával. A jelen javaslat mintegy belátja ezt, és a január 1-jétől rendelkezési állományba kerülők már csak egy évre kapnak a rendelkezési állományba helyezés által esélyt a szervezetben maradáshoz.

Érzékeljük, hogy a magasabb rendfokozatú katonák egy részét a minisztérium sietve most helyezi rendelkezési állományba, élve a most hatályos hároméves terminussal. Vajon kik a privilegizált személyek, és mivel vívták ki ezt az előjogot, társaiktól eltérően? A “trükközősö jelzőt igen gyakran hallhatjuk a kormányra nézve, azt hiszem, hogy helytálló ez a kijelentés. A trükközős kormány nem győzi hangoztatni az igazságosság elvét, miközben zavartalanul hozza a legigazságtalanabb rendelkezéseket, törvényeket.

A törvényjavaslat szembeállítja egymással a különböző állománycsoportokat, diszkriminatív gátakat szab a katonai előmenetelben, gátolja az állománycsoportok közötti átjárhatóságot. A törvényjavaslat kapkodó előkészítésére utaló jelek is találhatók a szövegben. Helyenként fogalmi zavarok bukkannak fel, amelyek közül néhányat akár szórakoztatónak is tekinthetnénk, azonban semmiképpen nem méltó a törvényalkotás komolyságához; például, amikor a választható, illetményen kívüli juttatásokról beszél - a mi elgondolásunk szerint talán érthetőbb lenne az illetményen kívüli választható juttatás megfogalmazás. Az sem érthető számunkra, hogy miért kell 2005-ben valamilyen rendelkezést hozni, amely majd 2012-től lép hatályba. Ennyire előre talán ne szaladjunk! Inkább más területen lenne jó látni a biztonságot és a kiszámíthatóságot a katonáknak. Nem valószínű, hogy önmagában ezzel biztonságot tudunk számukra sugározni.

A trükközős kormány a törvényjavaslat szerkezetével és tartalmával is trükközik. Nyolcvanhat szakaszt számlál a törvényjavaslat, amelyeknek legalább a fele semmiféle tartalommal nem bír. Meglévő rendelkezések néhány szavát szinonimákkal váltja ki. Ezek közé rejti el látszólag ugyancsak szóhasználati, nyelvészeti kérdésnek álcázva a katonák kondícióit rontó rendelkezéseket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament asztalán lévő törvénycsomag több törvény módosítására kiterjed, köztük a honvédelmi törvény néhány szakaszát is módosítani kívánja. Tekintettel arra, hogy azok mindegyike technikai jellegű, és a változtatás indokolt, ezért a Fidesz-frakció a kétharmados részeket támogatja, azonban a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény módosítását a Fidesz frakciója az előzőekben elmondott ellentmondások miatt nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Mécs Imrének, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A múlt év folyamán önkéntes haderőre tértünk át. Ez óriási lépés volt a magyar haderő történetében, a Magyar Honvédség magasabb osztályba lépett. Ez egy ritka pillanat volt, amikor a fiatalemberek százezrei emberi jogainak biztosítása és a Magyar Honvédség, a magyar véderő fejlesztésének érdekei teljesen párhuzamosakká váltak. Ugyanakkor ez a nagy lépés igen sok feladatot rótt a Honvédelmi Minisztérium vezetése számára, a Magyar Honvédség számára, és valamennyiünk számára, akik ezzel a területtel foglalkozunk.

Ennek a munkának egy fontos lépését jelenti a jogállási törvények rendezése. Hiszen a régi állományok mellett új állományok jöttek létre, új fogalmi rendszer jött létre, amely már egy modern, a professzionális felé közeledő hadseregnek a képét vetíti elő, és az azzal kapcsolatos problémákat veti fel, és azokra keres megfelelő megoldásokat. Tehát a tiszti állomány, a tiszthelyettesi állomány és a közalkalmazotti állomány mellett erőteljesen hangsúlyt kap a szerződéses állomány, és megjelenik egy teljesen új állomány, az önkéntes tartalékos állomány, amely a katonai szakértők és irányítók szerint megfelelő kiépítés esetén tökéletesen el tudja látni a tartalékkal szembeni követelményeket.

Igen fontos új jelenség az, hogy tágul, szélesedik a szerződéses állomány köre, nemcsak legénységi része lesz, hanem tisztek, tiszthelyettesek is szolgálhatnak szerződéses katonaként a Magyar Honvédségben. Ez igen sok problémát megold, hiszen rendkívül fontos, hogy a Magyar Honvédségen belül egyértelmű, világos, kiszámítható karriermodellek legyenek, az, hogy a személyi állomány valamennyi tagja pontosan tudja, hogy mire számíthat, milyen életpályát futhat be, meddig szolgálhat a hadseregben, és ezzel milyen jogok és kötelezettségek, előnyök és teljesítések járulnak.

Nagyon sok olyan feladat van egy véderőben, amely nem kifejezetten parancsnoki jellegű, mégis tiszti rendfokozattal jár, tiszti beosztást igényel. Gondoljunk csak az orvosokra, az egészségügyi személyzetre, a műszaki személyzetre, a mérnökökre és más természettudományos szakemberekre, akiknek a foglalkoztatása megfelelő szerződés alapján, megfelelő időre, világosan kiszámíthatóan megoldható. Tehát úgy gondolom, hogy a törvényben felvázolt és a szerződéses állomány kitágítására és általánosabb használatára vonatkozó elgondolások nagyon helyesek és előremutatóak.

A törvényjavaslat szélesebb körűvé, szilárdabbá teszi azt a viszonyt, amely a hadsereg és a katonái között alakul ki. Részletesebben kellett szabályozni, mint korábban, és mindez a stabilizálás felé mutat. Nagyon jó lenne elérni azt, hogy a Magyar Honvédség kormányváltások esetén minden különösebb változás és megrendülés nélkül folytathassa a munkáját. Ez a stabilitás szükséges ahhoz, hogy az ország védelme és a nemzetközi szövetségi feladatai ellátása biztonságos és maradéktalan legyen, másrészt pedig az ország stabilitását is növeli. A járandóságok rendezése és azok kiterjesztése a hozzátartozókra is fontos része a törvényjavaslatnak.

Egészében véve örömmel fogadtuk ennek a törvényjavaslatnak a megjelenését, van azonban néhány probléma, amelyet fel kell vetni, és amelynek a módosításán gondolkodni kell. A törvényjavaslat 27. §-ában az őrnagyi rendfokozattal rendszeresített általános előmenetelű beosztás esetén az alacsonyabb rendfokozatokban parancsnoki - vezetői - és törzsbeosztásban egyaránt eltöltött legalább egy-egy év az előmenetel feltétele.

(16.50)

Úgy gondoljuk, egy-egy év szolgálat egy-egy rendfokozatban nem biztosítja, hogy kellő mértékben elmélyedjen az illető annak a rendfokozatnak megfelelő parancsnoki beosztásnak a teljes mértékű megismerésében. Ugyanakkor pedig problémát okozhat az, hogy adott esetben nagyon gyorsan előléptetve légüres térbe kerülhetnek fiatalemberek, és bizonyos fokig ez a rendfokozatok értékét is csökkenti.

Ugyancsak meglepett az, hogy ezredesi, dandártábornoki, vezérőrnagyi és altábornagyi rendfokozatban a törvény várakozási időt egyáltalán nem tüntet fel, mégis bekerült a törvénybe. Egyrészt választ várok a törvény beterjesztőitől arra, hogy miért kellett ezt így szabályozni, és miért kellett ezt így a törvényben megfogalmazni.

Úgy gondolom, hogy az önkéntes tartalékos szolgálatot jobban meg kell alapoznunk, hiszen igen komoly terhet vállalnak azok, akik ezt a szolgálati módot választják. Nyilvánvalóan a szerződéses és a hivatásos katonák esetében ez alkalmazási feltétel lehet, hogy leszerelésük után az önkéntes tartalékos szolgálatban részt vegyenek, de azért gondoljuk meg azt, hogy a törvényben szereplő előírás, hogy háromévenként hat hónapi szolgálatra behívhatók, nagyon komoly megterhelést jelent, és a törvényben nem látom ennek sem az ellentételezését, sem a garanciáját.

A puding próbája az, ha elkezdjük enni. Úgy gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot is gyakorlatba kell venni, végre kell hajtani, ezért jó szívvel tudom ajánlani magam és a frakcióm nevében a törvényjavaslat elfogadását, ésszerű módosító indítványok befogadásával együtt.

Köszönöm a türelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Karsai Péternek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A tavalyi évben az önkéntes haderőre történő átállás, az alkotmány módosítása, a honvédelmi és a honvédségi törvény elfogadása szükségessé teszi a jogállási törvény mostani vitáját, módosítását. Az előterjesztés azonban nemcsak az előbb említett szükségszerű jogszabály-módosításokat tartalmazza, hanem tartalmaz olyan módosításokat is, amelyek e változtatásoktól függetlenek. Ezek a változtatások részben indokoltak, részben indokolatlanok. Hozzászólásomban ezekre térek ki vázlatosan.

Természetesen támogatjuk a szükséges módosításokat és azokat is, amelyek egy-egy törvényhely megfogalmazásának a félreérthetőségét megszüntetve pontosabbá teszik a fogalmakat, vagy a fogalom értelmezését kiszélesítik. Többek között ezért támogatjuk azt, hogy a speciális beosztást ellátó tisztek - például orvosok, mérnökök, bírók - előreléphessenek ezredessé vagy akár tábornokká is. Ezzel a módosítással a törvényhozás e magasan képzett szakemberek igényét elégítheti ki.

Támogatjuk a személyügyi nyilvántartások vezetésével, a nyugdíjasok kedvezőbb ellátásának biztosításával kapcsolatos változtatásokat is. Indokoltnak tartjuk a honvédelmi törvény néhány paragrafusának pontosítását is. A hadkötelezett jelöltek nyilvántartása vezetésének szabályait ki kell egészíteni, hogy gördülékenyen történjen a hadkiegészítés a senki által nem kívánt minősített helyzetekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor nem támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek ellentmondanak a rendszerváltó évek parlamenti pártjai elképzeléseinek. A kilencvenes években a pártok a katonákat úgy definiálták, hogy ők egyenruhás állampolgárok. Az “egyenruhásö jelző fejezte ki az állampolgári jogok szűkítését és a katonai eskünek azt a mondatát, hogy életük árán is bátran megvédik a Magyar Köztársaság függetlenségét és az állampolgárok jogait. Az ennek a gondolatnak megfelelő első szolgálati jogállási törvényhez képest úgy tapasztaljuk, hogy több kedvezőtlen változás történt, és az előterjesztés alapján történni fog. Ez a folyamat nem most, már korábban megkezdődött. Talán akkorra datálódik, amikor az egy évet meg nem haladó külföldi katonai szolgálat ellátásához nem kellett már a katona beleegyezése.

Értem én a hadsereg érdekét, hogy ne egyének, hanem alegységek vállaljanak külföldi szolgálatot, mégis azt mondom, lehetetlen az, hogy mindenáron és erővel, az illető akarata ellenére vagy időközben beállt vis maiorra való tekintet nélkül lehessen valakit kiküldeni. Mindenki tapasztalta már, hogy azoknak a személyeknek a munkája, akik lélekben máshol vannak, erősen kifogásolható, csak a létszámot növelik. Fokozottan vonatkozik ez a probléma a nehéz körülmények közötti külföldi katonai szolgálatokra, amikor egyesek nem kellő fegyelemmel végzett munkája az egész alegység morálját rombolhatja. Ha pedig olyan személyek is köthetnek szerződéses jogviszonyt, akik megrettennek a nehéz külföldi szolgálattól, akkor a toborzási feltételeket kell felülvizsgálni. Tehát az előterjesztésben ez a szigorítás indokolatlan, mert hibás logikára épül. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy e módosítási javaslat egyfajta röghöz kötésnek is tűnhet.

Mi mindig azt hangoztattuk, hogy az önkéntes haderő nem cél, hanem eszköz a professzionális haderő megteremtéséhez. Reméltük az önkéntes haderőre való áttéréskor, hogy a honvédelmi kormányzat majd következetesen segíti a professzionalitás mielőbbi megvalósítását. Most viszont azt olvassuk ki az előterjesztésből, hogy 1-5 év után évenként havi 1,6-szoros, 6-10 év után évenként havi 1,2-szeres, 11-20 év után pedig évenként havi egyszeres illetmény jár leszerelési segélyként. Ez egyértelmű degresszivitást mutat. Elképzelésünk szerint az lenne az optimális, ha a leszerelési segély nem az előbb említett degresszív, hanem progresszív módon támogatná a minél hosszabb idejű szerződéskötéseket és az ebből következő professzionalitást. Amennyiben egy katona tizenöt évet szolgál, úgy nem kell két-három katonát kiképezni helyette. A kiképzések elmaradása következtében megtakarított összegből telik a hosszú ideig szolgálók progresszív leszerelési segélyére. Ezt majd módosító javaslatban terjesztem elő és részletezem.

Egyértelműen kedvezőtlen a rendelkezési állományban eltölthető időtartam szűkítése három évről egy évre, ráadásul e kedvezőtlen előírásnak mindjárt megteremti a kiskapuját is a törvényjavaslat, ugyanis a törvény azokra, akik hatálybalépésekor a jelenleg érvényes hároméves rendelkezési állomány kategóriájába tartoznak, az egy év nem lesz érvényes. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a rendelkezési állomány létszáma milyen mértékben fog növekedni január 1-jéig. Erre már utaltak képviselőtársaim is a Fidesz soraiból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Újra azt tudom mondani, hogy megértem a hadsereg érdekét, amikor az alapkiképzés 14 heti idejére rugalmas, heti hatnapos, 60 órás kiképzési időt javasol, félretéve az eddigi munkaügyi kötöttségeket. Fél éve vezették be az új kiképzési rendszert. A honvédelmi bizottságot tájékoztató tábornok nem beszélt a kiképzési idő növelésének szükségességéről. Véleményem szerint négy-öt kiképzési ciklus után kellene elemezni a tapasztalatokat, és a szükséges jogszabályi módosításokra javaslatokat tenni. Így tehát a jelenlegi előterjesztés 34. § (2) bekezdése véleményem szerint indokolatlan, kimunkálatlan.

(17.00)

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Összefoglalóan elmondhatom, hogy az előterjesztésben szereplő honvédelmi törvény módosítását, azaz a kétharmados részt támogatjuk. A honvédség jogállásáról szóló törvény módosítási javaslataival frakciónk nem ért egyet. Az általunk szükségesnek vélt módosításokra módosító javaslatokat teszünk, annak indoklására a részletes vitában visszatérünk.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, ennek folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Önök az előterjesztést T/17336. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/17336/1-3. számokon kapták kézhez.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint tízperces időkeretben. Így Kránitz László képviselő úrnak, aki jelezte írásban felszólalási igényét, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, parancsoljon!